Grandiózus külsőségek között, a Budapest Sportarénában tartotta a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség ún. szövetségi gyűlését. Bár a pártvezetés egy látványos politikai offenzíva kezdeteként harangozta be az eseményt, a gyűlés inkább tűnt egy 2006-ra figyelő direktmarketing-kampány bevezetőjének, mint a júniusi EP-választás kampánynyitójának.
A Fidesz - MPSZ (újra)alapító kongresszusával ellentétben (lásd: A fölfelé billegés lépcsőzetessége; Magyar Narancs, 2003. május 22.) az időjárás ezúttal elbánt a legnagyobb ellenzéki párt rendezvényének szervezőivel. A szemerkélő esőnek köszönhetően rossz napjuk lehetett a széles polgári tömegeket váró bóvliárusoknak, ám a rendezvény arénabeli része hazai viszonylatban szokatlanul gördülékenyen zajlott.
Bár az előzetesen ígért telt ház elmaradt, a körülbelül tízezer Fidesz-tag és érdeklődő részvételével megtartott szövetségi gyűlés méreteiben és szervezettségében is felülmúlta az MSZP két héttel korábbi szegedi kongresszusát (lásd: Remek hangulatú összejövetel; Magyar Narancs, 2004. március 18.). Igaz, a jobboldali találkozó még nem bírt formális döntéshozó funkcióval: a meghívottak részben vágóképszerepet töltöttek be a Hír Tv élő közvetítésében (a televízió a szocialisták kongresszusát is egyenes adásban közvetítette volna, ám a szervezők ezt akkor nem tették lehetővé), részben pedig - mint kiderült - azért rándultak a fővárosba, hogy a szövetséggé lényegült Fidesz első, komoly "élőerő" (© Kövér László) bevetésével járó akciósorozatához útmutatást kapjanak Orbán Viktortól.
Megérkezésünk után néhány percig a rendezvény monumentális díszletein legeltettük szemünket, elégedetten nyugtázva, hogy az SZDSZ után (mely néhány hónapja neve mellé a magyar liberális párt meghatározást tűzte) a Fidesz is újabb jelzővel gazdagította önértékelését; az egy héttel ezelőtt még csak Magyar Polgári Szövetségként ismert entitás múlt szombat óta egyben az európai néppárt is, jelszavai azonban (Munka, otthon, biztonság!) inkább egy keményvonalas baloldali tömörülést idéznek.
A tömegbázist elsőként Kövér László választmányi elnök üdvözölte, megemlékezve pártja közelgő 16. születésnapjáról (miszerint a néhai Fiatal Demokraták Szövetsége a "nemzeti önérdekűség" nevű valami jegyében jött volna létre). Rögtön utána a Fidesz (valós támogatottsággal csak elvétve rendelkező) szövetségesei sorjáztak, akik önmagukhoz képest ezúttal kitettek magukért, bár a Fidesz közeli kisgazdák jelentőségét Turi-Kovács Béla rosszul mérhette föl, miután "Kisgazdák, itt vagytok?" kérdésére nagyjából 10 ember cincogása felelt. Farkas Flórián Lungo Drom-elnök (Kudlik Júlia konferansza szerint "az értékelvű cigányság" képviselője) és Semjén Zsolt (KDNP) összeszedett szónoklattal tűnt ki a sokadalomból, és Szűrös Mátyás (most éppen "az igazi" meg a "történelmi" szociáldemokrácia üzenetének ihletett tolmácsolója) is mondott valamit, amiből annyi csapódott le bennünk, hogy a Fidesz szövetséggé alakulása "újfajta nemzeti szövetkezés társadalompolitikai közéletünkben".
A felvezetőket rövidfilmek választották el egymástól és a délutáni főprodukcióktól. A magyar történelem dicső alakjait megörökítő és a frappáns Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok! címet viselő opusban olyanok is helyet kaptak, akik néhány éve még nem tartoztak a polgári Magyarország hősei közé. József Attila, Szent-Györgyi Albert vagy Nagy Imre mellett váratlanul ért minket
a Kertész Imre Nobel-díj-átadásáról
megemlékező bejátszás is, amit döbbent csend és egy-egy elfojtott hörgésfogadott.
Maradandóbb élményt nyújtott a Fidesz tagozatainak (ugyancsak előre fölvett) bemutatkozása. A Kórház a város szélén első szériáját idéző bejátszások bántó dilettantizmusát hiba lenne az alkotók hozzá nem értésének betudni; a helyszíni szervezés vitathatatlan profizmusa valószínűtlenné teszi, hogy épp az előre elkészített anyagok gondozását bízták volna kontárokra. Sokkal hihetőbb, hogy a tagozatok azt a "létezett szocialista idillt" hivatottak felidézni, amelyről a pártvezetéshez közel álló forrásunk beszélt múlt heti számunkban (lásd: Minden szinten szinte mind megy; Magyar Narancs, 2004. március 25.), és melyen keresztül - a Fidesz reményei szerint - egyenes út vezet a szocialista szavazók egy részének szívéhez. Azt viszont már kénytelenek vagyunk a vizuális felelősök indiszponáltságának tulajdonítani, hogy Philip műsorvezetőnek a "tisztes családapává" érett Fidesz-alapítókról szóló értekezése közben végig Deutsch Tamás látványában gyönyörködhetett a kivetítőket figyelő nagyérdemű.
A délutánt Sunyovszky Szilvia nyitotta; őt Wilfried Martens belga exminiszterelnök, az Európai Néppárt elnöke követte. Martens igen jó benyomást tett a jelenlévőkre. A döntő többséget az államszocialista múlttal az EU-ba igyekvő közép-európai baloldalról kifejtett lesújtó értékelése hengerelte le; a kívülállónak inkább a madridi terrortámadás után az Irakba küldött katonákat hazarendelni készülő spanyol baloldal kiosztása imponált (bár Martens feltehetőleg kevéssé volt tisztában azzal, hogy fideszes vendéglátói ugyanarra az álláspontra helyezkedtek az iraki háború ügyében, mint az ibériai szocialisták).
Az ekkor már Orbánt váró közönség türelmét Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, valamint Schmitt Pál Fidesz-alelnök és EP-listavezető vette igénybe. Schmitt szokása szerint saját hétköznapjainak részleteit osztotta meg a résztvevőkkel (feleségével, Katicával minden reggel a hat órára beállított vekker csörgése előtt ébrednek az új nap kihívásaitól izgatottan, hogy Schmitt nem sokkal később fürgén lépdelhessen a Szentkirályi utcai Fidesz-székház felé, embert próbáló feladatain morfondírozva).
Orbán Viktor a tavaly május óta a Fidesz átalakulásában elért eredmények méltatásával indított (a sikerek ismertetésénél a "szövetségi gyűlésnek tisztelettel jelentem" formulát alkalmazva), ám nem mehetett el szó nélkül a kormányzat kudarcai mellett sem, melyek következményeként a "bizonytalanság" és "kiszolgáltatottság" üli torát a magyar ugaron. A pártelnök a "rendszerváltó Magyarország álmát" a "szabadság és biztonság" jelszóban foglalta össze. Az utóbbira fokuszálva öt konkrét követelést szegezett a kormánynak: a 2003-ban megkurtított lakástámogatási rendszer helyreállítása a fiataloknak szólt; a privatizációnak a "magyar munkahelyek" és a "magyar vállalkozók" védelmével egybekötött leállítása (célcsoport a "bérből és fizetésből élők", valamint a kis- és középvállalkozók); a gyógyszerár-csökkentés belengetése és a kórház-privatizáció leállítása a nyugdíjasokat és a Munkáspárt szavazóit vette célba; a "magyar élelmiszerek" drágulásának megakadályozása az ún. gazdákat; az energiahordozók lakossági ára fokozott támogatásának követelésével pedig az MSZP alacsonyabb jövedelmű szavazóit igyekezett Orbán Viktor becserkészni.
A követelések és a támogatásukra meghirdetett "nemzeti petíció" csak megerősítése mindannak, amivel Orbán és pártja jó egy éve revolverezi a szocialistákat. A tervek szerint egymillió aláírással alátámasztandó petíció kimondott céljának (a 2004. évi költségvetés módosítása) ismeretében azonban felmerül a kérdés: a rendszerváltás utáni legnagyobb pártrendezvény megszervezése, minden idők legambiciózusabb aláírás-gyűjtési akciója, valamint a mindezekre elpazarolt (bizonyára nem kevés) munka, pénz és kreativitás tényleg egy vacak pótköltségvetés elfogadtatását szolgálná?
Persze hogy nem. Az akció valódi célja annyira átlátszó, hogy szűk egy nap alatt még az ifjú szocialisták is lecsaptak rá. A gyűlés résztvevőinek papírzacskókban kiosztott petíciós egységcsomagokbantalálható útmutatás szerint az aláírásokat
nem adják át senkinek,
csupán a számukról tájékoztatják a kormányt. Az aláírásgyűjtő íveken a támogatói autogramok mellett nyomtatott betűkkel szerepel az aláírók neve, emelet- és ajtószámra pontosan megadott lakcíme, telefonszáma és e-mail címe. Az ívek alján található apró betűs bekezdés szerint az aláíró hozzájárul, hogy megadott adatait a Fidesz kezelje, és "felhasználhassa jövőbeni hasonló megkeresés céljából postai levélben, e-mailben vagy egyéb módon, időbeli korlátozás nélkül".
Múlt szombaton alighanem megkezdődött tehát minden idők legnagyobb szabású politikai célú adatgyűjtése Magyarországon, mellyel a Fidesz - nyilván a 2006-os kampányra készülve - megelőzheti a szocialistákat a választók "személyre szóló" ismeretében és az erre épített direktmarketing-kampányban.
Gavra Gábor
