„A maffia nem veszíthet” – interjú Ángyán Józseffel

  • narancs.hu
  • 2013. szeptember 25.

Belpol

Távozása óta keményen bírálja pártja vidékpolitikáját, amelynek a „kottáját” még ő írta. Tavaly januárban államtitkári kinevezését adta vissza, idén június végén, a földforgalmi törvény végszavazásának napján kilépett a Fidesz-frakcióból.

(…)
MN: Hangot adott nemtetszésének a parlamentben?
ÁJ: Természetesen. Ám amikor például egy bizottsági ülésen nyilvánosan támadtam a kormányzatot, a minisztérium egyik vezető „földügyi korifeusa” félrehívott, és azt mondta: ne őt zaklassam. Értsem meg, a „főnök” neki azt mondta: „Te ne foglalkozz Fejér megyével, az az én dolgom.” Amikor pedig egy 2011 végi, egészen szűk körű beszélgetésen elhangzott, hogy ezekből a földügyekből probléma lesz, a „főnök” azt válaszolta, „mi probléma lehetne, megegyeztem a parasztjaimmal”. Ennyi.

false

 

Fotó: Németh Dániel

Az interjúban Ángyán József arról is beszélt, hogy a hazai földekre ráülő nagytőkések a Fideszhez éppúgy köthetők, mint az MSZP-hez.

(…)

A nemzeti vagyon széthordásában az MSZP és a Fidesz mögött álló, egyazon emlőn nevelkedett rablóprivatizációs hálózat aktív szerepet vállalt. Korábban a szocialista zöldbárók az egykori állami gazdaságok túlnyomó többségét maguk között már szétprivatizálták, ám az első Orbán-kormány alatt, 2001 nyarán gazdára lelt a maradék 12 állami gazdaság is. A népnyelv ezeket hívja „piszkos 12”-nek.

(…)
MN: Mondana még néhány példát, amire ezt alapozza?
ÁJ: Hogyne. Tavaly decemberben, az Alaptörvény harmadik módosítása során elrendelt név szerinti szavazáson Orbán Viktor és Mesterházy Attila vezetésével az ún. jobb- és baloldal arra az egyszerű kérdésre, hogy a családokat és összefogásukat vagy a nagy tőkeérdekeltségeket akarják-e kétharmados törvénnyel helyzetbe hozni, nagy egyetértésben a tőkeérdekeltségeket választotta, és nemet mondott a családokra, helyi közösségekre.


Matkovich Ilona teljes interjúját, amelyben Ángyán József konkrét neveket is mond, a holnap megjelenő Magyar Narancsban olvashatják.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.