"Tessék, megcsinálták" - Erdős Tibor közgazdász, akadémikus a gazdasági növekedésről

  • Mészáros Bálint
  • 2011. szeptember 15.

Belpol

A gazdaság fundamentumai hosszú távon legfeljebb 2,5-3 százalékos növekedést tesznek lehetővé, de a válság utáni felívelés rövid időszakában a GDP bővülése ennél nagyobb is lehetne. Ezt viszont meghiúsítja az adócsökkentés, melynek "felpörgető" hatása a kormány számításainál egy nagyságrenddel kisebb - állítja a Narancsnak adott telefoninterjúban az egyik leggyakrabban hivatkozott hazai kutató professzor.
A gazdaság fundamentumai hosszú távon legfeljebb 2,5-3 százalékos növekedést tesznek lehetővé, de a válság utáni felívelés rövid időszakában a GDP bővülése ennél nagyobb is lehetne. Ezt viszont meghiúsítja az adócsökkentés, melynek "felpörgető" hatása a kormány számításainál egy nagyságrenddel kisebb - állítja a Narancsnak adott telefoninterjúban az egyik leggyakrabban hivatkozott hazai kutató professzor.

Magyar Narancs: A hazai gazdaság növekedése a második negyedévben megállt, és a tavalyi év hasonló időszakához mérten is csak 1,5 százalék. Meglepték az adatok?

Erdős Tibor: Egyáltalán nem. Múlt év novemberében kérdezték tőlem egy rádióinterjúban, hogy milyen növekedés várható. Azt mondtam, hogy lassú lesz és kínos, ha egyáltalán lesz.

MN: Ez ilyen egyértelmű volt?

ET: Az alapösszefüggéseket jól ismerem, a gazdaságra ható konkrét tényezők pedig kizárják a gyors növekedést. Legalábbis néhány éven belül. Itthon akárhova nézünk, mindenhol növekedési akadályokba ütközünk, így nem volt nehéz ezt megjósolnom.

MN: Az okok között mekkora szerepe van a külső konjunkturális feltételeknek, és mekkora a kormány gazdaságpolitikájának?

ET: A külső okoknak nyilván nagy szerepük van, az európai országok növekedése is lassú. A kivétel Németország, ezért szerencsénk, hogy pont Németország a fő külkereskedelmi partnerünk. De nálunk még így is nagyon alacsony növekedési ráta jött ki. Az is elmondható, hogy minél nagyobb volt korábban a termelés visszaesése, annál gyorsabb lehet a termelés növekedése átmenetileg. Ilyenkor, a kilábalás idején még beruházás nélkül is gyors lehet a teljesítmény emelkedése - ennek persze semmi köze a hosszú távú növekedéshez. Nálunk a válság hatására hét százalékkal esett vissza a termelés, vagyis nagyobb mértékben, mint a partnereknél, mégis gyenge a növekedés. Ez arra mutat, hogy nagyon rossz a hazai gazdaság teljesítménye.

MN: Hiszen a külső konjunktúra hatásainak ugyanúgy kitett visegrádi országokban jóval gyorsabb a gazdaság bővülése.

ET: Pedig ott a termelés sem esett annyira vissza, mint nálunk, tehát az előbb említett rövid távú hatás miatt a miénkénél kisebb ütemű növekedés volna náluk indokolt.

MN: Mi Magyarország titka?

ET: Az egyik probléma, hogy magas a jegybanki alapkamatláb. Ez most hat százalék, ami Európában kiugróan magasnak számít, máshol olyan egy százalék körüli. Ez egymagában is gátló tényező. Ha az alapkamatot jelentősen csökkenthetné a jegybank, a forint leértékelődne, ami exportösztönző tényező, viszont a devizában eladósodott lakosság kerülne még nagyobb bajba. Az alapkamatnak különböző áttételeken keresztül hatása van az általános kamatlábszínvonalra, és így természetesen a beruházási és fogyasztási hitelek kamatlábára is. Amikor a vállalatok beruházási döntést hoznak, mindig ügyelnek arra, hogy a beruházással mekkora jövőbeni profit érhető el, amit aztán jelenértékre diszkontálnak. Ha a kamatláb magas, a diszkontálás hatásaként a jövőbeni profit alacsony jelenértékként jelentkezik, ezért kevésbé gazdaságosnak számít a beruházás, és alacsony szintű is marad. A magas kamatláb miatt az árfolyammal kapcsolatos versenyképességi mutató is kedvezőtlen hatású a beruházási döntésekre. Igaz, az export túlnyomó részét a multik bonyolítják le, ők pedig keveset törődnek az árfolyammal, mert meg tudják kerülni. Ugyanabban a külföldi valutában tudnak importálni és exportálni is, nem származhat az átváltásból veszteségük.

MN: Azaz a magyarországi beszállítók kerülnek versenyhátrányba.

ET: A hazai beszállítóknak - szerkezeti, korszerűségi, valamint a munkaerő szakképzettségére visszavezethető okokból - még mindig kicsi a súlyuk a multik tevékenységében. Ezért a kis- és középvállalatok keveset profitálnak az utóbbi évi exportnövekedésből. Ha magasak a kamatok, akkor e szektornak még kisebb lehet csak a szerepe, mert visszafogott a beruházási hajlandósága. Ezt a hatást tovább erősíti, hogy a bankok hitelezési hajlandósága korlátozott: a nemzetközi előírások miatt viszonylag magas saját tőke-aktíva arányt kell kialakítaniuk. Nem csoda, hogy nagyon óvatosan hiteleznek, ha teszik is ezt egyáltalán. Az árfolyamra visszatérve: számosan azt mondják, hogy az árfolyamnak nincs lényeges hatása az exportra: tessék megnézni, túlértékelt a forint, mégis gyorsan nő az export! De ez csak azért van így, mert az export 70 százalékát a külföldi tulajdonú vállalatok, ezen belül elsősorban a multik bonyolítják le. Náluk akkor nő az export, ha külföldön megindul a konjunktúra. De alacsonyabb forintárfolyam esetén a hazai kis- és középvállalatok könnyebben tudnának exportálni, tehát még nagyobb lehetne a kivitel volumene és növekedési üteme. Ennek jó hatása lenne nemcsak a fizetési mérlegre, hanem a foglalkoztatásra is.

MN: A jegybank a devizaadósok problémája mellett az ország eladósodottsága és az infláció miatt sem kezdhet nagy csökkentésbe.

ET: Így van. Hitelfelvétellel finanszírozzuk az esedékes államadósság törlesztését. Ha csökken a kamatláb, akkor csökken az állampapírok várható hozama is, és ekkor a külföldi pénzbefektetők kevésbé készségesen jegyzik le az államkötvényeket. Ha az infláció elkezd felpörögni, akkor megint óvatosabbak lesznek a befektetők. Ezek nagyon kényes dolgok. Ezért egyetértek a jegybankkal: ha gyorsan csökkentené az alapkamatlábat, abból óriási bajok származhatnak. Ugyanakkor a növekedés motorja a beruházás és a technikai fejlesztés, ezt pedig az alacsonyabb kamatláb segíti elő. A kibontakozó beruházási tevékenységnek a viszonylag gyorsabb, ráadásul ingadozó ütemű infláció sem kedvez. Az állótőke-beruházások aránya nálunk 20 százalékra rúg a GDP-hez képest, míg a közép-európai országokban átlagban 25 százalékosra tehető. Nyugat-Európában az arány szintén csak 20 körüli, de ők sem növekednek gyorsan, és nem is voltak olyan mély termelési visszaesésben, mint mi. Ha megindul a kibontakozás, és mi ki akarjuk használni azt, hogy a relatíve lemaradottabb ország gyorsabban tud növekedni a technikai importra támaszkodva, akkor ez nem megy a jelenleginél lényegesen nagyobb beruházási ráta nélkül. Külön bonyolult elmélete van annak, hogy milyen összefüggés van a hosszú távú növekedési ütem nagysága és a beruházások aránya között. A nyugati irodalom ezzel kapcsolatban "fordított összefüggésről" beszél, amit itt most sajnos nem lehet jól érthetővé tenni. Mindenesetre, ha a növekedési ütem gyors, akkor mindenképpen viszonylag magasnak kell lennie a beruházási rátának. Ez nálunk nehezen valósítható meg az árfolyamgondok, a magas kamatláb és sok bizonytalansági tényező miatt. Továbbá az olyan ad hoc intézkedések miatt is, mint a válságadók és a bankadó bevezetése.

MN: Azon túl, hogy egyre jobban élni eleve kellemes dolog, nálunk a gazdasági növekedés azért is elengedhetetlen volna, mert az adócsökkentés miatti költségvetési lyukat a gyorsabb növekedés alapján megugró adóbevételeknek kellene betömniük. Van még arra bármi remény, hogy az adócsökkentés a növekedés gyorsulásához vezet?

ET: Hát, Matolcsyék éppen ezt állítják, vagy legalábbis ezt állították: az adócsökkentés miatt megnő a nettó jövedelem, ezért a lakosság többet költ, és akik ezt a pluszpénzt megkapják, szintén többet költenek. Ez meglódítja a keresletet, ami végiggyűrűzik az egész gazdaságon, és elindul a föllendülés. Kár, hogy ez az elejétől a végéig rossz spekuláció. Először is, nálunk az erőteljes jövedelemadó-csökkentés a jómódúakat érintette pozitívan, a kevésbé jómódúakat viszont negatívan. És ez különösen így lesz, ha az adójóváírást teljesen kivezetik. Ezt, ugye, nem lehet hagyni, ezért kötelezik majd a vállalatokat, hogy úgy emeljék a béreket, hogy nettó nominálbér-csökkenés senkinél ne következzen be. Az is kétséges, hogy ezt a terhet a vállalatok egyáltalán el tudják-e viselni, az viszont biztos, hogy erőteljes beruházásokra így nem vállalkozhatnak. Ez nyilván újabb gátja a gazdasági növekedésnek. Ráadásul az intézkedés döntően a kkv-szektort sújtja, így nem is lehet tudni, hogy ezt a szektort a kormányzat valóban támogatja-e, vagy nem.

MN: A tehetősebbek viszont eléggé el nem ítélhető módon a pluszpénzt félreteszik vagy elsíelik.

ET: Matolcsyék a jövedelemadó-csökkentéstől és ennek multiplikátor hatásától együttesen mintegy 3-3,5 százalékos GDP-növekedést vártak. És ennek még kínálati hatása is lenne, hiszen a munkavállalók kisebb adók esetén nagyobb kedvvel jelentkeznek munkára, ez is nyomja felfelé a termelést és a GDP-t. A számítás be is jönne, ha mondjuk a lakosság adómegtakarítása 400 milliárd forint, és a multiplikátor számértéke mondjuk három. A multiplikátor mutatja meg, hogy a tovagyűrűzés hatására, vagyis a pótlólagos vásárlások által indukált újabb vásárlások következtében hányszorosa lesz az összes keresletnövekedés az eredeti keresletnövekménynek. Azzal számoltak, hogy a 400 milliárd forintösszegű adócsökkentés 20 százalék szándékolt megtakarítási ráta mellett, 16 százalékos jövedelemadó-kulccsal 1200 milliárd forint keresletnövekedést vált ki, ami a GDP-hez viszonyítva 4,4 százalékot tesz ki. Ez persze két év időt is igényel, de az első évben biztosan hozna 3-3,5 százalék GDP-arányos keresletnövekményt. Ennél azonban a multiplikátor hatás sokkal kisebb, és különösen a kis, nyitott gazdaságokban! Először is nálunk csak a jobb módúak jártak jól, és az ő megtakarítási hajlandóságuk jóval nagyobb az átlagosnál. Másodszor a kis, nyitott országokban az importkvóta 60-70 százalékos is lehet, ezért az adócsökkentés marginális keresletnövelő hatása nagyrészt a külföldi piaccal szemben jelentkezik. E két tényező hatása akkora, hogy így az adócsökkentés keresletnövelő hatása több mint egy nagyságrenddel kisebb. A számítás eredménye így: a keresletnövekmény csak 85 milliárd forint, ami a GDP három ezreléke! Nem 3-3,5 százaléka! És ez a hatás is mintegy két év alatt bontakozik ki. A 85 milliárd keresleti és GDP-többlet alapján bejöhet 38-40 milliárd forint adóbevételi többlet, ezzel szemben kiesik 400 milliárd adóbevétel. Így 360 milliárd összegű deficitnövekedésen lepődhet meg a kormány, csak a 16 százalékos jövedelemadó-kulcs bevezetése miatt. Teljesen érthető, miért nem lehet észrevenni az adócsökkentés várt növekedési hatását.

MN: Nem lehet, hogy csak több időre van szükség?

ET: Nem. Sem az importkvóta, sem a megtakarítási hajlandóság nem fog csökkenni. A balti államokról is azt mondták korábban, hogy az egykulcsos adó miatt növekszik gyorsan a gazdaság. De tudni kell, hogy a Szovjetunió összeomlásakor náluk rendkívüli mértékben esett vissza a termelés: az észteknél 30 százalékkal, a másik két országban pedig a felére, míg nálunk csak 14-15 százalékkal. Ilyenkor mindig gyorsan nőhet a teljesítmény, mert sok növekedési tényező adva van, elsősorban a képzett munkaerő. Igaz, hogy sokaknak új szakmát kell tanulniuk, de akinek van valamilyen szakmája, az könnyebben tanul másikat, a meglévő ismeretek mellé mindig könnyebb újakat szerezni, hiszen már megvan a jártasság és az önbizalom. Aki viszont szakképzetlen, mindjárt az első nehézségnél megtorpan. Ez nagyon lényeges dolog. Másrészt ebben a régióban nagyon megugrott a direkt tőkeimport is, mert a szomszéd a hatalmas Oroszország, nagy iparral és felvevőpiaccal, ezért a balti országok a nemzetközi tőke számára ugródeszkául szolgálnak. Észtországban például 2010-ig a GDP-hez viszonyított direkt tőkeimport súlya négy-ötszöröse lett a magyarországinak.

MN: Intő jel lehetett volna, hogy bár a sokkal nagyobb és sokkal kevésbé nyitott amerikai gazdaságra sok esetben más összefüggések vonatkoznak, a reagani gazdaságpolitika még ott sem igazolta ezt a csodás hatást.

ET: Mindig hivatkoztam arra, hogy az adócsökkentés alapján a gazdaság felpörgése az USA-ban sem következett be. Ehelyett nagyon megnőtt az államháztartás deficitje. De Matolcsy György mindig makacsul ragaszkodott a nagyarányú és egyoldalú adócsökkentés gondolatához. Azt mondta, ha hatalomra kerülnek, akkor az egykulcsú adóztatást bevezetik. Tessék, megcsinálták. Azt mindenesetre tanulságként megállapíthatjuk: kis gazdaságokban az egyoldalú adócsökkentés biztosan kudarccal végződik.

MN: Az adócsökkentés miatti megtakarításoknak viszont valóban lehet szerepük a GDP-növekedésben.

ET: Ez akkor történne meg, ha a megtakarításokat a beruházások felszívnák, és így elkezdene növekedni a termelés. Csakhogy a megtakarításokat részben az adócsökkentés miatt megnövekvő államháztartási deficit szívja föl. Továbbá a beruházások legnagyobb részét a multik adják, akik nem aszerint döntenek, hogy nálunk a megtakarítási ráta hogyan alakul, hanem a világpiaci kereslet alapján. A kkv-k pedig a magas kamatláb és a mérsékelt banki hitelezés miatt nem tudnak növekvő mértékben beruházni.

MN: Mennyi lehet a magyar gazdaság potenciális növekedése, ha e kevéssé produktív kormányzati kísérletezéstől most eltekintünk?

ET: Pontosan senki nem tudja, és a növekedési potenciál eleve hosszú távra vonatkozik. Az biztos, hogy ennek értéke nálunk nem lehet nagy, mivel az emberi tőkével baj van, a fejlesztésével is baj van, a beruházási források szűkösek, a struktúra sem jó, a magasabb foglalkoztatottság elérése pedig rendkívül nehéz dolog. Egymillió új munkahely akkor jöhetne létre, ha évi átlagban 2,3 százalékkal nőne a foglalkoztatottság. És mert a termelés többnyire legalább háromszor gyorsabban nő, mint a foglalkoztatottak száma, az egymillió új munkahely létesítését évi hétszázalékos GDP-növekedés kísérné. Ebben a vízióban ma már a Fidesz sem hisz. A növekedési potenciál nálunk azért is alacsony, mert a technikai fejlődés kilátásai sem kedvezőek, hiszen az is beruházásigényes. Én eddig is három százalékra tettem a potenciált, ami lehet 2,5 és 3,5 is. De nem öt meg hat meg hét.

MN: Mi kellene ahhoz, hogy legalább ezt a szintet hozzuk?

ET: Először is nem kellene nagyokat ígérni és mondani, a népet ámítani, mert annak semmi értelme nincs. Csak az idegességet fokozza, és előbb-utóbb a csalódottságot növeli. Aztán a költségvetési egyensúlyt komolyan kell venni, hogy javuljon a bizalom a nemzetközi hitelezők körében. Ekkor a kamatlábat is jobban lehetne csökkenteni. Emiatt viszont a devizahitelesek helyzete sokkal rosszabb lesz, ez az ügy nemigen úszható meg állami segítség nélkül. A többség tudja fizetni a törlesztést, de a reménytelen esetekben segíteni kell. Ez először kb. évi 40 milliárdba kerülne, majd minden évben egyre kevesebbe.

MN: Vagy többe, mert jelentkezik az erkölcsi kockázat, hiszen ha az állam segít, akkor hirtelen az sem tudja fizetni, akiről ön most úgy gondolja, hogy tudja.

ET: Nincsen teljesen jó megoldás. Ha pedig a hitelek bedőlése miatt elkezdenek tönkremenni a bankok, az még nagyobb baj. Így legalább élénkülnének a beruházások, és elindulhatna a növekedés. Az biztos, hogy rövid idő alatt nem lehet látványos eredményekre számítani.

MN: De a költségvetés rendbetétele biztosan a minimum. Lehet még kiadáscsökkentéssel operálni, vagy muszáj adót is emelni?

ET: Az egykulcsos adórendszert mindenképpen vissza kellene vonni, csak hát ezt a kormány presztízskérdésként kezeli. Én egyébként nyertem az egykulcsú adóztatással, mégis ellenzem. Kiadáscsökkentésre is szükség van. Hogy pontosan hogyan, azt jobban meg tudná mondani az, aki közvetlenül a gazdaságirányítással foglalkozik. Elméleti emberként úgy gondolom, hogy például az állam infrastrukturális beruházásaival is takarékoskodni kellene. Igazat adok abban a kormánynak, hogy az autópálya-építéseket le kell állítani, legalábbis átmenetileg.

MN: Vagy nem kellene az államnak részvényeket vásárolnia.

ET: Az jó volna. Az államadósságot viszont fölösleges lóhalálában csökkenteni, mert ahhoz olyan mértékű kiadáscsökkentésre vagy adóemelésre van szükség, amit nem fog kibírni a nép. Vagy olyan döntésekre kényszerülnek, mint a kötelező magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása, melynek hosszú távon lesznek súlyos következményei.

MN: Ezzel az egy-két százalékos növekedéssel nem lehet ellébecolni?

ET: Én a három százalékot tartom elfogadhatónak. Vagy legalább a két és fél százalékot. Ezzel már el lehet lenni, és így lassan kinőhetjük az államadósságot. Ha sikerülne mondjuk három-négy százalékra csökkenteni a kamatlábat, és két százalékra leszorítani az inflációt, akkor már ötszázalékos lenne a nominális növekedési ütem. Ha nem hat, hanem csak 3-4 százalék kamatot kellene fizetni az állampapírok után, akkor a nominális növekedés gyorsabb lenne, mint az államadósság növekedése - zéró deficit mellett persze: ezt mindenképpen el kellene érni. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya így fokozatosan csökkenne, azaz lassan ki lehetne nőni az államadósságot.

MN: A rendszerváltáskor még olyanokkal ámítottuk magunkat, hogy 10-15 év alatt utolérjük Ausztriát. Az előbb tárgyalt felállással - amitől persze még roppant messze vagyunk - milyen messze lehet a vágyott nyugati felzárkózás?

ET: Háromszázalékos hazai növekedési ütemet feltételezve pár évvel ezelőtt én 35-45 évet kalkuláltam a nyugat-európai átlagérték eléréséhez. Az utóbbi idők fejleményeit és az új adatokat figyelembe véve megint ki lehet ezt számítani. Az biztos, hogy 10-15 éven belül a felzárkózásból nem lesz semmi. Legföljebb ha a nyugatiak megteszik azt a szívességet, hogy egyáltalán nem növekednek. Még jó, ha nem szakadunk le jobban. Ebben a kérdésben számos kollégám, még azok is, akikkel a legtöbb dologban egyetértek, túl optimisták, ők inkább bíznak a gyors növekedésben. Nem fog bejönni.

Névjegy

Erdős Tibor a pesti Közgázon 1952-ben kezdett oktatni, a hetvenes évektől az MTA kutatója (1993-tól az Akadémia rendes tagja), 1992- 2000 között a MNB jegybanktanácsának tagja. Kutatási területei többek között a gazdasági növekedésre ható tényezők vizsgálata, az infláció hosszú távú hatásainak feltérképezése, vagy a válságkezelő gazdaságpolitika elemzése. "A magyar közgazdaság-tudomány egyik vitán felül állóan meghatározó személyisége Erdős Tibor. Nemcsak azért, mert évtizedeken át a közgazdászok nemzedékei - lényegében az egész mai derékhad - tőle tanulta a makroökonómia alapjait, szemléletét és az igényességet. Kutatóként az elmúlt három évtizedben a hazai növekedéselmélet és alkalmazásainak kiemelkedő művelője" - írta róla Csaba László 2004-ben, Erdős Fenntartható gazdasági növekedés című kötetének recenziójában.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.