A Kultiplex eltakarítása - Amputálva

  • - somlyódy -
  • 2008. március 27.

Belpol

Fel-felröppennek hírek arról, hogy a Kultiplex telke túlontúl értékes ahhoz, hogy egyszerű parknak áldozzák be. Hiszen az "ingatlan" hívó szava mellé az "üzlet" társul, ez olyasféle evidencia, mint hogy a kávé mellé jár a cukor.
Fel-felröppennek hírek arról, hogy a Kultiplex telke túlontúl értékes ahhoz, hogy egyszerű parknak áldozzák be. Hiszen az "ingatlan" hívó szava mellé az "üzlet" társul, ez olyasféle evidencia, mint hogy a kávé mellé jár a cukor.

A ferencvárosi önkormányzat, bármilyen hihetetlen, azért sürgeti egyik kulturális helyének csereingatlan nélküli megszüntetését és bontását, mert elege van belőle. Ez minden, amit a Kultiplex tervezett eldózerolásáról a rendelkezésre álló nyilvános dokumentumokból ki tudtunk deríteni, eltekintve attól, amit már egy éve mindenki tud és meg is írt. Vagyis adott egy nagy, beépítetlen, az Üllői úttal határos telek, ahová először a SOTE kívánt építkezni, mielőtt rokonszenvesebb helyszínt talált volna magának a Tűzoltó utcában. A közterületet Ferencváros megosztotta, kisebbik részét eladta egy izraeli cégnek, amely szállodát épít. A másik fele, egy nagy, felettébb lehasznált parkszelet, a Kultiplex mögött bekanyarodva lyukad ki a Kinizsi utcára. Csakhogy a 2006 tavasza óta hatályos kerületi szabályozási terv igen érzékenyen úgy rendelkezik, hogy amit itt elvett a zöldből, visszaadja amott. A Kultiplex (korábban Blue Box, még korábban Kinizsi mozi) pechje, hogy közel van - a szomszédos UPC épületét pedig nem érheti dózer, ez magától értetődő.

E zöldügyi szemléletmód kapóra jött a ferencvárosi képviselőknek. A helyzet viszonylag egyszerű volt, hiszen az egy négyzetméterre eső kulturális szolgáltatások arányát településeinken nem írja elő helyi vagy magasabb érvényű szabályzat. De ha előírná is, az a kvóta a Kultiplexre nem vonatkozna - világlik ki a Kulti-ügy bizottsági és testületi jegyzőkönyveiből. A kormánypárti többségű testületben lényegében teljes az összhang a Kulti megítélésében, így az épület elbontása sem politikai, sem generációs, sem gender issue-nak nem mondható. Tisztelet a kivételnek, jelesül Emődy Zsolt liberális képviselőnek, aki egyszer-kétszer szóvá tette, hogy nem "egy 'városromboló', mindenféle értéktől mentes intézményről van szó". E meglátásával - mellyel egyébként elsősorban a mozit fényezte - egyedül maradt. Martos Dániel, a Kulti bontásáról szóló előterjesztést jegyző egyik fiatal fideszes képviselő - aki a műintézménnyel szemben lakik - egyenesen úgy vélekedett, "az éjszaka közepén autók tetején táncolnak, hangoskodnak stb. a kulturálatlanul szórakozók. (É) Akarva akaratlanul magával hozza ez a hely az alvilági emberek megjelenését, akik drogot árulnak, lopnak stb. Többszöri rendőri kivonulás után is visszajönnek és ott vannak." Az alvilágiak nemcsak kábítószert hoznak és mások értékeit viszik, hanem abnormális viselkedésmintákat honosítanak meg - legalábbis ez derül ki Jelinek Benjámin (Fidesz-KDNP) előterjesztőtárs hozzászólásából. "Ha az ember kijön a moziból, nem az autók tetején, hanem a járdán közlekedik, és nem kezdi el bontani a szomszédos épületet." Nyilván e destruktív magatartás tapasztalata késztette Martos képviselőt arra, hogy amikor később felröppent a hír, hogy az önkormányzat cserehelyiséggel segíthetné a Kultiban működő Tilos Rádiót, ekképp esedezzen: "Kérem, ha lehet, ezt a polgármester úr cáfolja meg!" (A polgármester nem cáfolta a hírt, ám eddig megfelelő hely sem került a Tilosnak.)

2007 februárjában Jelinek képviselő helyzetértékelése szerint "már látszódik a fény az alagút végén, végre elindult valami". Igaz, sokba - "fájdalmasan sok pénzbe" - van a tisztítótűz a kerületnek, 150 millió forintba. Martos és Jelinek képviselők számolták ki, hogy ennyibe kerül megvásárolni és lebontatni az épületet; az összeget a kerület az Üllői úti telek másfél milliárdos bevételéből különítette el. Igaz, arra nem készültek fel, hogy a kollektív igénybevétel és a híresztelések ellenére az épület nem düledező viskó, hanem masszív vasbeton konstrukció (szakértők szerint nem egyedi darab, de Bauhaus stílusú).

Kandolka László (Fidesz-KDNP) mindenesetre a bontóemberek megérkezéséig is korlátozta volna az intézmény működését. Hogy ez nem történt meg, késő bánat volt 2007 végére, amikor egy karácsonyi nagyrendezvényt (majd váratlanul még egyéb rendezvényeket is) mindenképp el kellett még viselni. Akkor a Kultiplexet már a közerkölcsöt és a karácsonyt közvetlenül fenyegető fertőként emlegették. Bácskai János (Fidesz-KDNP) a F. U. C. K. The Christmas Party elnevezésű rendezvény miatt kelt ki: "Ezen a rendezvényen fellépett többek között egy Radikális Amputáció nevezetű zenekar. Számainak címei is - (pl. 'Bélféreg' stb.) a keresztény ünnep előestéjén - gyalázatosak. (...) Azt gondolom, hogy az is késő lenne, ha ma bezárnánk ezt az intézményt. Azt várom, szinte követelem az önkormányzat vezetőitől, hogy minél előbb sikerüljön ezt a műveletet végrehajtani." Szavait az esemény "méltó ellentételezéseként" egy József Attila-idézettel nyomatékosította. Végül a városrész szabaddemokrata vezetője, a közvetlen véleménynyilvánítástól egyébként tartózkodó Gegesy Ferenc adott hangot egyetértésének. "A helyi tévében magyaráztam az elképedésemet. (...) Azzal is egyetértünk, hogy az amputáció hívei vagyunk, csak más értelemben." Így múlik el a világ dicsősége.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.