Az Orbán-kormány közvetlenül a kormányváltás elõtt egy olyan határozatcsomagot hagyott jóvá, amelynek értelmében Berkecz Mária, a Millenáris Kht. ügyvezetõ igazgatója helyére Nagy Bernadettet, az Országimázs Központ fõosztályvezetõ-helyettesét nevezik ki. A kabinet arról is döntött, hogy menesztik a kht. felügyelõbizottságát, és a váltással egy idõben a cég alaptõkéjét
négymilliárd forinttal emelik
- derül ki a forrásaink által megismert rendõrségi jegyzõkönyvekbõl. A Fidesz-kormány kapkodását jól mutatja, hogy május 18-án, egy szombati napon hívatták be Berkecz Máriát és a munkáltatói jogokat gyakorló Bártfai Bélát, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkárát. Busás végkielégítést ígértek annak érdekében, hogy a volt ügyvezetõ ne mutasson túlzott ellenállást menesztése ellen. Az intézkedés a legnagyobb titokban zajlott, információink szerint (egy címpéldány kivételével) az a jegyzõkönyv is eltûnt, amelybõl következtetni lehetett volna, mi volt a mozgatója e döntéssorozatnak. A rendõrség is csak az üléseken jelen lévõ könyvvizsgáló vallomása alapján értesült errõl.
Gazdasági szakemberek szerint a négymilliárd forint elég lett vol-na a Millenárisnak a teljes MSZP-SZDSZ-ciklus alatti mûködésre - a kht. új vezetése is nagyjából évi egymilliárdnyi költségvetési támogatásból gazdálkodik. A sietség oka valószínûleg az volt, hogy Orbánék minél hamarabb akarták újra megkötni azokat a szerzõdéseket, amelyek május 31-ével (a hosztesz cég kivételével) valamennyi alvállalkozóval lejártak. Ily módon nemcsak azt érték volna el, hogy a park biztosan tovább üzemel, de azt is, hogy a Wermer András érdekeltségébe tartozó Millenáris Rt. újabb megbízásokhoz jut. Bártfai Béla mindenesetre csak annyit mondott azon a májusi szombaton, hogy "mindennel meg vannak elégedve - mondta Berkecz Mária -, de az alapító új koncepciót akar megvalósítani, és ezért új ügyvezetõben gondolkodik".
Berkecz Mária felmentésének körülményei - a jelentõs összegû végkielégítés, a magas hallgatási pénz - kiváló alkalmat adtak a figyelemelterelésre. Ez részben be is jött: mind a sajtó, mind az új kormány figyelme az õ személyére és a kht. gazdálkodására irányult. Nagy Bernadett tehát (aki mindvégig figyelemmel kísérte a Millenáris üzletpolitikáját, pénzügyeit) mindeközben a már jól bevált alvállalkozói rendszerrel tovább üzemeltethette volna a kht.-t. Érdemes felidézni Borókai Gábornak a 2002. május 22-i kormányülést követõ sajtótájékoztatón mondott szavait: újságírói kérdésre válaszolva a volt kormányszóvivõ Berkecz Mária felmentésének okáról azt mondta: "Ha közös megegyezéssel két félnek elválnak az útjai, akkor az azt jelenti, hogy egyetértenek abban, ami történt, és nem szorul indoklásra a helyzet." A kormány bedobta a csalit, amire mindenki ráharapott, hiszen mindenki a volt ügyvezetõben vélte fölfedezni a bûnöst.
Nagy Bernadett végül nem jelentkezett. Nem lehet tudni, miért hátrált meg: talán a bizton prognosztizálható vizsgálattól ijedt meg. Nem folyósították a milliárdos alaptõke-juttatást sem. A Millenárison a kormányváltásig gyakorlatilag megállt az élet. A biztonsági cég még "társadalmi munkában" ellátta feladatát, bízva abban, hogy szerzõdését meghosszabbítják, de rajtuk kívül szinte valamennyi alvállalkozó felfüggesztette parkbéli mûködését. Az Álmok álmodói - Világraszóló magyarok címû kiállítás az új ügyvezetõ, Mizsei Zsuzsa kinevezéséig bezárt. Mizsei a szóban forgó szerzõdéseket meghosszabbította - elmondása szerint reálisabb áron.
Keller László 2001-ben,
még az MSZP frakcióvezetõ-helyetteseként kezdett foglalkozni a Millenárissal: többször nehezményezte, hogy a létesítményegyüttes tényleges építési költségei nem nyilvánosak. A kormányváltás után immáron közpénzügyi államtitkárként vetette bele magát a Millenáris Kht. gazdálkodásának a vizsgálatába.
2002 júniusában feljelentést tett a rendõrség Szervezett Bûnözés Elleni Igazgatóságán jelentõs vagyoni hátrányt okozó hûtlen kezelés gyanúja miatt; ebben Berkecz Mária volt ügyvezetõ igazgató és Bártfai Béla volt közigazgatási államtitkár szerepel gyanúsítottként. Keller szerint jogtalanul állapodtak meg Berkecz bruttó 21,6 millió forintos végkielégítésében, és a kétéves titoktartásért kapott 10 milliós hallgatási pénzben. Keller törvénytelennek tartotta azt is, hogy Berkecz Mária - ugyancsak végkielégítésként - megkapta a 4,4 millió forintra becsült szolgálati Mitsubishi Galant típusú autóját is.
Bártfai Béla a kihallgatások során nem ismert el semmit, és nem is mutogatott másra. Rendõrségi forrásunk meg nem erõsített információja szerint egy vallomásában kijelentette: Stumpf István kancelláriaminiszter utasította arra, hogy a fenti feltételekkel "most és azonnal" egyezzen meg Berkecz Máriával - ezt azonban Bártfai késõbb visszavonta. Kormánypárti forrásaink szerint ezzel párhuzamosan a legmagasabb politikai körökben erõs lobbi indult azért, hogy a kezdetben nagy vehemenciával felgöngyölíteni kívánt Millenáris-ügyben véletlenül se történjék semmi látványos. Kormányoldalon - név nélkül - informátoraink emögött azt a Horváth Istvánt sejtik, aki egyrészt 1982-ben belügyminiszterként írta alá Medgyessy Péter szigorúan titkos tiszt leszerelõ nyilatkozatát, másrészt Stumpf István apósa. E véleményt forrásaink kézzelfoghatóan nem tudták alátámasztani: az viszont tény, hogy Horváth István semmi érdemit nem mondott arról, mivel foglalkozott a jelenlegi miniszterelnök D-209-esként.
Keller pozíciója folyamatosan gyengült; bár maradék támogatói szorgalmasan interpellálták a legfõbb ügyészt annak érdekében, hogy megtalálják a közpénzügyi államtitkár igazát, a szocialista elit némely tagjai egyre terhesebbnek érezték a kelleri irányt. Például amikor 2003 októberében Világosi Gábor (SZDSZ) a Millenáris ügyeirõl kérdezte Polt Pétert az Országházban, a legfõbb ügyész válaszát éppen hogy (172-170 arányban) sikerült a kormánytöbbségnek el-utasítania. A hét tartózkodó között több kormánytag is volt, valamint Szili Katalin házelnök. Keller László tisztában volt azzal, hogy csak akkor produkálhat eredményeket, ha a "nyomozást" kiterjesztik a Miniszterelnöki Hivatal volt tisztségviselõire. Szabó Zoltán (MSZP) ezért országgyûlési vizsgálóbizottság felállítását indítványozta. A beadványban a képviselõ név szerint említi Stumpf Istvánt, továbbá meg nem nevezett tisztviselõkre, tisztségviselõkre terjesztené ki a vizsgálatot. Szabó Zoltán indítványa 2003. október 20-án érkezett meg a házelnökhöz, de idén márciusig valahogy mindenki megfeledkezett róla; csak a közelmúltban fogadták el példás gyorsasággal (noha hét MSZP-politikus is a bizottság ellen voksolt).
Az ellenzék is érzékelte, hogy az MSZP megosztott a Millenáris-ügy következetes feltárásában. A ziccert ki is használták: a Fidesz folyamatosan támadta Kellert, akit arc nélküli, saját levében fõvõ politikusnak titulált, s hovatovább arra szólította föl, hogy állítólagos tévedéseiért kérjen bocsánatot. A jelek szerint Keller is rájött: meg van kötve a keze. A Millenáris-bizottság azóta sem állt föl, és nem kell jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy belássuk: nem is fog.
A Millenáris Kht. jelenlegi vezetése a politika tényfeltárási buzgalmának alábbhagyása után szembe találta magát azzal a szövevényes jogi helyzettel, amelyet kezdetben talán nem is látott át. Egy olyan társaságot kell irányítaniuk, amelynek az eredeti tervek szerint ebben a formában már rég nem volna szabad léteznie.
A Kisrókus 2000 Kft. egy ideig türelmesen várt, s csupán néha elégedetlenkedett a folyamatosan halmozódó tartozásai miatt. 2002. december 31-e után azonban keményebb hangot ütött meg: ekkor járt le az a bérleti szerzõdés, amelynek értelmében a Millenáris Kht. a Millenáris Park területén tartózkodhatott. A kft. folyamatosan a piaci hasznosítás mellett érvelt, míg a kht. szerette volna a saját tulajdonában tudni a területet és a rajta lévõ ingatlanokat. Ez utóbbira azonban semmi esélye sem volt. A közel 10 milliárd forintos alap-tõkéjû céget ugyanis nemcsak az Orbán-, hanem a Medgyessy-kormány is tuti üzletnek tartotta: amennyiben értékesíti a területet, minimum az alaptõke összege folyik vissza a költségvetésbe.
Nem meglepõ, ha az elõzetes tervekkel ellentétben a kultuszminisztérium helyett az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) lett a befutó: az õ felügyelete alá helyezték ugyanis a kht.-t. Ezzel együtt bejelentették, hogy a kormány a tízpontos Európa-terv egyikeként a Millenárison a csatlakozás jegyében létrejön "egy, a tematikájában az innovációt, a jövõ technológiáit és társadalmát bemutató intézmény és interaktív kiállítótér, vagyis a Jövõ Háza". Az IHM-hez került a Kisrókus 2000 Kft. is, amelynek a száz- százalékos üzletrészét átcsoportosították a kincstári vagyonba. Az új projekt harmonizál a Kisrókus 2000 Kft. korábbi terveivel: a Miniszterelnöki Hivatal közlése szerint "elképzelhetõ, sõt kívánatos piaci források bevonása" is a megjelölt kulturális célok eléréséhez. Az, amit a fejlesztési elképzelésekrõl tudni lehet, szinte teljes hasonlóságot mutat a Kisrókus 2000-es javaslataival. Megbízható értesüléseink szerint az új parkterület kialakítására a Millenárist is kivitelezõ Céh Rt. a nagy esélyes: az építõipari vállalkozás már dolgozik a terveken.
A Millenáris jövõje mindezek ellenére - vagy éppen mindezek miatt - változatlanul bizonytalan. Gál J. Zoltán kormányszóvivõ 2002 júniusában még azt mondta: "Medgyessy Péter kormányának szándéka, hogy a Millenáris Park (É) a huszonegyedik századi magyar és nemzetközi kultúra fellegvárává, az ország kulturális jelképévé váljon." Információink szerint azonban az új tulajdonosnak nem épp az elsõrendû céljai közé tartozik, hogy megõrizze az intézmény eddigi kulturális funkcióját. Az IHM-nek nem akkora a költségvetési kerete, hogy abból jelentõs tételeket fordíthatna kulturális rendezvények, színházi elõadások, kiállítások finanszírozására. Nem mellesleg: egy informatikára és hírközlésre szakosodott minisztérium ugyan miért invesztálná éves forrásainak jelentõs hányadát egy, a profiljához nem illõ tevékenységbe? Márpedig egy ekkora komplexum sikeres mûködtetéséhez sok pénz kell. A Medgyessy-kormány kezdetben presztízskérdésnek tekintette, hogy a Millenáris Park legalább olyan színvonalon mûködjön tovább, mint az Orbán-kormány idejében, de idõvel egyre terhesebbé vált számára az üzemeltetés. Az új vezetés hiába faragott jelentõsen a mûködési költségekbõl, a Millenáris megközelítõleg évi egymilliárd forintos támogatást így is felemészt. Ezt a hatalmas összeget már az elõzõ ciklus alatt sem tudták kisajtolni a Miniszterelnöki Hivatal büdzséjébõl - a helyzet nem változott e téren. Úgy tudjuk, épp emiatt került a képbe az IHM, amely el tudta különíteni a fenntartáshoz szükséges összeget, azaz 700 millió forintot. Ezt kiegészítették a zárszámadásból visszamaradt (miniszterelnöki hivatalos) több mint 300 millióval, s így lett meg a kívánt összeg. Igaz, az IHM honlapja szerint ez az egymilliárd forint az év eleji költségvetési átalakítások után majd 40 százalékkal csökkent.
Az IHM ugyanakkor sejteti: további kulturális szerepvállalása csak akkor lehetséges, ha az ahhoz szükséges forrásokat a Millenáris kitermeli. Ami lehetetlen: jelenleg nincs olyan kulturális intézmény Magyarországon, amely állami támogatás nélkül talpon maradna. Ezt nyilván tudják a minisztérium illetékesei is: ezért olyan megoldáson törik a fejüket, amely a nagyközönség számára feledhetõvé tenné vagy csupán elrejtené a korábbi kulturális pezsgés hiányát. Az egyik ilyen lehet, hogy a jövõ technológiáját bemutató Jövõkép munkacímen futó kiállítást kiterjesztik az egész komplexum területére. Ezt támasztja alá az is, hogy míg korábban csak a B kiállítócsarnokról volt szó, most már a többi csarnokot is emlegetik. Ez 13 ezer nm, bár forrásaink szerint - az eddig ismert ötletek alapján - a kiállítás elférne 1500 nm-en is.
Az IHM a Millenáris Park jövõjével kapcsolatos kommunikáció jogát fenntartja magának. (A tárca kérésére írásban tettük föl kérdéseinket, de válasz lapzártánkig nem érkezett.) Sem a Kisrókus 2000 Kft., sem a Millenáris Kht. vezetõi nem nyilatkozhatnak arról, hogy mi várható. Információink szerint a kulturális szakemberek borúlátóak: s hogy nem pusztán vészmadárkodnak, azt alátámasztják a nap mint nap megjelenõ öltönyös delegációk, amelyek szemügyre veszik a kiállítócsarnokokat és nem utolsósorban a Teátrumot. Ez utóbbi létesítmény jövõje a legbizonytalanabb, miután túl értékes ahhoz, hogy kizárólag kulturális célokra használják. Már az idén is az hozta a legtöbb bevételt, amikor különbözõ televíziós produkcióknak (Megasztár, az ország tesztje, Névshowr stb.) adták ki bérbe.
Haulis Zoltán
Összébb a nadrágszíjat
A Millenáris Park a két kormányzati ciklus alatt eddig 2407 kulturális rendezvénynek adott otthont (nem számítva az Álmok álmodói - Világraszóló magyarok kiállítást, illetve a 2004-es programokat): 2002. év végéig 839-nek, 2003-ban pedig 1568-nak. Zenei programok, színházi elõadások, kis és nagy kiállítások, gyerekprogramok éppúgy helyet kaptak, mint különbözõ fesztiválok. A park látogatottsága, elfogadottsága a kormányváltást követõen sem apadt: a különbözõ rendezvényekre 2003-ban 432 ezren látogattak el, de ebben nincs benne sem a nagy fesztiválok (kb. 145 ezer fõ), sem az egyéb ingyenes rendezvények közönsége - derül ki a kht. jelentésébõl.
Még a Miniszterelnöki Hivatal alá tartozott az intézmény, amikor hozzákezdett egy közel 9000 nm-es területen elhelyezkedõ, a 60-as, 70-es, 80-as évek életmódját bemutató, "Neon város" címû kiállítás elõkészítéséhez. Az interaktív tárlat kerete egy "életnagyságú" utca lett volna, a két szélén 8 m magas házakkal: ezen végighaladva az 1963-as amnesztiától az 1986-os csernobili katasztrófáig kaphattunk volna politikamentes összegzõt a korszakról. A Miniszterelnöki Hivatal pártfogolta az ötletet, sõt a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is (elméletileg oda kellett volna kerülnie az intézménynek a Miniszterelnöki Hivataltól) a támogatásáról biztosította a szervezõket: a tulajdonosváltással megjelenõ IHM viszont kihátrált. 2004. január 1-jére a kiállítás tervezete összeállt: kész volt a makettje, forgatókönyve, marketingje, költségvetése, mégis elutasították. A tárlat mindenekelõtt anyagi okok miatt hiúsult meg: az elõzetes költségvetése alapján ugyanis megközelítõleg 500 millió forintból lehetett volna kivitelezni. "Felkészültünk arra, hogy az IHM erre nemet mondhat, már csak azért is, mert a 60-as, 70-es, 80-as évekre vonatkozóan idegrángás fogja el a most vezetõ politikusainkat. Most a jövõmánia korszakukat élik, és nem akarnak a múltról tudni" - mondta Para-Kovács Imre, a tervezett kiállítás egyik fõrendezõje.
