A rohadék magyar sajtó elhallgatja Szőcs Géza világsikerét

  • Urfi Péter
  • 2016. február 21.

Belpol

A kormánybiztos szerint a New York Times hatalmas dicsérete után mindenkinek el kellene ismernie az érdemeit. De várjunk csak, mit is írtak pontosan azok az amerikaiak?

Az alábbiakban apróságokról lesz szó, de remélem, hogy szórakoztató és tanulságos apróságokról.

Már a tavalyi díjkiosztó idején láttam, hogy az akkor még államtitkár Szőcs Géza által nagy adag közpénzből alapított, botrányosan induló Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíj lépten-nyomon azzal reklámozza magát, hogy a vezető világlap, a The New York Times „költészeti Nobel-díjnak” nevezte. Ezt elsőre furcsálltam, de annyira nem érdekelt, hogy utánanézzek. Úgy tűnik, mások is így voltak ezzel.

false

Most viszont újra elém került ez a jelenség, amikor a Szőcs Géza segítségével – és szintén egy rakás állami pénzből – létrejött állami irodalmi tehetséggondozó oktatóiról írtam. Észrevételeztem, hogy a Magyar Időkben szeptemberben megjelent cikkében egyikük, Farkas Wellmann Endre a Janus Pannonius-díjat lebonyolító, Szőcs Géza által vezetett Magyar Pen Club rendezvényét és kiadványát dicséri, miközben életrajza szerint „2015-től a Magyar PEN Club PR-menedzsere és 2016-tól a Magyar PEN Club könyvkiadójának főszerkesztője”.

Aztán belefutottam az Irodalmi Jelen tavaly novemberi interjújába, amelyben Farkas Wellmann kérdezi Szőcs Gézát a Janus Pannonius-díjról. Se azt nem tüntetik fel benne, hogy Szőcs az Irodalmi Jelen főmunkatársa, se azt, hogy Farkas Wellmann a PEN Club sajtósa.

Részletek az interjúból

– Vegyük fel a fonalat ott, ahol két beszélgetéssel korábban abbahagytuk: a Janus Pannonius-díj eseményeivel...

– Erről az Irodalmi Jelen részletesen hírt adott, tegyük hozzá: egyetlen magyar folyóiratként, sőt talán lapként, még az újságok sem igen adtak hírt róla, hogy Magyarországon járt Amerika és Olaszország egy-egy világhírű költője.

– A New York Times vagy a La Repubblica azért tisztában van a díj jelentőségével.

– Igen, a költészeti Nobel-díjnak nevezik.

(...)

– De ki az, akinek ez nem tetszett?

– Mindenkinek tetszett, kivéve a magyar sajtót. Ahol is a Magyar Narancstól és a Hócipőtől a Hitelig, sőt a Magyar Hírlapig egyetértettek abban (példátlan konszenzus volt ez, meg kell adni), hogy ez a díj fölösleges, értelmetlen, sőt, ha az én szerepvállalásomat is figyelembe vesszük, veszedelmes és elítélendő.

Szőcs állításával ellentétben a díjról az elmúlt években természetesen számtalan magyar lap beszámolt. A Narancsban fölöslegesnek ugyan nem neveztük, de két éve valóban részletesen elmondtuk, melyek a díj erényei, és mi vele a baj. (Röviden: remek költőket adnak ki magyarul, ellenben a kormányzati háttér miatt már ketten visszautasították a díjat, és Szőcs túlságosan rátelepszik az egészre.) Most ezt tehát hagyjuk is, nézzük a külföldi elismeréseket.

A tekintélyes olasz napilap, a La Repubblica archívumában, fájdalom, említést sem találtunk a díjról. Talán a másik nagy napilappal keverik, hiszen a Corriere della Sera, pontosabban annak költészeti blogja valóban írt róla, rögtön az elején megemlítve, hogy a New Yorker magazin (!) költészeti Nobelnek nevezte a díjat.

Az olasz szerző természetesen a New York Timesra gondolt, ahogy mindenki más is erre hivatkozik. Az amerikai lapból vett idézet fogadja a látogatót a díj honlapján, ezt nyomják a poszterekre, erre büszke a díj egyik szponzora, és Szőcs Géza is ezt nyilatkozza mindig, ha elé kerül egy mikrofon: „A Magyar Idők a díj jövőjére és a fordítások fontosságára vonatkozó kérdésére Szőcs Géza elmondta, hogy míg Magyarországon ugyan még mindig vannak szkeptikusok, számos amerikai és olasz fórum, közöttük a The New York Times is, költészeti Nobel-díjként emlegeti ezt a kitüntetést.”

false

 

Fotó: NewsCentral

Úgy tűnik, ez a New York Timesból kimásolt szókapcsolat a díj legitimációjának alapja. Szőcs Géza az alapításkor elmondta, hogy költészeti Nobelt akar csinálni, és erre tessék, a világhírű újság is pont ezt írja róla! Micsoda győzelem! Persze, aki látott már hollywoodi filmekhez készült plakátot és trailert, az tudja, hogy ezek a kiragadott idézetek mennyit érnek, de miért ne hagynánk meg ezt a kis örömöt Szőcsnek? Ha ezt írta a New York Times, hát ezt írta, nem nagy dicsőség, de azért valami.

Csak az a baj, hogy a New York Times nem ezt írta.

A New York Times soha nem írt cikket a Janus Pannonius-díjról. Évente nagyjából 130 ezer cikket jelentetnek meg on- és offline, de Szőcs Géza vállalkozása nem került a látókörükbe. Egyetlen említés található a lapban a díjról: a 2013-as díjazott, Szimin Behbaháni halálakor közölt nekrológjukban olvasható egy darab mondat. A következő: „Among the many literary awards she won was, in 2013, the Janus Pannonius Poetry Prize from the Hungarian PEN Club, which carries a 50,000-euro prize and is sometimes called the Nobel Prize for poetry.” Vagyis: „Számos irodalmi elismerése mellett 2013-ban megkapta a Magyar PEN Club Janus Pannonius Költészeti Díját, amely 50 000 euró pénzdíjjal jár, és néha költészeti Nobel-díjként emlegetik.”

Ez máris kevésbé hangzik olyan jól, de van itt még valami. Beütöttem a keresőbe, hogy milyen forrásokra hagyatkozhatott a Times szerzője, kik emlegették költészeti Nobelként a díjat korábban. Azt gondoltam, hogy elárasztanak a találatok, hiszen Szőcs is arról beszélt, hogy szerte a világon így tartják őket számon. Ehhez képest egyetlen említést találtam angol nyelven a Times cikke előtti időből.

false

Ez a cikk a Hungarian Literature Online-on jelent meg, és a Litera írásának fordítása. A lap Szőcsöt idézi, aki szerint „a cél a Nobel-díjhoz hasonló, de kizárólag a lírai életművet honoráló elismerés létrehozása volt.” Az angol változat leadjében: „The prize, founded last year with the intention to be a kind of »Nobel Prize for poetry«”...

Vagyis a New York Times nem minősítette költészeti Nobelnek a Janus Pannonius-díjat, annyit közölt róla egy más témában írott cikkben, hogy egyesek így emlegetik. És nagyon úgy tűnik, hogy ezek az egyesek konkrétan Szőcs Gézát jelenti. Neki viszont nem derogált egy ilyen csúsztatás, így azóta a magyar és a nemzetközi sajtó is a New York Times nevével reklámozza Szőcs kedvenc kis projektjét. Mindenkit jól átvert. Ügyes.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.

A hegyi ember

Amikor 2018 februárjában Márki-Zay Péter az addig bevehetetlennek hitt Hódmezővásárhelyen, az akkoriban igen befolyásos Lázár János városában az időközi polgármester-választáson magabiztosan legyőzte fideszes ellenfelét, reálisnak tűnt, hogy mindez megismételhető „nagyban” is a tavaszi országgyűlési választásokon.

„Pályáznék, csak nem tudom, kivel”

Miért meghatározó egy társadalom számára a migrációról szóló vita? Hogyan változott a meg Berlin multikulturális közege? Saját történetei megírásáról és megrendezéseiről beszélgettünk, budapesti, román és berlini színházi előadásokról, de filmtervei is szóba kerültek. Kivel lehet itt azokra pályázni?

Pusztítás földön, vízen, levegőben

A magyarországi üvegházhatású gázkibocsátás csaknem háromszorosa került a levegőbe az ukrajnai háború első másfél évében. Óriási mértékű a vízszennyeződés, állatfajok kerültek a kipusztulás szélére. Oroszország akár fél évszázadra való természeti kárt okozott 2023 közepéig-végéig.

Alkotmányos vágy

A magyar mezőgazdaság tizenkét éve felel meg az Alaptörvénybe foglalt GMO-mentességnek, takarmányozáshoz tavaly is importálni kellett genetikailag módosított szóját. A hagyományos szója vetésterülete húsz éve alig változik itthon, pedig a szakértő szerint lehetne versenyezni az ukrán gazdákkal.