Amagyar fiatalságnak az elmúlt évtizedre jellemző politikai érdektelenségét a választásokon való részvételi hajlandóság növekedése váltotta föl. Az Ifjúság2000 felmérése szerint (az adatfelvétel 2000 őszén zajlott) a szavazati joggal rendelkezők több mint ötven százaléka - különböző okok miatt - nem szavazna; egyötödük egyértelműen kijelentette, hogy el sem menne az urnákig. Ez még a Medián 1994-es kutatási eredményeinél is kiábrándítóbb. A 2002-es választások finisében a 18-29 éveseknek mégis több mint hatvan százaléka azt állítja, elugrana szavazni - ez az arány az Ifjúság2000 idején 44 százalék volt. A dolog súlyát növeli, hogy a hétvégi választáson az első szavazók száma félmillió körüli, a 18-29 évesek pedig az összes szavazó egyötödét teszik ki; egy ilyen nagyságrendű populáció állásfoglalása eldöntheti a választások eredményét. Mivel az élbolyban szoros a verseny - és az sem mindegy, hogy a sereghajtók közül ki ér be végül a célba -, különösen fontos a törzsszavazók mellé újabb szimpatizánsok megnyerése. Ezért a kampányfőnököknek érdemes lett volna külön is odafigyelniük ifjainkra.
Értékítélet
Egy március elején közzétett mérés szerint az összes szavazó fiatal 28 százaléka a Fidesz-MDF közös listára, 17 az MSZP-re, 4 az SZDSZ-re és 2 a MIÉP-re voksolna. Ha ezt összehasonlítjuk a teljes populáció pártválasztásával, kiderül: a fiatalok körében a többinél kicsivel népszerűbb a Fidesz és az SZDSZ, szám szerint 3, illetve 1 százalékponttal. Bár ebből még nem sok minden következik, az azért feltűnő, hogy csak e két párttól látni lendületes, könnyen emészthető vizuális kampányt. Az MSZP az atyáskodó, a MIÉP pedig a szigorú családapa vonalat képviseli.
A kampányban első ránézésre semmilyen, kimondottan a fiataloknak szóló üzenetet nem lehetett látni, noha a pártok ifjúsági szervezetei azt nyilatkozták, hogy rajta vannak az ügyön. A magyar fiatalság politikai és hírfogyasztási kultúrája jelentősen átalakult az utóbbi időkben, vagyis az ifjúsági szervezeteknek tenger dolguk lenne, hogy ezt figyelembe véve kampányoljanak.
A 15-29 éves korosztályt reprezentáló, nyolcezres mintával dolgozó Ifjúság2000 kutatás eredménye szerint a fiatalok 84 százaléka egyáltalán nem tagja semmilyen szervezetnek sem. Sőt míg 1994-ben a fiatalok 1,8 százaléka volt tagja valamelyik politikai ifjúsági szervezetnek, addig 2000-re már fél se (az Ifjúság2000 nyolcezer megkérdezettje közül csupán 32-en). Ennek oka egyrészt az, hogy a rendszerváltás előtti ifjúsági szervezetek kiüresedése után az újak nem tudtak egyelőre megkapaszkodni, másrészt az, hogy a politikai érdeklődés szintje lesújtóan alacsonyan maradt a rendszerváltást övező eufória lecsengése után.
A választások közeledtével a pártok mindenesetre ennél nagyobb pezsgésről számolnak be: a Fidelitas háromezer-hétszáz, az Ifjú Baloldal pedig tízezer feletti tagot számlál. Az SZDSZ Új Generációja nem tagregisztráció mentén szerveződik, de itt is sokan jöttek segíteni a kampányban.
A pártok ifjúsági szervezeteinek az lenne az egyik társadalmi szerepe, hogy legitimálják a demokratikus rendszert. A szervezetben végzett közösségépítő munka erősíti a demokratikus értékekbe és az érdekérvényesítés sikerességébe vetett hitet, a politikát az értékesebb és hasznos tevékenységek sorába emeli. Most viszont a politikai intézményrendszerrel szembeni bizalmatlanság és a politikától való elfordulás a jellemző. A polgár nem érzi úgy, hogy őérte lenne a politika, a kampány, hogy szükséges része a rendszernek. A boldogulás intézményesült útjai helyett inkább az egyéni érdekkijárás módszereihez fordul (vissza). Mára már (megint) nem lát különbséget a politika mint a köz előrehaladását segítő érték és az egyéni előremenetelt szolgáló politikai kapcsolat között. A tendencia erősödését támasztja alá a Tárki tavaly nyári kutatási eredménye, mely szerint a fiatalok többsége az érvényesüléshez szükséges eszközök között első helyre nem a tudást vagy más, az egész közösség számára fontos dolgot tette, hanem a politikai kapcsolatokat, tudomást véve az eluralkodó korrupcióról.
Szervezetek
Az Ifjúság2000 vizsgálta a fiatalok személyes életterveit is. A kutatás szerint az elsődleges cél az önálló életvitel és egzisztencia megteremtése: ifjaink az élen említik a saját lakás megszerzését, ezt követi a tanulás és a sikeres munkaerő-piaci elhelyezkedés, illetve a családalapítás. A Fidelitas és az Ifjú Baloldal legfontosabb üzenete nem véletlenül az, hogy "mi segítünk mindezek megvalósításában".
Az Ifjú Baloldal (IB) mottója: közösség és közélet. Derekasan szervezi a gyermektáborokat, szakmai és politikai képzéseket, illetve a kulturális és sportrendezvényeket országszerte. Társadalmi beágyazódottságát 176 helyi szervezete jelzi, és az, hogy 35 egyéni képviselőjelöltje indul a választáson. Az IB kidolgozta a fiatalok élethelyzet-javító tervezetét, ami Nemzedéki Program néven szerepel az MSZP választási programjában. "A derű velünk van" elnevezésű kampány válasz Orbán Viktor kongresszusi beszédére, miszerint az erő velük van. A szervezet elnöke, Újhelyi István ettől azt várja, hogy a célközönség felfigyel fiatalosabb stílusukra. A Szonda Ipsos februári felmérésére hivatkozva eredményesnek ítéli tevékenységüket, mert behozták lemaradásukat a felsőoktatási hallgatók körében.
Szijjártó Péter Fidelitas-alelnök szerint "ez a kormány foglalkozik először a fiatalokkal" és kommunikál velük. Ennek része az is, hogy létrehozták a Nemzeti Ifjúságkutató Intézetet, s több kutatás mellett ez idő alatt készült az Ifjúság2000 is. A múlt héten - országos hálózatuk kiépülésének záróaktusaként - megalakult a Fidelitas Országos Választmánya. Elmondásuk szerint a modern konzervatív kereszténydemokrata szellemiséget követőknek kínálnak ideológiai közösséget. Van lapjuk is, amely a meghökkentő, punkos Utolsó Figyelmeztetés névre hallgat.
Az Új Generáció az SZDSZ választási programjába a tízezer kollégiumi férőhely létrehozásáról szóló pontot bírta benyomni. Ott van még a katonai szolgálat eltörlése, valamint hogy a drogfogyasztókat a jövőben ne kezeljék bűnözőkként. A szervezeten belül sokan kiállnak a lágy drogok legalizálása mellett, de a hivatalos álláspont a kriminalizálás megszüntetését tűzi ki célul. A szervezet vezetője, Gusztos Péter személyes véleménye szerint a legalizálás nem eleve elvetendő, de egyelőre "korai lenne, nem adottak a társadalmi feltételei". Az ifjúsági szervezetektől való távolmaradás oka szerinte az, hogy jellemzően csak mutatóba kellenek a fiatalok, az ifjúsági szervezetek "szervilisek, az anyapárt megmondja, mit kell kitalálniuk, azt kitalálják, majd az anyapárt elfogadja, és programjába teszi". Az ifjúsági szervezetek közül az Új Generáció az egyetlen, amely az anyapárt megújításának igényével alakult meg.
Mit miért?
Úgy tűnik, hogy a pártok ifjúsági programjai megfelelnek a fiatalság igényeinek, de a választási kedv megugrása nem feltétlenül magyarázható a politika értékké válásával. Valószínűsíthető, hogy a politikai aktivitás csak átmenetileg emelkedik, és szépen vissza fog süppedni a korábbi szintre. A Fidesz azzal magyarázza a növekedést, hogy a maga oldalára állította és bevonta a politikába a fiatalokat; azért támogatják majd a jobboldalt, mert féltik az elért eredményeket egy kormányváltástól. Az ellenzék szerint viszont a jelenlegi kormány az előző kormány gazdaságpolitikájának eredményeit pocsékolja el, az életszínvonal-növekedésből származó bizalmat pedig klientúraépítésre és a demokrácia kijátszására használja fel. A fiatalok megugrott szavazási kedvét az ellenzék az ez ellen való tiltakozással magyarázza.
Az Ifjúság2000 kutatásai rámutatnak: a fiataloknak csak egy szűk rétege tekinti a politikát értékes tevékenységnek, mégpedig "az iskolai státushierarchiában magas pozíciót elért férfiak magasan iskolázott fiúgyermekei". A többség azonban bármit, ami a politikával kapcsolatos, "nehezen átlátható, érdektelen történésként" él meg. Az első csoport hajlamos lehet az ilyen jellegű tudást monopolizálni és öncélúan felhasználni, ami csak növeli a második csoport, vagyis a döntő többség ellenszenvét. Ez utóbbi aztán a nem tudás boldog közönyébe süppedve gyártja az összeesküvés-elméleteket.
A közelgő választások szempontjából érdekes, hogy az amúgy nem politizáló többség a kiélezett választási verseny hatására bekapcsolódik a politizálásba, és véleményt alkot. Kérdés, hogy ők mi alapján alakítják ki álláspontjukat, honnan szerzik ismereteiket. Az Ifjúság2000 eredményei szerint a fiatalok nem vagy csak ritkán olvasnak politikai napilapot, ha igen, akkor leginkább a Népszabadságot; ezt egy tizedük naponta lapozgatja. Bár a megyei napilapok olvasottsága kiemelkedően magas (38 százalékos), a legfontosabb hírforrás a televízió, ezen belül pedig a kereskedelmi tévék hírműsorai. E csatornák azonban minimális szinten tartják a politikai hírek arányát. A rádió mint médium elvesztette információközlő szerepét, inkább a háttérrádiózás jellemző. A hírfogyasztási szokások átalakulásának így logikus következménye a sokat emlegetett modern politikai píár, ami a reklámok szintjén jeleníti meg a fontos társadalmi üzeneteket.
Minták
A politikai állásfoglalásban meghatározó szerepe a családnak és általában azon csoportoknak van, amelyekkel az ember több időt tölt. A család fontosságát bizonyítja, hogy a megkérdezettek csupán 15 százaléka utasítja el teljesen szülei értékrendjét. A többség legalább részben elfogadja a szülei által kijelölt normákat, a közelmúlt jelentős társadalmi átrendeződései dacára is. Mivel hazánk történetében eddig nem volt tartós demokratikus időszak, az ehhez kapcsolódó politikai kultúra nemigen tudott széles körben elterjedni; ezért az állampolgári viselkedés kialakításában kiemelt szerep hárul a demokrácia intézményrendszerére, a pártokra és főként az iskolákra.
Az oktatási rendszeren keresztül lenne esély arra, hogy a felnövő ifjak "beletanuljanak" a demokráciába - vélik a pedagógus szakemberek. A diákönkormányzati rendszer az érdekképviselet és az érvényesülés intézményesült formáira taníthatja a diákokat; az esetek többségében azonban e struktúra csak púp az oktatásügy hátán.
A politika iránti érdeklődés növelésében a politikai elit felelőssége is óriási. A kádári államszocializmusban viszonylagos jólétben élő átlagos magyar család társadalmi közérzete a 90-es évek közepére igencsak megromlott, amiért a gazdasági és társadalmi struktúraváltás elmaradása okolható - állítja az Ifjúság2000. A politika színterén zajló kisstílű ideológiai csaták pedig megingatták a demokrácia intézményrendszerébe vetett hitet. Másfelől, mint láttuk, az ifjúsági szervezetek egyelőre nem tudják átrajzolni a magyar politikai viszonyokról kialakult képet. A közgondolkodás úgy tartja: ha valaki politizál, az ciki és gyanús, mert bizonyára korrupció útján akarja érvényesíteni önös érdekeit, vagy pedig önmagát föladva bedőlt a politikusok halandzsájának.
Ambrózy Miklós
Czobor Szabolcs
