A bírói hatalmi ág meggyengítése - Méretre vágva

  • Becker András
  • 2011. szeptember 15.

Belpol

Jogszabályi úton korlátozott bírói függetlenség, a végletekig megerősített, gyakorlatilag kontrollálatlanul működő legfőbb ügyészség. Mi a célja a Fidesznek az igazságszolgáltatással?
Jogszabályi úton korlátozott bírói függetlenség, a végletekig megerősített, gyakorlatilag kontrollálatlanul működő legfőbb ügyészség. Mi a célja a Fidesznek az igazságszolgáltatással?

Nemrég került nyilvánosságra az az augusztus 4-én kelt indítvány, amelyben a Legfelsőbb Bíróság (LB) (és egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács - OIT) elnöke, Baka András arra kéri az Alkotmánybíróságot, hogy semmisítse meg a parlament által július 4-én elfogadott, az "egyes eljárási és az igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról szóló LXXXIX. számú törvény" némely paragrafusát. Az LB elnöke szerint a kifogásolt paragrafusok alkotmányellenesek, továbbá ütköznek az Emberi Jogok Európai Egyezményével is. A legfőbb bíró és a kormány közti viszony az elmúlt egy évben egyre ellenségesebbé vált, az újabb nyílt konfrontáció mégis meglepő annak ismeretében, hogy Baka inkább konfliktuskerülő alkat. Mindenesetre e fejlemény is jól jellemzi az igazságszolgáltatás vezetőinek egy része és a kormányzat mára végletesen megromlott viszonyát. (Ennek főbb állomásairól lásd: Oda az igazság, Magyar Narancs, 2011. április 21.)

Kritikusai szerint a főbíró elszántsága a jogállamiság védelméért jelentős mértékben nőtt, mióta számára is nyilvánvaló, hogy - a várható negatív nemzetközi következmények dacára is - el fogják mozdítani a helyéről. Az igazságszolgáltatás átalakításáról kiszivárgó hírek alapján ugyanis mind egyértelműbb, hogy az új szisztémában a jelenlegi főbírónak nem osztanak lapot: az már biztosnak látszik, hogy a bírói igazgatás "személyzeti" felelőse egy olyan új vezető lesz, akit a parlamenti kétharmad választ majd; márpedig e pozíció döntő az igazságszolgáltatás feletti befolyás szempontjából. Hírek szerint ezzel együtt jön létre az OIT-et felváltó új, az ügyészi szervezethez hasonlóan centralizált, demokratikus kontrollok nélkül működő, ám kifelé az önigazgatás látszatát fenntartó szervezet, amelyben a politikai kinevezett csúcsvezetőn keresztül érvényesítheti akaratát a forradalmi pártszövetség - a modell már hatékonyan működik az államélet számos területén a Médiatanácstól az Állami Számvevőszékig. (Beszédes a Magyar Bírói Egyesület minapi mulatságos közleménye, miszerint az illetékes minisztériummal kötött "stratégiai megállapodás" és az egyesületnek a bírói igazgatással kapcsolatos javaslatai "nem irányulnak az igazságszolgáltatás jelenlegi legfőbb igazgatási szerve és annak vezetője ellen".) Az viszont tagadhatatlan, hogy Baka már az Alkotmány elfogadása előtt is elment majdnem a végsőkig a bírói függetlenség és a jogállamiság védelmében: a miniszterelnöknek írt nyílt levelében - az Alkotmányba beleírt kényszernyugdíjazás miatt - lényegében Orbánt tartja felelősnek a bírói függetlenség csorbításáért. Ezek után maga sem gondolhatta komolyan, hogy akár csak középtávon megmaradhat a székében - már csak azért sem, mert a bírói függetlenséget korlátozni kívánó egyre nyilvánvalóbb politikai szándék dacára sem sorakozott föl mögötte egyértelműen a bírói kar többsége.

Lépésről lépésre

Illúziói ugyanakkor a Fidesz demokrácia- és jogfelfogásával kapcsolatban senkinek nem lehettek, hiszen a 2007-es kordonbontási akció éppúgy relativizálta a jog uralmát, mint az akció verbális előzménye, a 2006-os (azt megelőzően meg a 2002-es) választás elcsalásáról szóló, hol nyíltan kimondott, hol csak sugallt fideszes állítás. Innen egyenes út vezetett az idén márciusban elfogadott ún. semmisségi törvényig, amit még a kormánypárti képviselők egy része is kínosnak tart: hiszen a 2006-os zavargásokat követő egyes ítéleteinek jogszabályi megsemmisítése nyilvánvaló politikai beavatkozás volt az igazságszolgáltatás működésébe. Baka főbíró egyébként ezt a jogszabályt is kritikával illette akkoriban, mondván, hogy a törvény alkotmányossági aggályokat vet föl, mivel korlátozza a bíró függetlenségét azzal, hogy egy törvényben előírt ítélet meghozatalára (tudniillik a korábbi ítélet megsemmisítésére) kényszeríti. Fölszólamlása nem is maradt visszhangtalan - erre replikázott úgy Balsai István még az alkotmányügyi bizottság elnökeként, hogy "a tizenöt évvel ezelőtt bevezetett igazságszolgáltatási szervezeti felépítés megváltozik, de ez nem érinti a bírói függetlenséget". A törvényhozói és a végrehajtói hatalom terjeszkedésének addigi tendenciáját nézve már akkor sem sokan adtak hitelt a mondat második felében szereplő állításnak, hiszen a kormánypártok addig sem ódzkodtak relativizálni a bírói függetlenség intézményét.

Nézzük e folyamat egyes fontos állomásait! Az új kormány hivatalba lépése után alig két héttel a parlamenti többség elfogadta az első olyan törvénytervezetet, amely egyértelműen átlépte a hatalmi ágak közti határt: a magyar jognyelvben leiterjakabként meghonosodott "három csapás"-ról, illetve az ezzel együtt a Btk.-ba visszakerült "középmértékes büntetés"-ről van szó. Az előbbi lényegében azt jelenti, hogy bizonyos súlyos, erőszakos bűncselekményeknél a bírónak kötelező a legmagasabb büntetési tétel dupláját, illetve a legsúlyosabb szankciót, az életfogytig tartó szabadságvesztést kiszabni. A "három csapás"-ról a büntetőjogász/kriminológus szakma kétséget kizáróan bebizonyította, hogy bevezetésétől semmiféle pozitív hatás nem várható - ezt az azóta eltelt rövid idő bűnügyi statisztikája is alátámasztja -, a bírót viszont megfosztja egyik legfontosabb attribútumától, a mérlegelés jogától. (Erről lásd: Feloldhatatlan morális dilemma, Magyar Narancs, 2010. július 15.) A középmértékes büntetés szabálya - ezt a kártyát a Fidesz már az első kormányzása idején is megjátszotta, eredményt akkor sem hozott - szintén a bírói függetlenség rovására próbálja szigorítani az ítéletkiszabási gyakorlatot úgy, hogy a szankció alapjává nem a kiszabható büntetés alsó határát, hanem annak középmértékét teszi; ha pedig a bíró eltérne ettől, döntését indokolnia kell. (Sólyom László köztársasági elnök mindenféle akadékoskodás nélkül aláírta ezt a jogszabályt.) A szakmai, jogalkalmazói véleményeket semmibe vevő, a törvénykezést afféle jogi PR-ként használó tendenciába simult bele a szabálysértési törvény sietős szigorítása is; némi mentségül szolgálhatott, amiért a korszerű büntetőjogi eszközök alkalmazása helyett a megtorlás/elrettentés irányában kereste a kormány a megoldást, hogy a belügyminiszter két hét alatt ígért látványos változásokat.

Mindenek felett

Polt Péter jelenlegi legfőbb ügyész első hivatali periódusában, az előző Orbán-kormány idején és azt követően a hatóság alapos vizsgálatai után úgy döntött, hogy sem a Fidesz-közeli cégek ügyeiben (amik többek között azt is fölvetették, hogy néhány fideszes politikus családjának eredeti tőkefelhalmozása büntetőjogi következményekkel járhat), sem az 1998-2002 közötti kormányzattal kapcsolatos gyanús ügyeiben nem indokolt a nyomozás vagy a vádemelés. 2000-től 2006-ig tartó ciklusában Poltot számtalanszor interpellálták ezek miatt, a 2002-es választás után hétszer szavazta le válaszát a parlament. Polt ezek után 2004-ben megpróbálta az Alkotmánybírósággal kimondatni, hogy a legfőbb ügyész nem interpellálható, de indítványát elutasították. Tavaly novemberben aztán a parlamenti többség az Alkotmány módosításával megszüntette e lehetőséget, majd bő egy hónap múlva újra megválasztotta Polt Pétert legfőbb ügyésznek - immár kilenc évre. Ezzel a közjogi rendszerben egyedülálló módon teljessé vált az ügyészség számonkérhetetlensége. A legfőbb ügyész és az alá rendelt ügyészi szervezet egyetlen szervezetnek vagy intézménynek sem tartozik felelősséggel, így a vádmonopólium birtokosa egy olyan, "kifelé zárt", szigorúan hierarchikus szervezet lett, amelynek egyszemélyi vezetőjét a politikai többség nevezi ki, és akihez a parlamenti képviselők is legfeljebb kérdést intézhetnek. Szerencse, hogy mostani ciklusában a korábbiaknál komplexebb teendők várnak a legfőbb ügyész vezette szervezetre: az "elszámoltatást" kellene minél nagyobb hatékonysággal becsatornáznia az igazságszolgáltatás rendszerébe. Egyelőre azonban némi problémát jelent, hogy a bírák kevéssé mutatkoznak együttműködőnek: a politikailag fontos ügyek egy részében a bíróság megszüntette az ügyészség által kezdeményezett előzetes letartóztatást. Az új ügyészségi törvény tervezete mindenesetre tovább növeli a szervezet hatalmát: sajtóhírek szerint a legfőbb ügyész a legfőbb közjogi méltóságok közé emelkedik, és ezentúl kvázi egyenrangú félként részt vesz a Legfelsőbb Bíróság helyébe lépő Kúria ülésein. Ennél is lényegesebb változás azonban a büntetőeljárásról szóló törvény azon módosítása, melynek értelmében "az eljárásra kiemelt ügyekben az a bíróság is illetékes, ahol az ügyész - a legfőbb ügyész döntése alapján - (...) vádat emel", vagyis a legfőbb ügyész kiválaszthatja azt az első fokú bíróságot, ahol vádat emeltet. Ugyanez a módosítás teszi lehetővé kiemelt ügyekben a gyanúsított 120 órán át tartó őrizetben tartását úgy, hogy az ügyész adott esetben csak 72 óra elteltével közli vele, mivel gyanúsítják, és ugyanez az ügyész az őrizet első 48 órájában a védővel való érintkezést is megtilthatja.

A Legfelsőbb Bíróság elnöke idézett alkotmánybírósági indítványában épp ezeket a rendelkezéseket támadja - holott nyilván tudja, hogy erős politikai szándék áll ezen rendelkezések mögött (amely rendelkezésekről egy forrásunk úgy fogalmazott, hogy tisztességes jogállamban vállalhatatlanok lennének).

Kérdés persze, mire akarja használni a kormány az immár szinte korlátlan hatalommal fölruházott ügyészséget. Bírósági körökben sokáig tartotta magát az a nézet, hogy az idősebb bírák kényszernyugdíjazása, az ún. kiemelt ügyekre vonatkozó brutális eljárási szabályok, az ülnöki kinevezések körüli machinációk mind egyetlen magyarázatban nyernek értelmet: úgy lehet vádat emelni Gyurcsány Ferenc vagy valamelyik közeli munkatársa ellen, hogy az első, de még a másodfok is viszonylag megbízhatóan hozza a megrendelő elvárását. Ami nem is feltétlenül a volt miniszterelnök elítéltetése volna, hanem inkább az eljárás 2014-ig történő elhúzása. Hogy ez az értelmezés helyes-e, nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy az ügyészség eddigi 96 százalékos váderedményességi mutatója már önmagában is ijesztő, és szakértők szerint korántsem az igazságszolgáltatás kiegyensúlyozott működésére utal. Kérdés, hogy a megroggyant szuverenitású bíróság előtt az új szuperügyészségnek mennyit kell majd teljesítenie.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.