A Jospin-látogatás visszhangja: Kérem a következőt

  • Marinov Péter
  • 2000. május 11.

Belpol

A rendszerváltás óta eltelt időszak második jobboldali-konzervatív kormányának sem erőssége a magas szintű diplomácia. A miniszterelnök önfejűsége, kemény, számon kérő hangvételű nyilatkozatai legfeljebb a polgári erők szavazótáborában találhatnak kedvező fogadtatásra. A baj csak az, hogy a miniszterelnöki überkedés következményeit mindannyian viseljük.
A rendszerváltás óta eltelt időszak második jobboldali-konzervatív kormányának sem erőssége a magas szintű diplomácia. A miniszterelnök önfejűsége, kemény, számon kérő hangvételű nyilatkozatai legfeljebb a polgári erők szavazótáborában találhatnak kedvező fogadtatásra. A baj csak az, hogy a miniszterelnöki überkedés következményeit mindannyian viseljük.

A következmények pedig már látszanak. Lionel Jospin francia miniszterelnök budapesti látogatása - eredménytelenségét tekintve - nem hagyott kétséget afelől, hogy az Európai Unió (EU) nem nézi jó szemmel Magyarország Ausztria iránt tanúsított jóindulatát. Brüsszel a szankciókkal értésére adta minden érdekeltnek, hogy az egység érdekében elfogadhatatlan minden különutas politika, amely a közös értékrend ellen irányul. Ebben a közegben sikerült a magyar kormányfőnek kinyilvánítania, hogy a jó szomszédság okán nem mondhatunk le a sógorságról még akkor sem, ha az ellentétes az unió érdekeivel. Ebben az összefüggésben kifejezetten szerencsétlen lépés volt egymásra szervezni az osztrák kancellár és a francia miniszterelnök látogatását. A Jospin kíséretében érkező Védrine külügyminiszter kifejezésre juttatta, hogy konkrét csatlakozási dátum megjelölése ma irreális elvárás. Bár az EU elsősorban saját belső ügyeivel és a gyengélkedő euróval van elfoglalva, azért botorság azt hinni, figyelmen kívül hagyják a tagjelölt országok külpolitikai törekvéseit.

Szuverén illúziók

A polgári kormányt alkotó pártoknak ideje lenne már eldönteniük, hogy Magyarország csatlakozását vagy pedig szuverenitását tartják-e fontosnak. A kettő ugyanis együtt nem megy. Az osztrákokkal folytatott kokettálás Brüsszelben olyan érzeteket erősít, amelyek az unióhoz fűződő kapcsolataink lazítását eredményezhetik. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az Orbán-kormány gyökértelensége, komoly külhoni kapcsolatainak hiánya is ebben az irányban hat. Európát többségében szocialista-szociáldemokrata kormányok irányítják, akik legfeljebb hűvös távolságtartással szemlélik diplomáciai erőlködéseinket, semmint a segítőkészség szándékával.

Illúzióink természetesen lehetnek, és úgy tűnik, vannak is. Különben mi más indokolta volna a visegrádi országok miniszterelnökeinek Budapestre rángatását a Jospin-vizit alkalmával? Egymás kölcsönös körüludvarlásán kívül azonban sokra nem jutottak. A francia miniszterelnök találkozója inkább gesztusértékű volt, messzeható eredménye aligha lesz, és efelől nem hagyott kétséget a gall sajtó sem.

Ahogy odaát látják

A vezető francia napilapok nem rejtették véka alá az unió neheztelését, amiért Magyarország szembehelyezkedik az elrendelt szankciókkal. A Le Monde Az osztrák ügy uralta a francia miniszterelnök magyarországi látogatását címmel adott hírt Jospin budapesti tárgyalásairól. A lap megállapítja, hogy a francia kormányfő láthatóan jobban érezte magát a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen tartott előadásán, mint fiatal magyar kollégája, Orbán Viktor oldalán, akivel - a tudósító szerint - a kapcsolat a kétnapos látogatás alatt sohasem lépett túl a diplomáciai udvariasság szintjén. Természetesen nem feledkeztek meg arról sem, hogy a bojkottált osztrák kormány vezetője mindössze két nappal előbb járt a magyar fővárosban, mint az EU soros elnökségét június 1-jétől betöltő Franciaország egyik legfőbb irányítója. A Le Monde Jospin szavait idézve kiemelte, hogy a francia közvélemény meglehetősen érzékeny a szélsőjobbot érintő kérdésekben, ezért fontosnak tartják, hogy minden tag-, illetve tagjelölt ország felismerje az Ausztriával szemben foganatosított szankciók fontosságát. Bár a hallgatóság kapacitálta, a francia miniszterelnök tartózkodott attól, hogy minősítse Schüssel látogatását. Arra azért kitért, hogy elvárják a jelentkezőktől, hogy tartsák magukat az európai értékrendhez, s egyúttal kifejezésre juttatta, hogy Európát nem lehet úgy felfogni, mint egy gazdasági klubot. A Le Monde figyelemre méltónak tartotta Orbán Viktor azon véleményét, miszerint Magyarország nem hajlandó senkitől sem leckéztetést elfogadni. A tudósítások összefoglalóan megemlítették, hogy bár a kormányfői találkozón hangsúlyozták a kiegyensúlyozott baráti kapcsolatokat, az osztrák ügy és a magyar álláspont mégis beárnyékolta a megbeszéléseket. Olyannyira, hogy közös sajtótájékoztatójukon Jospin freudi elszólással osztrák miniszterelnöknek nevezte Orbán Viktort.

Egy másik tekintélyes napilap, a Le Figaro Jospin védelmezi az európai értékeket címmel tájékoztatta olvasóit a vizitről. ´k az tartották fontosnak megemlíteni, hogy Jospin már az első este jelezte: a rasszizmus, az antiszemitizmus visszautasítása európai alapérték. Ezzel kapcsolatban a francia kormány feje kiemelte, hogy közös értékeket hangsúlyoznak, nem pedig egy országét. Schüssel magyarországi látogatására utalva a lap felidézte Jospin szavait, melyek szerint az unió visszautasít minden olyan kezdeményezést, amely dicstelen események szellemét próbálja feléleszteni.

Furcsa módon úgy tűnt, a francia miniszterelnök látogatása egyik félnek sem volt igazán fontos. Ennek jelei megnyilvánultak abban a diplomáciai nagyüzemben, amelyet a magyar kormány bonyolított az elmúlt héten. Egy időben látták vendégül Jospint, Václav Klaust és a finn miniszterelnököt. Valami aránytévesztésnek köszönhetően a közszolgálati tévé nagyobb teret szentelt Klaus és a csehek integrációs törekvéseinek, mint a soros elnökséget hamarosan betöltő európai nagyhatalom kormányfője megbeszéléseinek. Végül is problémák nincsenek, a magyar-francia kapcsolatok sohasem voltak még ilyen jók.

Marinov Péter

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.