Interjú

„A remélt váltás legyen békés, de radikális és visszafordíthatatlan”

Stefano Bottoni történész a NER pusztításáról

Belpol

Kettős állampolgárként különösen érzékenyen érintette, hogy a kormány felvetette, akár őt is elűzhetik az országból, vagy az újabb változat szerint felfüggeszthetik a magyar állampolgárságát. Erről, a társadalmat megvezető álkérdésekről és álmegoldásokról is beszélgettünk az Università di Firenze docensével.

Magyar Narancs: Mit érzett potenciális érintettként (Stefano Bottoni édesapja olasz, édesanyja magyar – a szerk.), amikor először szembesült azzal a fideszes tervvel, hogy kettős állampolgárokat akár ki is tilthatnak az országból?

Stefano Bottoni: Dühöt és szorongást, ezek keveredtek. Mára már leülepedett bennem, ráadásul úgy néz ki, hogy kivételeznek az EU-s állampolgárokkal, mert ők nyilván nem annyira veszélyesek a magyar szuverenitásra, mint egy szerb-magyar vagy éppen kanadai-magyar állampolgár. De marad az értetlenkedés arról, mire megy ki a játék: „csak” megfélemlítés, vagy igen fontos állomása egy lejtőnek. Amit itt Orbánék vizionálnak, az a modern demokratikus jogrendben nem létezik. Úgyhogy visszanyúlhatunk az államszocialista vagy éppen a fasiszta típusú hatalomgyakorláshoz. Az ember azonnal érzi a dolgok személyes vetületét, hogy mi történhet, ha valaki egyszer csak azt mondja, ide nem jöhetsz vissza. Ez Közép-Európában sokszor megtörtént az utóbbi száz-egynéhány évben, de én annak a generációnak vagyok a tagja, amelyik azt hitte, ennek vége. Bármi, ami aláássa ezt a hitet, kényelmetlen és fájdalmas felismerés.

MN: Észtország is szavazati jogot vonna meg orosz nemzetiségű állampolgáraitól. Beleillünk egy trendbe?

SB: Igen. Franciaországban is régóta vita van az állampolgárság megadásának kritériumairól, ahogyan az Egyesült Államokban is, ahol valaki attól amerikai például, hogy ott született. Az észteknél viszont nemzetbiztonsági szempontok játszanak: a lakosság 20 százaléka orosz ajkú, a fővárosban, Tallinnban a harmada. Mintha Budapesten 600 ezer ember teljesen más nyelvet beszélne, és nem is akarna megtanulni magyarul. Ez Észtországban azzal a korábbi orosz elnyomó birodalmi tudattal azonos, hogy „mi 140 millióan vagyunk”. Az észtektől igazán nem vitatnám el a megsemmisüléstől való régi kelet-európai félelmet, hiszen nagyon kevesen vannak. Ha a Szovjetunió kapott volna még pár évtizedet a történelemtől, akkor Észtország és Lettország nagyvárosait teljesen eloroszosítják. Kelet-Európából meg lehet ezt érteni. Franciaországban viszont az vetődik fel élesen, hogy meg lehet-e vonni az állampolgárságot olyanoktól, akik például a vallási fanatizmusuk miatt konkrét fenyegetést jelentenek az állam számára. Ezek nem könnyű esetek, de mindegyiknek megvan a történelmi háttere.

MN: Azért mifelénk is vannak hagyományai ennek.

SB: Többszörösen is! A Horthy-rendszertől kezdve a magyar nácikon át Rákosiékig, Kádárékig mindenki nagyon szépen játszott ezzel a hatalmi eszközzel. De nem látom, milyen felforgató terroristacsoportok grasszálnak most Magyarországon, amelyek konkrét veszélyt jelentenek. Most megint kreáltak egy ellenséget, akivel majd „leszámolnak”. Szinte biztos vagyok benne, hogy Orbán Viktorék képzeletében él az a pillanat, amikor megfosztják Soros Györgyöt a magyar állampolgárságától, kiutasítják örökre az országból, és pontot raknak a majdnem tíz évvel ezelőtt indított folyamat végére. Orbánéknak elég három embert kiutasítani, és akkor nekik már megérte. A többiek akár megnyugodhatnának, de itt az elv és a precedens a fontos, ez a rettenetes ebben az egészben.

MN: Visszatérhet az állampolgárság jutalomként és büntetésként való használata?

SB: Volt az állampolgárság megadásának egy expanzív korszaka Magyarországon is. Az 1990-es évektől rengeteg Magyarországra költöző határon túli magyar kapott – igaz, hosszú és bonyolult procedúra után – állampolgárságot, 2011 óta pedig rendkívül könnyű magyar állampolgárnak lenni. Ma az erdélyi magyarok 80 százalékának, a vajdasági magyarok közel 100 százalékának van magyar állampolgársága, Kárpátalján pedig több a magyar állampolgár, mint kárpátaljai, miután nagyon sok ukrán egyszerűen bevásárolta magát. Most jött el az a pont, hogy amiként megadja az állam az állampolgárságot, úgy akár el is veheti. Eddig azt sugallták, hogy vedd fel az állampolgárságot, mert jó magyar vagy, és a jutalmad az, hogy nem állítanak meg a vámosok a schengeni övezeten belüli határokon. Ez egy előjog, amit el is lehet venni.

 
Fotó: Sióréti Gábor 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.