Éles kritika a kilépő képviselőtől: „Nem tudom megmondani, hogy mi az LMP”

Belpol

Meszerics Tamás vitát várt volna a párt irányvonaláról.

E heti nyomtatott lapszámunkban interjút közlünk Meszerics Tamás európai parlamenti képviselővel, aki október 22-én jelentette be, hogy kilép az LMP-ből.

Megkérdeztük, miért nem szavazta meg a Sargentini-jelentést, mit gondol az LMP korábbi vezetői ellen folytatott etikai eljárásokról, a párt „jobboldali fordulatáról” vagy arról, hogy a Fidesz beépült az ellenzékbe. Rövid ízelítő következik.

Magyar Narancs: Az országgyűlési választások után sokan az LMP-t hibáztatták a Fidesz újabb parlamenti kétharmadáért. Ha még néhány budapesti körzetben visszalépnek, megakadályozható lett volna a Fidesz alkotmányozó többsége.

Meszerics Tamás: Itt abban hibázott a pártvezetés, hogy nem vitte kongresszus elé az együttműködés kérdését, nem zajlott erről politikai vita. Pedig körülbelül az előző év októberétől különösebb politikai bölcsesség nélkül is látni lehetett, hogy az utolsó két hét vagy akár egy hónap a visszalépésekről fog szólni.

MN: Mi volt az oka annak, hogy nem került kongresszus elé a kérdés?

MT: Nagyon megosztott volt a vezetés, nagyjából fele-fele arányban. Ősszel még páran támogatták volna a kongresszusi vitát, de végül nem derült ki, mi lett volna a párttagok vagy a kongresszus véleménye a visszalépésekről.

MN: Tehát nem azzal volt problémája, hogy milyen döntés született, hanem hogy milyen döntés nem született?

MT: Igen, politikai vitát vártam volna a párt általános irányvonaláról. Merre megy, mit akar, mik a középtávú céljai.

MN: Ebben káosz van, az biztos. Schiffer András a „neoliberális” Szabó Szabolcs befogadása miatt távozott, aztán Szabó Szabolcs is kilépett a frakcióból. Mi most az LMP?

MT: Amíg politikai viták nem zajlanak, addig az utolsó beszélő fej megnyilatkozása tűnik a párt aktuális álláspontjának. Ez nem jó. Nem tudom megmondani, hogy mi az LMP, mert nem volt olyan fórum, ahol ez kiderülhetett volna. A kilépésben az is szerepet játszik, hogy nem nagyon találtam már szövetségeseket ahhoz, hogy ilyen vitákat generáljak.

MN: Érdekes, hogy a vitát hiányolja. Korábban éppen azt lehetett hallani az LMP-ről, hogy a bázisdemokrácia, a sok vita miatt nehéz vezetni a pártot.

MT: A jelenlegi szabályozás mellett szinte semmi beleszólása nincs egy egyszerű párttagnak abba, mi kerül a kongresszus napirendjére. Ez nem feltétlenül szándékos jogcsökkentés, egy csomó alapszabálybeli ügyetlenség is benne van. Sok minden másba persze beleszólhatnak a párttagok, de ez szükségszerű. A 2010 utáni Magyarországon politikai karriert, jövedelmet, egzisztenciát csak a potenciális párttagok nagyon kis részének tudsz ajánlani. Vidéken pont az ellenkezője történik: kockáztatja az egzisztenciáját az, aki ellenzéki párthoz csatlakozik. Az egyetlen nyereség a beleszólás. Ha nem lehet beleszólni abba, ki vezesse a pártot, mi legyen az irányvonala, akkor miért lépne be bárki?

Teczár Szilárd teljes interjúját az ezúttal kivételesen szerdán megjelenő Magyar Narancsban olvashatják. A lapra itt lehet előfizetni.

Magyar Narancs – Archívum részletes

A Magyar Narancs 44. lapszámának tartalmából.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.