Interjú

"Katasztrofális a viszony"

Karácsony Gergely, az LMP frakcióvezető-helyettese

  • Rényi Pál Dániel
  • 2011. december 6.

Belpol

Láng Zsolt fideszes polgármester simán, 53 százalékkal nyert a második kerületi időközi országgyűlési képviselő-választás első fordulójában. Az LMP nem tudta megközelíteni az MSZP-t, és a zöld párt jelöltje szerint a kormánypárt előnye akkora, hogy nincs értelme visszalépni a második forduló előtt.

 


Fotó: Németh Dániel

 

Magyar Narancs: Láng Zsolt egy időközihez képest magas, 39 százalékos részvétel mellett is könnyen nyert. Lévai Katalin 24,18 százalékával több mint 9 százalékkal megelőzött téged. Többször mondtad, hogy a kerületben az MSZP verhető lehet. Hiába kampányoltatok nagypolitikai tematikával, a Fidesz helyi eredményén nem látszik, hogy országosan már egymillió szavazatot veszített tavaly óta.

Karácsony Gergely: Ez az időközi választás volt az első, aminek komoly tétje volt az LMP számára. Az idén áprilisban tartott két vidéki időközin annak is örültünk, hogy el tudtunk indulni, hiszen tavaly tavasszal ez nem sikerült. Budapesten az országos átlagnál nagyobb a párt társadalmi beágyazottsága. A második kerületben tavaly tavasszal átlagos budapesti eredményt hoztunk - 12,5 százalékot -, és bár ez valóban egy jobbos kerület, azért nem annyira, mint azt olyan sokan hirdetik. Ha megnézzük az eredményeket, akkor látható: azokban a szavazókörökben volt a legmagasabb a részvételi arány, ahol korábban az MSZP meg a Fidesz jobban szerepelt az átlagnál. Van viszont egy nagyon erős negatív összefüggés az előző választáson elért eredményünk és a mostani választási részvétel között, amiből kitűnik, hogy a mi szavazóink maradtak leginkább otthon. Az LMP állandó hendikeppel indul az időköziken: a Fidesszel vagy az MSZP-vel ellentétben nincsen meg a szervezeti kapacitásunk ahhoz, hogy egyenként kézen fogva urnához vigyük a szavazóinkat. Ez egy logisztikai kérdés. Mi ezt azzal próbáltuk kompenzálni, hogy nagypolitikai tétet adtunk a kampánynak - ennek szólt az én jelölésem és a "Bontsuk le a kétharmadot!" szlogen is. Úgy álltam hozzá, hogy ez leginkább egy teszt arra, meddig tud az LMP növekedni egy ilyen helyzetben. Így is sikerült három százalékkal többet begyűjtenünk, mint tavaly áprilisban. Nem sikersztori, de nem is bukta.

MN: A sajtó neked ment, szóbeli megállapodásotokat számon kérve, miszerint a gyengébb eredményt elérő demokratikus ellenzéki jelölt majd visszalép a másik javára.

KG: Én ilyet soha nem mondtam. Azt mondtam, hogy amennyiben reális esély mutatkozik arra, hogy a visszalépésemmel Láng Zsolt legyőzhető, akkor erre kész vagyok. Ez most nem olyan helyzet - és ez nem csak a mi kritikánk. A visszalépésnek akkor lehetne értelme, ha az MSZP nem 24, hanem mondjuk 34 százalékot kapott volna. Nem puszta választási matematikáról van szó. Számomra az eredményük azt is mutatja, hogy az MSZP társadalmi megítélése érdemben továbbra sem változott. Másfelől az LMP-szavazókban nincs igazán hajlandóság az MSZP-s jelöltre való átszavazásra. Ha egy választásnak nagypolitikai tétje van, akkor sokkal inkább meggyőzhetők - de látjuk, hogy itt és most ez egyelőre nem olyan helyzet. Ez a szám országszerte változó, de átlagosan a szavazóink nagyjából tíz százaléka szavazna az MSZP-re, ha mi nem lennénk. Arányuk egy kikényszerített helyzetben persze vélhetően feljebb kúszik, de a második kerületben sem érné el az 50 százalékot - a többi választónk valószínűleg otthon maradna. Az ominózus Népszabadság-interjú után belülről és állampolgári részről is nagyon sok olyan visszajelzést kaptam, hogy ezt azért nem kéne. És ha most visszalépnék a szocialisták javára, talán az MSZP-sek is meglepődnének azon, hogy ma még mennyire nem működik ez az együttműködési projekt, amit az LMP létezése óta igyekeznek hajtani. Maximum annyit érhetnénk el, hogy Láng ne 30 százalékkal nyerjen, hanem csak 20-szal, ami tök mindegy. Főleg, ha az LMP-sek egy jó részének távolmaradása miatt Láng Zsolt még jobban szerepel.

MN: A kapcsolatfelvétel az IMF-fel azért nagypolitikai fordulat, ami akár otthon tarthatja a második kerületi Fidesz-szavazók számottevő részét. Így sem látnád értelmét a visszalépésnek?

KG: Egyébként is kevesebben fognak elmenni, mint az első fordulóban, de szerintem az IMF-ügy nem fog lecsapódni ilyen gyorsan. Az eddigi ámokfutás sem csapódott még le igazán.

MN: Változtathat-e valamit a két baloldali párt viszonyán, hogy Gyurcsány Ferenc és társai kiváltak az MSZP-ből?

KG: Igen, de más, súlyosabb problémák tartják magukat. Az egyik egy kvázi "adottság", tehát hogy mi a viszonyuk egymáshoz a szavazótáboroknak. Az LMP - hosszabb folyamat végén - mégiscsak az MSZP-kormány ellenzékeként jött létre, és a tavalyi választáson a szavazóink nagyobb arányban utasították el az MSZP-t, mint a Fideszt. És bár közben változott a szavazótáborunk, nem lett megengedőbb az MSZP-vel szemben. Másrészt, amikor az MSZP - akár őszinte, jó szándékból - valakinek a politikai partnerségét keresi, amögött nyilván ott van az is, hogy ma messze ők a legelutasítottabb párt. A választók tartják őket karanténban, amiből a legkönnyebben úgy tudnak kijönni, ha együttműködésre törekvő pártként mutatkoznak, és van is olyan, aki szóba állna velük. A választópolgárok több mint 55 százaléka továbbra is kizártnak tartja, hogy egy következő választáson az MSZP-re szavazzon - a Medián szeptemberi adatai szerint. Ez elsősorban nekik nagy probléma, illetve oka is annak, hogy egyelőre nem tudnak növekedni. Hogy ez változzon, ahhoz az MSZP-nek fontos lépéseket kellene meglépnie.

MN: Mik volnának ezek?

KG: Ez nem valamiféle "megrendelés" az LMP részéről, ez csak az én véleményem arról, mi lenne az MSZP politikai érdeke. Világossá kellene tenniük, hogy nincs több háttéralku a Fidesszel, és nincs több Simicska-Puch-paktum. Látok arra utaló jeleket, hogy a helyzet magától megoldódik azzal, hogy a Fidesz egyszerűen felrúgja a korábbi megállapodásokat. De azért van példa arra is, hogy az állami emlőkön lévő cég felügyelőbizottságába a választás után kerül be Puch László bizalmasa. Az MSZP alapvetően nem a reformkísérletekbe meg a bénázásokba bukott bele, hanem abba, hogy a korrupció olyan mértékben asszociálódott a nevével, amit csak komoly erőfeszítések árán lehetne orvosolni. Egyelőre nem látom ennek felismerését a vezetőikben. A másik, hogy a választók elfelejthetik a Bajnai-kormány kvázi egykulcsos adóját, amikor az MSZP a progresszív adórendszer mellett érvel, de nem felejtik el 2006 októberét. Tudom, hogy ennek megítélése a mai magyar demokrácia egyik legnagyobb vízválasztója. A baloldali törzsközönség szerint a tüntetők támadtak a rendőrökre, a jóval nagyobb jobboldali tábor szerint viszont a rendőrök a tüntetőkre. De akármit gondolunk is erről, akkor is igaz marad: egy jogállamban sosem az a botrány, amikor tüntetők rendőröknek mennek, hanem amikor a rendőr él vissza a hatalmával. Ez nagyon mély sebe a magyar demokráciának, amit csak őszinte feltárással lehetne orvosolni. Ha nincs 2006 ősze, akkor ma az LMP nem is biztos, hogy létezik. Nem elég megverni a Fideszt. Kétharmadot kell szerezni ahhoz, hogy a demokratikus intézményrendszer 1989-es állapota legalább részben helyreállítható legyen. Mert ha a Fidesz nem hullik atomjaira 2014-re, "csak" veszít, akkor az ország ebben az új alkotmányos állapotában irányíthatatlan lesz. A régi alkotmányos keretek visszaállítása viszont csak akkor lehet sikeres, ha meglesznek a morális alapjai is. Ehhez a Kossuth-címer, amit most elővettek, önmagában kevés. Az új köztársaság, ha lesz, mindannyiunké kell, hogy legyen. Azoké a millióké is, akik az MSZP-t továbbra is szemkilövető pártnak tartják. Sokakkal ezért is lehet könnyebben elfogadtatni az alkotmányos intézményrendszer feldúlását.

MN: Tudtommal a tagság sem túl megengedő az MSZP-vel szemben.

KG: Az MSZP-LMP-viszony maga is katasztrofális. Egy pártok közti együttműködésnek csak a legvégső formája az, hogy együtt elindulnak egy országgyűlési választáson. Nem árt, ha egyébként legalább beszélő viszonyban vannak. Ha például az LMP-frakció meghívja az MSZP elnök-frakcióvezetőjét egy frakcióülésre, akkor ő arra legalább válaszol. Esetleg még el is jön. Persze mi is sokszor odacsapunk, mert másként látunk dolgokat, és biztos ők is tudnának mire panaszkodni. De azért jelezném, hogy alapvetően úgy akarnak minket ágyba vinni, hogy előtte nemhogy moziba nem mentünk még el, de nem is dumáltunk. Másik példa: kezdeményeztünk egy politikai vitanapot a nők politikai részvételéről, ami nálunk fontos téma. Az MSZP-t leszámítva az összes parlamenti párt aláírta a kezdeményezést. Erre lehetett akár praktikus okuk is, mert érthető, ha mondjuk az adott kvótaszabályokat nem akarják támogatni. De azt, hogy utána Lévai Katalin és Szanyi Tibor kiáll, hogy milyen álságos az LMP, hogy vitanapot akar erről tartani, miközben ez "ennél bonyolultabb téma", meg hogy "mi ezt kamuból nyomjuk, mert az eddigi két időközin is férfiakat indítottunk, ők meg két nőt" - ez kicsinyes és álságos. Mindenki tudhatja, hogy az MSZP-frakcióban 8 százalék a nők aránya, az LMP-ben 33. A politikai viták természetesek, de így nem lehet együtt dolgozni.

MN: Egy ideig úgy tűnt, komoly távlati cél, hogy idővel az LMP legyen a nagyobb párt a bal oldalon. Eddig mindig az a magyarázat, hogy a szervezet nem elég erős. Ez csak pénzkérdés?

KG: Nagyrészt igen, de nem csak. Ez a szervezet alapvetően egy informális társadalmi hálózatra - a főleg zöld civil szervezetek tágabb köreire - épülve jött létre, és ebből következően behatárolt fejlődési pályán fut. Megijednék, ha nem növekednénk, de még inkább, ha két hét alatt megduplázódna a tagság. Most kb. 750 tag van, de ennél fontosabb a növekvő számú regisztrált segítői hálózat, azoké, akik mindenben segítenek, de nem akarnak párttagok lenni. Azokban a nagyvárosokban, ahol vannak szavazóink, de gyenge a szervezet vagy kevés a tag, katalizátorprogramokat indítottunk. De igazából nemcsak a tagság a fontos, hanem a regisztrált aktivisták hálózata - tavaly április óta körülbelül 25 százalékkal nőtt az arányuk, a számuk lassan közelít a taglétszámhoz.

MN: Adott volt vagy adott egy politikai vákuum, amit eddig nem tudtatok betölteni, a kormánnyal szembeni felháborodás ellenére sem vonz az LMP tömegeket. 2014-ben több új ellenzéki párt is lehet, addigra pedig az LMP már a politikai establishment szerves része. Sőt a civil politikusok már most így tekintenek rátok is.

KG: A médiában a politikusi megszólalások nagyjából 4-5 százaléka jut az LMP-re, szinte csak az ATV-be hívnak minket rendszeresen. Nem akarok nyavalyogni, de nekünk nincs pénzünk újságot vagy tévét venni. Míg a tavalyi önkormányzati választás után az LMP országosan két-három százalék körül állt, ma minden olyan intézet, amelynek a munkáját én mérvadónak tartom, 8-10 százalék körül mér minket. Lehetne élesebb a kommunikációnk, de én azért érzek jelentős fejlődést tavalyhoz képest, amikor még tényleg mindenre lőttünk. Azt pedig pozitív és fontos fordulatnak gondolom, hogy Magyarországon nem csak a jobboldal tud embereket kivinni az utcára. Érdemes viszont tudni, hogy a baloldali tömegtüntetéseket Nyugat-Európában sem a pártok csinálják. Nyilván segítik, de ezek alapvetően a szakszervezetekhez kötődnek. Fontos, hogy a parlamenten kívüli és a parlamenti ellenzék utat találjon egymáshoz, és az "utca" közvetve se a parlamentarizmus ellen irányuljon - ez ugyanis paradox módon akár legitimálhatná is a Fidesz parlamentarizmust megkérdőjelező logikáját. Az utcai ellenzék egyébként néha igazságtalan velünk szemben. Amikor az egyik fő szónok, az általam nagyra tartott Dénes Balázs, a TASZ vezetője arról beszél, hogy számára a múló év két legmélyebb pontja Gyöngyöspata és a hajléktalanügy volt, és az ellenzék nem volt sehol, akkor nem értem, miért mondja. A Fidesz még parlamenti vizsgálóbizottságot is felállított, hogy vizsgálja, mit kerestek az LMP-sek Gyöngyöspatán, a hajléktalantüntetéseken pedig az LMP aktivistáit is elvitték a rendőrök. Ez nem a tiltakozás kritikája, és a világért sem szeretnék ellenségesnek tűnni, csak szerintem nem szerencsés a parlamentarizmus fontosságát bármilyen kontextusban megkérdőjelezni. Ezzel együtt fontosnak tartanám, hogy legyenek, szerveződjenek új ellenzéki alakzatok, és hogy az LMP szót értsen az új, az elmúlt két évtized sérelmeivel és bűneivel nem terhelt új politikai erőkkel.

Neked ajánljuk