Mire vezethet a pedagógusok tiltakozása?

„Ha már elindultunk”

Belpol

A miskolci tanárok nyílt levele évek óta gyülemlő feszültséget robbantott a pedagógustársadalomban. A kormány a nyilvánvaló napi működési gondok ellenére aligha enged oktatási rendszerének legfontosabb elemeiből.

A hétfő esti állapot szerint 11 ezer magánszemély csatlakozott a miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestületének nyílt leveléhez a tanítanék.com weboldalon. Az aláíró szervezetek száma kevesebb mint két hét alatt átlépte a százat, ezek legalább kétharmada teljes iskolai vagy óvodai nevelőtestület. Pilz Olivér, a tiltakozási hullámot elindító gimnázium közalkalmazotti tanácsának elnöke arról tájékoztatta lapunkat, hogy a nem várt aktivitás több alkalommal szerverproblémákat is okozott.

A „hermanosok” tavaly november 27-én kelt – de csak január 5-én közzétett – panaszlistája lesújtó képet fest a magyar közoktatás lényegében minden eleméről, a ­tanárok a fenntartástól kezdve a finanszírozáson és a tantervi szabályozáson át a pedagógusok minősítési, ellenőrzési és előmeneteli rendszeréig sorolják a mindennapos problémákat. Mint írják, most már az egész oktatási rendszert veszélyben látják, és nem hiszik, hogy a tanórákon kívül bármi más jól és ésszerűen működne a második Orbán-kormány 2013-ban élesített modelljében. A támogatók listáját böngészve különösen feltűnő a csatlakozó teljes tantestületek nagy száma. Olyan kistelepülések intézményei is a mozgalom mellé álltak, mint Telki, Bükkábrány, Öreglak, Vaja vagy Tiszacsermely. Számos iskola jelezte, hogy nyílt vagy titkos tantestületi szavazáson mekkora (általában elsöprő) többséggel értett egyet a miskolci helyzetértékeléssel. Voltak, akik saját elképzeléseiket is csatolták, ezek közül a legnagyobb karriert a zuglói Teleki Blanka Gimnázium 16 pontos csomagja futotta be, amely egyebek mellett a Nemzeti alaptanterv (NAT) azonnali átszabását és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) megszüntetését követeli.

A kormányzat egyelőre nem veszi túl komolyan a kibontakozó elégedetlenségi mozgalmat. Czunyiné Bertalan Judit államtitkár, mint általában minden kritikával, ezekkel a levelekkel is a pedagógusok béremelését állította szembe, Lázár János kancelláriaminiszter pedig a diákok teljesítményromlását rótta fel a lázadozó tanároknak. A tiltakozóknak ugyanakkor szilárd meggyőződésük, hogy a minőségromlást csak az oktatásirányítás szintjén bekövetkező változásokkal lehet megállítani. „Azt szeretnénk, ha nemcsak jogászok, közgazdászok és politikusok döntenének az oktatási kérdésekről, hanem bevonnák azokat a gyakorló pedagógusokat is, akik nap mint nap szembesülnek az egyre súlyosabb problémákkal. Úgy látjuk, hogy rendszerszintű változtatásra van szükség, a finomhangolás itt már nem lesz elég” – mondja Pilz Olivér. „Az egész országban el akarjuk terjeszteni a mozgalmat, minél több markáns megnyilatkozás érkezik pedagógusoktól, tantestületektől, annál nehezebb lesz figyelmen kívül hagyni a szakmai érveket” – teszi hozzá Pukli István, a Teleki igazgatója.

Kellett egy szikra

A Narancsnak nyilatkozó pedagógusok és szakszervezeti vezetők két hasonlattal írják le a jelenlegi helyzetet. Az elmúlt három évben folyamatosan raktározódtak egymásra az újabb és újabb sérelmek a tanárokban, majd az őszi kormányzati intézkedésekkel „betelt a pohár, sőt túlcsordult az elégedetlenség” – mondja Fábry Béla, a Hálózat a Tanszabadságért (HAT) aktivistája. A látványos és országos kiterjedésű megmozduláshoz azonban mindenképp szükség volt az első fecske, a Herman Ottó Gimnázium kiállására is. Sokak számára ez volt a szikra. „Korábban is rengeteget beszéltünk az oktatási rendszer problémáiról az iskolában, de úgy gondoltuk, nemhogy az államtitkárságtól, még a tankerülettől sem várhatunk érdemi választ. A miskolciak levele nyitotta fel a szemünket, rögtön éreztük, hogy csatlakoznunk kell” – meséli Pukli István.

Egyáltalán nem lepte meg a szakszerve­zeti, érdekvédelmi vezetőket, hogy elemi erővel tört fel az elégedetlenség a tanárokból. „Már a köznevelési törvény 2011-es elfogadása előtt jeleztük, hogy rossz az irány, sajnos a minisztérium akkor a jelentős béremelés ígéretével elhallgattatta a pedagógusokat. Ehhez azonban a munkateher óriási mértékű emelkedése társult, nem véletlen, hogy októberben, novemberben, de legkésőbb decemberben olyan fáradtak a kollégák, mint máskor a tanév végén. Valójában csak a tiltakozási hullám időpontja volt kérdéses” – mondja Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke. Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) vezetője szerint is nagyon érett már az elégedetlenség a közoktatásban, a szakszervezet november 21-i fórumán lényegében ugyanazokkal a problémákkal találkoztak, amelyeket a Herman Gimnázium levele is említ. „Akkor jeleztük Orbán Viktornak, hogy már az osztálytermi pedagógus számára is egyértelmű a rendszer működésképtelensége, de valódi választ egyelőre nem kaptunk” – magyarázza Gallóné.

A pedagógusok közérzetének drámai romlásában minden bizonnyal döntő szerepet játszott a szeptembertől induló új intézményi önértékelési rendszer (lásd: Éberség, kartársak!, Magyar Narancs, 2015. október 22.). Már a felállítandó önértékelési csoportok eredeti elnevezése (pedagógus önértékelési csoport, PÖCS) is kiverte a biztosítékot a tanárikban, és nem javított a helyzeten a Czunyiné államtitkár által ajánlott BECS (belső ellenőrzési csoport) betűszó sem. A pedagógusok a bizalmatlanság jeleként értékelték, hogy a korábbi évtizedekben kialakított saját intézményi minőségértékelési módszereiket szétverte a kormány, majd úgy tett, mintha az iskolák mindenfajta minőségi szűrő nélkül végeznék tevékenységüket. A belső ellenőrzés ráadásul már-már elviselhetetlenné tette az adminisztratív terheket, hiszen a pedagógus-előmeneteli rendszerrel és a tanfelügyelettel együtt gyakorlatilag hármas értékelést írt elő minden tanár, igazgató és intézmény számára. Sokan a szakma megosztásának szándékát látták abban, hogy kollégáik értékelésére kötelezik őket, amit csak súlyosbított, hogy a tanfelügyeleti látogatáson és a minősítő vizsgán is a tanári karból kiválasztott mesterpedagógusok osztályozzák a pedagógusokat.

A gyakorlatban azonban a minősítők nagy része legalább annyira szenved a rendszer ellentmondásaitól, mint a minősítettek. „Előfordul, hogy óvodapedagógus látogat meg középiskolai németórát, vagy fordítva. Tudunk olyan vizsgatanításról, ahol a háromfős bizottságból ketten nem nyelvszakosként ültek be nyelvórára. Azt mondták, ők majd a pedagógiai folyamatokat értékelik. De hát egy kukkot nem értettek az egészből!” – fakad ki Pilz Olivér. Fábry Béla szerint lényeges körülmény, hogy a minősítési és értékelési rendszer az óvodapedagógustól az elitgimnáziumi tanárig mindenkit érint, az egyházi vagy alapítványi fenntartású intézményben tanítókat is, így egységbe kovácsolhatta a pedagógusokat. Leghangosabban éppen az önértékelés ellen tiltakozott az Élenjáró Gimnáziumok Igazgatóinak Grémiuma, mely testületnek tagja több egyházi intézményvezető, és igazgatói mivoltában a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke is.

Galló Istvánné szerint a kar októberben elfogadott kötelező etikai kódexe is hozzájárulhatott, hogy pont most tört felszínre a sok keserűség, a dokumentum öltözködésre és iskolán kívüli viselkedésre vonatkozó előírásait sok pedagógus megalázónak érezte, a szakszervezet ráadásul a kódex alkotmányosságát is vitatja. További frusztrációt okozhatott, hogy decemberben már a rendes munkabérek kifizetésével is késett néhány napot a Klik, az óraadói díjak, jubileumi jutalmak, utazási költségtérítések késedelmes utalása pedig szinte általános gyakorlattá vált. A Herman és a Teleki levele is kifogásolja, hogy az érettségikövetelmények 2017-től esedékes változtatása már a mostani középiskolásokra is érvényes lesz, így előfordulhat, hogy egy tizenegyedikes diáknak új kémiai vagy földrajzi ismereteket kell elsajátítania, holott a tárgy tanulását elméletileg már befejezte. Történelemből csak az állami tankönyvkiadó atlasza lesz használható, de ez a korábbi kiadványokkal ellentétben kronológiai adatokat nem tartalmaz. Mendrey László szerint a diákok iránti aggodalomra erősített rá az OECD novemberben publikált oktatási jelentése is, egyebek mellett a digitális szöveg­értési eredmények nagymértékű hanyatlásának hangsúlyozásával.

Befogják a szájukat?

2011-től rengetegen vetették az Orbán-kormány szemére, hogy az iskolák Klik alá terelésével, a tanfelügyelet bevezetésével és a kötelező etikai előírásokkal elvonja a pedagógusok szólásszabadságát, és megosztja a tanárokat, akár az egyes tantestületeket is. Ennek a vádnak a cáfolataként is értelmezhetnénk, hogy most teljes nevelőtestületek intézményeik nevét vállalva, nyilvánosan határolódnak el a kormány oktatáspolitikai törekvéseitől. Radó Péter oktatáskutató szerint azonban éppen a tanári szakma gyenge szervezettségének a jele, hogy a nagy többség a tiltakozásnak ezt a formáját választotta. „Nagyon kevés pedagógus lép be a szakszervezetekbe, szakmai szervezetekbe, ezért ezek relatíve súlytalanok. A saját iskola, a saját tantestület a legtöbb pedagógus számára az egyetlen értelmezhető szervezeti keret, és itt a szólásszabadság de facto megvonása ellenére is kialakulhat bizonyos szintű közösségi ellenállás” – mondja Radó.

A tantestületi nyílt levelet tiltakozási formaként nem a miskolci gimnázium honosította meg. A tanítanék.com oldalon először tavaly ősszel jelent meg a törökbálinti Zimándy Ignác Általános Iskola és a zuglói Bóbita Óvoda pedagógusainak tiltakozása az önértékelési rendszerrel szemben, és korábban nagyobb visszhangot kapott egy váci gimnázium levele is, amelyben a diákok állami ünnepségekre rendelése ellen szólaltak fel (lásd: Biodíszletből főszereplők, Magyar Narancs, 2015. április 2.). A budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium 49 pedagógusa már 2013 novemberében nyílt levélben figyelmeztetett az iskolák központi irányítás alá vételének káros következményeire. Radó Péter szerint ez a módszer azért kecsegtet viszonylag kevés sikerrel, mert könnyen munkahelyi konfliktusként láttathat rendszerszintű sajátosságokból eredő problémákat. Az sem véletlen, hogy nem a köznevelési törvény elfogadásakor vagy a Klik elindulásakor tiltakoztak nagy tömegben a pedagógusok, hanem akkor, amikor a szabadság és a szakmai autonómia hiánya már közvetlenül mutatkozik a munkakörülményekben.

A hermanosok mindenesetre igyekeznek kitágítani a helyi ellenállás hatókörét, az öt miskolci állami gimnázium közalkalmazotti tanácsai már alá is írtak egy megállapodást, céljuk pedig egy országos szerveződés létrehozása, amellyel a Kliknek kötelezően tárgyalnia kellene. Úgy tudjuk, a csatlakozó intézmények hozzászólásai alapján egy új, ezúttal már közös, konkrét követeléseket megfogalmazó nyílt levél elkészítését is tervezik.

Döntő kérdés lehet a kibontakozó mozgalom kapcsolata a már létező pedagógusszervezetekkel. Galló Istvánné január 23-ra hívta egyeztetni a nyílt levelet megfogalmazó vagy ahhoz csatlakozó intézmények képviselőit. A PSZ a Pedagógusok Sztrájkbizottsága tagjaként jelenleg szakmai egyeztetést folytat a kormánnyal, január végéig szeretnének megszövegezni egy megállapodást, amelyet Balog Zoltán miniszternek kell aláírnia. „A szakszervezet rendkívül elkötelezett abban, hogy semmi olyat nem fogad el, ami nem tükrözi a pedagógustársadalom véleményét. Ezért is szeretnénk tájékoztatni eddigi munkánkról az elégedetlenségüket kifejező tantestületeket” – mondja a PSZ elnöke. Mendrey László szakszervezetének feladatát abban látja, hogy odaálljon az alulról jövő kezdeményezések mellé, szükség esetén infrastrukturális, logisztikai háttérrel is segítse a további nyomásgyakorlást. Mendrey és a PDSZ az egészségügyi és a szociális szakma szervezeteivel megalapította az „Emmi mostohagyermekei” fedőnevű összefogást, de amennyiben a tárgyalások nem vezetnek eredményre, Galló Istvánné sem tart elképzelhetetlennek egy közös közalkalmazotti demonstrációt vagy munkabeszüntetést. Érdekesség, hogy Horváth Péter, a Pedagógus Kar elnöke is támogatásáról biztosította a miskolciakat, holott a levél „egyszerre felháborító és megmosolyogtató, támogatottság és jogalap nélküli szüleménynek” nevezi a kar elfogadott etikai kódexét.

Radó Péter szerint a mostani tiltakozás elsősorban nem tematikájában, hanem mére­teiben különbözik az eddigiektől. „A köznevelési törvény elfogadása ellen néhány százan tüntettünk, a Klik felállásakor körülbelül kétezer pedagógust sikerült az utcára vinni, a Hívatlanul csoportnak lehetett 3-4 ezer tagja, most pedig tízezres nagyságrendről beszélünk. Persze egy törpe kisebbséget leszámítva a 140-150 ezres pedagógusszakma egésze utálja a mostani rendszert; azért nincsenek többen, mert nem látszanak a hatékony ellenállás szervezeti keretei” – mondja.

A kormány a 2012-es hallgatói tüntetések óta bejáratott hatalompolitikai rutinnal szereli le egyes társadalmi szegmensek ellenállását. Radó szerint e taktika három eleme a helyi szintű megfélemlítés, a látszategyeztetés és a rendszer szempontjából lényegtelen hangulatjavító intézkedések. Ez a kombináció látszik kibontakozni a pedagógusok esetében is. A délmagyar.hu információi szerint Csongrád megyében a Klik máris nyomozni kezdett az aláíró pedagógusok után; az Emmi közleményben tudatta, hogy hivatalos tárgyalópartnere a Pedagógus Kar és a reprezentatív szakszervezetek; Czunyiné Bertalan Judit pedig a Magyar Időknek arról beszélt, hogy több mint 200 milliárdnyi uniós forrásból korszerűsítenék a köznevelési intézményeket. Ezen túlmenően a társadalmi szolidaritás letörését szolgálhatja a pedagógusok folyamatos béremeléséről szóló kormányzati kommunikáció, holott idén szeptemberben nem új fizetésemelést kapnak a tanárok, csupán a 2013-ban beígért, de öt évre elnyújtott béremelés újabb 10 százaléka érkezik meg. Azt pedig nem hangsúlyozza az államtitkár, hogy a sztrájkbizottsági megállapodást megszegve a kormány elválasztotta a pedagógusok alapbérét a minimálbértől, így a minimálbér idei emelése sem tükröződött bankszámlájukon.

Radó egyébiránt úgy látja, ebben a finanszírozási rendszerben nincs is mód komoly korrekcióra, az állam lényegében lefegyverezte magát, amikor az iskolai autonómiával a minőségjavítás feltételeit is elvonta. Fábry Béla szerint az értékelési rendszer kisebb racionalizálására van esély rövid távon, esetleg arra, hogy az etikai kódex csak ajánlásként maradjon érvényben. A rendszer alapvető hibái azonban szerinte is csak kormányváltással lennének orvosolhatók. A tiltakozók a végletekig elszántnak mutatják magukat. Pukli István azt mondja, anno négy hónap alatt fel lehetett állítani a Kliket, ezért továbbra is ragaszkodnak a fenntartói szervezet megszüntetéséhez. „Ha már egyszer a nyilvánosság elé lépve elindultunk ezen az úton, végig is megyünk, vállalva az utcai demonstrációt vagy a sztrájkot is” – mondja a Teleki igazgatója.

Neked ajánljuk