A rendszerváltás óta eltelt időszak második jobboldali-konzervatív kormányának sem erőssége a magas szintű diplomácia. A miniszterelnök önfejűsége, kemény, számon kérő hangvételű nyilatkozatai legfeljebb a polgári erők szavazótáborában találhatnak kedvező fogadtatásra. A baj csak az, hogy a miniszterelnöki überkedés következményeit mindannyian viseljük.

A következmények pedig már látszanak. Lionel Jospin francia miniszterelnök budapesti látogatása - eredménytelenségét tekintve - nem hagyott kétséget afelől, hogy az Európai Unió (EU) nem nézi jó szemmel Magyarország Ausztria iránt tanúsított jóindulatát. Brüsszel a szankciókkal értésére adta minden érdekeltnek, hogy az egység érdekében elfogadhatatlan minden különutas politika, amely a közös értékrend ellen irányul. Ebben a közegben sikerült a magyar kormányfőnek kinyilvánítania, hogy a jó szomszédság okán nem mondhatunk le a sógorságról még akkor sem, ha az ellentétes az unió érdekeivel. Ebben az összefüggésben kifejezetten szerencsétlen lépés volt egymásra szervezni az osztrák kancellár és a francia miniszterelnök látogatását. A Jospin kíséretében érkező Védrine külügyminiszter kifejezésre juttatta, hogy konkrét csatlakozási dátum megjelölése ma irreális elvárás. Bár az EU elsősorban saját belső ügyeivel és a gyengélkedő euróval van elfoglalva, azért botorság azt hinni, figyelmen kívül hagyják a tagjelölt országok külpolitikai törekvéseit.

Szuverén illúziók

A polgári kormányt alkotó pártoknak ideje lenne már eldönteniük, hogy Magyarország csatlakozását vagy pedig szuverenitását tartják-e fontosnak. A kettő ugyanis együtt nem megy. Az osztrákokkal folytatott kokettálás Brüsszelben olyan érzeteket erősít, amelyek az unióhoz fűződő kapcsolataink lazítását eredményezhetik. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az Orbán-kormány gyökértelensége, komoly külhoni kapcsolatainak hiánya is ebben az irányban hat. Európát többségében szocialista-szociáldemokrata kormányok irányítják, akik legfeljebb hűvös távolságtartással szemlélik diplomáciai erőlködéseinket, semmint a segítőkészség szándékával.

Illúzióink természetesen lehetnek, és úgy tűnik, vannak is. Különben mi más indokolta volna a visegrádi országok miniszterelnökeinek Budapestre rángatását a Jospin-vizit alkalmával? Egymás kölcsönös körüludvarlásán kívül azonban sokra nem jutottak. A francia miniszterelnök találkozója inkább gesztusértékű volt, messzeható eredménye aligha lesz, és efelől nem hagyott kétséget a gall sajtó sem.

Ahogy odaát látják

A vezető francia napilapok nem rejtették véka alá az unió neheztelését, amiért Magyarország szembehelyezkedik az elrendelt szankciókkal. A Le Monde Az osztrák ügy uralta a francia miniszterelnök magyarországi látogatását címmel adott hírt Jospin budapesti tárgyalásairól. A lap megállapítja, hogy a francia kormányfő láthatóan jobban érezte magát a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen tartott előadásán, mint fiatal magyar kollégája, Orbán Viktor oldalán, akivel - a tudósító szerint - a kapcsolat a kétnapos látogatás alatt sohasem lépett túl a diplomáciai udvariasság szintjén. Természetesen nem feledkeztek meg arról sem, hogy a bojkottált osztrák kormány vezetője mindössze két nappal előbb járt a magyar fővárosban, mint az EU soros elnökségét június 1-jétől betöltő Franciaország egyik legfőbb irányítója. A Le Monde Jospin szavait idézve kiemelte, hogy a francia közvélemény meglehetősen érzékeny a szélsőjobbot érintő kérdésekben, ezért fontosnak tartják, hogy minden tag-, illetve tagjelölt ország felismerje az Ausztriával szemben foganatosított szankciók fontosságát. Bár a hallgatóság kapacitálta, a francia miniszterelnök tartózkodott attól, hogy minősítse Schüssel látogatását. Arra azért kitért, hogy elvárják a jelentkezőktől, hogy tartsák magukat az európai értékrendhez, s egyúttal kifejezésre juttatta, hogy Európát nem lehet úgy felfogni, mint egy gazdasági klubot. A Le Monde figyelemre méltónak tartotta Orbán Viktor azon véleményét, miszerint Magyarország nem hajlandó senkitől sem leckéztetést elfogadni. A tudósítások összefoglalóan megemlítették, hogy bár a kormányfői találkozón hangsúlyozták a kiegyensúlyozott baráti kapcsolatokat, az osztrák ügy és a magyar álláspont mégis beárnyékolta a megbeszéléseket. Olyannyira, hogy közös sajtótájékoztatójukon Jospin freudi elszólással osztrák miniszterelnöknek nevezte Orbán Viktort.

Egy másik tekintélyes napilap, a Le Figaro Jospin védelmezi az európai értékeket címmel tájékoztatta olvasóit a vizitről. ´k az tartották fontosnak megemlíteni, hogy Jospin már az első este jelezte: a rasszizmus, az antiszemitizmus visszautasítása európai alapérték. Ezzel kapcsolatban a francia kormány feje kiemelte, hogy közös értékeket hangsúlyoznak, nem pedig egy országét. Schüssel magyarországi látogatására utalva a lap felidézte Jospin szavait, melyek szerint az unió visszautasít minden olyan kezdeményezést, amely dicstelen események szellemét próbálja feléleszteni.

Furcsa módon úgy tűnt, a francia miniszterelnök látogatása egyik félnek sem volt igazán fontos. Ennek jelei megnyilvánultak abban a diplomáciai nagyüzemben, amelyet a magyar kormány bonyolított az elmúlt héten. Egy időben látták vendégül Jospint, Václav Klaust és a finn miniszterelnököt. Valami aránytévesztésnek köszönhetően a közszolgálati tévé nagyobb teret szentelt Klaus és a csehek integrációs törekvéseinek, mint a soros elnökséget hamarosan betöltő európai nagyhatalom kormányfője megbeszéléseinek. Végül is problémák nincsenek, a magyar-francia kapcsolatok sohasem voltak még ilyen jók.

Marinov Péter