"Nagyon szeretek cigány gyerekeket tanítani, mert nagy részük nyíltszívű, ragaszkodó. Tanítottam mindenféle gyereket, speciális tanulási igényűt is, az volt a legjobb, mert ott napi hét órát töltöttem ugyanazzal a tíz gyerekkel" - fogad a nyáron is nyitva tartó jászladányi tanoda előtt Földváriné Greiz Ágnes szakmai vezető. Az önkormányzati általános iskola felső tagozatán tanító angol-testnevelés szakos tanárnő civil társaival lassan egy éve dolgozik társadalmi munkában délutánonként a tanodában. A jászladányi roma gyerekek iskolai felzárkóztatására kapott 18 millió forintos HEFOP (Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program) támogatásból két évig működhettek. A programban több tanár dolgozott délutánonként mintegy nyolcvan gyerekkel. Azóta a korábbinál kisebb óraszámban és szűkösebb feltételek között, hetente kétszer foglalkoznak velük. A Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet most a budapesti Nyílt Társadalom Intézethez (OSI) pályázott, ha sikerrel járnak, szeptembertől ismét teljes üzemmódra válthatnak. A mindössze kétszobás tanodában a gyerekek nyáron biliárdoznak, társasjátékoznak, rajzolnak, tévéznek és négy öreg számítógépen játszanak. A kiskönyvtárra ráférne a frissítés, a könyvek rongyosak, agyonhasználtak.
A jászladányi iskolában az ezredforduló környékére a cigány gyerekek aránya elérte az 50 százalékot, ezért sok szülő átíratta gyermekét a szászbereki "színmagyar" általánosba. Az indokok között az iskolai agresszió, az állandósult lopások és a hátrányos szociális környezetből érkező roma gyerekek integrációképtelensége szerepelt. Kállai László helyi ckö-elnök, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet vezetője, egy személyben a tanoda menedzsmentje azt mondja, hogy mindez néhány rasszista magyar szülő félrevezető tevékenysége volt, akik nem bírták elviselni e létszámarányt.
Az alapítványi
Ekkor állt elő a falu akkori és azóta is regnáló polgármestere, Dankó István az alapítványi iskola ötletével, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a jászladányi Móra Ferenc önkormányzati iskola egyik szárnyát egy rendkívül kedvező bérleti szerződéssel megkapta a magániskola. Az önkormányzati iskola korábban két épületben működött: a 90-es években épült új iskolában az alsósok, míg a régi, faluszéliben a felsősök tanultak. Így a felső tagozatnak esélye sem maradt bejutni a faluközpontban lévő új épületbe. A kezdeti botrányok után, 2002-ben sikerült bejegyeztetni az Antal Mihály Alapítványi Általános Iskolát. Az iskola működését gyakorlatilag a kezdetektől kísérő bírósági tárgyalásokon az alperes önkormányzat rendre arra hivatkozott, hogy tulajdonosként szabadon rendelkezhet, és jogszerűen adta bérbe az iskola egy részét az alapítványnak. Tanárok és diákok ezután két külön bejáratot használtak, és 2007 óta - amikor állítólag egymás után tízszer törtek be az alapítványi iskolába - egy üvegfal is elválasztja a két intézményt. "Meg lehet-e tenni, hogy egy önkormányzat a jogszabályok kijátszásával létrehoz egy ál-alapítványi intézményt, aminek úgy biztosít önkormányzati forrásokat - öt évig több mint 25 millió forintot -, hogy közben saját önkormányzati iskolájának infrastrukturális és személyi feltételeit tudatosan tönkreteszi? Meg lehet-e tenni, hogy egy iskolaépületen belül kulcsra zárt ajtókkal válasszák el a nem roma, jobb módú gyerekeket a mélyszegénységből jött cigány gyerekektől? Felnőhet-e egy olyan generáció, amelynek tagjait tudatosan különíti el egymástól a helyi hatalom? - állt a felperes peranyagában.
Több szülő is megerősítette, hogy az alapítványi iskolában senkinek nem firtatják a származását, de ha összevonnák a két intézményt, az alapítványi iskolából valószínűleg mind elvinnék máshová a gyerekeket. A jászladányi óvodában már 61 százalékban vannak hátrányos helyzetű gyermekek. Ha a maradék egyharmadot is elviszik, megállíthatatlan lesz az elvándorlás. Miután az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány pert nyert Hajdúhadház önkormányzatával és a két érintett helyi iskolával szemben, állítólag közel 300 gyereket hordanak más településre iskolába, helyben csak hátrányos helyzetű gyerekek maradtak.
Kállai László azt mondja, a június 29-i tárgyalás óta mérlegelték, mit nyertek és mit vesztettek a perrel. "Igazi nyerésről akkor beszélhetünk, ha az ítélet végre lesz hajtva. Ez annyit jelent, hogy az alapítványi iskolának ki kell vonulnia az iskolából. Mi nyeltük a békát tíz éven keresztül" - utal az alsóbb szintű bírósági ítéletekre, amelyek minden esetben a roma polgárjogi szervezetet mondták ki vesztesnek. "Mi ezeket becsülettel elfogadtuk, de a törvényességi lehetőségeinket kihasználva elvittük az ügyet a Legfelsőbb Bírósághoz, és függetlenül attól, mi lesz a roma és nem roma gyerekekkel, a bírósági döntést tessék végrehajtani."
A bírósági döntés arról szól, hogy Jászladány önkormányzata megsértette a roma és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek jogait, és nem adhatta volna át az épületrészt az alapítványnak, mert az önkormányzati tulajdon.
Másképp értelmezte a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletét Dankó István független polgármester. Szeptembertől az önkormányzati mellett az alapítványi általános iskola is működhet tovább eddigi helyén, az önkormányzatnak csupán meg kell szüntetnie a két intézmény közötti fizikai elkülönítést, tehát a lelakatolt ajtót ki kell nyitni. Ugyanakkor a szegregált oktatás megszüntetésére a felperes civileknek részletes pedagógiai programot kell kidolgozniuk - nyilatkozott az MTI-nek az ítélethozatal után.
Az iskolás
Kállai, aki annak idején osztálytársa volt a polgármesternek az iskolában, azt mondja, korántsem egy kulcselfordításról van szó, ez az ítélet cinikus félremagyarázása; a harag és a feszültség megszüntetésének egyetlen módja, ha az elkülönítést felszámolják. Majd hozzáteszi: neki minden gyerekét elkísérte ez az ügy. "Nincs lelkiismeret-furdalásunk amiatt, hogy hová mennek a nem roma gyerekek, abszolút nem érdekel. Aki nem akar velünk együtt tanulni, az vigye el a gyerekét" - mondja. Úgy tartja, hogy először azt a gyakorlatot kell megszüntetni, hogy az alapítványi iskola költségeit az önkormányzati iskola kárára fizetik. Közös a gázóra, a villanyóra, vízóra, és az alapítványi iskola tanulói a rászorultság vizsgálata nélkül kapnak ingyenétkezést. A régi épület, ahol a felsősök tanulnak, meg van süllyedve, életveszélyes, de arra egy fillért sem áldoz a testület, ezzel szemben csak 2010-11-ben 11 millió forintot kapott az alapítványi iskola.
A többségi szülők mindenáron ragaszkodnak az alapítványi iskola fenntartásához. A főtéren, a Jász Reménység téren megszólított három kerékpáros nő először nem akar beszélni, de aztán egyikük - névtelenséget kérve - kifakad. "Minden gyereknek, romáknak, de a nem romáknak is, joga van a lakóhely szerinti normális oktatásra. Itt már nem a nehéz sorsú kisebbség, hanem egy közösségellenes, semmilyen normát nem tisztelő, másokat olykor direkt sértő-bántó magatartás ellen kellett megvédeni a gyermekeinket. Az alapítványi iskolában egyébként nem támasztottak lehetetlen feltételeket, csak hogy a gyermek érjen be nyolcra az iskolába, és tartsa be a házirendet. A 4000 forintos tandíjat nem egy esetben átvállalta az alapítvány, ha csak a tanulni vágyás szikráját látta a gyermekben. A tankönyvek nagy részét minden év végén leadjuk, hogy ezzel is segítsük azokat, akik nem tudják megvásárolni a következő évfolyamban. Senkinek sem könnyű kigazdálkodni a havi 4000 forintot, akkora a szegénység, de ha a gyerek tehetséges, az önkormányzati iskolából semmi esélye bekerülni és főleg benn maradni egy erős szolnoki gimnáziumban. Ettől önmagában nem gondoljuk magunkat rasszistának és kirekesztőnek. Négyszemközt sok cigány sem gondolja komolyan, amikor minden sérelemre rasszizmust kiált, ezt a jogvédők verték a fejükbe" - mondja. Szerinte a mindennapos anyagi gondok és az így csökkenő gyereklétszám miatt néhány éven belül a bírósági ítéletektől függetlenül bezárhat az alapítványi iskola, hiszen a Szászbereken tanuló 140 jászladányi gyerekből egyet sem sikerült visszacsábítani, sőt most már óvodába is elkezdték máshová vinni a gyermekeket. "Csak az érti az elkeseredésünket, aki itt él: a gyerekeink kiszorulnak a mi adónkból fenntartott ingyenes közoktatásból, ezt feldolgozni lehetetlen. Mi nem tehetünk róla, hogy a romák többsége nem dolgozik, hogy sok család nem tudja felnevelni a gyermekeit. Ezt a szellemet az országos politika szabadította ki a palackból, és most nem lehet, hogy elegánsan kivonul" - mondja.
Még csak az ajtónyitásról van szó, de a Legfelsőbb Bíróság döntése hatására már több szülő közölte, hogy elviszi a gyermekét az alapítványi iskolából. A hatezres település hozzávetőlegesen kétezer cigány lakosa közül is többen sérelmezik az ítéletet. A Kehely cukrászda teraszán üldögélő roma fiataloktól megtudjuk, a tehetős roma családok gyerekei közül többen is az alapítványi iskolába járnak, ez "nem pénzkérdés", hanem attól függ, ki kivel van jóban; az alapítványiban tanuló romák gyakran meg is kapják, hogy árulók. Azt mondják, az önkormányzati iskolában (a romákat) tanító pedagógusok mind az alapítványi iskolába járatják a gyerekeiket, de szerintük jobb tanárok vannak az önkormányzati iskolában. "Az sem igaz, hogy a régi épület gettó. Kívülről gáz, de belül palota. Mi díszítettük, és a rajzokat is mi készítettük a tanár nénivel" - jelenti ki az egyik fiú.
R. Istvánnak két lánya jár az önkormányzati iskola felső tagozatába. A négygyermekes kubikos azt mondja, a gyerekeknek nem kell tanulniuk, nincs semmiféle késztetés, egymást húzzák vissza, és a tanárok egy-két kivétellel menekülnek előlük. A lányok viszont szeretnek oda járni, mert könnyű jó jegyet szerezni, és a sok pályázatból kaptak labdát, könyvet, Szolnokon is voltak moziban, a plázában. "Ági néni azt mondta, ha nyerünk pénzt a tanodával, ősszel elmegyünk a hegyekbe kirándulni és bográcsozni" - mondja a nagyobbik.
A tanodás
Földváriné Greiz Ágnes szerint Jászladányban már lehetetlen az integráció. "Az általános iskolás korú 450 cigány gyerek közül 50 jár a 200 tanulóval működő alapítványi iskolába, ahol 150-en nem cigányok. Itt csak egyszerűen együtt kellene élni, mást nem kéne csinálni. A cigány szülők részéről nyitottságot tapasztalunk, az alapítványis szülők elzárkóznak. A többségi szülők el fogják vinni a gyerekeiket, és már abban sem vagyok biztos, hogy a cigány szülők akarnák a változást. Nehéz idők jönnek" - mondja a tanárnő, és megemlíti, hogy a tanoda HEFOP-pályázatának egyik feltétele egy partneriskola bevonása volt, de ez itt helyben nem sikerült, így egy csepeli iskolát kellett felkérniük partnernek.
Az önkormányzati iskolában folyó munkáról így beszél: "A DIFER (diagnosztikai) mérések azt mutatják, hogy a telepi körülmények közül érkező, első osztályba bekerülő roma gyerekek kb. 70 százaléka előkészítő szinten van, ami nem teszi lehetővé az eredményes iskolakezdést. A fejlesztő programok hatására a harmadikban megismételt mérések szerint 60 százalékuk éri el akkorra az iskolaérett szintet, ez óriási előrelépés, de amilyen lemaradással jön be a gyerek, azt mindig tolja maga előtt. Sajnos az a tendencia, hogy a gyerekek 30 százaléka el se kezdi a középiskolát, mert a szülő nem engedi. Volt olyan gyerekem, akiről azt mondtam, hogy diplomás jogi doktor lesz, most bolti eladó, mert nem engedte el az anyja középiskolába. A tanodának óriási szerepe lehet a fejlesztésben, de a sok különböző korú és képességű gyerek között bolondulásig kell differenciálni. Az iskolában két éve dolgozunk az Integrált Pedagógiai Program szerint, ennek egy része az árnyalt értékelés, azt jelenti, hogy negyedévente küldünk írásos értékelést a gyerekekről. Most már ott tartunk, hogy a szülők háromnegyede rendszeresen bejár az iskolába. Egyes gyerekeknek teljesen más a szociokulturális hátterük. A mi háromszáz felsősünk közül huszonöt valóban problémás. Rájuk kell megoldást találni, csak ahhoz a huszonöthöz kéne nagyon nagy odafigyelés, pénz és a legeslegjobb pedagógusok. Általánosítani vétek a többi cigány gyerekkel szemben, miközben mintegy 80 százalékuk ebben a pillanatban integrálható lenne. De kihez?"
