Látványos külsőségekkel, meglepetések nélkül zajlott a szövetséggé átlényegült Fidesz - Magyar Polgári Párt szombati kongresszusa a Gesztenyéskertben, amelyen befejezett ténnyé vált a szervezet Orbán Viktor szája íze szerinti átformálása, valamint a nyitás a széles polgári tömegek felé. Az új alapítólevél és Orbán elnökjelölti beszéde alapján körvonalazódni látszik a Fidesz új, kissé furának tűnő ideológiája is.Amikor megérkeztünk a kongresszusi központba, a Gulyás Dénes operaénekes, friss belépő szöveghű tolmácsolásában elhangzott Himnusz után a küldöttek egyhangúlag elfogadták az elnökség által javasolt napirend-kiegészítést. Ezt követően a levezető elnök, Deutsch Tamás megemlékezett az előző nap balesetet szenvedett (és aznap este 93 éves korában elhunyt) Varga László fideszes képviselőről, az Országgyűlés korelnökéről, aki a 2002 végén lezáruló hatéves bírósági procedúra után a KDNP elnöke lett. Kubik Anna felolvasta Jókai Anna Ima Magyarországért című verses üdvözlőbeszédét, melynek velejét az uszít/fut itt, illetve a cián/istenhiány rímpárokban, az előttünk mindeddig ismeretlen nejlonfurulya kifejezésben, továbbá a vers befejező soraiban véltük megtalálni, melyek arra szólították fel a magyarok nagyasszonyát, hogy
"annyi gyalázatos koron át
őrizd meg számunkra a misztikus koronát".
Protokollsorrend
Tőkés László püspök - aki, vélhetően Markó Béla RMDSZ-elnök jelenléte miatt, ezúttal eltekintett a romániai magyar párt ekézésétől - köszöntőjében a státustörvényről beszélt, amely "kezdetét jelenthette volna egy magyar nemzetstratégia kialakulásának", ám "alighogy életbe lépett, íme, áldozatul esni látszik a belső pártharcoknak, a hatalomra került pártok obstrukciójának, a volt kisantanti országok nacionalizmusának, a trianoni békekötést ránk erőltető európai hatalmak ignoranciájának". Szót kapott Markó Béla, Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártja elnöke és Kasza József, a Vajdasági Magyarok Szövetségének a hazai jobboldal prominensei által előszeretettel leárulózott vezetője is. Markó az RMDSZ egységét fúrókat leckéztette, megköszönte a Fidesznek a státustörvényt, valamint a szocialisták 23 millió román vendégmunkás érkezését vizionáló xenofób kampányának utat nyitó Orbán-Nastase-paktumot. Az elnök tárgyszerű és száraz helyzetértékelését magától értetődően csak szórványos taps és egy-két füttyszó fogadta; ezen a helyen Tőkés László játszott hazai pályán.
Kovács Miklósnak, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége elnökének a megnyilvánulása a Sajtóklub legszebb pillanatait idézte; miután Günter Verheugent a "balkáni politikus" prototípusának nevezte, kijelentette, hogy az "európai politika legfőbb értéke a nemzeti szolidaritás", melynek alternatíváját a "szekták, narkósok, homoszexuálisok, futballhuliganisták" közösségei képviselik. A megcsonkított Magyarország jó egy éve a legjobb úton halad afelé, hogy a közös tűből szerzett fertőzéseiket azonos nemű partnerüknek szexuális úton átadó heroinista-scientológus újpesti ultrák országává váljon, de másképp állna a dolog, ha Erdély és a Felvidék népe tavaly áprilisban az urnákhoz járulhatott volna a magyarországi választáson! Mert ugyan kire szavazott volna Kolozsvár és Ungvár? - tette föl a költői kérdést Kovács Miklós, felidézve előttünk a szavazófülkében a hazai pártok névsorát vizslató Funar kolozsvári polgármester sziluettjét, amitől végtelenül szomorúak lettünk.
Mamelukok és nagyágyúk
Nem keltett különösebb feltűnést Harrach Péter (MKDSZ) és Turi-Kovács Béla (polgári kisgazdák) beszéde, ami feltehetőleg mondanivalójuk tökéletes hiányának tudható be. Hozzájuk képest kimondottan karakteres volt Farkas Flórián értekezése a Fidesz és a Lungo Drom sorsközösségéről, miután mindkét szervezet rút cselvetés következtében vesztette el a hatalmat. A tisztességben megőszült megélhetési márkanévbirtokosok és a sokat próbált cigány vezető produkciója szolid előjátéknak bizonyult a másfél éven belül harmadik pártot taposó Szűrös Mátyáshoz képest, aki most a szociáldemokrata védjegy Fideszhez játszása terén kamatoztatja képességeit. A tapasztalt apparatcsik dicséretes visszafogottsággal "nemzetpolitikai jelentőségűnek" nevezte a kongresszust. Szövege nehezen volt megkülönböztethető tizenöt-húsz évvel ezelőtti produkcióitól: éljen és virágozzék, fokozzuk erőfeszítéseinket, most éppen a nemzeti demokratikus és a keresztényszociális erők összefogása jegyében. Úgy tűnik, ahogy Bencsik András és néhány társa esetében a sajtóban, úgy az aktív politikusok körében is a legkevesebbet tanuló és felejtő exkommunisták kiválogatása a magyar jobboldal személyzeti politikájának az alapja.
A rendezők kínosan ügyeltek arra, hogy a Fidesz emblematikus figuráinak kivétel nélkül alkalmuk legyen kifejezni az átalakulással kapcsolatos teljes egyetértésüket. A vezetők munkamegosztása a jelek szerint változatlan: a parlamenti rutinmunkával kapcsolatos ügyek továbbra is Áder János hatáskörébe tartoznak; a pártszervezéssel járó feladatok és a politikai ellenfelek piszkálása Kövér László terepe; míg a kormánypártokból kiábránduló választók meghódítása Pokorni Zoltán (és feltehetőleg Schmitt Pál) feladata lesz. A nagyágyúk közül Schmitt Pál mondanivalója Schmitt Pál olimpiai bajnok, Schmitt Pál diplomata, valamint Schmitt Pál sokszoros nagypapa visszafogott, ám erőteljes fényezésére szorítkozott; a választási vereség és a polgári körös mozgalom által kikezdett párt ügyeit egy évig egyedül bonyolító Áder János a jobbközép kormány eredményeinek taglalása és a Medgyessy-kormány első évének tőle szokatlanul szórakoztató kritikája mellett a Fidesz újabb átalakulását indokolta, méghozzá azzal, hogy "nem korábbi önmagunkhoz ragaszkodunk, hanem az igazsághoz".
Kövér László az új alapszabály előterjesztőjeként gyakorlatiasabban közelített a megújuláshoz, kijelentve, hogy a korábbi Fideszben "nemhogy elegen, de még sokan sem voltunk", és mivel "a gazdaságban, az igazgatási szervezetrendszerben és a médiában meglévő hátrányunk a következő három évben sem fog csökkenni, csak a szervezettségben, az élő erőben (sic!) tudjuk a hátrányunkat kompenzálni". A régi Fidesz-tagokhoz szólva Kövér egyrészt félreérthetetlenné tette az erőviszonyok változását: "Semmi okotok rá, hogy azt gondoljátok, elég mindent ugyanúgy, csak kicsit jobban csinálni, mint eddig"; ugyanakkor megköszönve az eltelt másfél évtized munkáját, kijelentette: "Legyetek nagyon büszkék mindarra, amit a mögöttünk hagyott 15 év alatt létrehoztunk."
Végső roham a centrumért
A Kövér által beterjesztett, az országos választmány által támogatott változásokon kívül alig néhány módosításon átesett alapszabályt a küldöttek kettő darab tartózkodással fogadták el, és a kongresszus jóváhagyta az országos választmány elnökségének javaslatát 750 új Fidesz-tag egyidejű felvételéről. Az új tagok többsége eddig is a Fidesz holdudvarához tartozott; jelentősége az MDF-ből átlépők csatlakozásának lehet, amennyiben ez az MDF végének a kezdetét jelentheti. A fórummal szembeni fideszes ellenérzéseket jelzi, hogy Dávid Ibolya üdvözlőbeszéde mérsékelt sikert aratott a küldöttek körében. Az elmúlt egy év polgári körös hisztijei után tényleg nehéz lehet bármit is kezdeni azzal, hogy az MDF "a baloldaltól sem vitatja el a nemzetért való tenni akarás szándékát", az egy táborról és zászlóról szőtt exminiszterelnöki vízió pedig nehezen egyeztethető össze Dávid azon kijelentésével, miszerint pártja "természetesnek tartja a nemes versenyt" a nagyobbik ellenzéki erővel.
Az ám, csakhogy Pokorni Zoltán beszédének egy-egy kitétele alig különbözött az MDF elnök asszonyának az álláspontjától. "Meg kell engedjük magunknak azt a luxust, hogy nemcsak a magunk igazát hajtogatjuk, (...) hanem valóban az igazságot keressük. (...) Merjük feltételezni, hogy riválisaink nem a haza elvesztésére szövetkeztek, és netán van olyan gondolatuk is, ami megfontolásra érdemes." Pokorni - lényegében Dávidéval megegyező irányú - gondolatmenetét élénk tetszésnyilvánítással jutalmazta az MDF köszöntőjét fagyos csendben figyelő hallgatóság.
A Fidesz elnöki tisztéből tavaly júliusban távozott Pokorni a 2002-es országgyűlési választás környékén egyszer már leszerepelt mint a Fidesz "mérsékelt" vezetője. Emlékezetes, hogy Dávid Ibolyával és Orbán Viktorral ellentétben képtelennek bizonyult a hajszálon múlt választási vereséggel szembesíteni a Millenáris Park túláradóan lelkes közönségét; hogy sem akkor, sem pártja csaknem két hónappal későbbi kongresszusán nem tudott elszakadni a választáson győztes, mégis annak "vesztesévé vált" Fidesz fantomképétől. A kérdés vele kapcsolatban nemcsak az, hogy a "második vonalban" töltött majd egy év alatt elég erőt gyűjtött-e ahhoz, hogy 2006-ig rezzenéstelen arccal játssza el a párbeszédre képes, érző és gondolkodó Fidesz-vezetőt (amire 1998-as szereplése alapján alkalmasnak tűnik), hanem az is, hogy az általa megszólítani kívánt, a kormánypártokból kiábránduló, de Orbán és Kövér politizálásától irtózó szavazók hitelesnek tekintik-e régi-új imázsát.
E téren Pokorni és a Fidesz egyetlen ellenzéki riválisa Dávid Ibolya és az MDF lehet. A Fidesz döntéshozói feltehetőleg egyetértenek Dáviddal abban, hogy a jobboldal 2006-os sikere jórészt azon múlik, "középen is erős lesz-e". A különbség annyi, hogy míg a Fidesz vezetői képesnek tartják saját szervezetüket, hogy egyszerre elégítse ki a "centrista" szavazók, saját törzsbázisuk, sőt Csurka István egykori híveinek igényeit, addig az MDF abból indul ki, hogy ezt a feladatot több szervezet hatékonyabban képes elvégezni, mint egy gyűjtőpárt. Különösebb kockázat nélkül feltételezhető, hogy a következő években a jobbközépért vívott küzdelem Dávid és Pokorni párharcára épül.
A Fidesz ezzel kapcsolatos álláspontját jelezte Kövér Lászlónak a szombati Magyar Nemzetben megjelent interjúja, melyben az országos választmány elnöke kijelentette: "Elképesztőnek tartom, hogy egyesek (...) úgy gondolják: baloldalról leszakadó szavazókat sikerül megnyerni a Fidesz és a középső, bizonytalan rétegek közé ékelődve (...) Mindez (...) megakadályozná, hogy az MSZP-ben csalódott (...) szavazók a Fideszre tudjanak szavazni. (...) Az a kommunikáció, amit ennek jegyében a ma polgárinak mondott politikusok egy része produkál, az MSZP által sulykolt sztereotípiák hitelesítése erről az oldalról." A Fidesz MDF-fel szembeni politikájának keményedését jelzi a "kettős tagság" lehetővé tétele, ami a fórum maradék bázisának a lenyúlására tett újabb lépés. A kongresszus szünetében elcsíptük a szimpatizánsok számára a Gesztenyéskertben rendezett pótmajálison a Fideszbe átlépését bejelentő Bánffy György színművész monológját, melyben a "bolsevista kormány" mielőbbi megbuktatásával, továbbá a "fölfelé billegés lépcsőzetességének" mielőbbi elérésével indokolta dezertálását az MDF-ből.
Orbán Viktor
jelentős késéssel, a párt alapszabályának és alapítólevelének elfogadása után lépett az őt üdvrivalgással köszöntő küldöttek és meghívottak elé. A Fidesz mostani átalakulásának előzményeként méltatta az 1987-ben létrehozott lakitelki MDF-et, alapítói közül kiemelve Csoóri Sándor szerepét. Márai-, Hamvas Béla-, sőt Einstein-idézetekkel teleszőtt beszéde érzékelhetően az alapítás aktusának szólt; tőle szokatlanul tartózkodó volt a napi politika ügyeivel szemben, inkább filozófiai eszmefuttatással támasztotta alá a harmadik Fidesz létrehozását. Rövid kitérőjében eltemette a liberalizmust mint olyat; hosszas szemiotikai fejtegetésbe bonyolódott a szabadság fogalmának sajátos kollektivista értelmezéséről, időnként olyan megjegyzésekkel lepve meg hallgatóságát, mint hogy "nem gyűlöljük ellenfeleinket", illetve hogy "a cél nem a győzelem, hanem a valódi közélet megteremtése".
Orbán a Kövér László által a szövetséggé alakulás mellett felhozott érveket igencsak tág összefüggésekbe helyezte: "Új helyzet van (...) nemcsak Magyarországon, hanem az egész nyugati kultúrkörben." Az "új helyzet" az alapítólevél szerint abból adódik, hogy egyesek "egyre erőszakosabban hirdetik a világban, hogy csak azzal törődj, amit gyorsan megkaphatsz, amiért nem kell gondolkozni, mélyen érezni, magadból feláldozni, elköteleződni, hűségesnek maradni, amiért nem kell másokat szeretni és másokban bízni". A közösségi társadalom propagálása, a "világban" eluralkodó fogyasztói szemlélet kritikája, a "küldetését betöltött" liberalizmus temetése, valamint a lakitelki MDF példaképül állítása azt mutatja, hogy az új Fidesz - 1988 és 1995 közötti liberális, majd 1995 és 2002 közötti magyarosan konzervatív időszaka után - ezúttal globalizációellenes, kollektivista, a szó közép-európai értelmében harmadik utas ideológiát választott vezérlő csillagául. Mint Orbántól megtudhattuk: "A nemzetek felett nem a globalizáció ível át, hanem a keresztény szeretet."
Néhány zavaró tárgyi tévedéstől eltekintve (így Svejk kalandjainak a második világháború utánra helyezése; valamint az az állítás, mely szerint az államháztartás ez év első negyedévében bekövetkezett 300 milliárd forintos adósságállomány-növekedése "a csecsemőket és időseket is beleértve minden egyes magyar ember" vállára 300 ezer forint terhet rótt) Orbán beszéde illő volt az alkalomhoz. Pártja létrejötte óta a volt kormányfő legalább harmadszor kezdi elölről a Fidesz építését új ideológiával, de jórészt a régi vezetéssel. Tizenöt év alatt megszámlálhatatlan szövetségesét tönkretéve, még több ellenfelét túlélve, lassan fél tucat tanácsadói garnitúrát elhasználva a Fidesz nevű ifjúsági szervezetből 1990-re liberális pártot, 1993-ra szabadelvű középpártot, 1995-re jobbközép polgári pártot, 2002-re jobboldali gyűjtőpártot, tavaly az utóbbi mellé jobboldali tömegmozgalmat, most a kettő szintéziséből harmadik utas szövetséget formált.
Szervezetén belül helyzete erősebb, mint valaha, és a múlt szombat alapján állóképessége is a régi. Hogy sikerül-e a Fideszt még egyszer győzelemre vezetnie, az kérdéses, de egy biztos: a rendszerváltás utáni közélet legnagyobb politikai túlélője visszatért a küzdőtérre, hogy új pozícióból hívja ki a kormányzó szocialistákat.
Gavra Gábor
Piknik, klub
A Gesztenyéskertbe sereglett szimpatizánsok a kongresszus kivetítőn nyomon követhető eseményeiben, a szövetséggé lényegült szervezetbe frissen belépett közéleti személyiségek vallomásaiban, az elmaradhatatlan Philip műsorvezetőben, valamint előadóművészek produkcióiban gyönyörködhettek. A közönségben, mely főleg Orbán megválasztására izzított, szép számban képviseltették magukat Orbán gyönyörű, tizenéves rajongói, a gyermekeik futballmezére Pokornitól autogramot kérő fiatal házaspárok, a Schmitt Pál iránt szimpátiát érző nyugdíjas hölgyek, valamint a magyarságtudat-biznisz elmaradhatatlan kufárai. Utóbbiak kínálatából a szervezők gondosan kiszűrték a szélső- és kevésbé szélsőpolgári rendezvényeken rendszerint megjelenő náci szennyirodalmat, és maradt a sztenderd jobbos felhozatal: itt Wittner Mária dedikálta könyvét, ott a Sajtóklub aktív és kirúgott hőseinek veretes alkotásait forgatták az érdeklődők, megtalálható volt a Wass Albert-életmű számtalan darabja, a Fideszbe épp most belépett Matolcsy György idén megjelent műve, valamint vicces borítójú irredenta CD-k garmadája.
A Narancs delegációja a polgári fantázia tobzódását és a hazafias művészet elfojthatatlan élniakarását jelző képzőművészeti alkotások között válogatva szert tett egy minden képzeletet felülmúló, a nyolcvanas évek Jason Donovan- és a kilencvenes évek Take That-ábrázolásait a nemzeti szimbólumok bevetésével tökélyre fejlesztő Orbán-portréra (a védjegy szerint Székely Aurél grafikus eredeti munkájáról készült kis szériás saját kezű másolat; ára 1400 forint), melyen az ilyenkor kötelező fehér ingbe bújtatott sztár (a képaláírás szerint a magyarok miniszterelnöke) gyengéd, mégis átható tekintettel mered egyenest rajongója szeme közé. A képen jól fésült húszéves szívtipróként ábrázolt Orbán portréja a következő években a tisztes polgári leányszobák elengedhetetlen tartozéka lehet, átadva a múltnak az amúgy is romokban heverő boygroupok és nu-metal zenekarok kultuszát, megannyi álmatlan éjszakát okozva a felnövekvő generáció idolokra éhes hölgytagjainak.
