Magyar Narancs: Amikor a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) szombati rendezvényén a szónoki emelvényről is bírálták, a tiltakozók pedig verbálisan inzultálták, azt nyilatkozta, hogy az önt szidalmazók tévednek, és ezt be is fogják látni. Miben tévednek, és hogyan fogják ezt belátni?
Gaskó István: Például azt kiabálták, hogy eladtam a vasutasokat. Ezt értelmezni sem tudom, hiszen a vasutasok épp most kapnak egy kisebbfajta jutalmat az elmúlt öt év követeléseinek eredményeképp. Gondolom, aki most ilyesmit kiabál, majd belátja, hogy nincs igaza.
MN: Azt is nehezményezik, hogy az új munka törvénykönyvéről a kormány három szakszervezeti szövetséggel tárgyalt, hárommal pedig nem. A Liga miért nem ragaszkodott az egységes fellépéshez?
Fotó: MTI
GI: Már bocsánat, de az elmúlt száz évben egyszer sem léptünk föl egységesen. Biztosan emlékszik a tb-mentésért szervezett 2007-es megmozdulásokra. A Liga tüntetéseket, sztrájkokat szervezett, népszavazást kezdeményezett, mégsem olvastam a Magyar Narancsban, hogy a SZEF-től megkérdezték volna, ők miért nem. Miközben ők is egyetértettek azzal, hogy nem szabad privatizálni az egészségbiztosítást. De ők azt mondták, hogy nekik más eszközeik vannak – csak nem derült ki, hogy mi. A Ligát 1997-ben a SZEF, az MSZOSZ és az Autonómok ki akarták zárni az Országos Érdekegyeztetési Tanácsból (OÉT). Amikor 1999-ben a Vasutas Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) önálló vasutassztrájkot hirdetett, az MSZOSZ-es vasutas-szakszervezet meg a Borsik-féle mozdonyvezető-szakszervezet kiálltak a MÁV vezérigazgatójával a kamerák elé, és közölték: érvényes megállapodás van, a VDSZSZ sztrájkja jogszerűtlen. Azután persze a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a sztrájkunk jogszerű volt. Ezt nevezi maga egységnek? Most sikerült elérnünk azt, amiért több száz órán át sztrájkoltak a vasutasok. Erre van olyan újságíró, akinek az jut az eszébe, hogy az Orbán megvette a vasutasokat, ezért a Liga feladta a munka törvénykönyvét. Hát ez gyalázat, ez pokoli gondolatvitel. Azért van a szenzációhajhászás, hogy több lapszám keljen el.
MN: Mennyire elégedett a munka törvénykönyvéről született pénteki megállapodással? Elmentek a falig?
GI: Igen, hiszen többször megfenyegetett bennünket a kormány, hogy nincs tovább. Sőt, be is adta a parlament elé azt a javaslatot, amivel mi nem értettünk egyet. Ezért november 4-én 87 helyszínen félpályás útlezárást hirdetett a Liga, egyedül az országban. Tud nekem ennél nagyobb akciót mondani, amit idén szerveztek a kormány intézkedései ellen? Ilyen kiterjedtségű akciót még a Magosz sem tudott csinálni az előző kormányzati ciklusban. Júniusban 40 pontos félpályás útlezárást szerveztünk, sztrájkokat is hirdettünk, csak a bíróságok ugye elkaszálták az elégséges szolgáltatás hiánya miatt. Egyedül a Liga szervezett nemzetközi konferenciát, ahol világgá repítettük a munka törvénykönyvének problémáit. Senki nem csinált olyan szakértői anyagot, mint a Liga: a törvénykönyv első verzióját 72 oldalon kritizáltuk. A múlt hétre is meghirdettük az útlezárásokat, csak addigra olyan közel kerültünk a megállapodáshoz, hogy végül visszaléptünk.
MN: Nem gondolja, hogy ha a többi szakszervezeti szövetség is részt vehet a tárgyalásokon, akkor még tovább lehetett volna jutni?
GI: Erre semmi biztosíték nincsen. De egyébként tőlem ott lehetett volna, aki akar. A Liga úgy döntött, nem sértődünk meg azon, ha nem hívnak meg mindenkit, de ha minket meghívnak, megpróbálunk a tárgyalásokon minél többet elérni. És egy sor dolgot el is értünk. Persze közel sem vagyunk elégedettek az eredménnyel, a hatályos törvény minden tekintetben sokkal jobb, mint az új lesz. Igaz, a régi kicsit elöregedett, jogosnak tartjuk azt a munkáltatói és kormányzati igényt, hogy a válságból való kilábalás miatt, a versenyképesség fokozása érdekében bizonyos tételeket rugalmasabbá kell tenni. Természetesen azzal a feltétellel, hogy a munkavállalók biztonságát fokozni kell. Nem tudom, olvasta-e a megállapodásunkról a SZEF nyilatkozatát?
MN: Olvastam.
GI: És mit látott benne?
MN: Több ponton egyetértenek vele, és ha ott lehettek volna a tárgyalásokon, ezeket alá is írták volna. Viszont hiányolják, hogy a fegyveres szervek tagjaira és a közszolgálatban dolgozókra érvényes jogszabályok nem tartalmaznak hasonló garanciákat.
GI: Ezt a Liga nem adta fel, hiszen mi vagyunk a második legnagyobb közszolgálati szakszervezeti szövetség. Az a következő lépés, hogy ezeket az eredményeket vigyük át a szolgálati törvényekbe. Mindent nem lehet egyszerre, hiszen nem is biztos, hogy a jövőben is a munka törvénykönyve lesz az alap, amire a szolgálati törvények építkeznek, lehet, hogy önálló specifikus törvények lesznek. De ezek szerint maga is azt olvasta, amit én, hogy a SZEF elfogadja ezeket a nagyon nehezen elért kompromisszumokat, csak azt sérelmezi, hogy nem volt ott. De csak a tisztségviselőik nem voltak ott, az embereikre figyeltünk! Vagy miután kiharcoltuk a tárgyalási lehetőséget, tettük volna föl a kezünket, hogy ugyan kérem, mi nem védjük meg még annyira sem a munkavállalókat, mint amennyire lehet, mert nincs itt a Varga László meg a Borsik János? Ne vicceljünk már.
Fotó: MTI
MN: A kérdés az, hogy nem lehetne-e ilyenkor többet elérni, ha a szolidaritás alapján a Liga csak akkor venne részt a tárgyalásokon, ha a többieket is meghívják?
GI: Az Orbán-kormány már sokszor bebizonyította, hogy ha nem megy el senki, akkor is meghozza a törvényeket. Sőt, annál nagyobb elánnal. Ha nem ülünk le tárgyalni, akkor talán a munka törvénykönyvét is betolják az első verziójában, mint ahogy betolták az OÉT megszüntetését, az egykulcsos adót, a sztrájkjog elvételét, a köztisztviselők indoklás nélküli felmentését. Az előbb már arra is hoztam pár példát, hogy a szocialista kormány alatt hányszor hagytak cserben bennünket azok, akik most siránkoznak. A szolidaritás azt jelenti, hogy én úgy harcolok a rendőrökért vagy az MSZOSZ-hez és az Autonómokhoz tartozó vasutasokért, de a szakszervezeteken kívüliekért is, mintha a saját munkavállalóink lennének. Nem a felkent, hiú, sértődős szakszervezeti vezetőkkel vagyok szolidáris.
MN: Az talán még sincs rendjén, hogy a kormány eldönti, ki az, aki neki tetszik, és csak vele hajlandó beszélni.
GI: Egyetértek, de ezzel mit csináljak? Hál’ istennek eredményesek voltunk, és ez minket igazol. A sajtótájékoztatón azt mondta a miniszter, hogy ez a tárgyalás bebizonyította a létjogosultságát, ezért a versenyszférát érintő kérdésekbe a háromoldalú érdekegyeztetést a jövőben beépítik. Na, ehhez mit szól?
MN: Gondolom, megint úgy építik be, hogy valakit meghívnak, valakit nem.
GI: Én ezt még nem tudom. De az biztos, hogy ha a Ligát meghívják és másokat nem, mi el fogunk menni. Nem vagyunk összekötve, a szakszervezeti mozgalom nem egy kommuna.
MN: Már eddig is előfordult, hogy végül nem az jelent meg a törvénytervezetben, amiről pedig korábban megállapodtak. Mi lesz, ha most is ez történik?
GI: Ha a kormány nem tartja be a megállapodást, mert mondjuk egyéni képviselői indítványokkal felülírják, akkor megszűnik a megállapodás. És amikor aláírtuk a vasutasok ötmilliárdjáról szóló megegyezést, akkor is megmondtam Orbán Viktornak: ez nem jelenti azt, hogy ha bármilyen hibát látunk a kormány tevékenységében, ezután nem fogjuk észrevételezni. Ő pedig azt mondta, tudom, hogy a VDSZSZ fog még sztrájkot szervezni az én kormányom ellen. Mi arra vagyunk szocializálódva, hogy ha az egyik követelésünket teljesítik, attól még lehetnek továbbiak.
