Alig több, mint két hónapja számoltunk be arról, miként vert és rugdosott össze az első kerületi rendőrkapitányság egyik munkatársa egy előállított fiatal lányt (A Pauler utca ökle, MaNcs, 1997. június 5.). Az ügyben a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatal vádindítványt nyújtott be július végén az I-XII. Kerületi Ügyészségnek. Úgy látszik, a rossz példa ragadós: július 28-án, hajnalban a Mosonyi utcai bevetési parancsnokság akcióbrigádja látta el a 25 éves Máté László baját. A fiatalembert két napig tartották megfigyelés alatt az Uzsoki utcai kórház ortopéd-traumatológiai osztályán.

Másnap, miután távozott a kórházból, a külkereskedelmi továbbképzős diák felkereste a Magyar Helsinki Bizottság Emberi Jogi Tanácsadó Irodáját, és dr. Somogyi János ügyvéd közreműködésével feljelentést tett a Budapesti Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál ismeretlen rendőrök ellen, bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekményének alapos gyanúja miatt.

"1997. július 28-án hajnali két óra tájban a IX. kerületi Ráday utcában egy gépkocsis rendőrjárőr három egyenruhás tagja igazoltatott. Velem lévő barátnőm, Vári-Nagy Melinda ekkor kb. 10 méterre lehetett tőlem, éppen a barátaitól búcsúzott el. Nem volt nálam személyi igazolvány, amit közöltem a rendőrökkel, mire ők azt válaszolták, hogy akkor előállítanak a kerületi kapitányságra.

Megpróbáltam meggyőzni őket, hogy ez teljesen felesleges, hiszen ott van a barátnőm, aki tud igazolni. Meglehet, hogy ezt túlságosan közvetlen stílusban adtam elő, amit a szervek bizalmaskodásnak, tiszteletlenségnek értékelhettek, mert annak ellenére, hogy én semmiféle ellenállást nem tanúsítottam, nekilöktek az autónak, hátracsavarták, majd megbilincselték a kezemet, s mindeközben ütöttek, rugdostak, az ingem is elszakadt. Amikor hason feküdtem a földön hátrabilincselt kézzel, a rendőrök a hátamra térdeltek, úgy folytatták az ütlegelést" - meséli Máté.

"Láttam, mit művelnek Lacival - szövi tovább a történetet a barátnő, Vári-Nagy Melinda egyetemi hallgató. - Nem voltam éppen finom, indulatosan rájuk kiabáltam, hogy hagyják abba, mert együtt vagyunk, és én tudom őt igazolni. Erre se szó, se beszéd engem is megbilincseltek. Időközben további öt-hat rendőr is odaérkezett. Külön-külön egy-egy autóba tuszkoltak bennünket."

"A gépkocsiban a padlón hátrabilincselt kézzel a hátamon feküdtem - folytatódik László feljelentése -, a rendőr, aki fölöttem ült, mindannyiszor, amikor kiabálva tiltakoztam, összeszorított két tenyerével a nyakamat szorította, miközben közölte velem, hogy megfojt, ha még egyszer kinyitom a számat. Mindezt szemmel láthatóan élvezettel csinálta. Amikor megérkeztünk a kapitányságra, kirángattak a gépkocsiból, pontosabban kidobtak a földre, és megrugdostak újra. Az egyik rendőr ököllel, nagy erővel az arcomba vágott, a bal szememet találva el. Ettől az ütéstől valószínűleg elveszíthettem az eszméletemet, mert innentől nem emlékszem az eseményekre, csak arra, hogy egy folyosón vagyok, ahol zárkák vannak. Amikor magamhoz tértem, az a rendőr, aki a kocsiban fojtogatott, s kezén levágott ujjú >>Rambo-kesztyűtMelindát a kórházból visszavitték a IX. kerületi kapitányságra, ahol egy vadászmellényt viselő civil pofon vágta, majd - szerinte megfélemlítési szándékkal - tíz percre bezárták a fogdába. "Olyasmiket magyaráztak - emlékezik a lány -, hogy könnyű egy értelmiségi karriert tönkretenni. Elhangzott az is, hogy akár öt évre is leültethetnek bennünket azért, amit csináltunk."

Tényleg példátlan, hogy az elpuhult értelmiség milyen rosszul viseli hátrabilincselt kézzel a rendőri kínzásokat! Az az apróság, hogy Lászlót lepatkányozták a túlerőben mindig rendkívül bátor magyar rendőrök, szinte szóra sem érdemes, a feljelentésbe sem került bele.

A két Freudon iskolázott ifjú értelmiségijelölt kisebbségi komplexust, elfojtást, frusztrációt vélt felfedezni az értelmetlen rendőrségi erődemonstráció hátterében: "Nálam négy-öt évvel fiatalabb fickók voltak, ezért is próbáltam humorosra venni az igazoltatáskor a figurát. Hát nem jött be - próbálja értelmezni a történteket László, majd elgondolkodva teszi hozzá: "Meg aztán nagyon alacsonyak voltak, észrevehetően zavarta őket a mi magasságunk." Melinda és László tényleg sudár termetűek, mindketten 180 cm fölöttiek. Feltűnően magas értelmiségi - új adalék a rendőrségi állattanhoz.

Egyébként nemcsak László, de Melinda is feljelentést tett, bántalmazás és jogtalan fogva tartás miatt.

Tamás Gábor alezredes, a IX. kerületi kapitányság megbízott vezetője először azt mondja, hogy semmit sem tud az ügyről. Másodjára már megkönnyebbülten közli, hogy az ő rendőrei ártatlanok, mivel a Mosonyi utcai bevetési parancsnokság egyenruhásai intézkedtek Máté Lászlóék sérelmére azon a július végi hajnalon. Az alezredestől azt is sikerült megtudni, hogy a két elagyabugyált fiatalt a bevetésiek feljelentették a nyomozó hivatalnál, mivel erőszakot vettek a hivatalos személyeken.

De vajon hogyan sikerülhetett ez nekik hátrabilincselt kézzel?!

Tódor János

A Legfőbb Ügyészség statisztikája szerint tavaly összesen 722 bűncselekményt követtek el rendőrök. Ez éppen 14-gyel kevesebb a tavalyelőtt regisztrált számnál. A legtöbb bűncselekményt Budapesten követték el: 143-at, ami az 1995-ös évhez képest javulást mutat, akkor 193 deliktumot írtak a rendőrök rovására. Csökkent a hivatali bűncselekmények száma, azaz tavaly kevesebb alkalommal bántalmazták, kényszervallatták vagy tartották jogellenesen fogva az állampolgárokat, mint 1995-ben.

A rendőrök ellen indult ügyek 80 százalékában az ügyészség megszüntette a nyomozást, az esetek 20 százalékában pedig eleve megtagadta azt.

A Legfőbb Ügyészség statisztikái alapján megállapítható az is, hogy csökkenést mutat a rendőrök sérelmére elkövetett bűncselekmények száma. Tavaly 1211 rendőr sérelmére követtek el bűncselekményt, míg 1995-ben ez a szám 1487 volt.