Éles kritika a kilépő képviselőtől: „Nem tudom megmondani, hogy mi az LMP”

Belpol

Meszerics Tamás vitát várt volna a párt irányvonaláról.

E heti nyomtatott lapszámunkban interjút közlünk Meszerics Tamás európai parlamenti képviselővel, aki október 22-én jelentette be, hogy kilép az LMP-ből.

Megkérdeztük, miért nem szavazta meg a Sargentini-jelentést, mit gondol az LMP korábbi vezetői ellen folytatott etikai eljárásokról, a párt „jobboldali fordulatáról” vagy arról, hogy a Fidesz beépült az ellenzékbe. Rövid ízelítő következik.

Magyar Narancs: Az országgyűlési választások után sokan az LMP-t hibáztatták a Fidesz újabb parlamenti kétharmadáért. Ha még néhány budapesti körzetben visszalépnek, megakadályozható lett volna a Fidesz alkotmányozó többsége.

Meszerics Tamás: Itt abban hibázott a pártvezetés, hogy nem vitte kongresszus elé az együttműködés kérdését, nem zajlott erről politikai vita. Pedig körülbelül az előző év októberétől különösebb politikai bölcsesség nélkül is látni lehetett, hogy az utolsó két hét vagy akár egy hónap a visszalépésekről fog szólni.

MN: Mi volt az oka annak, hogy nem került kongresszus elé a kérdés?

MT: Nagyon megosztott volt a vezetés, nagyjából fele-fele arányban. Ősszel még páran támogatták volna a kongresszusi vitát, de végül nem derült ki, mi lett volna a párttagok vagy a kongresszus véleménye a visszalépésekről.

MN: Tehát nem azzal volt problémája, hogy milyen döntés született, hanem hogy milyen döntés nem született?

MT: Igen, politikai vitát vártam volna a párt általános irányvonaláról. Merre megy, mit akar, mik a középtávú céljai.

MN: Ebben káosz van, az biztos. Schiffer András a „neoliberális” Szabó Szabolcs befogadása miatt távozott, aztán Szabó Szabolcs is kilépett a frakcióból. Mi most az LMP?

MT: Amíg politikai viták nem zajlanak, addig az utolsó beszélő fej megnyilatkozása tűnik a párt aktuális álláspontjának. Ez nem jó. Nem tudom megmondani, hogy mi az LMP, mert nem volt olyan fórum, ahol ez kiderülhetett volna. A kilépésben az is szerepet játszik, hogy nem nagyon találtam már szövetségeseket ahhoz, hogy ilyen vitákat generáljak.

MN: Érdekes, hogy a vitát hiányolja. Korábban éppen azt lehetett hallani az LMP-ről, hogy a bázisdemokrácia, a sok vita miatt nehéz vezetni a pártot.

MT: A jelenlegi szabályozás mellett szinte semmi beleszólása nincs egy egyszerű párttagnak abba, mi kerül a kongresszus napirendjére. Ez nem feltétlenül szándékos jogcsökkentés, egy csomó alapszabálybeli ügyetlenség is benne van. Sok minden másba persze beleszólhatnak a párttagok, de ez szükségszerű. A 2010 utáni Magyarországon politikai karriert, jövedelmet, egzisztenciát csak a potenciális párttagok nagyon kis részének tudsz ajánlani. Vidéken pont az ellenkezője történik: kockáztatja az egzisztenciáját az, aki ellenzéki párthoz csatlakozik. Az egyetlen nyereség a beleszólás. Ha nem lehet beleszólni abba, ki vezesse a pártot, mi legyen az irányvonala, akkor miért lépne be bárki?

Teczár Szilárd teljes interjúját az ezúttal kivételesen szerdán megjelenő Magyar Narancsban olvashatják. A lapra itt lehet előfizetni.

Magyar Narancs – Archívum részletes

A Magyar Narancs 44. lapszámának tartalmából.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.