Tíz évvel ezelőtt nem történhetett volna meg magyar miniszterelnökkel az a skandalum, ami Orbán Viktorral megesett: a nyolcvanas években még volt a magyar kormánynak különgépe reprezentatív célokra, vagy adott esetben a honvédségtől kértek kölcsönbe repülőgépet. A rendszerváltást követően a TU-134-es, IL-18-as gépek az ántivilággal egyetemben a ruhatárba kerültek. Az állami vezetők azóta vagy menetrend szerinti járatokkal utaznak, vagy különgépet bérelnek a Malévtól; utóbbi nem kerül többe, mint amennyit egy utazási iroda fizet egy charterjáratért. Ha népesebb delegáció utazik, e megoldást manapság is gyakran igénybe veszik - mondta a MaNcsnak Bencze Miklós, a nemzeti légitársaság szóvivője.
Nincs bocsánat
"Semmilyen technikai magyarázatot nem tudok elfogadni, a Malévnak fel kell nőnie a feladathoz" - egyebek mellett e szavakat mondta dühében a miniszterelnök, s lett is foganatja: a légitársaság frissen kinevezett vezérigazgatója három középvezető fejével vigasztalta Orbán Viktort. A Malév ezt követően azt is készséggel elfogadta, hogy részben hibás a történtekért; elsősorban amiatt szórt fejére hamut a cég, hogy nem tudott jobban kommunikálni az ügyben, nem tudta tájékoztatni az utasokat a felmerülő problémákról.
Arról ugyanis, hogy repülőgépek késnek, nem kizárólag a Malév tehet. Bencze Miklós lapunknak elmondta: az Európában felszálló gépeknek 68 százaléka indul el időben, tehát minden harmadik repülő késéssel kezdi útját. Mindennek az az oka, hogy az Egyesült Államokkal nagyjából megegyező légterű Európában nem egy, hanem országonként egy légtérirányítási rendszer mozgatja a közlekedést. Emiatt az európai légtér mindössze egyharmados-egynegyedes kihasználtságú, a gépeket egymásnak adogatják a központok. Az egységes európai rendszer kiépítésére ugyan van koncepció, ám még hosszú ideig el kell viselniük az utasoknak a kellemetlenségeket, amik egyébként a légitársaságoknak is sok gondot okoznak: tavaly 2 milliárd dollárnyi veszteséget könyveltek el emiatt.
Utasként persze követelni kell, hogy a jegy áráért a legmagasabb szolgáltatást kapjuk; erre mindenkinek joga van, még a miniszterelnöknek is.
New York felé félúton
Egy miniszterelnöknek persze lehetne különgépe is, ám ez Magyarországon nem ennyire egyszerű. A magyar költségvetés nem bírna el mondjuk egy Jumbo típust, (cca. 150-200 millió amerikai dollár); igaz, ilyen gépe Clinton elnöknek van, ámbár neki mindjárt kettő is.
A Malév igyekszik megfelelni az elvárásoknak: Fokker-70-es gépükhöz VIP-szalonberendezést vásároltak, éppen az 50-70 fős delegációk kiszolgálása érdekében, de charter típusú megbízások esetén sem jönnek zavarba. A Fokkerek ráadásul egy tankolással akár Kanadáig is eljutnak. Az, hogy a miniszterelnök a menetrend szerinti járatot választotta, nyilván ún. üzenet akart lenni: a polgárok miniszterelnöke polgárok között akart utazni. A probléma az volt, hogy vele is megtörtént az, ami bárkivel bármikor előfordulhat: késett a gép. A különbség az, hogy az ő panaszszavára fejek hullottak (innen nézve mellékes, hogy közvetlenül nem Orbán rendelte el az érintettek eltávolítását, ezt magára vállalta Kovács Ferenc, az új vezérigazgató).
Azt Bencze Miklós is elismerte: bár minden "rendkívüli okból" történt késést vizsgálat követ a cégnél, azt általában nem követik leváltások. Így volt ez például akkor is, amikor áprilisban ugyancsak a Malév menetrend szerinti járata útban New York felé megállt a menetrendben nem szereplő Washingtonban; mit ad isten, ekkor éppen a miniszterelnök nem késett el, mindenki más viszont igen. Orbán a NATO-csúcstalálkozóra sietett delegációja élén, s az utasok csak a beszálláskor értesültek arról, hogy jeles utastársuk kedvéért tesznek némi kitérőt az Andrews légi támaszpontra. A hivatalos indoklás szerint az információt biztonsági okokból nem lehetett korábban közölni az utasokkal.
Last minute
Semmi gond se lett volna, ha van egy tartalék repülőgép: nem kellett volna megvárni az eleve késve érkező tel-avivi járatot, amelynek, mint az átvizsgáláskor kiderült, ki kellett cserélni egyik futóművén a gumit, s ezt követte a terroristaellenes átvizsgálás a miniszterelnökre való tekintettel. A légitársaság ugyan újra majdnem teljesen a magyar nemzeté (az ÁPV Rt. a közelmúltban lett 98 százalékos tulajdonos), ettől pénz nem lett új gépekre. Egy Boeing-767-es például már 1992-ben is 70 millió dollárt kóstált.
Ugyancsak érdekes kérdés, vajon a Canada Air repülőgép-kapitánya miért nem várta be a késve érkező delegációt, miért töltötte fel üresnek látszó helyeit a később induló British Airways utasaival, ha tudta, hogy egy közép-európai ország miniszterelnöke vele fog röpülni Kanada felé. A Malév tájékoztatta a partnert mind a késéséről, mind arról, hogy a magyar kormányfő a gépen tartózkodik, s kanadai utazásának célja nem turista jellegű látogatás. Az, hogy menetrend szerinti járattal utazik, egy nagy ívű ún. kommunikációs stratégia része; ettől ő még miniszterelnök, csípje meg a kánya.
Vas Gábor
