Kedves Olvasóink!
Lapunk hetedik számát készítjük azóta, hogy a Postabank megszüntette a Magyar Narancs finanszírozását. Aggódó olvasóink megnyugtatására közöljük: nemcsak a MaNcs idei számaira van pénzünk már most, hanem arra is, hogy a lapot tovább megjelentessük. A kérdés most már csak az, hogy meddig. De Torgyán József és Stumpf István polkázzon pálinkaszagú mámorban a sírunkon, ha nem bírjuk tovább jövő nyárnál. Sőt: ha összejön a megálmodott 5000 új előfizető (amihez már csak 3398 új előfizető kell), csak a poklok kapui állíthatnak meg minket. Pedig továbbra sincs sem nagytőkés támogatónk, sem szponzorunk, sem új tulajdonosunk. Szövetkezeti formában állítjuk elő a lapot mintegy, ezzel is új életet lehelve a munkás-önigazgatás 1956-ban felragyogott, majd ugyanolyan gyorsan ki is hunyt nemes eszményébe. (Elmosolyodsz-e a felhőkön ülve, netán kellemes hőmérsékletűre fűtött üstben rotyogva, midőn hallod ezt, Josip Broz?) Valamint: fittyet hányva a magyarországi privatizáció dicstelen gyakorlatára is.
A MaNcsot immár kilenc hete (a két utolsó Narancsot is beleszámítva) legfőképpen olvasói, aztán a benne hirdetők s végül barátai tartják el (ezt meg az előző számot már 48 oldalon, jelentjük büszkén), és ez már önmagában is figyelemre méltó. A szerénytelenség látszatát is kerülve: egyedülálló a magyar politikai sajtó legújabb történetében. Ne is mondjuk, hogy mindezért mennyire hálásak vagyunk azoknak, akik nemcsak a megrendelőlapot küldték már vissza, de ki is köhögték az öt, esetenként kétszer vagy háromszor öt rongyot az éves előfizetésre. (Mindez persze nem jelenti azt, hogy minden olajozottan működne. A múlt heti lapszám például csúszott egy napot, ami miatt a Narancs hűséges régi előfizetői csak hétfőn kapták meg a MaNcsot. Elnézést érte, elnézést, és még egyszer elnézést; bár becsületünkre legyen mondva, ezt kivételesen nem kifejezetten mi csesztük el.) Az új előfizetőket szorgosan listázzuk, ők december 1-jétől mentesülnek az újságosstandokon való kurkászás izgalmaitól.
Ne kérdezze senki, hogy összejöhet-e így a cucc, hogy működhet-e valami, ami ebben az országban eddig még nemigen bírt. Többé ne sírja tele senki párnáját magányos, tehetetlen estéken; ittas éjszakákon, záróra után ne boruljon kocsmaasztalra, hogy úgysem megy, mert nem is mehet, hogy ez egy ilyen hely, ahol még a jó dolgok is csak rossz szándékok és gyanús számítások révén tudnak megszületni; öklét az égre ne rázza senki, Turán átkát szentségelve ne emlegesse, pajeszát, ha az van neki, ne tépkedje! Inkább fizessen elő! És ha már előfizetett, győzzön meg mást is, hogy érdemes megpróbálni, hogy öt rongyot megér a sansz, mert ki tudja, mikor jön a következő, mert öt rongyért most már ha a fene fenét eszik is, kap valamit, ha nem is sokat, csak egy kis szellemi túlélőkészletet a közeljövőre, azt a kis röhögést hetente meg az érzést, hogy alapvetően mindenki becsókolhat. Ne hagyja magára a MaNcsot! Küldje el ötezer forintját! És küldesse el mással a más ötezer forintját is! Ne spóroljon a szabadságon! Nem éri meg! Tartsa meg magának a lapot!
A szerk.
megrendelőlap
Név:........................................................................................
Cím:.......................................................................................
...............................................................................................
Irányítószám:........................
Szül. dátum:........................... Tel.:.......................................
A megrendelőt kérjük az alábbi címre vagy faxra küldeni: 1399 Bp., Pf. 701/415, fax: 267-4176
