A sok beteg többe kerül, mint a jól működő egészégügy

  • narancs.hu
  • 2022. november 18.

Belpol

Erről szól egy friss felmérés.

Óriási költséget jelent az állam számára, hogy egészségügyileg meglehetősen rossz állapotban van a 30 és 64 év közöttiek hazai korosztálya, méghozzá olyannyira, hogy egyszerűen anyagilag is jobban megérné a jól működő egészségügy - írja a Népszava.

A nemrég elkészült kutatás , amelyet Joó Tamás egészségügyi közgazdász, Vitrai József népegészségügyi szakértő és Kollányi Zsófia szociológus  készített, azt vizsgálja, mekkora munkaidő veszteséget okoz az egészségromlás Magyarországon.

Eredményei kszerint az úgynevezett betegségteher – vagyis a betegség vagy halálozás miatt elvesző munkaidő termelési értéke – a GDP 7,2 százaléka volt 2019-ben, miközben az évben ugyanebben az évben a GDP 4,5 százalékát költötte az egészségügy működtetésére.

A kutatók hangsúlyozták, hogy a betegség és a korai halálozás miatt kiesett termelés a gazdaságban konkrét veszteségként jelentkezik, ezért is

fontos lenne a kormányzati döntéshozókkal megértetni, mennyire fontos része a gazdaságnak a jól működő egészségügyi rendszer. 

A kutatás adatai szerint 2019-ben 

  • a 30 és 64 év közöttiek korcsoportjában 27 ezer ember halt meg, ami az adott évi összes magyar halálozásnak több mint ötöde;
  • ugyanebben a korcsoportban az egy főre jutó betegségben töltött napok száma 50 volt.
  • A legtöbb embernek mozgásszervi és a mentális egészség problémák miatt romlott a termelékenysége.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.