A Kultiplex eltakarítása - Amputálva

  • - somlyódy -
  • 2008. március 27.

Belpol

Fel-felröppennek hírek arról, hogy a Kultiplex telke túlontúl értékes ahhoz, hogy egyszerű parknak áldozzák be. Hiszen az "ingatlan" hívó szava mellé az "üzlet" társul, ez olyasféle evidencia, mint hogy a kávé mellé jár a cukor.
Fel-felröppennek hírek arról, hogy a Kultiplex telke túlontúl értékes ahhoz, hogy egyszerű parknak áldozzák be. Hiszen az "ingatlan" hívó szava mellé az "üzlet" társul, ez olyasféle evidencia, mint hogy a kávé mellé jár a cukor.

A ferencvárosi önkormányzat, bármilyen hihetetlen, azért sürgeti egyik kulturális helyének csereingatlan nélküli megszüntetését és bontását, mert elege van belőle. Ez minden, amit a Kultiplex tervezett eldózerolásáról a rendelkezésre álló nyilvános dokumentumokból ki tudtunk deríteni, eltekintve attól, amit már egy éve mindenki tud és meg is írt. Vagyis adott egy nagy, beépítetlen, az Üllői úttal határos telek, ahová először a SOTE kívánt építkezni, mielőtt rokonszenvesebb helyszínt talált volna magának a Tűzoltó utcában. A közterületet Ferencváros megosztotta, kisebbik részét eladta egy izraeli cégnek, amely szállodát épít. A másik fele, egy nagy, felettébb lehasznált parkszelet, a Kultiplex mögött bekanyarodva lyukad ki a Kinizsi utcára. Csakhogy a 2006 tavasza óta hatályos kerületi szabályozási terv igen érzékenyen úgy rendelkezik, hogy amit itt elvett a zöldből, visszaadja amott. A Kultiplex (korábban Blue Box, még korábban Kinizsi mozi) pechje, hogy közel van - a szomszédos UPC épületét pedig nem érheti dózer, ez magától értetődő.

E zöldügyi szemléletmód kapóra jött a ferencvárosi képviselőknek. A helyzet viszonylag egyszerű volt, hiszen az egy négyzetméterre eső kulturális szolgáltatások arányát településeinken nem írja elő helyi vagy magasabb érvényű szabályzat. De ha előírná is, az a kvóta a Kultiplexre nem vonatkozna - világlik ki a Kulti-ügy bizottsági és testületi jegyzőkönyveiből. A kormánypárti többségű testületben lényegében teljes az összhang a Kulti megítélésében, így az épület elbontása sem politikai, sem generációs, sem gender issue-nak nem mondható. Tisztelet a kivételnek, jelesül Emődy Zsolt liberális képviselőnek, aki egyszer-kétszer szóvá tette, hogy nem "egy 'városromboló', mindenféle értéktől mentes intézményről van szó". E meglátásával - mellyel egyébként elsősorban a mozit fényezte - egyedül maradt. Martos Dániel, a Kulti bontásáról szóló előterjesztést jegyző egyik fiatal fideszes képviselő - aki a műintézménnyel szemben lakik - egyenesen úgy vélekedett, "az éjszaka közepén autók tetején táncolnak, hangoskodnak stb. a kulturálatlanul szórakozók. (É) Akarva akaratlanul magával hozza ez a hely az alvilági emberek megjelenését, akik drogot árulnak, lopnak stb. Többszöri rendőri kivonulás után is visszajönnek és ott vannak." Az alvilágiak nemcsak kábítószert hoznak és mások értékeit viszik, hanem abnormális viselkedésmintákat honosítanak meg - legalábbis ez derül ki Jelinek Benjámin (Fidesz-KDNP) előterjesztőtárs hozzászólásából. "Ha az ember kijön a moziból, nem az autók tetején, hanem a járdán közlekedik, és nem kezdi el bontani a szomszédos épületet." Nyilván e destruktív magatartás tapasztalata késztette Martos képviselőt arra, hogy amikor később felröppent a hír, hogy az önkormányzat cserehelyiséggel segíthetné a Kultiban működő Tilos Rádiót, ekképp esedezzen: "Kérem, ha lehet, ezt a polgármester úr cáfolja meg!" (A polgármester nem cáfolta a hírt, ám eddig megfelelő hely sem került a Tilosnak.)

2007 februárjában Jelinek képviselő helyzetértékelése szerint "már látszódik a fény az alagút végén, végre elindult valami". Igaz, sokba - "fájdalmasan sok pénzbe" - van a tisztítótűz a kerületnek, 150 millió forintba. Martos és Jelinek képviselők számolták ki, hogy ennyibe kerül megvásárolni és lebontatni az épületet; az összeget a kerület az Üllői úti telek másfél milliárdos bevételéből különítette el. Igaz, arra nem készültek fel, hogy a kollektív igénybevétel és a híresztelések ellenére az épület nem düledező viskó, hanem masszív vasbeton konstrukció (szakértők szerint nem egyedi darab, de Bauhaus stílusú).

Kandolka László (Fidesz-KDNP) mindenesetre a bontóemberek megérkezéséig is korlátozta volna az intézmény működését. Hogy ez nem történt meg, késő bánat volt 2007 végére, amikor egy karácsonyi nagyrendezvényt (majd váratlanul még egyéb rendezvényeket is) mindenképp el kellett még viselni. Akkor a Kultiplexet már a közerkölcsöt és a karácsonyt közvetlenül fenyegető fertőként emlegették. Bácskai János (Fidesz-KDNP) a F. U. C. K. The Christmas Party elnevezésű rendezvény miatt kelt ki: "Ezen a rendezvényen fellépett többek között egy Radikális Amputáció nevezetű zenekar. Számainak címei is - (pl. 'Bélféreg' stb.) a keresztény ünnep előestéjén - gyalázatosak. (...) Azt gondolom, hogy az is késő lenne, ha ma bezárnánk ezt az intézményt. Azt várom, szinte követelem az önkormányzat vezetőitől, hogy minél előbb sikerüljön ezt a műveletet végrehajtani." Szavait az esemény "méltó ellentételezéseként" egy József Attila-idézettel nyomatékosította. Végül a városrész szabaddemokrata vezetője, a közvetlen véleménynyilvánítástól egyébként tartózkodó Gegesy Ferenc adott hangot egyetértésének. "A helyi tévében magyaráztam az elképedésemet. (...) Azzal is egyetértünk, hogy az amputáció hívei vagyunk, csak más értelemben." Így múlik el a világ dicsősége.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.