A Hungerit Zrt. és a Négy Mancs Alapítvány között kitört libamájháborúról és a magyar baromfiexport helyzetéről írva annak idején megkerestük azokat a külföldi szupermarket-hálózatokat, amelyek az alapítvány feketelistája miatt állítólag nem forgalmazzák a Hungerit Zrt. termékeit. A cikk megjelenéséig (lásd: Kapóra jött kampányok, Magyar Narancs, 2008. szeptember 18.) nem reagáltak a kérdéseinkre, de azóta befutottak a válaszok. A hivatalos nyilatkozatok szerint külföldön senki nem bojkottálja a Hungerit Zrt.-t.
Visszapillantó
A Hungerit Zrt. szeptember elején jelentette be, hogy föladja a hízottlibamáj-bizniszt. A döntést a cég a Négy Mancs Állatvédő Alapítvány feketelistájával indokolta, ami miatt úgymond a külföldi forgalmazók elálltak termékeik árusításától. A Hungerit az uniós hízottlibamáj-piac második legnagyobb exportőre volt. Az akkori sajtótájékoztatón Magyar József vezérigazgató elmondta, hogy a társaság kénytelen megválni kétszáz munkásától, és a lépés miatt körülbelül hárommilliárd forint veszteséggel számol erre az évre. Amúgy ez volt az első alkalom, hogy egy zöldalapítvány ilyen lépésre késztetett egy évi harmincegy milliárd forintos forgalmú céget.
A Négy Mancs kampánya olyan jól sikerült, hogy a szaktárca, az FVM tárgyalásokat kezdett a hízottlibamáj-előállítás törvényi szabályozásáról, amely - figyelembe véve az EU vonatkozó ajánlásait - az ipari kényszertömés hosszú távú felszámolását, illetve a termékek megfelelő jelölését célozta meg. Az egyeztetési folyamatból az alapítványt kihagyták.
Noha a Hungerit azzal magyarázta önkéntes akcióját, hogy le akar kerülni az ominózus listáról, semmi nem változott: továbbra is vezeti a Négy Mancs magyarországi feketelistáját. Az alapítvány állítja, hogy listája nem befolyásolja a nemzetközi piacot. A Hungerit azonban a sajtótájékoztatón arról számolt be, hogy a Kaufland, a Metro, a Liedl és a Rewe-csoport áruházai nem veszik át termékeiket addig, amíg azok szerepelnek a listán.
Van vagy nincs bojkott?
Első riportunk írása után levélben kerestük meg az említett multikat; afelől érdeklődtünk, hogy milyen indokokra hivatkozva nem veszik át a Hungerit Zrt. termékeit. A németországi székhelyű Rewe-csoport sajtóosztálya az állítja, hogy semmilyen bojkottról nem tudnak, a Hungerit Zrt. továbbra is a beszállítójuk, a Rewe különböző baromfitermékeket vásárol a magyar cégtől. Levelükből az is kiderül, hogy a Rewe "etikai okok" (értsd: kényszertömés) miatt évek óta nem forgalmaz hízott termékeket, így libamájat sem; egy éve pedig minden kényszertöméssel előállított másodlagos termék (mell, hát, comb stb.) forgalmazását is beszüntették. Más, főleg konkrétan a Hungeritre vonatkozó döntésük nincs a témában.
Az osztrák székhelyű Kaufland áruházlánc válaszában is ehhez hasonló állítások szerepelnek. Érdeklődtünk a Hungerit által felsorolt többi láncnál is, és kiderült, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint senki nem bojkottálja a magyar cég termékeit külföldön - legalábbis hivatalosan nem.
A cégbíróság adatai szerint a Hungerit Zrt. sikeres üzleti vállalkozás, Szentes térségében 1553 embernek ad munkát. Az elmúlt három év mérlegadatai szerint évi harmincmilliárd körüli a forgalma, az adózás utáni nyeresége többnyire hétszázmillió forint feletti. Tavaly különösen jó éve volt: 33 milliárd forintos forgalom mellett 950 millió forint hasznot mutattak ki.
Az idei év azonban baljósan indult: Magyar József vezérigazgató többször is aggodalmát fejezte ki a regionális napilapoknak adott interjúiban a dráguló takarmányárak és a forint nem várt erősödése miatt. Mivel a Hungerit exportcég, jövedelme jelentős része euróbevétel. Ha túl erős a forint, az előre megkötött szerződések miatt a cég nagyot bukik. Márpedig az idei volt az eddigi legnagyobb forinterősödés a nemzetközi pénzpiacon, azaz a Hungerit vesztesége borítékolható volt.
"Elutasítunk minden olyan vádat, amely szerint azért kezdtünk a Négy Mancs listájára hivatkozni, hogy elfedjük a leépítések valós okát" - mondta lapunknak a Hungerit Zrt. sajtóreferense. Beletekinthettünk a cég beszállítóival kötött szerződésekbe, és ezekben nem találtunk olyan pontot, amely külső okokra hivatkozva lehetővé tenné, hogy a zrt. ne fizesse ki partnereit. Beszéltünk a cég több munkásával is: mindegyikük hangsúlyozta, hogy a Hungerit mindent elkövet annak érdekében, hogy elkerülje a további leépítéseket. Kétszáz embertől azonban meg kell válniuk: azoktól, akik a hízott baromfikkal foglalkoztak. Eddig ötven dolgozót bocsátottak el a bojkottra hivatkozva. Ugyanakkor az is tény, hogy a cég folyamatosan állásokat hirdet a szentesi regionális lapokban.
"Informális csatornákon keresztül értesültünk a bojkottról" - mondták a cégnél, és a zrt. egyik importőrének, Hubert Strizingernek a levelét mutatták. A Hungerit partnere ebben azt az értesülését osztja meg, hogy tudomása szerint egyes áruházláncok nem veszik át a Hungerit semmilyen termékét addig, amíg a cég rajta van a Négy Mancs listáján.
"Hiába nem állítunk elő már hízott árut, az összes termékünk egy cégkód, a HU 110 alatt szerepel. Amíg a cég ezzel a számmal van rajta a Négy Mancs listáján, semmit sem vesznek át tőlünk" - mondták a cégnél lapunknak.
Kérdésünkre, hogy akkor hivatalosan miért nem ismerik el az áruházláncok a bojkottot, az alábbi választ kaptuk: mivel minőségi kifogások nincsenek, a bojkott miatt azonnal megbüntetné őket az uniós versenyhivatal. A multik attól is félnek, hogy a Négy Mancs ellenük is kampányt indít, amennyiben a feketelistán szereplő cégek termékeit forgalmaznák.
Civil szeminárium
A multik félelme a Négy Mancstól nem tűnik alaptalannak: külföldön jelentős politikai tőkével rendelkeznek, befolyásukat közvetlenül a Greenpeace-éhez hasonlítják; például az alapítvány elnöke, Helmut Dingler nemrégiben vett át állami elismerést Németországban. Az alapítvány azonban nem riad vissza gerillaakcióktól sem (különböző demonstrációk, transzparenses tiltakozások, kiláncolás stb.), külföldön már tartóztattak le mancsos aktivistákat is. Egyébként a magyar baromfiiparra vonatkozó feketelista sem tekinthető legálisnak, amennyiben a listán szereplő cégek egyike sem sért törvényt. Igaz, az alapítvány a listát csak tájékoztató jellegűnek tartja, a "bűnös" cég termékeinek átvételét az adott forgalmazó cégre bízzák, lelkiismereti alapon. "Szankciókkal" a forgalmazókat elvileg nem sújtják.
Az elmúlt egy hónap nyilatkozatháborújából egy dolog biztosan kiderült: a Négy Mancs Alapítványnak esze ágában sincs levenni a listáról a Hungerit Zrt.-t, hiába szüntette be a cég a hízott baromfi tenyésztését. Néhány órára ugyan lekerült, de aztán újra visszatették oda.
Az alapítványnál szóvivőváltás is volt: az osztrák Markus Miller vette át az előző cikkünkben megszólalt Gergely Zsófia helyét. Úgyhogy most Millertől kérdeztük, hogy miért szerepel még mindig a Hungerit a feketelistán, ha egyszer fölszámolták a kényszertömést. Miller nyitásként kifejtette, hogy "Magyarország tagja volt a Szovjetunió kommunista rendszerének" illetve, hogy "ebből kifolyólag a magyar ipar máig rossz minőségű termékeket termel nagy mennyiségben", majd közölte, hogy addig nem kerülnek le cégek a Négy Mancs listájáról, ameddig bármilyen más módon is kapcsolhatók a kényszertöméshez. A vágóhidakat, a logisztikát és a nevelőfarmokat (ergo magát a baromfiipart), illetve az anyagi összefonódást említette - de csak általánosságban, konkrét példákat nem hozott föl. Állítása szerint a Négy Mancs Alapítvány éppen tárgyalásokat folytat a Hungerit Zrt.-vel - igaz, tudomásunk szerint erről éppen a Hungerit Zrt. nem értesült. Markus Miller nyilatkozatából megtudhattuk továbbá, hogy a magyar népnek örülnie kellene, amiért a Négy Mancs segítségével megszabadulhat a baromfiipart uraló kizsákmányoló külföldi nagytőkésektől.
Eszed-e?
A libamáj nem tartozik a megfizethetetlen luxuscikkek közé. Egy kiló első osztályú hízottliba-máj ára 5000-8000 forint körül mozog. Magyarországon az első számú libamáj-felvevő helyek az éttermek és a vendéglők: gyakorlatilag minden magyar étterem étlapján találhatunk libamájból készült ételt.
