Tisztújítás az SZDSZ-ben: Waterloo után

  • Gavra Gábor
  • 2005. március 24.

Belpol

Kínos jelenetekkel tarkított küldöttgyûlésen zárta le belsõ vitáit a Szabad Demokraták Szövetsége a múlt szombaton Szegeden. Kuncze Gábor meggyõzõ fölénnyel utasította maga mögé kihívóit, a két éve megszervezõdött belsõ ellenzék befolyása a lehetõ legkisebb az új ügyvivõi testületben.

Kínos jelenetekkel tarkított küldöttgyűlésen zárta le belső vitáit a Szabad Demokraták Szövetsége a múlt szombaton Szegeden. Kuncze Gábor meggyőző fölénnyel utasította maga mögé kihívóit, a két éve megszerveződött belső ellenzék befolyása a lehető legkisebb az új ügyvivői testületben.

Bár az SZDSZ idei tisztújító küldöttgyűlését egynaposra tervezték, a hírek szerint a résztvevők jelentős része - a három elnökjelölt és a médiaholdudvar szíves közreműködésével - már előző este kampánymulatságot rendezett a helyi Miu Miu szórakozóhelyen. Abbára és Boney M-re ropták a magyar liberálisok, az ügyvivőjelöltek megragadták az alkalmat, hogy betáncolják magukat a szabaddemokraták vezető testületébe, a Dél-Dunántúl ismert szőlő- és radioaktívhulladék-specialistája pedig arra, hogy még egyszer, utoljára lyukat beszéljen a sorsáról másnap döntő küldöttek hasába - mint később kiderült, mindhiába.

Az utazás és/vagy az előző napi táncdalfesztivál fáradalmait nyögő küldötteket aztán szombat délelőtt megkímélték a kínzó üresjáratoktól. A napirend elfogadása után rögtön az elnökjelöltek kortes-beszédei következtek húsz-húsz - Kuncze Gábor esetében huszonkét - percben. Elsőként

Fodor Gábor

kapott szót, aki nagyot lépett előre a legutóbbi, 2003 eleji tisztújításhoz képest: ezúttal vállalta a megmérettetést az elnöki posztért. Két éve - bár kiosztotta kissé ezoterikus, a rendszerváltás óta megjelent baloldali-liberális szlogeneket szolid újbalos és zöld beütéssel gazdagító programját - úgymond az SZDSZ egysége érdekében nem indult Kuncze ellenében. Az akkori ellenjelölt, Bauer Tamás a küldöttek negyedének támogatását nyerte el, ám rövid időn belül a megválasztott ügyvivők feléről kiderült, hogy osztja Fodor (és esetenként Bauer) kritikáját Kunczéval, valamint a 2002 óta a koalícióközi MEH-államtitkárként dolgozó Horn Gáborral, a 2003-ban az országos tanács (ot) elnökévé választott Pető Ivánnal és Magyar Bálint oktatási miniszterrel szemben. Hosszú, kitartó munkával a pártellenzéknek 2004 nyarára sikerült felszámolnia magát: az ügyvivői testületben (üt) Fodor stabilan csak Béki Gabriellára számíthatott.

Fodor az idén is későn, mintegy két héttel a küldöttgyűlés előtt szánta el magát az indulásra, a kampányra azonban összeszedte magát. Szegedi beszéde egyik legjobb nyilvános szereplése volt az SZDSZ 2002-es országgyűlési választási hadjárata óta. A szónoklat kissé zordra sikerült első fele az SZDSZ népszerűségének ismert alakulását vázolta 1995-től napjainkig; fiatalítást és fordulatot sürgetett, ám ennek mikéntje számunkra homályos maradt. A szerinte kívánatos kormányzati politikáról világosabban beszélt: ám a gazdaságpolitikai racionalitás helyreállításának, az egészségügy (SZDSZ által 2002-ben beígért) rendbetételének, valamint annak a sürgetése, hogy a pártfinanszírozás átalakításával kapjon lendületet a korrupció elleni küzdelem, furán veszi ki magát az MSZP-SZDSZ-kormány mandátumának háromnegyedénél. Ha feltesszük is, hogy az elmondottak mögött konkrét elképzelések vannak, Fodornak mindezzel 2003-ban kellett volna elő-állnia - méghozzá elnökjelöltként. Ami a Medgyessy-kormány 100 napos népboldogításának amúgy jogos kritikáját illeti: akárhogy kutatunk emlékezetünkben, nem rémlik, hogy a ciklus kezdetén - az egyetlen Bauer Tamás kivételével - bárki (beleértve Fodort is) jelezte volna az SZDSZ-ből emiatti fenntartásait. Az elnökjelöltek versenyének későbbi második helyezettje mindenesetre tartózkodott az újraválasztására készülő Kuncze Gábor olyasfajta bírálatától, ami későbbi együttműködésüket ellehetetlenítené.

Az elmúlt hetek szabaddemokrata közéletének üde színfoltját jelentő Kis Zoltán beszédéből az a mondat maradt meg bennünk, hogy "a politika valahol a kompromisszumok művészete", valamint hogy 2006-ban az SZDSZ-nek mindkét nagy párt felé nyitottnak kell lennie az együttműködésre - ezzel szemben mind Fodor, mind Kuncze a jelenlegi kormánykoalíció győzelmét tekinti elsődleges céljának.

Kuncze Gábor

korántsem váratlan győzelmét előre jelezte, hogy a három elnökjelölt közül egyedül az ő beszédét szakította meg többször taps. Pedig a közvélemény előtt elsősorban debatterként ismert régi-új elnök nem lehet büszke mostani szónoklatára, különösen a befejező percekre. Kuncze először az elmúlt egy év kétségtelen liberális sikereit ecsetelte (az EP-választási eredményt, Medgyessy Péter megbuktatását, valamint a jobboldal és a Munkáspárt népszavazási kudarcát). Nagyvonalúan saját pártjának tudta be a sorkötelezettség eltörlését, a 2003-as, áfaemeléssel kompenzált személyi jövedelemadó-csökkentést, az ügynökkérdés napirenden tartását és a nyilvánosságpárti álláspont előretörését, az egyházak állami támogatásának megkérdő-jelezését, valamint a köz- és felsőoktatási reform megkezdését. Fodorhoz hasonlóan óvott az SZDSZ-ben elharapódzó Gyurcsány-komplexus terjedésétől, és biztatónak tartja, hogy jó néhány közéleti téma liberális megközelítése megjelent a koalíciós partner retorikájában is. A három jelölt közül egyedül ő lépte túl a húszperces időkeretet: a ráadásban a szabaddemokraták többségét "terrorizáló rosszkedvű kisebbségről" beszélt; valószínűleg mindenki jobban járt volna e nélkül a két perc nélkül.

Az elnökjelölti beszédek után - a politikai vita megtartása előtt - kerítettek sort a párt első emberéről döntő szavazásra. Kuncze (annak ellenére, hogy kevesebb szavaza-tot kapott, mint két éve Bauer elle-nében) a voksok 64 százalékával nyert. Fodor 29, Kis 7 százalékot söpört be. A megválasztott elnök köszönőbeszédében már az általa támogatott ügyvivőjelöltek mellett kampányolt; Magyar Bálintot, Demszky Gábort, Pető Ivánt, Horn Gábort, Gulyás Józsefet és a "háttérben" állítólag hosszú ideje az SZDSZ-ért eredményesen dolgozó szegedi Sándor Klárát ajánlva a küldöttgyűlés szíves figyelmébe.

Kuncze után (feltehetőleg a szabaddemokraták sokat emlegetett értelmiségi holdudvarának képviseletében) Székhelyi József szegedi színházigazgató elképesztő produkciója következett; az Orbán Viktort "Tokaj hímvesszejének" tituláló, a küldöttek jelentős részének tetszését elnyerő vidámkodás (más közéleti szereplőre alkalmazva) gond nélkül elférne Döbrentei Kornél vagy Szentmihályi Szabó Péter bármely nyilvános megszólalásában. Kívülről nézve a politikai vita legmeggyőzőbb hozzászólása a párton kívüli Kóka János miniszter SZDSZ-nek címzett szerződéskötési ajánlata volt, miszerint az előre meghatározott célok nem teljesülése esetén távozna a kormányból. (Kovács Kálmántól vagy Persányi Miklóstól hiába vártunk hasonló nyilatkozatot.) A küldöttek (az ügyvivőválasztás eredményének ismeretében) Pető Iván beszédét értékelték a legtöbb-re, aki (Kunczéhoz és Magyar Bálinthoz hasonlóan) a pártelnökkel szemben álló jelöltek ügyvivővé választása ellen kampányolt.

A nap legkínosabb percei szintén a politikai vitához kötődtek. Ilyen volt az informatikai miniszter ifjú munkatársának bátor kiszólása, aki a pulpitusról adott hálát azért, hogy egy Kovács Kálmán kaliberű "nagyszerű emberrel" hozta össze a sors, vagy a Wekler Ferenc mellett a "szolidaritás" szent jelszavával kampányoló pécsi SZDSZ-elnök. A közeljövő magyar belpolitikája szempontjából nehezen értelmezhető Eörsi Mátyás hozzászólása is, aki szerint (ha jól értettük) egyrészt Semjén Zsolt valóban hajmeresztő gondolatkísérletei, másrészt a Kínai Népköztársasággal szembeni uniós fegyverembargó esetleges feloldása jelentenék a legnagyobb kihívást a nap végére Magyar Liberális Párttá előlépő SZDSZ számára. Demszky Gábor bátortalan és ötlettelen hozzászólásán nem csodálkoztunk; a nap negatív szenzációja azonban kétségkívül

Bauer Tamás

produkciója volt, amely - mivel minden jel szerint az érintettnek a politikából kiiratkozását jelenti - megérdemel egy kisebb kitérőt.

Az egykor kiváló közgazdász, majd a 90-es évek SZDSZ-ének főideológusa és döngölőembere a nyilvánosság előtt az 1998-as választási vereség után fordult szembe pártja (akkor Magyar Bálint fémjelezte) vezetésével. Számos megállapítását igazolta az idő. 1998 és 2000 között a legmarkánsabban ő tiltakozott Magyar, majd Demszky pártelnök Fidesszel és MSZP-vel szemben egyenlő távolságtartást hirdető politikája ellen. 2002-ben szintén nem túl sokadmagával fogalmazta meg fenntartásait a Medgyessy-kormány száznapos közérzetjavításával szemben. Különvéleményének rendszeres sajtóbeli publikálására és a már lezárt viták újbóli megnyitására hivatkozva a 2002-es országgyűlési választás után a pártvezetés szisztematikusan tartotta távol a parlamenti frakciótól, 2003-ban pedig Kuncze és Horn Gábor nem csupán elnökjelöltsége, de ügyvivősége ellen is kampányolt.

Ezen azonban Bauernek két okból sem kéne csodálkoznia. Mostani, leginkább a legendás kisgazdapárti nagyválasztmányok hangulatát idéző, az SZDSZ utóbbi két és fél évét sommásan kártékonynak minősítő fellépése utólag igazolja a pártvezetés (sőt a belső ellenzék egy részének) fenntartásait. Kiszorulása a pártvezetésből és a frakcióból egyenes következménye annak a kirekesztő politikának, amelyre elsősorban ő ösztönözte az SZDSZ vezetését 1992 után Tölgyessy Péter pártban maradt (a "mérsékelt" és szélsőjobboldalhoz később sem csatlakozó) híveivel, illetve a Solt Ottilia-Kőszeg Ferenc-féle Beszélő-szerkesztőséggel szemben - éppen a most rajta számon kért lojalitás és pártfegyelem nevében.

A küldöttgyűlés végül a Kunczét támogatók átütő győzelmét hozta. Fodorék veresége az üt összetételének megváltozásában is tetten ér-hető: bár az egykori belső ellenzék vezetője a legtöbb szavazatot kapta a vidéki lista jelöltjei közül; a régi üt-ben egyedül megmaradt támogatója, Béki Gabriella kimaradt a testületből. A budapesti jelöltek közül ismét Pető Iván vitte el a pálmát; Horn Gábor - akit két éve a Bauerrel folytatott csörtéje kiejtett az üt-ből - most meggyőző, Kuncze pártelnöki támogatottságával pontosan megegyező szavazatszámmal került a testületbe. Az elnök favoritjai kivétel nélkül ott lesznek az új pártvezetésben; rajtuk kívül az Új Generáció volt és jelenlegi elnöke, Gusztos Péter és Csőzik László, továbbá Eörsi Mátyás, Kis Zoltán és Kovács Kálmán. Valószínűleg általános megkönnyebbülés övezte Wekler Ferenc kihullását a testületből.

Nem tudni, hogy az elmúlt két év önmarcangolásába belefáradt szabaddemokraták képesek lesznek-e a következő egy-másfél évben a kooperációra. Az előzőnél lényegesen homogénebb pártvezetés tagjainak ez a küldöttgyűlés az utolsó lehetőséget kínálja arra, hogy az egymás iránti minimális jóhiszeműséget tanúsítva 2006-ban is parlamenti erővé tegyék a liberális pártot.

Gavra Gábor

Szüret extra

"Gyurcsány Ferenc éppen olyan, mint oly sok liberális: >>self made manaz ember, aki saját erejéből lett gazdasági tényező. (É) És ilyen Wekler Ferenc is. Mind több olyan politikusra van szükség az SZDSZ vezető testületeiben és az Ügyvivő Testületben, aki képes ezt a liberális képet megjeleníteni. (É) Wekler sikeres vállalkozó. Végezzük csak el a következő gondolatkísérletet: ha Wekler élete végéig parlamenti alelnök, akkor ne telepítsen szőlőt, azaz ne legyen sikeres vállalkozó?"

Baranyai és tolnai SZDSZ-vezetők Wekler Ferenc ügyvivővé választását támogató levele a küldöttgyűléshez

"Szász Károly ügyeire fény derült. Verőfény!

Tölgyessy Péter először paktumot kötött, majd pulóvert, most meg útilaput kötÉnek neki.

Geometria a politikában: MSZP üzemi négyszög, FIDESZ polgári kör, SZDSZ szerelmi háromszög

Kovács Kálmán egyre jobban irigyli a merev lemezt.

Szabad péntek! Szabad szombat! Szabad Demokraták!"

Kanizsai Vitriol; az SZDSZ nagykanizsai szervezetének Kovács Kálmán informatikai miniszter által is jegyzett nyomtatványa

Neked ajánljuk