„A saját bőrükön érzik az emberek”

Udvarhelyi Tessza, a józsefvárosi közös ellenzéki polgármesterjelölt kampányfőnöke

Egy kiszivárgott fénykép alapján indított hecckampányt Pikó András polgármesterjelölt csapata ellen a helyi Fidesz és a kormánypropaganda, a választók adataival való visszaéléssel vádolva az ellenzéket. Udvarhelyi Tesszával a kerület ügyeiről, a civilként politizálás lehetőségeiről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: A VIII. kerületi helyi választási bizottság azt állapította meg, hogy Pikó András kampánystábja jogsértést követett el a választók adatainak kezelésekor, viszont a Fővárosi Választási Bizottság ezzel nem értett egyet, és megváltoztatta az erről szóló határozatot. Meglepődtek vagy megnyugodtak a döntés hallatán?

Udvarhelyi Tessza: Egyik sem. A jogászaink pontosan tudták, hogy ez egy nonszensz. Megkönnyebbülést pedig azért nem mondanék, mert még több eljárás folyik az ügyben, hiszen a helyi választási bizottság mellett a rendőrségnél és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál is tettek ellenünk feljelentést.

MN: A kihallgatáson és a házkutatásnál mit tapasztalt a rendőrök részéről azonkívül, hogy a bejelentés nyomán rendkívüli gyorsasággal kezdtek nyomozni?

UT: Nem sokat, velem kapcsolatban – a helyzet abszurditása mellett – korrekt módon végezték a munkájukat. Annak, hogy ilyen gyorsan reagáltak, nem feltétlenül szakmai okai vannak, hanem politikai, mert valaki nyomja őket felülről. Ezt azért mondom, mert egyáltalán nem szokványos, hogy egy ilyen ügyben azonnali házkutatást kell elrendelni.

MN: Tudnak valamit arról, aki egy kamuprofilon keresztül kémkedett az önök egyik Facebook-csoportjában?

UT: Vannak sejtéseink, hogy ki lehet az, de ő valószínűleg soha nem járt közöttünk. Fontos elmondani, hogy nem abban a csoportban volt, ahol azok az emberek vannak, akikkel napi szinten személyesen dolgozunk együtt a kampányon, hanem egy félig nyilvános, Pikót támogató csoportban. A kampány­stáb tagjai más felületeken kommunikálnak. Úgy látjuk, hogy ezt a profilt két éve építgetik, és még a Bolba Márta-féle kampánynál kezdte el bedolgozni magát a mi köreinkbe (2017-ben időközi választást kellett tartani Józsefváros 6. számú választókerületében, az ott induló független Bolba Márta kampányát is Udvarhelyi Tessza vezette – Cs-E. E.). Olyan csoportokba épült be, ahol progresszív józsefvárosi civilek is vannak. Sok embernek tudott az ismerőse lenni anélkül, hogy pontosan tudták volna, kicsoda. Minket is megtévesztett. Ez hiba volt.

MN: Mit tanultak ebből az esetből?

UT: Az, hogy visszavezettük a szálakat, fontos tanulási folyamat volt a számunkra. Most mindenki sokkal óvatosabb lett abban, hogy kivel barátkozik az interneten. Egyébként ezt a csoportot archiváltuk, nem láttuk értelmét, hogy egy ilyen eset után is aktív maradjon ez a felület. Később biztosan jobban szűrjük egy-egy internetes csoport tagjait. Nem gondolom, hogy hiba lenne az a fajta nyitott, közösségi és jóhiszemű hozzáállás, amivel mi ezt a kampányt elkezdtük. Ugyanakkor megtanultuk, hogy kevesebb naivitással és több óvatossággal kell folytatni a munkát.

MN: Pikó András az ügy kapcsán úgy nyilatkozott, hogy ebből is látszik, a Fidesznek van oka félni.

UT: A Józsefvárosban az elmúlt években viszonylag erős bázisa alakult ki a Fidesznek. Ahhoz, hogy győzni tudjunk, küzdeni kell, ezt tudtuk. Viszont ebből az ügyből az is látszik, hogy a Fidesz nem egy leírt amatőr csapatként tart minket számon, hanem valódi veszélyt lát bennünk. A korábbi választásokon mindig több volt az ellenzéki szavazó a kerületben, mint a kormánypárti, csak ezek a szavazatok elaprózódtak. Most nem lesz így, és el tudom képzelni, hogy végeztek olyan méréseket, amelyek ezt támasztják alá. Vagy csak egyszerűen gyávák és egyben elővigyázatosak: még véletlenül se üsse fel a fejét a kerületben egy progresszív közösségi kezdeményezés, mert az hosszú távon nagy kárt tehet a hatalmukban. Összességében azt gondolom, hogy Pikótól félnek, és attól is, amit képvisel, ezért próbálkoznak ilyen eszközökkel. A kicsinyesség mértékét jelzi az, ami vasárnap történt a Mátyás téren szervezett zenés kampányeseményükön, ahol éppen András beszéde előtt egy perccel kapcsolták le a kerületőrök az áramot – miközben előtte az esemény 3 órán keresztül senkit sem zavart.

MN: A választók hogyan reagáltak az adatkezelési ügyre? Volt egy szolidaritási tüntetés, de ezenkívül mit tapasztaltatok még?

UT: A tüntetés nagyon megerősítő tapasztalat volt. Én kevesebbet beszélgetek a járókelőkkel, mert főleg a csapat munkáját koordinálom, de Andrástól tudom, hogy nagyon sok pozitív visszajelzést kap. Ő itt lakik a kerületben, ezért jól ismerik a helyiek. Megjegyzem, a fideszes önkormányzati vezetők nem élnek a Józsefvárosban. Az elmúlt napokban érezhető volt egyfajta háborús hangulat, a tüntetés napján például megrongálták a plakátjainkat, bár azt nem tudjuk, hogy spontán szavazók tették, vagy a Fidesz által szervezett brigád; sejtésünk van azért. Ahogyan mi is, úgy a szavazók is megerősödtek, jobban összekovácsolódtak és felháborodtak, mert azt érezték, hogy egy jó embert bántanak. Az önkénteseink pedig sokkal elhivatottabbak lettek ettől az ügytől. Olyan mindennapi emberekről beszélek, akik azért jelentkeznek nálunk, mert olyan vágyaik vannak, hogy legyen több park, az emberek között ne legyen gyűlölködés, és abban hisznek, hogy egy polgármester majd segíteni fog ebben. Reményt ad, hogy folyamatosan jönnek az új önkéntesek, és az látszik, hogy sok ember szeretne közösségben, kulturáltan politikával foglalkozni. Olyan is akad, aki másik kerületből jár át hozzánk, mert ott nem tud bekapcsolódni a helyi kampányba. Csak remélni tudom, hogy egyre többen ébrednek majd rá arra, hogy van olyan típusú politizálás, ami nem a pénzről meg a pozíciókról szól, hanem a közös ügyeinkről.

MN: Józsefváros komoly problémái között említhető a hajléktalanság, a szegénység vagy a lakhatási válság. Min kellene minél gyorsabban változtatni a kerületben?

UT: Az elmúlt években egyértelművé vált, hogy a lakhatási válság nem hajléktalankérdés, tömeges probléma ez nemcsak a Józsefvárosban, hanem egész Budapesten és az országban is. A kopogtató önkénteseink tapasztalatai alapján is azt tudjuk mondani, hogy a kerületben rengetegen élnek albérletben, amit sokan nagyon nehezen tudnak csak kifizetni. Józsefvárosban a saját bőrükön érzik az emberek, hogy Magyarországon nincs normális lakáspolitika. Ez pedig az önkormányzat sara elsősorban. Ezenkívül súlyos problémának gondolom, hogy Józsefváros Budapest egyik legszegényebb kerülete, ami azt jelenti, hogy kiugróan magas az iskolázatlanság, a droghasználat, a munkanélküliség és még sok minden, ami hozzájárul az emberek kiszolgáltatottságához. A VIII. kerületben élő férfiak kilenc évvel rövidebb ideig élnek, mint a II. kerületi társaik, és egy nemrég megjelent statisztika szerint a helyzet csak romlott. További probléma, hogy nagyon rossz a levegő, kevés a zöldterület, rosszak az utak, illetve nincsenek bicikliutak. Kopogtatáskor az is kiderült, hogy sok házat csak kívülről újítottak fel, de belülről szétrohadnak. Az önkormányzat elsősorban a homlokzatok felújítására ad forrást. A kerületben rosszak, illetve szegregáltak az iskolák, és az itt élők egészségi állapota sem túl jó. A gondok egyáltalán nincsenek kezelve, sőt, problémaként sem ismeri el ezeket az önkormányzat.

MN: Több mint tíz éve fideszes a kerületvezetés: mi írható mindebből a Fidesz számlájára?

UT: Nem gondolom, hogy mindenért a Fidesz felelős, hiszen Józsefváros gazdaságilag, társadalmilag is hátrányos helyzetű kerület rég­óta. Viszont azt látom, hogy a Fidesz nem szeretné megoldani a problémákat, hanem egyetlen dolgot szeretne: egy bizonyos réteget jobb helyzetbe hozni. Az elmúlt években Józsefváros több részén jelentős lakosságcsere ment végbe. Azt gondolom, hogy a kerület vezetésének kifejezetten érdekében áll, hogy megszabaduljon a szegény emberektől, akik részben romák is, és a helyükre középosztálybeli fehér lakosok érkezzenek, akiket aztán – a Fidesz reményei szerint – mindenféle támogatásokkal és rendpárti politikával meg lehet győzni arról, hogy Fidesz-szavazók legyenek. Az írható a Fidesz számlájára, hogy ez a kerület nem úgy fejlődik, hogy az mindenkinek jó legyen. A NER egy hatalmas hálót, egy rendkívül mélyre beágyazott, polipszerű rendszert tart fenn, ami mindenhova elér a kerületben: az óvónőktől kezdve a polgárőrökön át egészen az egyházi képviselőkig minden szinten ott vannak, politikailag és sokszor egzisztenciálisan is fogva tartják az embereket. A Fideszt azért érdemes az önkormányzatokon keresztül leépíteni, mert noha ennek a polipszerű rendszernek nem látjuk az összes elemét, viszont ha új vezetőket választunk, akkor lényeges elemeit bontjuk meg ennek a hálónak, és utána már el tudunk kezdeni dolgozni egy új és igazságosabb Magyarország építésén.

MN: Sára Botond, a kerület jelenlegi polgármestere többször hangoztatta, hogy ki kellene tiltani a kerületből a hajléktalanellátással foglalkozó szervezeteket, illetve az ételosztásról azt kommunikálja, hogy az „közegészségügyi vészhelyzetet is” okozhat. Mindez egy kerületi lakosoknak szóló, a nemzeti konzultáció mintájára készült kérdőívben szerepelt.

UT: Ha vannak emberek, akiket zavar a hajléktalanellátó intézmények rettentően rossz állapota, akkor azok maguk a hajléktalan embe­rek és azok a szakemberek, akik ezekben az intézményekben dolgoznak. Az pedig, hogy ilyen rossz állapotban vannak a hajléktalanellátó intézmények, a mindenkori kormány felelőssége. A jelenlegi kormányzat nem emelte a normatív támogatás összegét, vagyis évtizede ugyanannyi pénzből vegetálnak ezek az intézmények. A kormányzat semmit nem tesz azért, hogy a hajléktalan emberek kikerüljenek a rendszerből, viszont a kilakoltatásokkal és a köztulajdonú lakásállomány leépítésével mindent megtesz, hogy oda bekerüljenek és benn is ragadjanak. Szerintem nagyon nincs rendben az sem, hogy ebben a városban egyenlőtlenül vannak elosztva a hajléktalanellátó intézmények. A gazdagabb kerületekben jóval kevesebb található, mint a szegényebbekben, ami azért nem jó, mert a hajléktalanság az egész város problémája, és a megoldásból is mindenkinek ki kell venni a részét. Természetesen nagyon jó lenne, ha nem lennének ilyen intézmények, hiszen az lenne a cél, hogy mindenki lakásban éljen, viszont ahhoz érdemi és tartós segítséget is kell nyújtani. A VIII. kerületben sokféle módon viszonyulnak a lakosok ehhez, az is egy érvényes és létező hozzáállás, amit Sára Botond megpróbált az emberekből kikényszeríteni ezzel az álkonzultációval, hogy ti. a „hajléktalanok büdösek, koszosak, gusztustalanok”, és nem akarják őket látni. Igen, van olyan, hogy egy hajléktalan ember büdös és koszos, viszont ez a legtöbbször őt is nagyon zavarja, és ami ennél sokkal fontosabb: a hajléktalanságban élő emberek túlnyomó többsége nem ilyen. Másrészt azt is látjuk, hogy a józsefvárosi lakosok egy része sajnálja ezeket az embereket, és rendszeresen küldenek adományokat az intézményekbe, sőt nem ritka, hogy önkénteskednek is. Az önkormányzat felelőtlen lakásgazdálkodása pedig mindenkit felháborít, ahogyan az kiderült a C8 – Civilek Józsefvárosért nemrég készített kérdőíves felmérésből is.

MN: Ön több civil szervezetnek is alapítója, például a Közélet Iskolájának vagy A Város Mindenkié lakhatási csoportnak. A Közélet Iskolájában politikával foglalkozik, azt tanítja civileknek, hogyan legyenek aktív állampolgárok, hogyan érvényesítsék az érdekeiket. Más civilként politikáról beszélni, és más, ha egyúttal egy politikai kampány főnöke is?

UT: Nem lenne szabad ilyen súlyos határvonalnak lennie a civilség és a politika között. Nyilván nem gondolom azt, hogy egy párt és egy civil szervezet ugyanúgy működik, de azt igen, hogy azonos terepen mozognak, közélettel foglalkoznak, csak eltérő a funkciójuk.
A politika mára – főleg a Fidesznek köszönhetően – egy mocsárvilággá vált, amiről az emberek azt gondolják, jobb, ha nincs hozzá közük. Ez iszonyatosan káros, mert szerintem a civil szervezeteknek feladatuk, hogy politizáljanak abban az értelemben, hogy a hatalommal párbeszédet folytassanak, vagy ha ellenállást tapasztalnak, akkor küzdjenek vele. A Köz­élet Iskolájában nem politikasemleges civilséget tanítunk, hanem azt, hogy hogyan kell tudatosan használni különböző eszközöket különböző közösségi célok eléréséhez. Ha a célt azzal lehet elérni, hogy az állammal hadakozunk, akkor az a feladat. Azt szeretném gondolni, hogy a civilség és a politika ugyanannak a spektrumnak a különböző részeit testesítik meg, és nem egymástól hermetikusan elzárt világok. Pontosan ezt próbálom a saját példámmal is bemutatni, hogy ez így van. A Köz­élet Iskolájában a Pikó-kampányt és minden más kampányt, amihez korábban közünk volt, képzések vagy fórumok során értékelni fogjuk közösen a választások után, hogy tanulhassunk belőlük. Mindezzel az a cél, hogy visszavegyük a politikát, hogy az végre ne egy elit kaszt játékszere legyen.