A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium egy éve: Pórhintés

publikálva
1999/25. (06. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) intézkedéseinek célszemélye a magyar paraszt. Pontosabban: az őstermelő, aki kis darab földjén korszerűtlen és hatékonytalan módszerekkel kétes minőségű terményt állít elő, és akit -a nemzet kincsét! - meg kell védeni a piac, a feldolgozók és a felvásárlók ármánykodásaitól. Már csak azért is, hogy szavazata ne vesszen el a tárca gazdája, a kisgazdapárt és Torgyán József számára. A romantikus anti-kapitalista politika eredményeként a tárca csődhelyzetbe került: az idei évre szánt agrártámogatások hatvan százaléka már május végén elfogyott. Nézzük, miként és miért történhetett ez meg.

{k199925_11;b}A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) intézkedéseinek célszemélye a magyar paraszt. Pontosabban: az őstermelő, aki kis darab földjén korszerűtlen és hatékonytalan módszerekkel kétes minőségű terményt állít elő, és akit -a nemzet kincsét! - meg kell védeni a piac, a feldolgozók és a felvásárlók ármánykodásaitól. Már csak azért is, hogy szavazata ne vesszen el a tárca gazdája, a kisgazdapárt és Torgyán József számára. A romantikus anti-kapitalista politika eredményeként a tárca csődhelyzetbe került: az idei évre szánt agrártámogatások hatvan százaléka már május végén elfogyott. Nézzük, miként és miért történhetett ez meg. Az, hogy a magyar mezőgazdaságról szőtt kisgazda vízió gyakorlatba való átültetése nem megy majd zökkenőmentesen, már a ciklus elején kiderült. 1998 szeptemberében a békési gazdák figyelmeztető máglyákat gyújtottak szerte az országban, a battonyaiak traktorral zárták le a magyar-román határátkelőt. Az átlagosnál jobb búzatermés, a tavaly magtárakban ragadt búza és a rossz külpiaci viszonyok következtében ´98 nyarán kitört búzatúltermelési válságot először Tamás Károly, az FVM közigazgatási államtitkára oldotta meg, amikor örömmel jelentette be: Oroszország a FAO-n, az ENSZ mezőgazdasági szervezetén keresztül 600 ezer tonna búzát és 50 ezer tonna lisztet venne.

Piacrombolás

Az államtitkár méltatta a tárca kapcsolatrendszerét és gyors problémamegoldó képességét. "Igaz, hogy Magyarország direktbe FAO-segélyakcióban nem tudott részt venni, de indirekt módon, a minisztérium vezetésének a kapcsolatai alapján ez a kellemes helyzet az exportkötés vonatkozásában realizálódott, vagyis ha nem is direktben, de valahogy a farvizen beeveztünk a FAO segélyprogramjába."

Már másnap kiderült, hogy nincs far, aminek vizén mi bárhova beevezhetnénk. A FAO ugyanis semmilyen megállapodást nem köthetett és nem is kötött Magyarországgal. Tény, hogy az amerikai mezőgazdasági minisztérium véletlenül épp ennyi búza és liszt segélyszállításáról döntött ugyan, csakhogy az nem Oroszországba irányult volna, és nem magyar búza volt.

Torgyán később elhatárolódott államtitkára kijelentésétől, ekkorra azonban már az érdekvédő szervezetek és a búzagazdák országos agrárdemonstrációt helyeztek kilátásba. Az egymással amúgy kutya-macska viszonyban álló szervezetek (Metész, Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége) összefogtak a közös ügy érdekében: búzabizottság alakult, amely Orbán Viktorhoz és Torgyán Józsefhez fordult, hogy tárgyaljanak a válság megoldásáról. Az FVM három héten át nem állt szóba az érdekvédőkkel, Torgyán a rendszerváltás haszonélvezőinek nevezte az egyik szervezetet, és kijelentette: nem enged a zsarolásnak. A miniszter akkoriban sokat járt külföldön, és gyakran még államtitkáránál is csábítóbb ígéretekkel érkezett haza. Hol thaiföldiek akartak rizsért cserébe búzát venni, hol az algériai vagy brazil kormány veszett meg a magyar takarmányért.

Október 12-én, amikor már biztos volt, hogy másnap gazdák állják el a magyar utakat, a földművelésügyi tárca végre leült a gabonatermelőkkel. Megállapodtak, hogy a tényleges piaci ár felett az állam háromezer forint közvetlen támogatást ad a búza tonnájáért. A kikényszerített konszenzussal a gabonatermelők jobban jártak, mint a minisztérium által bevezetett föld alapú támogatással. Ez utóbbi szerint ugyanis minél kisebb területen termel valaki takarmányt, annál több támogatást kap. Így 20 hektár alatt 12 ezer, 50 hektárig 8 ezer, efölött 4 ezer forintot kap a gazda hektáronként. A minisztérium arra számított, hogy félmillió gazda rohan majd regisztráltatni magát a támogatás elnyerése érdekében, ám ez év júniusáig mindössze 142 ezren (90 százalékuk 20 hektár alatti földtulajdonnal) jelentkeztek. A támogatást ugyanis még a munkanélküli-járadék csekély összege is meghaladja.

A minőségi agrártermelést ellehetetlenítő intézkedéssel csak az járt jól, akinek rossz minőségű búzája a malomnak se kellett. Ez a dédelgetett kistermelői réteg be is vitte az eladhatatlan gabonát az állami közraktárakba, ahol aztán hónapokon át összeöntve tárolták. Az októberi megállapodással viszont jól jártak a gazdák, és az állam is. Előbbiek kaptak háromezer forintot, cserébe megtarthatták a terményt, és megfelelő minőség esetén értékesíthették. Az állam pedig olcsóbban megúszta, és az értékesítés nehézségei sem hárultak rá.

A föld alapú támogatás kedvezményezettjei és a kisgazda irányítás alatt álló földművelési tárca által rendszeresen pozitív diszkriminációban részesülő agrárpiaci szereplők a kistermelők és a háztájizók. A kisgazda koncepció szerint a farkastörvényeket érvényesítő felvásárlóval és feldolgozóval szemben a szántó-vető gazda érdekeit kell védeni. Ez a réteg szavazott tavaly májusban az FKGP-re, a tárca és a miniszter most nekik akar kedvezni. A rossz minőségű búza felvásárlása több mint 15 milliárd forintjába került a minisztériumnak, amivel szakértők szerint majd 10 milliárdot bukott. A felvásárlással a minisztérium a szocialista tervutasításos gazdasági rendszer kezdeti stádiumából ismert üzenetet juttatott el a kisgazdálkodónak: nem baj, hogy nem vagy piacképes, mi úgyis megvesszük a termékedet.

Ha pedig az állam egy alkalommal kiiktatta a piaci viszonyokat, akkor a termelő legközelebb is a gyámot várja. Tavasszal eljött ennek az ideje is.

Turistamalacok

A gazdasági és természeti katasztrófákra rendszerint magabiztosan reagáló földművelésügyi minisztérium a tavaszi árvíz idején újabb nagyszerű ötlettel állt elő. Torgyán József gumicsizmát öltött, körbejárta az összedőlt ólakat, és elnyilatkozta magát, hogy a minisztérium minőségtől függetlenül felvásárolja az árvízkárosult sertéseket. Terjedt a hír szerte az országban, zalai és vasi gazdák szállították szabolcsi rokonokhoz a vizet csak vályúban látott malacaikat. Össze is gyűlt vagy 120 ezer sertés (nagy részük turista). Igen ám, de pénz csak tizenhatezer felvásárlására volt. A kínossá váló ügy lebonyolítását a minisztérium bátran a falugazdászokra bízta, akik hetekig nem mertek kimenni az utcára: félő volt, hogy a támogatástól eleső gazdák kerítésléccel kérik rajtuk számon az FVM ígéretét. A tizenhatezer felvásárolt túlsúlyos sertésért aztán háromszor fizetett a költségvetés: a tenyésztőnek, a vágóhídnak meg a tárolónak. Ahelyett, hogy egyszeri értékesítési támogatásban részesítette volna a gazdákat, 700 milliót köhögött ki a vízisertésekért.

Retorikai szinten a kistermelőknek szólt a június elsejével meghirdetett 193 forintos vágósertés minimálár meghirdetése is. A 220 forintos előállítási árral szemben a vágóhídon a legjobb minőségű húsért is jó, ha 170 Ft-ot kapott eddig a gazda. Most örülhetett, mert a gyenge minőségű, zsíros dögöt a rendelet értelmében drágábban adhatja el a vágóhídnak. Legalábbis elvben. A vágóhíd elé ballagva ugyanis hasonló csalódás éri, mint tavasszal a vízisertésével. A vágóhidak nem hülyék, hogy 193 forintot adjanak a mócsing kilójáért: ehelyett inkább hazaküldik a gazdákat.

Torgyán erre megfenyegette a sertésfeldolgozókat: amelyikük nem fizeti meg a hatósági árat, azt bezáratja. A vágóhidak egyszerű trükkel védekeznek: 193-ról írják ugyan számlát, ám kilónként 30 forintot szállítási költségként visszaszámláznak a beszállítónak. A húsosszakma 90 százalékát lefedő négy érdekvédelmi szervezet (MOSZ, Húscéh, Magyar Húsiparosok Országos Szövetsége, Magyar Parasztszövetség) nyílt levélben fordult a miniszterhez, amelyben kifejtették, hogy a legalacsonyabb ár meghirdetése bel- és külföldi piacvesztéshez és a hús drágulásához vezet, hiszen a feldolgozóknak valahol vissza kell szerezniük a minimálár következtében kieső bevételt. Torgyán egy MTI-közleményben dilettánsnak és primitívnek minősítette az érdekvédők levelét, a TV 2-ben pedig kifejtette konfliktuskezelő technikájának velejét: "Most kiabálnak egy kicsit, de majd lenyugszanak."

Összehívott viszont egy hatpárti egyeztetést, amellyel legitimáltatni akarta a szakma által kritizált döntést. "Azt gondoltuk, valódi politikai kérdéseket akar megvitatni, ehelyett a legalacsonyabb hatósági árral jött elő, és egy szakmai anyagot adott a kezünkbe. Díszletnek viszont kétségkívül jó volt" - mondta a bizottság egyik ellenzéki tagja. Torgyán a TV 2-ben így indokolta ezt a húzását: "Ki fogja viselni a felelősséget azért, hogy a nagycsaládosoknak, a létminimum körül élőknek, a nyugdíjasoknak hirtelen egy óriási áremelkedéssel kell szembenézniük, hát én nem vagyok hajlandó ezt politikailag vállalni, miután nekem nemcsak a termelők a fontosak, hanem a fogyasztók is, és én úgy gondolom, ez a korrekt miniszteri magatartás."

A köztársasági elnök posztjában reménykedő politikus részéről valóban ez lenne a korrekt magatartás, ám Torgyán József jelenleg a földművelési és vidékfejlesztési tárca minisztere; a nagycsaládosokkal, létminimum körül élőkkel és nyugdíjasokkal szembeni korrektség pedig a Szociális és Családügyi Minisztérium irányítását végző Harrach Péter dolga. A húsáremeléssel szembeni tiltakozással ráadásul Torgyán a pesti fogyasztónak hízeleg: a fővárost leszámítva minden második magyarnál röfög egy-két koca az ólban, ők pedig pontosan a fogyasztói árak emelésével járnak jól. A hatpárti egyeztetéssel mesterien tolta el magától a 193 forintos kötelező felvásárlási ár felelősségét: ha az intézkedés bejön, ő hozta, ha nem, közös a bukta.

"Torgyánnak el kéne döntenie, hogy elsősorban az FVM minisztere-e, aki a másfél millió sertést előállító családok érdekeit képviseli, vagy a választókhoz akar szólni" - mondta Remény Ervin, a Húscéh titkára. Raskó György (MDNP), az Antall-kormány egykori földművelésügyi államtitkára szerint Torgyán helyesen gondolkodik akkor, amikor a falusi munkanélküliek és a mezőgazdasági kényszervállalkozók érdekeit tartja szem előtt - csakhogy ezt az adófizetők pénztárcája állja. "A kisparaszti gazdálkodáshoz való ragaszkodás zsákutca, és meglehetősen anakronisztikus is: a keresleti-kínálati viszonyokat semmibe vevő politika kiszámíthatatlanná teszi a piacot, és a professzionális termelői kör érdekeit sérti."

Az átgondolatlan és ad hoc intézkedéseknek van viszont egy természetes határa: a költségvetés.

A "fiatal polgári kormány alatt elhelyezett búzabomba" (T. J.) elhárításának költségei az agrártámogatások összegét csökkentik: az idei évre előirányzott agrártámogatások 60, a piacra jutási támogatások több mint 90 százaléka már az év első öt hónapjában elfogyott. Májusra kimerült a gépbeszerzések támogatási kerete is, nincs több pénz ekére, traktorra, itatóra, rotációs lajbira. Torgyán a felelősséget most a gazdasági tárcára igyekszik hárítani: az idei 158,9 milliárddal szemben 413 milliárd forintot követelt a tárca jövő évi költségvetésének, ám ezt Chikán Attila visszautasította. Raskó György szerint ha a parlament elfogadja a hazai GDP több mint négy százalékát kitevő összeget, bekerülhetünk a Guinness-rekordok könyvébe. A koalíciós matematika miatt a Fidesz nagyon diplomatikus, ha az FVM túlköltekezése a téma: nemhogy nem avatkozik be a kisgazdák vezette tárcák működésébe, de egy rossz szót sem szólnak róluk.

Félelem és Vádak Minisztériuma

A szakértelem teljes hiányára valló intézkedések több, a minisztériumtól az elmúlt fél év során elpályázott, magas beosztású tisztviselő szerint azzal magyarázhatók, hogy jelenleg a szakmai irányítás olyan tanácsadók kezében van, akiknek az agya még mindig a hetvenes években is elmaradottnak számító gazdasági koncepciókra jár, és akik zsigerből a versenyellenes, tradicionális agrárpolitika hívei.

Torgyán, amint azt június elején, a parlament mezőgazdasági bizottságának ülésén kifejtette, maga is elégedetlen minisztériuma működésével, ezért az apparátus leépítését és a minisztérium "vállalkozói alapon" való működtetését tervezi. Azt ugyan nem fejtette ki, hogy az állami hatáskört gyakorló, közpénzek fölött döntő köztisztviselő helyébe lépő vállalkozót milyen jogi alapon vonja majd felelősségre, de saját embereivel szembeni türelmetlensége érthető, hiszen "esténként nem-egyszer a sötétben botorkálva, a falakat tapogatva utolsóként hagyom el az épületet".

Pedig ez már Torgyán csapata: az MSZP-SZDSZ-koalíció idején dolgozó haminc főosztályvezetőből mára mindössze négyen maradtak.

A Félelem és Vádak Minisztériumaként emlegetett FVM munkatársai nemigen hajlandók újságíróval szóba állni. "Honnan tudjam, hogy magát nem a sajtóosztályunk küldte rám, hogy csekkoljon?" - kérdezte az egyik munkatárs. A MaNcs tapasztalatai alapján bizton állíthatjuk, hogy a sajtóosztály valódi újságírókkal nem foglalkozik: lapunk az elmúlt hetekben 20-25 telefonhívással próbálta rábírni a tárcát, hogy reagáljon a cikkben elhangzó véleményekre, ám a sajtótörvényben előírt tájékoztatási kötelezettségüket megszegve, nem álltak szóba velünk.

A minisztériumot elhagyó szakemberek csak nevük vállalása nélkül beszéltek, mert bármikor "utánuk nyúlhatnak". A hivatal belső működését és légkörét jól ismerő nyolc személyből többen a rákosista diktatúra legkeményebb éveinek módszereihez hasonlították az FVM-ben bevezetett új munkastílust. A minisztérium jelenlegi és volt munkatársai úgy vélik, hogy a telefonokat lehallgatják, ezért egyikük sem beszél telefonon; ugyanígy megszűntek a nagy hivatalokra jellemző folyosói beszélgetések. A volt munkatársakkal a jelenlegiek nem mernek kapcsolatba lépni. A személyzeti politikát intéző személy, a minisztériumi légkör megrontója sokak szerint Szabadi Béla politikai államtitkár. A minisztériumban minden és mindenki csak rajta keresztül juthat el Torgyánhoz. "´ az utálatos kép, aki mellett csak még fényesebben ragyog Torgyán csillaga" - mondta az egyik volt munkatárs, aki majdnem húsz évet töltött el a minisztériumban. Szabadi nemcsak beosztottaival mindenható, de kompetenciáján túlmutató feladatokat is intéz. Így például Tamás Károly közigazgatási államtitkár egy vidéki útja alatt kirúgta annak személyzeti titkárát.

"A közigazgatáson belüli szakmai műhelyek szétverése, az állandó bizonytalanságban tartás és az intézményes megalázás az ötvenes évekre emlékeztet" - vélte a minisztérium egyik jelenlegi munkatársa.

A minisztériumban mindenről a politikai vezetés dönt, a szakértők végrehajtják az utasításokat. "Több jó nevű szakember azért vált meg a minisztériumtól, mert saját szakterületükön sem fejthették ki véleményüket" - mondta az FVM egy volt vezető beosztású tisztségviselője.

Torgyán miniszter távol tartja magát a személyzeti döntésektől, és többek szerint hihetetlen energiával dolgozik. A minisztériumban több mint egy évtizedet eltöltött munkatársak szerint a rendszerváltás óta ő az első miniszter, aki politikailag is erős, és önálló politikai elképzelései vannak. "Nagyon jó érdekérvényesítő, és nagyon sokat tehetne az agráriumért. Csak ő a nagypolitikában érzi jól magát" - vélte egyikük. "Ha kiderül, hogy nem halálos beteg, mint ahogy a hír járja, akkor biztos jobb köztársasági elnök lesz, mint amilyen földművelésügyi miniszter."

Agrárminiszterként ugyanis Torgyán a professzionális, versenyképes mezőgazdaság helyett olyan agráriumot épít, amely szavazóinak vélt igényeit elégíti ki, és amely leginkább egy szociális foglalkoztatóhoz hasonlít. Az idén 5 százalék alá esett agrár-GDP pedig azt mutatja, téves a miniszter azon állítása, miszerint az agrárszféra "húzóágazat" lenne.

Már ha a húzást előrefele értette.

Varró Szilvia

publikálva
1999/25. (06. 24.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra