A dobozba zárt szellem - Válasz Boda Zsoltnak

  • Muraközy Balázs
  • 2006. január 19.

Belpol

Boda Zsolt bírálata rosszul kezdődik a közgazdászok számára. Nemcsak azért, mert az idézett viccet a legtöbben úgy ismerik, hogy egy matematikus a harmadik szereplő, hanem azért, mert az általuk művelt területet közgazdasági ideológiának nevezi a szerző.

Boda Zsolt bírálata rosszul kezdődik a közgazdászok számára. Nemcsak azért, mert az idézett viccet a legtöbben úgy ismerik, hogy egy matematikus a harmadik szereplő, hanem azért, mert az általuk művelt területet közgazdasági ideológiának nevezi a szerző. Márpedig a közgazdászok szeretik azt hinni, hogy a közgazdaságtan társadalomtudomány és nem ideológia. Konzervatív vagy liberális közgazdászról már hallottunk, de közgazdász vagy szociológiai ideológiával rendelkező biológusról még nem. Ha egy fizikus egy másik fizikus tézisének kritikáját úgy kezdené, hogy az túlságosan erősen alkalmazza a fizikai ideológiát, azt aligha tudnánk mire vélni. A cikk érdemi része azonban racionális érveket sorol fel, és közgazdasági fogalmakat használ - lássuk ezeket.

*

A globalizációellenes érvrendszer rendkívül sokrétű. Van olyan vonulata, amelyik nem piacellenes és nem mond ellent a közgazdasági alaptörvényeknek sem. Ám sok globalizációellenes szereplő né-zeteit jogos ilyen kritikával illetni (még az olyan rangos rendezvényeken is előfordulnak, mint a Globfest). Sőt alig akad köztük olyan, aki néha ne esne ilyen hibába: előfordul, hogy az érvelés hevében egy ország nemzeti jövedelmét összehasonlítják a vállalatok árbevételével. Ennek természetesen semmi értelme. Vitaképes viszont az az érvelés, amely szerint a nemzetközi intézmények nem működnek megfelelően, és ezek fejlesztése nélkül a piac nem hozza létre az áhított társadalmi optimumot. Ezekkel a problémákkal a globalizáció hívei is tisztában vannak, és - sok komoly globalizációellenes szervezethez hasonlóan, sőt velük együtt - sokat tesznek azért, hogy ezek az intézmények jól működjenek. Az már vita tárgya, hogy miként lehet ezt a leghatékonyabban elérni: nem biztos, hogy az utcai őrjöngéssel. Az sem egyértelmű, hogy nagyon erős nemzetközi szervezeteket kellene létrehozni, mert ezekben esetleg túl sok hatalomra tennének szert például a fejlett országok szakszervezetei, amelyek a szegény országok számára kifejezetten előnytelen előírásokat tartatnának be. Jelenleg ennél hatékonyabb (és reálisabb) biztosítéknak tűnik, ha az egyes országok hoznak létre megfelelő intézményeket. Az afrikai államok fejlődését például épp ezek hiánya hátráltatja - és nem csupán az abszolút hátrányok. De mik is ez utóbbiak?

*

A komparatív előnyök elmélete eredeti formájában valóban a Boda Zsolt által felsorolt feltevésekkel született meg, de azóta a tudománynak egyet-kettőt sikerült feloldani közülük. Különösen érdekes az az érvelés, hogy a tőke gyors mozgásával már csupán egyetlen rögzített tényező marad, a munka, és ezért nem lehetséges komparatív előnyökre építeni. Miközben nyilvánvaló, hogy azért marad még néhány nem mobil termelési té-nyező (mint a föld vagy az ásvány-kincsek), meg kell említeni azt is, hogy a nemzetközi közgazdaságtan több művelője úgy véli: az emberek különböznek egymástól. A munkát tehát nem érdemes egyetlen termelési tényezőként kezelni, hanem célszerű legalább két részre bontani: képzett és képzetlen munkaerőre. Így - mit tesz isten - máris lehetőség van a specializációra: a fejlett országok olyan jószágo-kat gyártanak, amelyekhez inkább fejlett munkaerőre van szükség, a fejletlenek viszont olyanokat, amelyekhez inkább képzetlenre. És absztrakt modellünkben máris nem csak az abszolút előnyök számítanak.

Ennyi kukacoskodás után viszont le kell szögeznem, hogy azért sok mindenben egyetértünk. A nemzetközi intézmények működése közel sem olyan jó, mint lehetne. A sok, egymással versengő ország és a multik viszonya e nélkül a továbbiakban is aszimmetrikus lesz. A környezeti problémák megoldása szintén nem halad valami fantasztikus ütemben. De a helyzet csak nem olyan rossz, hogy az általunk óhajtott jövőt egy konzervdobozhoz kelljen hasonlítani!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.