Kilenc év után először a Magyarországgal szemben folytatott túlzottdeficit-eljárás (excessive deficit procedure – EDP) megszüntetését javasolja az Ecofinnak az Európai Bizottság (EB). Ez kétségtelenül komoly politikai győzelem az Orbán-kormány számára, amely tavaly tavasszal még arról igyekezett meggyőzni az EB illetékes biztosait, hogy vonják vissza a korábban példa nélküli, Magyarország számára előirányzott kohéziós hozzájárulás jelentős részének (500 millió euró) felfüggesztését.
Mindez elsősorban annak köszönhető, hogy miközben kommunikációjában rendre az unióval szemben folytatott „szabadságharcot” erőltette, valójában példás magatartással rakta rendbe költségvetési ügyeit.
| ||
Ez év eleji összefoglaló írásunkban még mi is azt valószínűsítettük, hogy az Európai Bizottság érvényben tartja az eljárást. Előrejelzésünket arra alapoztuk, hogy az eljárás sorsa részben mindig politikai kérdés. Az EDP-t a bizottság akkor kezdeményezi egy tagállammal szemben, ha az tartósan nem tesz eleget az 1997-ben elfogadott stabilitási és növekedési paktum követelményeinek, és tartósan 3 százalék feletti költségvetési hiányt produkál. Az eljárás hatálya alól pedig azzal lehet kikerülni, ha az adott ország mind az eggyel korábbi, mind az aktuális évben képes 3 százalék alatt tartani a deficitet – továbbá meg tudja győzni az EB-t arról, hogy ezt a következő költségvetési évben is garantálni tudja. Előbbi tételeket az Európai Unió statisztikai hivatala (Eurostat) ellenőrzi; ez a része a döntésnek tehát színtiszta matematika. A politikai faktor mindig a következő évi prognózissal kapcsolatban merül fel. Itt ugyanis az EB többnyire azt mérlegeli, hogy mennyire fenntartható az adott ország által vázolt költségvetési pálya. Ennek megítélése viszont többnyire valóban politikai kérdés.
Politikai kérdés volt akkor is, amikor tavaly az Európai Bizottság Magyarország esetében a kohéziós források felfüggesztésére tett javaslatot. Soha korábban nem merült fel, hogy a hiánycél nem tartása miatt konkrét büntetést szabjanak ki egy tagállamra. Ez jól mutatja, hogy az eljárásnak elsősorban adminisztratív és politikai jelentősége van – emiatt büntetés, konkrét veszteség eddig egyetlen tagállamot sem sújtott. De a prognózis – amint arra már idézett cikkünkben utaltunk – hasonlóképpen politikai kérdés volt akkor is, amikor az EB 2011-ben Lengyelország esetében szemet hunyt afölött, hogy a büdzséhiányra vonatkozó előrejelzés picivel 3 százalék fölé kúszott. Az illetékes biztosok ugyanis úgy ítélték meg, hogy a nyugdíjreform középtávon garanciát jelent a hiány stabilizálására.
Inkább nem épít
A magyar kabinet valóban példás fegyelmet mutatott az elmúlt egy évben. Tavaly tavasszal – a büntetés belengetése után – a Széll Kálmán terv 2.0 keretén belül adott évre vonatkozóan bő 150 milliárdos, a mostani évre vetítve 600 milliárdos megszorításról rendelkezett. Ősszel ezt követte előbb a tranzakciós adó bevezetése, néhány hétre rá pedig annak megduplázása, és ekkor jelentette be Matolcsy György néhai nemzetgazdasági miniszter a bankadó szintentartását is. Ez így együttesen újabb 600 milliárdos nagyságrendű kiigazítást jelentett. A kabinet számára már akkor optimizmusra adott okot, hogy az EB novemberi jelentése azt valószínűsítette, hogy 2013-ban is sikerül tartani a mágikus 3 százalékos hiánycélt.
A márciusban Matolcsy helyére kinevezett Varga Mihály eleinte bízott benne, hogy nem kell újabb kiigazításról rendelkezni, de a kormányfő végül 100 milliárdos nagyságrendű megtakarítást rendelt az új nemzetgazdasági minisztertől. Varga állam- és közigazgatási szerveket érintő zárolásokról és a nagyberuházások – köztük az új ferencvárosi stadion – átütemezéséről rendelkezett. Vészforgatókönyvként felmerült újabb szektoradók ötlete is. Feltehetően ez az ígéretcsomag győzte meg végleg a brüsszeli biztosokat. Erre utalt a nemzetgazdasági miniszter is, aki hétfőn úgy nyilatkozott, hogy Olli Rehn szerint a zárolások és a nagy volumenű építkezések elhalasztása már elég megtakarítást eredményez majd a hiány tartásához.
Kardozhat megint
Az EB ma Magyarország mellett Olaszország, Lettország, Litvánia és Románia esetében tett ajánlást az EDP felfüggesztésére. A kedvező döntésben minden bizonnyal szerepet játszott, hogy a most lezárult felülvizsgálatok során több olyan ország sem tudta tartani a vállalt célt, amely eddig nem tartozott az eljárás hatálya alá. Franciaország, Spanyolország, Hollandia, Lengyelország, Szlovénia és Portugália szokatlan mód türelmi időt kapott, hogy az elvárt limit alá szorítsa az előrejelzéseket. Egyedül Málta – amellyel szemben épp tavaly év végén függesztették fel az eljárást – nem kapott türelmet: velük szemben, úgy fest, újra megindítják az EDP-t. Összességében: míg eddig 20 volt, most már csak 16 ország lesz az EDP hatálya alatt a 27 uniós ország közül – ha valami, ez a szám jól demonstrálja az eljárás mint kényszerítő eszköz hatékonyságát.
Az eljárás felfüggesztése eredményeként Magyarország felszabadul a költségvetési pálya menetrendszerű, negyedévente esedékes, szigorú ellenőrzése alól, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a kormány minden következmény nélkül azonnal költekezésbe kezdhetne. Ha ugyanis a következő, fél év múlva esedékes felülvizsgálat során az EB szakértői csapata azt találja, hogy hirtelen költekezésbe kezdett a kormány, azonnal visszasorolhat bennünket az EDP hatálya alá. Más kérdés, hogy annak gazdasági, illetve pénzügyi értelemben éppúgy nem lenne jelentős következménye, mint ahogy a mostani „felszabadulásnak” sincs – ez a döntés legalábbis várhatóan sem a forint-euró árfolyamban, sem az államadósság finanszírozásában nem jár érdemi előnyökkel. Ha azonban a kormány az év második felében mégis vad választási költekezésbe kezd, majd emiatt visszakerül az eljárás hatálya alá, akár újraizzíthatja az eddig folytatott retorikai szabadságharcot. Ez pedig kellő politikai muníciót is szolgáltathat a kormánynak a választási finis előtt.
