Múlt csütörtökön Budapesten érte az EKF főigazgatóját azonnali leváltásának híre. Mészáros az erről döntő pécsi közgyűlés óráiban gyanútlanul tárgyalt a fővárosban; egy héttel korábban Tasnádi Péter polgármester cáfolta a megyei lapban a Mészáros menesztéséről szóló információkat. Mi több, a múlt hét elején együtt népszerűsítették Brüsszelben a programot. Ugyanakkor az sem volt titok a városban, hogy a főigazgató és a polgármester viszonya korántsem olyan felhőtlen, mint amikor a polgármester a British American Tobacco kormányzati lobbistájaként ténykedő Mészárost kiszemelte a posztra. Akkor Mészáros az ellenzéki Fidesz-frakciót is meggyőzte arról, hogy ő az a "profi menedzser", aki rendet vág az Európa Kulturális Fővárosa projektet övező káoszban. (Lásd a Mészáros Andrásról készült portrét: Kvantanaméra, Magyar Narancs, 2008. május 15.)
Az egység rövid
életűnek bizonyult, hiszen a szervezet beígért rendbetétele több feszültséget szított, mint amennyi eredménnyel járt. Kezdődött azzal, hogy Mészáros ösztönzésére a város felbontotta a kulturális kormányzattal kötött támogatási szerződést, aminek az újratárgyalása közel háromnegyed évbe telt. Pár hónappal később lemondásra kényszerült a Hiller István által favorizált Méhes Márton művészeti igazgató, akinek sem a posztját nem töltötték be újra, sem a szervezetet nem gyarapították a megfelelő szakemberekkel - így a programszervezés gazdátlanul maradt (illetve a minisztérium kezdeményezésére felállítottak egy művészeti tanácsot; lásd korábbi cikkünket a kínos és közhelyes programkoncepcióról: Majd Bono elintézi, Magyar Narancs, 2008. május 22.). Mészárosról emiatt mondják azt a városházán, hogy elfelejtette: az EKF kulturális projekt, és ehelyett a kht. "üzletszerű" működésével, a belső szabályzatokkal, szerződésekkel, közbeszerzésekkel foglalkozott. A főigazgató rövid idő alatt a költekezési kedvéről lett hírhedt a városban: míg magának havi másfél millió forintot járt ki az önkormányzatnál, sokat költött a kht. hat igazgatójára, az egyik főtéri kávézóban tartott fogadóórákra (így ragadt rá a "Trendo Bandi" becenév), pesti sofőrre, külkapcsolati tanácsadóra - mindezt anélkül, hogy az egésznek a köz számára is kézzelfogható eredménye lett volna. Tasnádi sosem koppintott ugyan az orrára, de tudható volt: Mészáros több ízben megsértette a polgármestert azzal, hogy önmagát tolta az előtérbe. Nyáron intő jel lehetett számára, hogy csak a prémiuma harminc százalékát szavazták meg. "Kicsit drága volt a stábja meg ő maga is, de ezt tudtuk. Vártuk volna a teljesítményt a profi menedzsernek járó pénzért" - jegyezte meg egy szocialista képviselő a csütörtöki események után.
Ám ez csak az érem egyik oldala, hiszen ilyesfajta indokok miatt korábban is fölállíthatták volna a főigazgatót. A menesztés időzítése és barátságtalan levezénylése inkább másról árulkodik: arról, hogy a döntéshozókat elsősorban nem az EKF iránti aggodalom vezette, hanem a pécsi szocialista frakción belüli átrendeződés érkezett látványos fordulópontjához.
A frakció sohasem volt egységes a polgármester mögött, hiszen összetétele Toller László személyére volt szabva. A szocialisták egy részét az ő egykori emberei, a "Toller-árvák" adják, a másik részét a fiatalok - azonban 2006 őszén egyikük sem Tasnádit tekintette Toller megfelelő utódjának (Tasnádi afféle nevető harmadikként futott be, amikor a két esélyes jelölt, Gonda Tibor alpolgármester és Juhász István városi pártelnök harcába Szili Katalin pécsi illetőségű házelnök beavatkozott). Tasnádin ráadásul az év elején rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak, ami miatt hátrébb lépett: számos hatáskört átengedett egyik alpolgármesterének, Tóth Bertalannak, a párt városi elnökének - így Tóthnak a kulturális fővárosra is befolyása lett. Tóth pedig Tasnádinál jobb viszonyt alakított ki a kulturális miniszterrel és Csák Ferenc újdonsült kulturális államtitkárral, korábbi EKF-koordinátorral. Mészáros eltávolítása a kulturális tárcának is érdekében állt, hiszen éppen elég borsot tört az orruk alá a szerződés felbontásával, a művészeti igazgató eltávolításával, majd a művészeti tanács ignorálásával. Mialatt Tóth a közügyekben előretört, a háttérben is megindult a helyezkedés: amikor a nyár elején a Zuschlag-ügy miatt feloszlatta magát a Fiatal Baloldal (FIB), Pécsett is létrehozták az új mozgalom, a Societas helyi szervezetét, és elkezdtek új tagokat toborozni.
Mészáros menesztéséről már a nyár elején felröppentek hírek, csakhogy annak kivitelezése egészen mostanáig Tasnádi akaratába ütközött. Úgy tudjuk, sokkal tovább most már ő sem halasztotta volna a döntést, de a nyilvános pellengérre állításnál szalonképesebb formát keresett, olyat, ami nem rontja tovább az EKF hírét. A közgyűlést megelőző szerda esti viharos frakcióülésen lényegében azon vitáztak a szocialisták, hogy azonnal vagy csak a hónap végén küldjék el a főigazgatót, mígnem a túlnyomó többség csatlakozott a gyors lebonyolítást követelő Tóth Bertalan vezette "ifjútörökökhöz". A frakcióegység - ami ugyan csak átmenetinek tekinthető - az első nyilvánvaló jele volt az ex-FIB-esek készülődésének a hamarosan esedékes tisztújításra és a 2010-es választásokra. A másnapi közgyűlésen a Fidesz nem nyomott gombot, ezzel demonstrálva, hogy nem asszisztál a szocialista belharchoz. Sőt, Mészárost ők értesítették arról, hogy a testület a távollétében dönt a sorsáról, és egy frakciószünettel nyertek időt, hogy még időben Pécsre érjen, és elmondhassa véleményét (amit ő "Tisztelt Bíróság" megszólítással meg is tett).
A leváltás okaként
az előterjesztésben hosszú lajstrom szerepel a szponzorpénzek elmaradásáról, az EKF negatív médiavisszhangjáról és a különböző hivatalokkal, minisztériumokkal, kulturális szereplőkkel kialakult rossz viszonyról. Mészáros a közgyűlésen és a másnapi sajtótájékoztatón elsősorban a vele kapcsolatos "balkáni" bánásmódot kifogásolta, és kijelentette, hogy bűnbakként próbálják őt használni a belső pártpolitikai harcokban, miközben ő éppen a pártpolitikától akarta távol tartani az EKF-et. Ebben ugyan lehet igazság; de az őt ért kifogásokkal kapcsolatban tény, hogy eddig semmit sem sikerült behoznia abból a nagyjából másfél milliárd forintból, amit az operatív büdzséhez (benne a kulturális programokkal) magánforrásból kellene előteremteni. A volt főigazgató ennek a felelősségét a művészeti tanácsra hárította, mondván, részletes program híján nincs mire szponzort szerezni. Az EKF-ről megjelenő cikkek kritikus hangvételéért az általa észlelt "tudatos, Péccsel szembeni országos médiahadjáratot" okolta, amit nem tudott elhallgattatni a marketing- és kommunikációs munkára ebben az évben elkölthető negyvenmillió forintból. A konfliktusok szerinte azért alakultak ki, mert ő az EKF-év sikerét tartotta szem előtt, és ennek érdekében ütközött másokkal. Akik viszont kapcsolatba kerültek vele, "konfliktuskereső", "cezaromán" embernek ismerték meg; ezt a véleményt osztották azokban a művész- és értelmiségi körökben is, amelyeket a program számára érdemes lett volna megnyerni.
Mészáros leváltását mindenesetre jó érzékkel időzítették az EKF beruházásainak ütemezéséhez. Éppen röviddel ezelőtt zárult le a tervezési szakasz az utolsó köztértervpályázat eredményhirdetésével, és pillanatokon belül kiírják az első kivitelezési közbeszerzési eljárást (lásd keretes anyagunkat). A közgyűlés másnapján Tasnádi és a két alpolgármester sebtében neki is állt a leendő Konferencia- és Koncertközpont helyén, ha nem is az első kapavágásnak, de az első csákányütésnek, ugyanis ott előbb még bontani kell. Nyilvánvaló, hogy a továbbiakban, amikor a beruházási pénzek, összesen harminchatmilliárd forint elkezd Pécsre csorogni, a város vezetése könnyebben boldogul egy kevésbé önálló Pécs 2010 Kht.-val, amelynek fontosabb posztjait megbízhatóbb emberek töltik be. Ennek jegyében a meglehetős önállóságot biztosító főigazgatói és általános helyettesi pozíciókat megszüntették, és az új cégvezetőt ügyvezető igazgatónak nevezték ki, bruttó kilencszázezer forintos fizetéssel. Az utód ifj. Ruzsa Csaba, a kht. korábbi pénzügyi igazgatója, aki csak október végéig kapott megbízást - amit várhatóan meghosszabbítanak majd (úgy, ahogy eddig: pályázat nélkül). Ruzsa Tóthékkal jó viszonyban van, a szocialistákhoz hagyományosan jó kapcsolatok fűzik édesapja, a megyei kórház igazgatója révén is. A mozgástere mindenesetre szűk lesz, hiszen a lényeges döntési kompetencia hamarosan a városházához kerül.
Opus Arcadom
A kulturális főváros beruházásai közül a Konferencia- és Koncertközpont áll a legjobban, amelynek nemrég az Opus 2010 fantázianevet adták egy lakossági névadó pályázaton. Ezerfős hangversenytermével, orgonájával évszázados hiányt pótol a város életében - ha egyszer elkészül. Ennek most már szinte semmi akadálya sincs, csupán a befejezés határideje bizonytalan: hiszen a projekt eredeti ütemezéséhez képest éppen tíz hónapos csúszásban van. Ennek tükrében a tavasszal elhangzott óvatos nyilatkozatot arról, hogy a nyitókoncertet "csak" 2010. március 15-én tartják, most 2010 őszére kellene módosítani. Olyasfajta bakiból legalább nem lesz már több, mint ami a legutóbbi csúszást okozta (későn derült ki, hogy az építkezéshez egy MÁV-telket is ki kell sajátítani), hiszen a projekt múlt csütörtökön megkapta az építési engedélyt. Most tehát minden egyéb a kivitelezőn és az általa készítendő kiviteli terveken múlik. A közgyűlés által elfogadott, de még meg nem hirdetett közbeszerzés például határidőt már nem is mer szabni az ajánlattevőknek. Szab viszont szigorú, a mezőnyt leszűkítő feltételeket szép számmal. Alkalmatlannak minősíti például azokat az indulókat, akiknek az elmúlt öt évből nincs referenciájuk a pécsivel összehasonlítható értékű és tartalmú építési beruházásról. Az ajánlattevőnek többek között egy olyan beruházást is fel kell mutatnia, amely "tartalmaz minimum 1000 férőhelyes, NR 25 akusztikai paramétereknek megfelelőhangversenytermet, beépített orgonát, professzionális hangversenyek megtartására alkalmas, változtatható rendszerűakusztikai belsőépítészetet, mozgatható, változtatható nagyságú színpadtechnikai berendezést" (stb.). Köztudott, hogy magyar terepen kizárólag a Művészetek Palotája felel meg ezeknek a feltételeknek - vagyis ha magyar ajánlat nyer, az egyedül az Arcadomé lehet.
