Ma minden hatodik gyerek sajátos nevelési igényű (sni), vagy beilleszkedési, tanulási nehézséggel küzd. A KSH adatai szerint 104 ezer gyerek rendelkezett a 2023/2024-es tanévben valamilyen papírral vagy diagnózissal, holott húsz évvel ezelőtt ez a szám még csak 58 ezer volt – miközben az oktatási rendszerben részt vevők száma 947 ezerről 717 ezer alá csökkent. Míg 2002-ben a gyerekek 6 százalékáról volt ilyen papíros, 2024-ben már 15 százalékáról. És ez is csak egy szám, a problémákkal küzdő gyerekek aránya ennél biztosan magasabb. Sok szülő nem akar vagy nem tud ezzel foglalkozni, és a pedagógiai szakszolgálatok sem működnek túl nagy hatékonysággal.
Az okokat kutatva nyilvánvalóan számításba kell venni, hogy jobban figyelnek a szülők, a nevelők és a pedagógusok is; vagyis aki húsz-harminc éve még csak a megalázó lusta vagy buta címkét kapta – vagy éppen értelmi fogyatékosnak minősítette egy szakember –, az ma részképesség-zavaros, ADHD-s vagy mondjuk spektrumzavaros. Szintén fölfelé nyomja a számot, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű, sok esetben roma gyerekeket az egyszerűség kedvéért felcímkézik az sni jelzővel, mert így a papírra hivatkozva nem kötelező őket felvenni az iskolába. Legyen ez más gondja. Amióta az sni-s gyerekekért nem jár dupla kvóta, azóta nem éri meg az iskoláknak velük foglalkozni. És erre lehetőséget ad az a szabályozási kiskapu, hogy nem kötelező befogadni ezeket a gyerekeket.
Ez mind igaz, de ha itt megállunk, az csak a gond elkendőzése, arról nem beszélve, hogy még így se jön ki a matek, mondta a Narancsnak Gyarmathy Éva, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola egyetemi oktatója. Mivel valóban finomodtak a módszerek, és változtak a besorolások, az értelmi fogyatékkal diagnosztizált gyerekek száma csökkent. Ma már nyilvánvaló, hogy a részképességzavar, a figyelemhiány nincs összefüggésben az intelligenciával, tehát ezek a gyerekek semmiképpen sem fogyatékkal élők. De ez azért nem magyarázza meg, hogy miért nőtt a kétszeresére az oktatási rendszer számára nem, vagy csak nehezen kezelhető gyerekek száma.
Startvonal
Mindenhol van egy kicsi változás, ami miatt rosszabb a helyzet. A mikroműanyagok, a nehézfémek, a vírusok, a légkörbe, vízbe kerülő vegyi anyagok mind károsíthatják az idegrendszert már magzati korban. A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknél emiatt is jellemzőbb az idegrendszeri elmaradás. Mert nem lehet biztosítani megfelelő környezetet egy kisgyerek számára. De nem használ a kütyü, a telefon, sőt a tévé sem. Meg az sem, hogy a szülők sok esetben nem játszanak, foglalkoznak, beszélgetnek a gyerekekkel, mert nincs idő, nincs alkalom, úgyis ott a mobil. Márpedig, ha csak kétdimenziós ingerek éri a gyereket, ha a látott dolgokat nem lehet megfogdosni, akkor nem fog időben kialakulni az úgynevezett ujjtudatosság, ami elengedhetetlen a finomabb információfeldolgozás fejlődéséhez.
Mindezek miatt a mai háromévesek beszédképessége kimutathatóan rosszabb, mint a negyven-ötven évvel ezelőtti kisgyerekeké. Ma úgy kerülnek kötelező jelleggel óvodába a gyerekek, hogy gyakran nem óvodaérettek. És innen megkezdődik a reménytelen versenyfutás.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
