Várni, csak várni! – A momentumosok aszfaltfestéssel próbálták felhívni a figyelmet a kórházi várólisták hosszára

  • narancs.hu
  • 2018. január 26.

Belpol

Lábnyomokat festettek az aszfaltra, hogy megmutassák, mettől meddig állnának sorban az epekőműtétre várók.

Az Országháztól az Emmiig – ilyen hosszú lenne a sor, ha valóban ott állnának azok az emberek, akik epekőműtétre várnak. És még hosszabb, ha más egészségügyi ellátásról lenne szó. Erre akarta felhívni a figyelmet a Momentum Mozgalom éjszakai akciója. A tagok lábnyomokat festettek az aszfaltra, hogy láthatóvá tegyék a egészségügyi várólistákon kialakuló szinte abszurd helyzetet. Az eseményre persze kiérkeztek a rendőrök is, mindezt a HVG videója rögzítette.

„Ma a magyar egészségügyi rendszerben az epekővel várakozó betegek száma 891 fő, ők átlagosan 89 napot várnak a beavatkozásra. Ha sorba állnának, a Parlamenttől egészen az Emberi Erőforrások Minisztériumáig érnének a várakozók. Ha ezekre az embertelen körülményekre szeretnénk felhívni a figyelmet egyszerű lemosható festékkel, az igazoltatáshoz szükséges rendőrök száma 6 fő, az utcán az intézkedéssel töltött várakozási idő 1,5 óra.”

– tették közzé a párt közösségi oldalán.

A várólistákról nemrég megjelent átfogó cikkünket itt olvashatja:

Várunk, de mire és meddig?

Mi van a várólisták mögött? A médiát újra és újra bejárja néhány (zömmel valós, de kiragadott) rémtörténet, és ezek legtöbbször a lehetetlen körülményű és beláthatatlan hosszúságú várakozással kapcsolatosak. Hallunk olyan hosszú várólistás időpontokról is, ami alapján az én generációmban visszatér a szocializmusban kialakult reflex: az új autó megkapásakor egyből befizettünk a következőre.

 

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.