"Nincs döntési jogköröm" (Aszódi Attila miniszteri biztos)

szerző
Fonyó Attila
publikálva
2003/21. (05. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Magyar Narancs: Milyen hatáskörökkel és feladatokkal látta el a gazdasági miniszter?

A budapesti műszaki egyetem oktatóreaktorának vezetőjét május 9-én nevezte ki Csillag István miniszteri biztosnak. A paksi üzemzavar elhárításán dolgozó szakembert a feladatokról, az üzemzavar okairól és az összeférhetetlenségről kérdeztük.

Aszódi Attila: Ez egy speciális, kettős feladat. Az első, hogy szakmailag segítsem annak az erőműves teamnek a munkáját, amely az üzemzavar felszámolásán dolgozik. A másik feladatom, hogy koordináljam az Országos Atomenergia Hivatal (OAH), az atomerőmű és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium tevékenységét. Mindannyiunk érdeke, hogy minél hamarabb elhárítsuk az üzemzavart, és mindez biztonságosan történjen. Elképzelhető olyan eset, amikor a közvetlen kapcsolat segítséget nyújt. Egy mérőműszer, egy detektor külföldi beszerzését például hamarabb el lehet intézni, ha a minisztérium is besegít. Arra nincsen jogköröm, hogy bárkit utasítsak az atomerőműben vagy a felügyelő hatóságnál, az OAH-ban. Az atomtörvényt nem akarjuk és nem is tudjuk megsérteni.

MN: Melyek most a legfontosabb problémák?

AA: Furcsa szituáció alakult ki. Bár a kettes blokkon maga az eredeti atomerőművi technológia nem érintett, azaz abban nem történt sérülés, és ezért elvileg alkalmas lenne energiatermelésre, az ehhez kapcsolódó berendezésben bekövetkezett üzemzavar miatt a blokk üzembe vétele most nem lehetséges. A sérült üzemanyagok a reaktor melletti egyes számú aknában lévő tisztítókonténerben vannak, amelyen keresztül friss üzemanyagot lehet behozni a blokkra. A blokk újraindításához ezért először azt kell tisztázni, hogyan hárítható el az üzemzavar, és milyen körülményeket kell teremteni, hogy a blokkot újra lehessen indítani.

MN: A probléma nemcsak az, hogy vannak sérült fűtőelemek, hanem az ezeket fedő víz is szennyeződött. De azt sem tudjuk, hogy a sérült fűtőelemek hogyan helyezkednek el, és milyen állapotban vannak. Hoztak-e előrelépést a kamerás vizsgálatok?

AA: Két kamerás vizsgálat történt eddig, ezek segítségével csak a konténer felső részét lehetett megtekinteni. Arról, hogy az üzemanyag a konténer legbelsejében mennyire sérült, és hogyan helyezkedik el, nincs információnk. Fontos, hogy a konténer belső régióját a lehető legjobban feltérképezzük, ehhez további kamerás vizsgálatok kellenek. A rendszer szennyezettségével kapcsolatban a következő a helyzet. A reaktortartály fölött az úgynevezett átrakómedence helyezkedik el, emellett van a pihentetőmedence, ahol a kiégett kazettákat tárolják, és emellett van az egyes számú akna, amelynek alján van a tisztítókonténer, benne a sérült kazettákkal. Az átrakási periódusban ez a három víztér - a reaktortartály, a pihentetőmedence és az egyes számú akna - össze van nyitva, és egy vízteret képez. Amikor a tisztítókonténerben lévő üzemanyagok megsérültek, és belőlük radioaktív anyag került ki, ez elszennyezte magát a vizet is. Ezáltal nemcsak az egyes számú aknában vannak radioaktív anyagok, hanem a pihentetőmedencében és a reaktorban is. Ezeket a berendezéseket meg kell tisztítani ahhoz, hogy a rendszert újra lehessen indítani.

MN: Vannak-e ehhez kész technológiák?

AA: A tisztításnak magának van technológiája, amire különböző módszereket lehet alkalmazni. De eddig Magyarországon nem volt szükség arra, hogy ezt a komplett rendszert ilyen szinten megtisztítsák.

MN: Hogyan oldható meg a kiemelés?

AA: Ez a probléma foglalkoztat engem is a leginkább. Nyilvánvalóan igénybe fogunk venni külföldi segítséget. A német-francia cég itt van és vizsgálódik, az orosz partnerintézetektől is kértünk segítséget. Nagy vonalakban a következőket tudom vázolni - bár ez nyilvánvalóan nem a végleges technológia. Szükség van egy speciális szerkezetre, amely segítségével ezeket a sérült kazettákat, kazettadarabokat ki lehet emelni. Ezeket aztán olyan speciális tárolócsövekbe helyezzük, amiket hermetikusan le lehet zárni, így ez az anyag és a radioaktivitás elzárható a környezettől. Kis edényeket, konténereket kell elképzelni, amikbe ezeket bele lehet tenni, ott a megfelelő hűtést biztosítani. Ezeket a hermetikusan lezárt szerkezeteket lehet elhelyezni valahova, például a pihentetőmedencébe. A kiégett kazettákat normál esetben négy-öt évig a pihentetőmedencében tárolják, utána kiszállítják őket a kiégett kazetták átmeneti tárolójába, ahol betokozásra kerülnek, azaz speciális védőcsőbe helyezik őket, amit nitrogénnel töltenek fel, majd lezárnak. A tárolócsövek vannak elhelyezve az átmeneti tárolóban, ahol levegővel hűtik őket. A sérült kazetták most kerültek ki a reaktorból, az esetükben nem volt meg ez a pihentetési idő. Valószínű forgatókönyv, hogy ha ezek betokozásra kerülnek, akkor a többi kiégett fűtőelem mellé, a pihentetőmedencébe kerülnek. De az is lehet, hogy más tárolóeszközt kell kitalálni, vagy esetleg el tudjuk érni, hogy kiszállítsák őket az országból.

MN: Az atomerőmű az OAH részére készült jelentésében két okot jelölt meg. Az egyik a tisztítóberendezés két konstrukciós hibája. A másik fontos ok a tanulmány szerint az volt, hogy mindez az OAH szűrőjén egyszerűen nem akadt fenn. Hogyan lehetséges az, hogy az elvben többszörösen biztosított rendszerben egy ilyen, egyszerűnek látszó hiba keresztül tud csúszni?

AA: Szerintem is két fő konstrukciós hiba azonosítható. Az első a következő. Olyan a tartály felépítése, hogy abban létre tud jönni olyan üzemállapot, amikor nem biztosított a benne lévő kazetták hűtése. A talpára állított henger alakú tartályban függőlegesen helyezkednek el a fűtőelemek. A hűtővizet alulról áramoltatják be, és nem sokkal e fölött léptetik ki. Közben a hűtővíznek végig kell mennie a fűtőelemeken, és le kell hűteni őket. Csakhogy - úgy tűnik - az előzetes számítások során a francia-német cég nem vette figyelembe azt, hogy a hűtőközeg egy része - az úgynevezett by-passon - elmehet anélkül, hogy a kazetták hűtésében részt venne. A meleg víz ugyanis a kisebb sűrűsége miatt felfelé áramlik: de a tartályban nem felül volt az elvétel. A tartályba alulról belépett a hideg víz - csakhogy a felül keletkezett meleg víz, illetve gőz lenyomta. Ez az egyik nagy hiba. A tartályban nem tudott kialakulni a cirkuláció, aminek biztosítani kellett volna a fűtőelemek hűtését. Az a vízmennyiség, ami a by-passon, a kazettákat megkerülve elment, olyan sok volt, hogy a maradék nem volt elég a kazetták hűtésére. A másik konstrukciós hibacsoport a méréstechnika. Csak a kilépő csonkon voltak hőmérséklet- és forgalommérési pontok, magában a tartályban nem. Mindenképpen szükség lett volna a hőmérséklet, a vízszínt és a nyomás mérésére a tartályon belül. Ha ezeket beépítik, akkor már az üzemzavar kezdeti időszakában észre lehetett volna venni, hogy gond van. Az erőműben, amikor a kazettákon belül egy-két üzemanyagpálca megrepedt, érzékelték, hogy nőtt a tartályban a radioaktivitás. De azt gondolták, hogy a hűtéssel minden rendben. Felnyitották a tartályt. A tartály felső traktusában lévő radioaktív gőz ekkor távozott, innen a szennyezés. A helyére hideg víz áramlott, ami a hősokk miatt további pálcákat repesztett meg.

MN: Az ellenőrzéssel kapcsolatban kit terhel a felelősség?

AA: A felelősség hármas. A német-francia cég megtervezhette és megépíthette volna a konténert ezen hibák nélkül is. Ha megfelelő mérnöki teljesítmény van a háttérben, akkor mindez nem történik meg. A második ellenőrzési hibát az atomerőműben követték el. Egy atomerőmű nem úgy működik, hogy egyszerűen fogjuk magunkat és veszünk egy berendezést, majd üzembe helyezzük. Az atomerőműnek komplett műszaki gárdája van, amely minden ilyen folyamatot koordinál, és van egy külön részleg, amelynek feladata a biztonság értékelése. Itt is mulasztás történhetett. A harmadik felelősségi kör nyilvánvalóan az OAH-é, amely felügyeletet gyakorol az atomerőmű felett. Tanulnunk kell ebből az esetből, és felül kell vizsgálni azokat az eljárásrendeket, amelyek alapján az ilyen beavatkozásokat, új eljárásokat engedélyezik. Nem volt megalapozott a túlzott bizalom a nyugati cég felé. Az atomerőmű belső és külső ellenőrzése ilyen értelemben csődöt mondott. A tisztítóberendezést olyan biztonsági osztályba sorolták, ahol a nagyon alapos külső ellenőrzés nem volt szükséges. Ez alapvető hiba volt.

MN: Sokan bírálták azt a gyakorlatot, amelyben a három felelős tulajdonképpen saját magát vizsgálta. Felmerült, hogy az eset kivizsgálására és a felelősségek megállapítására külföldi vagy külső szakértőket kell bevonni. Viszszás az a helyzet, hogy az üzemzavart okozók saját magukat ellenőrzik. Lesz-e változás e téren?

AA: Jogos kérdés. Fontos hangsúlyozni, hogy mi a jogszabályi helyzet. Ha az atomerőműben esemény történik, akkor az atomerőműnek törvényi kötelezettsége, hogy ezt kivizsgálja, és jelentést adjon át az OAH-nak. Az OAH-nak kötelessége, hogy a jegyzőkönyvet megvizsgálja, elmondja róla a véleményét, illetve felállítsa a saját verzióját, azaz mint hatóságnak kell eljárnia. Ilyen értelemben ezt az eljárást nem lehet kritizálni, ezt írja elő a törvény. Ugyanakkor az alapján, hogy három helyen is történt mulasztás, a legobjektívebb képet és a jövőre vonatkozó tanulságokat akkor lehet levonni, ha ténylegesen történik egy olyan kivizsgálás, amely ezektől a szervektől független. Egyetértek azzal, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke felkérést kapott arra: küldjön ki egy bizottságot, amely az egészet meg tudja vizsgálni. Azt gondolom, jelenleg nem a személyi felelősök megtalálása a legfontosabb, hanem hogy tanuljunk ebből az esetből. Történt egy súlyos üzemzavar. Meg kell keresni azokat az okokat, folyamatokat, eljárási hibákat, amelyek ide vezettek, és ebből tanulni kell. Tanulni kell azokból a fizikai folyamatokból is, amelyek a tisztítókonténerben lejátszódtak. Én sokkal inkább a jövő felé szeretnék tekinteni, mintsem azt keresni, hogy most akkor X vagy Y mit mulasztott. Mindemellett ezt is meg fogják vizsgálni.

MN: Húszmilliárdos kár érte az országot. A konzekvenciákat azért le kellene vonni.

AA: Így van.

MN: Ön a gazdasági minisztérium biztosa. A nemzetközi gyakorlatban a biztonsággal kapcsolatos kérdések vagy a környezetvédelemhez, vagy a belügyhöz tartoznak. Magyarországon sajátos összefonódás van: Csillag István egy személyben az üzemeltető, az energiaellátásért felelős gazdasági tárca feje és az Országos Atomenergia Bizottság elnöke is, mely testület a kormány részéről felügyeli a biztonságért felelős OAH-t. Végső soron tehát az üzemeltetésért és a biztonságért ugyanaz a személy, a miniszter felel. Vagy a miniszteri biztos - jóllehet a két szempont egymással ellentmondásba is kerülhet.

AA: Én magáért a biztonságért vagy bármiért nem felelek, hiszen nincsen döntési jogköröm. Nekem szakmailag kell segítenem ezt a munkát. Mármost az összefonódásról: jogos felvetés, de nézzük meg, mi a valós helyzet. A Paksi Atomerőmű Rt. a Magyar Villamos Művek tulajdona. Ezt a részvénytársaságot az ÁPV Rt. birtokolja, afelett a felügyeletet a Pénzügyminisztérium gyakorolja. Tulajdonosi vonalon tehát nem a gazdasági miniszterhez jutunk, hanem a pénzügyminiszterhez. A gazdasági miniszter az energiaellátás biztonságáért felel, a minisztériumon belül működik az energetikáért felelős helyettes államtitkár. Ezen a vonalon tűnhet úgy, hogy ez a biztonsági filozófia sérül. Ez nem új felismerés. A csatlakozási tárgyalások során maga az EU is kifogásolta ezt, és nem e miatt az eset miatt. Már korábban megindult egy olyan törvényhozási folyamat, melynek az a célja, hogy az Országos Atomenergia Bizottságnak ne a gazdasági miniszter legyen a vezetője. Jelenleg még ő az, de a szétválasztás folyamatban van. Az én személyemet illetően nem látok összeférhetetlenséget, hiszen nincsen döntési jogköröm. Tanácsot kell adnom, hogy az üzemzavart minél hamarabb, a lehető legnagyobb biztonsággal és a legkisebb költséggel elhárítsuk. Szerintem mindenkinek érdeke, hogy ez minél szakszerűbb és jobb legyen.

MN: Az ügy óhatatlanul felvet technológiai, eljárásbeli, emberi tényezőt érintő hiányosságokat. Eközben ön a FINE, a nukleáris energiát népszerűsítő egyesület elnöke is. Nem tart attól, hogy presztízscsökkentő kijelentéseket kell tennie?

AA: Kezdetektől fogva olyan kijelentéseket tettem, amik a valós helyzetet mutatják, és ez presztízsvesztéshez is hozzájárulhat. Jeleztem, hogy volt kibocsátás, hogy súlyos az üzemzavar, hogy hosszú lesz az elhárítás. A maximális őszinteséggel jártam el, és ezután is ezt fogom tenni. A FINE-re gondoltam én is, de még csak tíz napja neveztek ki, ezért nem foglalkoztam vele mélyebben. Meg fogom tenni a szükséges lépéseket ennek az ellentmondásnak a feloldására. Felmerülhet egy másik összeférhetetlenség is. Itt, a Műegyetemen az oktatóreaktor vezetője vagyok. Miniszteri biztosként eljárhatok és tanácsadóként működöm az OAH-nál, miközben e hivatal ezt a reaktort is felügyeli. Kértem a kar dékánját, hogy a miniszteri biztosság idejére az oktatóreaktor vezetői feladatai alól mentsenek fel. Ez meg is történt.

Fonyó Attila

szerző
Fonyó Attila
publikálva
2003/21. (05. 22.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra