Interjú

„A remélt váltás legyen békés, de radikális és visszafordíthatatlan”

Stefano Bottoni történész a NER pusztításáról

Belpol

Kettős állampolgárként különösen érzékenyen érintette, hogy a kormány felvetette, akár őt is elűzhetik az országból, vagy az újabb változat szerint felfüggeszthetik a magyar állampolgárságát. Erről, a társadalmat megvezető álkérdésekről és álmegoldásokról is beszélgettünk az Università di Firenze docensével.

Magyar Narancs: Mit érzett potenciális érintettként (Stefano Bottoni édesapja olasz, édesanyja magyar – a szerk.), amikor először szembesült azzal a fideszes tervvel, hogy kettős állampolgárokat akár ki is tilthatnak az országból?

Stefano Bottoni: Dühöt és szorongást, ezek keveredtek. Mára már leülepedett bennem, ráadásul úgy néz ki, hogy kivételeznek az EU-s állampolgárokkal, mert ők nyilván nem annyira veszélyesek a magyar szuverenitásra, mint egy szerb-magyar vagy éppen kanadai-magyar állampolgár. De marad az értetlenkedés arról, mire megy ki a játék: „csak” megfélemlítés, vagy igen fontos állomása egy lejtőnek. Amit itt Orbánék vizionálnak, az a modern demokratikus jogrendben nem létezik. Úgyhogy visszanyúlhatunk az államszocialista vagy éppen a fasiszta típusú hatalomgyakorláshoz. Az ember azonnal érzi a dolgok személyes vetületét, hogy mi történhet, ha valaki egyszer csak azt mondja, ide nem jöhetsz vissza. Ez Közép-Európában sokszor megtörtént az utóbbi száz-egynéhány évben, de én annak a generációnak vagyok a tagja, amelyik azt hitte, ennek vége. Bármi, ami aláássa ezt a hitet, kényelmetlen és fájdalmas felismerés.

MN: Észtország is szavazati jogot vonna meg orosz nemzetiségű állampolgáraitól. Beleillünk egy trendbe?

SB: Igen. Franciaországban is régóta vita van az állampolgárság megadásának kritériumairól, ahogyan az Egyesült Államokban is, ahol valaki attól amerikai például, hogy ott született. Az észteknél viszont nemzetbiztonsági szempontok játszanak: a lakosság 20 százaléka orosz ajkú, a fővárosban, Tallinnban a harmada. Mintha Budapesten 600 ezer ember teljesen más nyelvet beszélne, és nem is akarna megtanulni magyarul. Ez Észtországban azzal a korábbi orosz elnyomó birodalmi tudattal azonos, hogy „mi 140 millióan vagyunk”. Az észtektől igazán nem vitatnám el a megsemmisüléstől való régi kelet-európai félelmet, hiszen nagyon kevesen vannak. Ha a Szovjetunió kapott volna még pár évtizedet a történelemtől, akkor Észtország és Lettország nagyvárosait teljesen eloroszosítják. Kelet-Európából meg lehet ezt érteni. Franciaországban viszont az vetődik fel élesen, hogy meg lehet-e vonni az állampolgárságot olyanoktól, akik például a vallási fanatizmusuk miatt konkrét fenyegetést jelentenek az állam számára. Ezek nem könnyű esetek, de mindegyiknek megvan a történelmi háttere.

MN: Azért mifelénk is vannak hagyományai ennek.

SB: Többszörösen is! A Horthy-rendszertől kezdve a magyar nácikon át Rákosiékig, Kádárékig mindenki nagyon szépen játszott ezzel a hatalmi eszközzel. De nem látom, milyen felforgató terroristacsoportok grasszálnak most Magyarországon, amelyek konkrét veszélyt jelentenek. Most megint kreáltak egy ellenséget, akivel majd „leszámolnak”. Szinte biztos vagyok benne, hogy Orbán Viktorék képzeletében él az a pillanat, amikor megfosztják Soros Györgyöt a magyar állampolgárságától, kiutasítják örökre az országból, és pontot raknak a majdnem tíz évvel ezelőtt indított folyamat végére. Orbánéknak elég három embert kiutasítani, és akkor nekik már megérte. A többiek akár megnyugodhatnának, de itt az elv és a precedens a fontos, ez a rettenetes ebben az egészben.

MN: Visszatérhet az állampolgárság jutalomként és büntetésként való használata?

SB: Volt az állampolgárság megadásának egy expanzív korszaka Magyarországon is. Az 1990-es évektől rengeteg Magyarországra költöző határon túli magyar kapott – igaz, hosszú és bonyolult procedúra után – állampolgárságot, 2011 óta pedig rendkívül könnyű magyar állampolgárnak lenni. Ma az erdélyi magyarok 80 százalékának, a vajdasági magyarok közel 100 százalékának van magyar állampolgársága, Kárpátalján pedig több a magyar állampolgár, mint kárpátaljai, miután nagyon sok ukrán egyszerűen bevásárolta magát. Most jött el az a pont, hogy amiként megadja az állam az állampolgárságot, úgy akár el is veheti. Eddig azt sugallták, hogy vedd fel az állampolgárságot, mert jó magyar vagy, és a jutalmad az, hogy nem állítanak meg a vámosok a schengeni övezeten belüli határokon. Ez egy előjog, amit el is lehet venni.

 
Fotó: Sióréti Gábor 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?