A magyar katolikus egyházban csönd van

Míg Orbán a halálbüntetéssel kacérkodik, Ferenc pápa épp az eltörlése mellett foglal állást. A ma megjelent Narancsban Mártonffy Marcell teológus nyilatkozik – a magyar katolikus egyházról is.

Magyar Narancs: És a magyar katolikus egyház? Ferenc pápa említett állásfoglalása több mint fél éve történt – kommentálták-e ezt itthonról?

Mártonffy Marcell: Bizonyára nem átütő erővel. Azt egyébként is sajnálatosnak tartom, hogy olyan egyházak, ahol a tanításnak nincs olyan központi intézménye, mint a katolikus egyházban, gyorsabban reagálnak erre a kérdésre is. Vagy gondoljon például Fabinyi Tamásnak legutóbb a menekültügyben tett kritikus megnyilatkozására. (Az evangélikus püspök a bevándorlókkal szembeni kormányzati hangulatkeltést kritizálta a múlt héten a mandiner.hu-nak adott interjújában, mondván: „Ez nem más, mint a 23 millió románnal való riogatás pepitában.” – N. G. M.) Ez nagyon tisztességes volt. A magyar katolikus egyházban néhány határozott tiltakozástól, így a Szent Egyed Közösség okos és szenvedélyes nyilatkozatától eltekintve csönd van a halálbüntetés újabb felvetése körül. Szokás persze azzal érvelni, hogy az egyháznak nem feladata a napi eseményekre történő gyors reagálás, ugyanakkor tart már ott a Vatikán álláspontja, hogy azt egyértelműen lehessen közölni és vállalni Magyarországon is. Az idő sokszorosan megérett a hívők tájékoztatására arról, hogy egy katolikus nem helyeselheti a halálbüntetést. Épp emiatt a folyamatos diplomatikus vagy éppen gyáva, hatalomhoz törleszkedő magatartás miatt sem egységes az, hogy erről a hazai katolikusok mit gondolnak. Egyéb­iránt az egyházi útmutatás terén sok más tekintetben is elhagyatottak a magyar katolikus hívők.

MN: Mit tehetne e téren a magyar katolikus egyház?

MM: Nem azzal kellene kezdeni a felvilágosítást, hogy mit gondol a halálbüntetésről Ferenc pápa. Hanem azzal, hogy mi a különbség a kereszténységre hivatkozó politikai retorika és az evangélium tanítása között. Itt végig lehetne menni a kormánypártok utóbbi években tett intézkedé­sein. Ám ez eleve nem történik meg, mert van egy olyan, meglehetősen kétes kiinduló feltételezés, hogy itt mégiscsak egy keresztény értékeket képviselő kormányzat van. Hogy ebben az anyagi érdekeknek, a személyes kapcsolatoknak vagy az elvakultságnak van-e nagyobb szerepe, szinte lényegtelen. Mivel ezt az alapkérdést nagyon régóta nem igyekszik tisztázni a magyar katolikus egyház, mára már bőven lenne mit mondania. De nem teszi, és ez egyre jobban hiányzik.