MaNcs: A beadvány óta néhány jelentős szó erejéig módosult a Btk. 197-es és 198-as paragrafusa, tehát elismerték a házasságon belüli erőszakot, és elismerték, hogy az erőszakos közösülés férfi ellen is irányulhat. A 199. paragrafus azonban, amely "a természet elleni fajtalanságot" tárgyalja, ön szerint még mindig alkotmányellenes. Ennek megsemmisítésére van-e hajlandóság a törvényalkotásban?
Juhász Géza: Arra a hirtelen felindulásból elkövetett, igen részletes törvénymódosító javaslatomra, amely tartalmazza az említetteken kívül még a megrontással, a vérfertőzéssel és a magánindítvánnyal foglalkozó cikkelyeket, nem kaptam választ. A nemi erőszakkal kapcsolatos változásokról a törvénymódosítástól számított két héten belül értesítettek, oly módon, hogy indítványom ezen részével kapcsolatosan az eljárást megszüntették, a többi szóba sem került. Érdekes, mert a 199. paragrafus ellen már 1993 óta benn volt egy indítvány, amelyet más érdekvédelmi szervezetek nyújtottak be.
MaNcs: A heteroszexuális és a homoszexuális kapcsolatban az utóbbi rovására eltérő szexuális érettségi kort megállapító törvényt ennyire nyilvánvalóan alkalmazzák a büntetés gyakorlatában?
JG: Nagyon kevés ilyen eset kerül nyilvánosságra, mert a legtöbb a lakásokon, a magánszférán belül történik. A mi jogsegélyünk is képvisel egy olyan vádlottat most, aki tizenhat évessel létesített kapcsolatot. A fiatal fiút a rendőrség más okból hallgatta ki, és miután kiderült, hogy szexuális érintkezésről is szó volt, hivatalból feljelentették a tizennyolc év feletti elkövetőt. Van, hogy a gyermek szülei tesznek feljelentést, de az sem ismeretlen, hogy a "gyerekek" maguk is tudják, hogy ez büntetendő, ám mivel szeretik a dolgot, belemennek, és aztán zsarolják a már felnőttnek nyilvánított felet. A gyereket ugyanis csak tanúként idézhetik be, a tizennyolc éveset viszont vádlottként. A korhatárok nagyon szűkek: ha az elkövető néhány nappal tizennyolc év alatt lett volna, akkor még nem követett volna el bűncselekményt. A mostani bírósági ügyben viszontfeljelentéssel éltek egy ilyen zsarolás miatt. Az esettel kapcsolatban már a tévében is bemutattak egy rendőrségi bizonyítékot tartalmazó videokazettát. A harmadik kerületi bíróságon a bíró, aki ezt az ügyet tárgyalta, a második nap úgy döntött, hogy felfüggeszti a büntetőeljárást, és az Alkotmánybírósághoz fordul, mivel szerinte pont az a paragrafus - a 199-es -, amit alkalmaznia kellene az eljárás során, alkotmányellenes, és ezt ki is fejtette. Ez jelentős tény, mert hogy az én indítványomra öt évig nem válaszolnak, az egy dolog, de egy büntetőügyben, ahol el kell ítélni néhány vádlottat, mert tizennégy év alattiakkal követtek el közösülést, nem várhatnak ennyit. Bízom abban, hogy most kénytelenek lesznek az üggyel foglalkozni, ha lesz teljes létszámú Alkotmánybíróság.
MaNcs: Ön szerint tehát az alkotmány mind a mai napig, akárcsak száz évvel ezelőtt, a szexuális szabadság ellenében tételezi az erkölcs védelmét?
JG: Úgy képzelem, hogy a Btk. szexuális bűncselekményeket tárgyaló fejezete teljesen elavult koncepcióra épül fel. Már a címe is azt mondja, hogy "nemi erkölcs ellen elkövetett bűncselekmények", mintha az lenne a feladata, hogy egyes erkölcsöket védelmezzen, és pusztán ezért büntessen más magatartásokat, ami a társadalom többsége szerint felháborító vagy gusztustalan. Szerintem a szexuális bűncselekményeket annak alapján kellene meghatározni, hogy mikor sérül valakinek valamilyen szabadságjoga. Van az embereknek valamiféle önrendelkezési joguk, maguk dönthetnek arról, hogy kivel és hogyan szeretnének szexuális életet élni. Ha a felnőttel szemben az akarata ellenére követnek el aktust, akkor azt igenis büntetni kell, de a hatályos Btk. nem védi teljeskörűen a felnőttek szexuális önrendelkezési jogát. Megtörtént eset, hogy katonát önkielégítésre kényszerítettek, és ezt "szolgálati visszaélésnek" nyilvánították, ami sokkal enyhébb bűncselekmény, mert nem történt testi érintkezés. Ilyenkor a bírói eljárás is lényeges, hogy hogyan értelmezik a törvényt. Itt van például a "fajtalankodás" kifejezés, amely a nem közösüléssel járó, súlyosan szeméremsértő és a nemi vágy kielégítésére szolgáló esetekre alkalmazható. Nem mondja, hogy kell-e hozzá érintkezni a másikkal. Van olyan bíró, aki ilyenkor passzív alanyt tételez, így szűkítve az értelmezést. Érdekes az is, hogy a fajtalanságnak nincs ellentéte, mert ez csak az emberi faj sajátja, hiszen az állatvilágban a szaporodási aktuson kívül nem nagyon folyik szexuális tevékenység. Ez a kifejezés még a polgárok lelkiismereti szabadságát is sérti, mert bármire ráhúzható.
MaNcs: Valószínűleg a család, a hagyományos közösségek és a monogámia védelmének nevében működnek még az ilyen törvények, amelyek a szexualitásra vonatkoznak. Nem lehet, hogy nem szeretnék elismerni - részben érthető okok miatt -, hogy a szexualitásnak és a hagyományos életközösségeknek egyre kevesebb közük van egymáshoz?
JG: Egyre távolabb kerül a két dolog. Nem is nagyon történik más, csak a száz évvel ezelőtti Btk.-t módosítgatják, még a szóhasználat is ugyanaz, és semmiféle koncepcionális módosítás nem történt. Annyira kusza, hogy nem lehet értelmezni. Ha valaki heteroszexuális aktusokban akar részt venni, akkor semmi akadálya nincs, hogy akármilyen idős emberrel megtegye ezt, még akkor sem, ha némi pénz ellenében teszi, vagy bizonyos kényszerítésre, függésben élve stb. Ezeknek nincs büntetőjogi aspektusuk. Megengedik, illetve elnézik, ha a felnőtt fél a nagybátyja a gyermeknek, vagy a szomszéd bácsi, vagy az apuka barátja. Nem szólnak bele. Egy tizennégy éves lányt sem lehetne egy férfi nyomásának alárendelni. A monogámiára pedig nem lehet építeni egy modern társadalomban. Kevesen is hisznek benne szerintem.
MaNcs: A pedofília például nem szerepel a Btk.-ban, pedig nyilván jelen van a társadalmunkban. Ott igazán kiszolgáltatott fél a fiatalabb.
JG: Szerencsére nem határozzák meg a kifejezést. Nem is látom értelmét, mert a pszichiátriai definíciója az, hogy csillapíthatatlan vágy az olyan nemileg éretlen gyermekek iránt, akik legalább öt évvel fiatalabbak. Eddig nem tudták még gyógyítani, csak magyarázni. Általában a pedofilek maguk is szenvednek saját maguktól. Más az, ha valaki a birtoklási szükségleteit akarja kielégíteni egy olyan, lelkileg még gyermeken, aki a nemileg érett kategóriába tartozik. Ez az utóbbi egy sok száz éves hagyomány szerint ma megengedhető. Az egyik fél elhatározza, hogy megszerzi, annak ellenére, hogy a másik nincs tisztában a nemi elhatározásaival. Érdemes lenne inkább azon elgondolkodni - mert ez nem olyan nyilvánvaló, mint a pedofília -, hogy egy ilyen gyermeknek a felnőttel folytatott szexuális érintkezése elhatározás-e, vagy ha igen, tudja-e, hogy mit határoz el. Amíg valaki ki nem alakítja a vágyait, és el nem kezd magától lépéseket tenni a másik irányába, addig nem biztos, hogy érett. Ezért tartom nagyon rossznak ilyen esetekben a "megrontás" kifejezést, mert azt a benyomást kelti, mintha a gyermek ettől kisebb értékű lenne. A bűncselekmények áldozatainak inkább megértés jár, kímélet és a védekezésre való felkészítés. Semmiképpen nem az, hogy ilyen kifejezésekkel illessék őket. A Népjóléti Minisztérium például épp most készül megszüntetni az Eszter ambulanciát, az egyetlen gondozót, ahol megerőszakolt gyermekekkel foglalkoznak.
MaNcs: Hogyan derül fény azokra az esetekre, amikor hasonló neműekkel követnek el erőszakosságot, vagyis a törvény szerint megrontást? Gondolok itt például egy tizenhét éves fiú és egy húszéves fiú kapcsolatára.
JG: A kulcskérdés a rendőrség, amely sajnos nincs a jog alapján való működésre kényszerítve. Előszeretettel tartanak razziákat például meleg bárokban bármilyen eset kapcsán. Ezek sokszor arra mennek ki, hogy összegyűjtsék a kiskorúakat, mert úgy vélik, ha a törvény tiltja, hogy egy tizenhat év alatti gyermek egy felnőtt hasonló neművel érintkezzen, akkor nem mehet be egy bárba sem. Beviszik őket az őrszobára, és megverik, mert tudják, hogy nem fordulhatnak senkihez, hiszen sokszor a szüleik sem tudják, kivel van kapcsolatuk. A többi bárban nem szoktak ilyen razziákat tartani, és arra hivatkozva sem gyűjtik be az ilyen korúakat, hogy nem fogyaszthatnak szeszes italt.
MaNcs: A társadalmi elit szexuális szokásai is konzerválhatják az erkölcsöket. Belgiumban például a CNN szerint azért nem erőszakolták a pedofilbotrány utáni törvénymódosításokat és a további leleplezéseket, mert kiderült, hogy több vezető pozícióban lévőnek is vannak határeset ügyei. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez nálunk is így volna, csupán azt, hogy az állampolgárok álszemérmes módon még mindig tabunak tartják a saját szexualitásukat is.
JG: Ilyen szempontból még nem ismertem ki a legújabb törvényhozást, bár vannak pletykák, de azokra mégsem lehet alapozni. A szexuális bűncselekményekkel az a baj, hogy iszonyú magas a latencia. Minden harmincadik kerül nyilvánosságra, de ez a legtöbb országban így van. Ennek legfőbb oka az, hogy a felnőtt sértetteknek is csak a tizedrésze jelenti be, ami történt. A férfiak például jobban szégyellik; ha például egy férfit férfi erőszakol meg, akkor már nem tagadhatja le a "buziságot", és akkor már nem is férfi. A hatóság, sőt a rendőrség előtt még kevésbé érzi jól magát a feljelentő, mert azok sem leplezik a megvetésüket. A gyerekek nem is tudják, hogy kihez forduljanak, és ez azért is van így, mert az elkövetők többsége nem idegen. Annak idején a Fidesz is a házasságon belüli nemi erőszak büntethetősége mellett volt. De azokat a javaslatokat, amelyek a szexuális bűncselekmények reformját kiterjesztették volna, már masszívan leszavazta az alkotmányügyi és az emberi jogi bizottság. Olyan alapon, hogy nem követeli a nép.
MaNcs: Egy olyan dolgot, amiről nem illik beszélni, persze hogy nem követel a nép, azt a szakembereknek kell észrevenniük. Nem a nép követelte a drogokkal szembeni szigorítást sem.
JG: Akkor úgy mondom, hogy nem akartak vitát. Amikor az azonos nemű párok élettársi viszonya volt napirenden, ami szintén megszüntetné a diszkriminációt, és védené az egyén szexuális és szabadságjogait, akkor az FKGP és az MDF elég intenzív demagógiába kezdett. A KDNP-nek már nem sikerült ilyen szellemes demagógiákkal előállnia, az MSZP-t pedig nem befolyásolta, mert átvitték a dolgot, de úgy érezték, hogy nem olyan szerencsés egy évvel a választások előtt már megint előhúzni ezt a buziügyet. Meg nem is olyan egyszerű ez, mert annyira elavult és önkényes szabályok vannak, hogy nem érdemes pusztán egy kicsit változtatni rajtuk. Át kell gondolni és új koncepcióra kell felépíteni az egészet.
MaNcs: Az EU-jogharmonizáció kapcsán biztosan felmerül a szexuális diszkrimináció megszüntetésének kérdése.
JG: Az Európa Parlament határozata szerint a csatlakozni akaró államoknál feltétel, hogy eltöröljék a hetero- és a homoszexuálisokat megkülönböztető büntetőtörvényeket. Románia jó ellenpélda arra, hogy ne legyünk túl elbizakodottak, mert még szigorítottak is a felszólítás után, mégis benn maradtak az Európa Tanácsban. Nem könnyű.
MaNcs: Milyen mértékű a szexuális bűncselekmények aránya a többihez képest?
JG: Ami kiderül, annak az aránya elenyésző a többihez képest. Az igazi baj az, hogy nincs rá segítség, nincs megfelelő jogorvoslás sem.
MaNcs: A Habeas Corpus Munkacsoport stílusa eléggé radikális. Erre fel kéne figyelniük. Sokszor bántóan fogalmaznak például a heteroszexualitással kapcsolatban.
JG: Gondolkodunk, és leírjuk a véleményünket, és a társadalomban meglévő elavult kliséket használjuk hozzá, nem rejtett ironikus szándékkal. Számunkra az következik a szexuális szabadsághoz való jogból, hogy az állam semmilyen formában ne tiltsa a felnőttek számára a szexuális érintkezést. A "vérfertőzés" kifejezést is töröljék el például. A szexuális aktusok igen kis része szolgál ma már utódnemzésre, a homoszexuális kapcsolatokban pedig ennek nyilván még kisebb az esélye. Csak látszat, hogy az utódok egészségével foglalkoznak, inkább a társadalom erkölcseire való jogtalan ráhatást tartják fontosnak. Értelmetlennek tartjuk a nemi irányultság fogalmát, mert ennek a szexuális fantáziában sincs mindig jelentősége. Szerintünk nem a partner neme a kulcsfontosságú a szexuális érintkezésben, hanem a szeretete.
Szilágyi Szilvia
Juhász Géza, a Habeas Corpus Munkacsoport alapítójaKét hete az Alkotmánybírósághoz fordult, és felfüggesztette a négy férfit érintő pedofilügy tárgyalását a II-III. kerületi bíróság, mivel alkotmányellenesnek tartja, hogy a Büntető törvénykönyv eltérően ítéli meg heteroszexuálisok és a melegek szabad párválasztását. Bűncselekménynek számít ugyanis, ha egy férfi 18 évesnél fiatalabb fiúval létesít szexuális kapcsolatot, míg ha lányt választ, már 14 éves kortól szabad a pálya. Nem ez az első ilyen beadvány a talányos testülethez: a Habeas Corpus részéről interjúalanyunk már 1996-ban Btk.-módosító javaslattal élt a polgárok saját testükkel való önrendelkezése tárgyában. Az alábbiakban az eddig történt elenyésző változásokról és a szexuális bűncselekmények jelenlegi értelmezéséről lesz szó. |
