Interjú

„Tök becsületes csávó vagyok, és igazunk van”

Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke, korábbi miniszterelnök

Belpol

Csak az előzetes várakozásokhoz képest elé­gedett a tolnai eredményekkel a pártelnök, aki a jelek szerint elfogadta, hogy nem domináns szereplője a magyar politikának. Hogy ez miért nem feladás, és egyáltalán miért csinálja még mindig, arra a tőle megszokott módon történelmi párhuzamokkal is válaszolt.

Magyar Narancs: A január 12-én, a Tolna megyei 2. számú országgyűlési egyéni választókerületben tartott időközi választás után minden párt elégedetten nyilatkozott. De a kormánypárton kívül hogyan lehet mindenki elégedett egy ennyire sima Fidesz-győzelem után?

Gyurcsány Ferenc: Mert mindenki a saját várakozásához viszonyít. Ami bennünket illet, pokoli sokan kívánták a halálunkat az elmúlt fél évben, és ha ezt az embernek sokszor mondják, akkor az darálja a lelket, ha akarod, ha nem. Ezért aztán egy ennyire jobboldali körzetben csinálni 11 százalékot, jobban szerepelni ugyanott, mint fél éve, az végül biztatás és megerősítés a mieink számára.

MN: Ezek szerint volt olyan időszak, amikor ön elgondolkodott a DK végén?

GYF: Ne vicceljen! Időnként mindenki elgondolkodik az életén, hogy mi a jó és mi nem. Június után elkerülhetetlenül minden kinyílott nálunk is: mi fog történni, kit kell elzavarni, min kell változtatni? Aztán a viták végén arra jutottunk, csináljuk tovább, mert hiszünk a normális, európai, baloldali értékrendben, a világban, a normalitásban.

MN: Ebben a formában ez a tolnai eredmény nem tükrözi a valós helyzetet, hiszen a jelenlegi legerősebb ellenzéki párt nem indult.

GYF: Bolond, aki egy időközi, alacsony részvételű, sajátos helyzetű választókerületben rendezett választási eredményből próbál országos következtetéseket levonni. Nekünk egy dolog volt a fontos, az, hogy végül az eredmény önbizalmat adott belül is, és a támogatóknak is. Ez látszik, érződik ezekben a napokban. A többi egyelőre érdektelen. Ugyanazt csinálnánk akkor is, ha nem 11, hanem 15 vagy 7 százalékot értünk volna el. Akkor sem adnék más interjút, mint most. Mást akkor kellene csinálni, ha mondjuk, 40 százalékkal egy az egyben küzdenénk pariban a kormánnyal. De, ugye, nem ez a helyzet.

MN: Azt mivel magyarázza, hogy a kormánnyal elégedetlen választók többsége inkább a Mi Hazánkra szavazott, nem pedig a mérsékelt indulókra?

GYF: El tudom magának mondani, hogy az 1814–1815-ös bécsi kongresszustól kezdve milyen nagy, 30–40 éves politikai hullámok követték egymást Európában. Most is lezárul valami, s kezdődik valami más, amit az elégedetlenek radikális, a legtöbbször jobboldali radikális hangja fűt. Szerte a világban van egy jobbos radikális hullám. Hetven éve először újra izmos az európai szélsőjobb, visszajött a fékevesztett Trump. Mind e mögött a klasszikus jóléti demokráciákkal, és ezek politikai apostolaival, a bal- és jobbközép pártokkal szembeni elégedetlenség húzódik meg. Magyarország is ebbe a nagyobb történetbe illeszkedik, tetézve az orbáni szörnyűséggel, a nagyon töredezett bal-progresszív-liberális világgal. Itt egy ideig az európai progresszív-szocdem világ nagyobb részének nem lesz többsége. Az marad neki, hogy küzd egy emberibb, egyenlőbb, jobb világért, akkor is, ha nem lesz többsége jó ideig. De ezt is lehet tisztességesen csinálni. Szerintem kell is.

MN: Kicsit úgy hangzik, mintha feladta volna.

GYF: Én? Nem! Nézze, az inkvizíció is erősebb volt, mint Galilei, aztán kiderült, hogy mégis forog a Föld. Ha azért politizálsz, mert hiszel valamiben, és nem azért, mert szerelmes vagy egy állami hivatalba vagy a szolgálati Audiba, akkor nem kell kétségbeesni. A százalékok a hitedet nem befolyásolják. Szerintem most egy pocsék világ jön. Technofasiszták érkeznek, az olyan politikai nyomoroncok, mint Elon Musk meg a barátja, a közveszélyes Trump. Ők jönnek, mi pedig küzdeni fogunk a világukkal szemben akkor is, ha jó darabig nyilván alulmaradunk. Ez ilyen, az ember nem hagyja abba, ha éppen nem neki áll a zászló, és különösen nem, ha hisszük, hogy nekünk van igazunk.

 
Fotó: Palágyi Barbara 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.