A liberális demokráciát éltető néppárti nyilatkozatot akarnak aláíratni Orbánnal

  • narancs.hu
  • 2018. november 5.

Belpol

Vajon aláírja? És mi lesz a kereszténydemokráciával?

November 7-én és 8-án tartja Helsinkiben kongresszusát az Európai Néppárt. A kongresszus legfontosabb döntése arról szól majd, hogy az EPP megválasztja, kit ajánljanak az Európai Bizottság következő elnökének.

Két jelölt van, a német Manfred Weber és a finn Alexander Stubb. Weber az esélyesebb.

A néppárti elnökség emellett egy olyan nyilatkozattervezetet készített, – írja a 444.hu –, amely egy része korábban közhelyes kiállásnak tűnt volna a demokrácia mellett, de mára olyan, mintha direkt a Fideszt provokálnák.

A szöveg első bekezdése úgy hangzik:

"Jövőre európai parlamenti választásokat tartanak az Európai Unióban. Politikai családunknak mindent meg kell tennie, hogy erősítse a polgárok bizalmát az intézményeinkben. Az utóbbi években a demokráciát illetően az EU-nak sok kihívással kellett szembenéznie, még a tagállamainkban is. A második világháború óta a kereszténydemokraták az európai liberális demokrácia megteremtéséért vívott küzdelemben az első vonalban harcoltak - ennek alapjai a zsidó-keresztény értékek, a jogállamiság, a többpártrendszer, az erős civil szervezetek, a független sajtó, a vallás-, a gyülekezési- és a szólásszabadság. Napjainkban ezeket az alapvető értékeket és elveket soha nem látott kihívások érik. Populista és nacionalista szélsőségesek, dezinformációs kampányok és diszkrimináció fenyegetik a jogállamiságot. Ez a legnagyobb fenyegetés, ami az európai demokráciát és szabadságot érte a vasfüggöny leomlása óta."

Orbán Viktor mintha valami egészen másról beszélne már jó ideje. A magyar miniszterelnök szerint ugyanis a liberális demokrácia és a kereszténydemokrácia nem összeegyeztethető.

A néppárt egyik régóta húzódó belső vitája, hogy mit kezdjen a Fidesszel: kitegyék a magyar kormánypárt szűrét a pártszövetségből vagy inkább ne.

A nyilatkozat lényegében próbatétel is lehet Orbán számára. Kiderülhet, képes-e a hazai közönségnek előadott eszmefuttatásaival szembemenő dokumentumot elfogadni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.