A MiG-ügy: Vakrepülés

szerző
György Bence
publikálva
1996/25. (06. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Hétfőn elvileg véget ért Keleti György vesszőfutása. Talán befejezi munkáját a parlamenti vizsgálóbizottság, állást foglalhat a honvédelmi bizottság. Ám tíz kormánypárti taggal (plusz kilenc ellenzékivel) sem lehet megkerülni azt a tényt, amit a miniszterelnök is elismert, s amit azóta mindenki bebizonyított, aki él és mozog a honban: a kormány egyik tagja megsértette az alkotmányt.

Irigylésre méltó akciót hajtott végre Póda Jenő MDF-es képviselő, amikor alkotmánysértésen kapta a legnépszerűbb szocialista minisztert. Nem mondhatni, hogy kíméletes volt: a tévéközvetítés idején éppen a miniszterelnökből passzírozta ki a beismerő mondatokat - de hát egy ellenzéki képviselőtől nem lehet elvárni, hogy K-vonalon szóljon előre, ha bakizni készül a koalíció. Képviselő úr, önnek igaza van - szólott Horn Gyula, majd gyorsan levezette, hogy ha valaki,

 

hát Keleti György

nem felel semmiért. Sőt, amint a magyar honvédelem minisztere rádöbbent, hogy addig lényegében halvány fogalma sem volt arról, éppen hol van a magyar honvédség elitje, azonmód hazarendelte az elbitangolt MiG-eket, így állítva helyre hazánkban seperc alatt az alkotmányos rendet.

Hamar kiderült azonban: ennyivel nem lehet megúszni, vizsgálat megindítása szükségeltetik. Keleti György objektív tényfeltáró csapatot hozott össze, amelyben a főobjektív maga a tárca politikai államtitkára, Fodor István lett. Időközben érdekes jelenetben lehetett része annak, aki a vizsgálóbizottság létrehívásának másnapján a parlament miniszterelnöki oldalán tartózkodott. A Horn Gyulától távozó honvédelmi miniszter a környező újságírókat hóna alá kapva a sajtótájékoztatóra rendszeresített szalonba ment, ahol párás szemmel jelentette be: a kormányfő döntését megkönnyítendő, felajánlotta lemondását. Borzasztó kíváncsiság fogott el mindenkit, s megkörnyékezték a miniszterelnök feliratú nyílászárót, amely a ciklus kezdete óta először hihetetlen áteresztőképességről tett tanúbizonyságot. Odabenn tiszta forrásból származó információk álltak rendelkezésre arról, hogy a vizsgálat ugyan még nem ért véget, de a közlékeny kormányfő már elegendő tudás birtokába jutott ahhoz, hogy kétkedés nélkül eldönthesse: egy kis alkotmánysértésért nem áldozza be Keletit.

Az objektív tényfeltárás vége az lett, hogy bemártották a nyugdíjba akkor még csak készülő vezérkari főnököt, Németh Sándort és az egyik helyettes államtitkárt.

 

Az objektívek

kiderítették: Borsits László helyettes államtitkári rangban felel a hadseregért, amely megállapítás egyben azt is jelentette, hogy Borsits fejének a porba kell hullnia. Ám Borsits végül is fontos szereplője lett a második felvonásnak. A honvédelmi bizottság tudniillik szintén vizsgálatot indított (itt ellenzékiek is helyet kaptak). A zárt ülések egyikén aztán Borsits nem is felejtette el megjegyezni, hogy a tisztelt képviselők által vizsgált dokumentumok nem azonosak azokkal, amelyeket az objektívek vizsgáltak. Ez meg az kikerült, más meg bekerült - előfordul ilyesmi. Nagyítókat vettek elő a hon atyái, egyre inkább úgy tűnt, hogy van benne igazság, meg az is, hogy a kozmetikázást maga Fodor István rendelte meg.

Fodor rövid nyilatkozatot adott a Narancsnak, amelyben rávilágított: a vitatott dokumentum voltaképpen napi jelentés, amely a minisztérium vezetőinek készült. Ezt mindig húsz példányban sokszorosítják, s a címzettek láttamozzák, ráróják szignójukat. Mivel a bizottság az eredeti anyagokat kérte, a láttamokat - szignóstul - kivették, hiszen annak ott már nem volt jelentősége, ilyen egyszerű ez, magyarázta Fodor.

Hétfőn (lapzártánk után) ért véget tehát a vizsgálat; nézzük, mire juthattak. A külföldi hadgyakorlatokat már ősszel előkészítették, de meg kellett várni a költségvetést, mennyi jut erre. Megérte az óvatosság, húzni kellett a nadrágszíjon. Az új menetrendet március 13-ra állította össze az illetékes kollégium. Március 27-re előterjesztéssé formálták, s mivel erre lehetőség van, ötnapos, tehát rövidített közigazgatási eljárást kértek. A Pénzügyminisztérium azonban további adatokat kért, s részben emiatt csak április 27-re került a közigazgatási államtitkárok soros értekezletére az anyag. Elfogadták, de a következő héten nem volt kormányülés, így május 9-re maradt a dolog - ez már késő volt, mivel a MiG-ek május 13-án indultak Lengyelországba, amit a parlamentnek, ad absurdum, május 13-án, hétfőn lehetett volna legkorábban engedélyezni.

 

Keleti körlevelet intézett

a frakcióvezetőkhöz, kérve, hogy a május 13-ával kezdődő héten támogassák a kivételes és sürgős eljárást, ami egynapos vitát és azonnali döntést jelent (ehhez négyötödös többség, tehát az ellenzék is kell). A levélből azonban, ellenzéki képviselők szerint éppen a fent említett okok miatt, kimaradt a lengyelországi vakrepülés, csak a következő heti légvédelmi hadgyakorlat szerepelt az érvek között. Emiatt vélték később úgy az ellenzékiek, hogy a késésből fakadó alkotmánysértésnél is súlyosabb mulasztás történt: a miniszter, nyilván hibáját felismerve, félrevezette a parlamentet. Fodor István a Házbizottság ülésén egyébként nem hazudott kifejezetten, de nem is említette a lengyelországi repülést, hiszen Demeter Ervin (MDF) a következő heti gyakorlat felől érdeklődött, amikor azt kérdezte, hogy kint vannak-e már a csapatok. Mindenesetre az ellenzék nem szavazta meg az előterjesztés kivételes tárgyalását, így a nagy ívű politizálás eredményeképpen egy gyakorlattól elesett a hadsereg.

Mindent összevetve, Keleti volt már jobb színben is így, nyárelő tájékán, de semmi gond, hamarosan ismét kimehet a napra, úgy hírlik.

György Bence

 

szerző
György Bence
publikálva
1996/25. (06. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra