Interjú

„Tök becsületes csávó vagyok, és igazunk van”

Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke, korábbi miniszterelnök

Belpol

Csak az előzetes várakozásokhoz képest elé­gedett a tolnai eredményekkel a pártelnök, aki a jelek szerint elfogadta, hogy nem domináns szereplője a magyar politikának. Hogy ez miért nem feladás, és egyáltalán miért csinálja még mindig, arra a tőle megszokott módon történelmi párhuzamokkal is válaszolt.

Magyar Narancs: A január 12-én, a Tolna megyei 2. számú országgyűlési egyéni választókerületben tartott időközi választás után minden párt elégedetten nyilatkozott. De a kormánypárton kívül hogyan lehet mindenki elégedett egy ennyire sima Fidesz-győzelem után?

Gyurcsány Ferenc: Mert mindenki a saját várakozásához viszonyít. Ami bennünket illet, pokoli sokan kívánták a halálunkat az elmúlt fél évben, és ha ezt az embernek sokszor mondják, akkor az darálja a lelket, ha akarod, ha nem. Ezért aztán egy ennyire jobboldali körzetben csinálni 11 százalékot, jobban szerepelni ugyanott, mint fél éve, az végül biztatás és megerősítés a mieink számára.

MN: Ezek szerint volt olyan időszak, amikor ön elgondolkodott a DK végén?

GYF: Ne vicceljen! Időnként mindenki elgondolkodik az életén, hogy mi a jó és mi nem. Június után elkerülhetetlenül minden kinyílott nálunk is: mi fog történni, kit kell elzavarni, min kell változtatni? Aztán a viták végén arra jutottunk, csináljuk tovább, mert hiszünk a normális, európai, baloldali értékrendben, a világban, a normalitásban.

MN: Ebben a formában ez a tolnai eredmény nem tükrözi a valós helyzetet, hiszen a jelenlegi legerősebb ellenzéki párt nem indult.

GYF: Bolond, aki egy időközi, alacsony részvételű, sajátos helyzetű választókerületben rendezett választási eredményből próbál országos következtetéseket levonni. Nekünk egy dolog volt a fontos, az, hogy végül az eredmény önbizalmat adott belül is, és a támogatóknak is. Ez látszik, érződik ezekben a napokban. A többi egyelőre érdektelen. Ugyanazt csinálnánk akkor is, ha nem 11, hanem 15 vagy 7 százalékot értünk volna el. Akkor sem adnék más interjút, mint most. Mást akkor kellene csinálni, ha mondjuk, 40 százalékkal egy az egyben küzdenénk pariban a kormánnyal. De, ugye, nem ez a helyzet.

MN: Azt mivel magyarázza, hogy a kormánnyal elégedetlen választók többsége inkább a Mi Hazánkra szavazott, nem pedig a mérsékelt indulókra?

GYF: El tudom magának mondani, hogy az 1814–1815-ös bécsi kongresszustól kezdve milyen nagy, 30–40 éves politikai hullámok követték egymást Európában. Most is lezárul valami, s kezdődik valami más, amit az elégedetlenek radikális, a legtöbbször jobboldali radikális hangja fűt. Szerte a világban van egy jobbos radikális hullám. Hetven éve először újra izmos az európai szélsőjobb, visszajött a fékevesztett Trump. Mind e mögött a klasszikus jóléti demokráciákkal, és ezek politikai apostolaival, a bal- és jobbközép pártokkal szembeni elégedetlenség húzódik meg. Magyarország is ebbe a nagyobb történetbe illeszkedik, tetézve az orbáni szörnyűséggel, a nagyon töredezett bal-progresszív-liberális világgal. Itt egy ideig az európai progresszív-szocdem világ nagyobb részének nem lesz többsége. Az marad neki, hogy küzd egy emberibb, egyenlőbb, jobb világért, akkor is, ha nem lesz többsége jó ideig. De ezt is lehet tisztességesen csinálni. Szerintem kell is.

MN: Kicsit úgy hangzik, mintha feladta volna.

GYF: Én? Nem! Nézze, az inkvizíció is erősebb volt, mint Galilei, aztán kiderült, hogy mégis forog a Föld. Ha azért politizálsz, mert hiszel valamiben, és nem azért, mert szerelmes vagy egy állami hivatalba vagy a szolgálati Audiba, akkor nem kell kétségbeesni. A százalékok a hitedet nem befolyásolják. Szerintem most egy pocsék világ jön. Technofasiszták érkeznek, az olyan politikai nyomoroncok, mint Elon Musk meg a barátja, a közveszélyes Trump. Ők jönnek, mi pedig küzdeni fogunk a világukkal szemben akkor is, ha jó darabig nyilván alulmaradunk. Ez ilyen, az ember nem hagyja abba, ha éppen nem neki áll a zászló, és különösen nem, ha hisszük, hogy nekünk van igazunk.

 
Fotó: Palágyi Barbara 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.