Szeptember 10-i végzésében az Alkotmánybíróság (AB) megszüntette azt az eljárást, melyet Szabó Máté ombudsman még 2012 májusában kezdeményezett a Médiatanács elnökének megválasztásával foglalkozó egyes paragrafusok alkotmányossági felülvizsgálatára. A döntés nem meglepő, hiszen a médiatörvény kifogásolt jogtechnikai hiányosságait az Országgyűlés az ombudsmani beadvány nyomán módosította, és 2012. július 3-i hatállyal új szabályokat vezetett be. (A probléma alapvetően abban állt, hogy ha az elnök mandátumának lejárta után az Országgyűlés csak a Médiahatóság, nem pedig a Médiatanács elnökévé választotta volna az új jelöltet, akkor a Médiahatóságnak ideiglenesen két vezetője is lehetett volna.)
Molnár Péter szólásszabadság-kutató, az ombudsmani eljárás kezdeményezője számított az elutasító határozatra, az szerinte egyenes következménye volt Szabó Máté beadványának, amely a lényeget csak az indoklás végén említette, ott is csak feltételes módban. Másfél évvel ezelőtt Molnár felhívására 137-en (köztük e cikk szerzője is) azzal fordultak az ombudsmanhoz, hogy a Médiatanács tagjainak jelölésére és választására vonatkozó szabályok összességének alkotmányossági vizsgálatát indítványozza az AB-nél. E civilek álláspontja szerint az, hogy a kétharmados kormánytöbbség a sajtó felügyeletét végző tanács valamennyi tagját megválaszthatja, ellentmond az AB 1992-es határozatának, miszerint ki kell zárni, hogy a sajtóban megjelenő tartalmakra az állam egyes szervei vagy bizonyos társadalmi csoportok meghatározó befolyást gyakorolhassanak (a konkrét szöveg a közszolgálati rádióról és televízióról szól, hiszen ekkor még csak ezek felügyelete vetődhetett fel). „Ez egy nagyon fontos elv, és szerintem a magyar sajtószabadság hagyományának megkerülhetetlen része, hogy az AB ezt kimondta” – nyilatkozta a magyarnarancs.hu-nak Molnár Péter. Szerinte, mivel a sajtót felügyelő tanács tagjai általában nem teljesen függetlenek az őket jelölő személytől vagy szervezettől, a jó megoldás a tagok sokszínű jelölése. „A jelenlegi helyzetben a kormánytöbbség nemhogy meghatározó, de teljes befolyást gyakorol a Médiatanácsra, azon keresztül pedig lényegében cenzúrával korlátozza, hogy hol mi jelenhet meg, és mi nem” – tette hozzá.
| ||
De akkor miért nem a tagok megválasztását kifogásolta az ombudsman? Molnár Péter elmondta: egyeztetett Szabó Máté két munkatársával, Szajbély Katalinnal és Hajas Barnabással. Álláspontjuk az volt, hogy a tagok kétharmaddal történő választása önmagában a kormánytöbbség sajtó feletti befolyását gátló fontos garanciája a sajtószabadságnak, viszont a médiatörvény nem tartalmaz garanciákat a kétharmados kormánytöbbség esetére. A törvényhozás ezen érvelés szerint mulasztásos alkotmánysértést követett el. A hazai jogrendszer sajátosságai miatt azonban az ombudsman mulasztásos alkotmánysértés megállapítására nem kérheti az alkotmánybírókat, ilyen esetekben az AB csak hivatalból járhat el. Az ombudsmani hivatalban ezért kerülő úton közelítettek a problémához: kerestek egy nyilvánvalóan alkotmányellenes részt a médiatörvényben – ez volt a korábban említett jogtechnikai probléma, amely a jogbiztonság sérelmét okozta –, és azt támadták meg, a mulasztásos alkotmánysértés lehetőségére pedig csupán a beadvány indoklásában hívták fel a bírók figyelmét. Ez a taktika nem jött be, az AB-végzés szerint ugyanis a figyelmeztetés „nem teremt kellő jogalapot arra, hogy az Alkotmánybíróság az indítványban konkrétan meg nem jelölt szabályozási körben és az indítványban ki nem fejtett alkotmányossági megfontolások mentén folytasson vizsgálatot a jogalkotó általi mulasztás esetleges megállapítása érdekében”.
Molnár Péter szerint mindez előre látható volt, épp ezért további levélküldő akciókat is indított a beadvány kiegészítése érdekében, illetve a 15 alkotmánybíró felé (ez utóbbi levelet több mint négyezren elküldték a cenzuraeltorles.hu oldalrol). Bevetette a slam poetry eszközét is, hiszen szerinte „ez egy igazán részvételi műfaj, és nagy sikere van Magyarországon, ezért azt gondoltam, hogy jobban megfoghatja az embereket, mint egy jogi érvelés. Mindezt igazolva látom, hiszen a verses szöveg négyezer feletti elküldője között az ország minden pontjáról, a határon túlról és valamennyi társadalmi rétegből találhatunk embereket. Ez azért is történhetett meg, mert az alkotmánybíróknak írt levélben felsoroltam a magyar sajtószabadságért való kiállás számos példáját. Ez egy olyan történet a hagyományunkról, melyet minden magyarul tudó ember ismer, és érzelmileg is azonosulhat vele.”
Molnár most azt sürgeti, hogy Szabó Máté újabb beadvánnyal forduljon az AB-hez. „Lenne lehetőség akár arra is, hogy röviden kifejtse az említett mulasztásos alkotmánysértést, amihez könnyű lenne találnia olyan alkotmányellenes pontot a törvényben, amire egy ilyen újabb kerülő utas beadványt építhetne. De jobb lenne, ha kifejezetten a Médiatanács tagjainak jelölését és választását szabályozó paragrafusok alkotmányellenesként való megsemmisítését kezdeményezné, ahogyan azt az első neki küldött levélben igényeltük tőle. Igényeltük, nem kértük, mert nem tesz szívességet a szószóló azzal, hogy megteszi, ami a kötelessége” – mondta. Sok ideje egyik megoldásra sem marad az ombudsmannak, szeptember 24-én Szabó Mátét Székely László váltja hivatalában. Az akciót másfél évvel ezelőtt elindító szólásszabadság-kutató szerint azonban Szabó Máténak van lehetősége az újabb beadvány elkészítésére. „Székely Lászlót még nem láttuk az ombudsmani hivatalban, okozhat meglepetést is. Szabó Máté azonban személy szerint felelős azért, hogy mandátumának lejárta előtt lezárja ezt az ügyet, újra az Alkotmánybírósághoz fordulva a Médiatanács alkotmányellenessége miatt.”
| Következmények Molnár Péter szerint a kétharmados jelölési eljárás az önkorlátozást távolról sem ismerő jelenlegi kormánytöbbség idején azt eredményezi, hogy „a kormánytöbbség az általa összerakott tanács révén közvetlenül cenzúrázza a köztulajdonú hírügynökséget, rádiót és televíziót, és a magántulajdonú sajtó szabadságát is nagymértékben korlátozza, például a Klubrádió összes vidéki frekvenciájának az elvételével. Emiatt ma Magyarországon a sajtószabadság csak olyan szigeteken létezik, amelyek nem tudnak az ország közös beszélgetésévé összekapcsolódni. Így nem lehetséges a társadalom nagy részének részvételével zajló közbeszélgetés. Így nem lehet közösen, elfogulatlanságra törekedve és kritikusan elemezni a kormány tevékenységét. Ez elkerülhetetlenül az ország elbutulásához vezet.” |
