A magyar katolikus egyházban csönd van

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2015. május 14.

Belpol

Míg Orbán a halálbüntetéssel kacérkodik, Ferenc pápa épp az eltörlése mellett foglal állást. A ma megjelent Narancsban Mártonffy Marcell teológus nyilatkozik – a magyar katolikus egyházról is.

Magyar Narancs: És a magyar katolikus egyház? Ferenc pápa említett állásfoglalása több mint fél éve történt – kommentálták-e ezt itthonról?

false

Mártonffy Marcell: Bizonyára nem átütő erővel. Azt egyébként is sajnálatosnak tartom, hogy olyan egyházak, ahol a tanításnak nincs olyan központi intézménye, mint a katolikus egyházban, gyorsabban reagálnak erre a kérdésre is. Vagy gondoljon például Fabinyi Tamásnak legutóbb a menekültügyben tett kritikus megnyilatkozására. (Az evangélikus püspök a bevándorlókkal szembeni kormányzati hangulatkeltést kritizálta a múlt héten a mandiner.hu-nak adott interjújában, mondván: „Ez nem más, mint a 23 millió románnal való riogatás pepitában.” – N. G. M.) Ez nagyon tisztességes volt. A magyar katolikus egyházban néhány határozott tiltakozástól, így a Szent Egyed Közösség okos és szenvedélyes nyilatkozatától eltekintve csönd van a halálbüntetés újabb felvetése körül. Szokás persze azzal érvelni, hogy az egyháznak nem feladata a napi eseményekre történő gyors reagálás, ugyanakkor tart már ott a Vatikán álláspontja, hogy azt egyértelműen lehessen közölni és vállalni Magyarországon is. Az idő sokszorosan megérett a hívők tájékoztatására arról, hogy egy katolikus nem helyeselheti a halálbüntetést. Épp emiatt a folyamatos diplomatikus vagy éppen gyáva, hatalomhoz törleszkedő magatartás miatt sem egységes az, hogy erről a hazai katolikusok mit gondolnak. Egyéb­iránt az egyházi útmutatás terén sok más tekintetben is elhagyatottak a magyar katolikus hívők.

MN: Mit tehetne e téren a magyar katolikus egyház?

MM: Nem azzal kellene kezdeni a felvilágosítást, hogy mit gondol a halálbüntetésről Ferenc pápa. Hanem azzal, hogy mi a különbség a kereszténységre hivatkozó politikai retorika és az evangélium tanítása között. Itt végig lehetne menni a kormánypártok utóbbi években tett intézkedé­sein. Ám ez eleve nem történik meg, mert van egy olyan, meglehetősen kétes kiinduló feltételezés, hogy itt mégiscsak egy keresztény értékeket képviselő kormányzat van. Hogy ebben az anyagi érdekeknek, a személyes kapcsolatoknak vagy az elvakultságnak van-e nagyobb szerepe, szinte lényegtelen. Mivel ezt az alapkérdést nagyon régóta nem igyekszik tisztázni a magyar katolikus egyház, mára már bőven lenne mit mondania. De nem teszi, és ez egyre jobban hiányzik.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.