Domokos László, a Békés Megyei Közgyűlés jelenlegi elnöke, fideszes országgyűlési képviselő az elmúlt két évtizedben szinte az egész pályát bejátszotta. A demokrácia első ciklusában, 1990-től 1994-ig Békéscsaba gazdasági ügyekért felelős alpolgármestere volt, majd 1994 és 1998 között ugyanitt városi képviselő. 1998-ban lett a megyei közgyűlés elnöke, majd egy ciklust kihagyva 2006-tól ismét az. 1998 óta megszakítás nélkül tagja az Országgyűlésnek, ahol volt frakcióvezető-helyettes és számtalan eseti al- és állandó bizottság tagja.
Sűrű fillér
Javadalmazásai miatt többször a közérdeklődés előterébe került. 1998 és 2002 között megyegyűlési elnökként mindenkori tiszteletdíján és a költségtérítésén felül negyedévente bruttó 4,5 millió forint prémiumot vehetett fel a megyei önkormányzattól egy határozat alapján (lásd: Illetékes polgártárs, Magyar Narancs, 2002. március 28.). Mégpedig azért, mert megyegyűlési elnökként fenntartotta a megyei önkormányzat likviditását, aminek forrása a megyei illetékbevétel volt. Ekkortájt ő volt a legjobban kereső magyar politikus.
Legutóbb 2006 decemberében a megyei közgyűlés jobboldali többsége jutalmazta meg Domokost. A politikus 2006 októberében vette át újra az elnöki posztot, és alig egy hónap múltán ő és a helyettese bruttó 900 ezer forint jutalmat kapott.
Említett, 2007. június 7-i cikkünkben azt próbáltuk - volna - pontosan bemutatni, hogy Domokos a megbízatásai révén 1990 és 2006 vége között közpénzekből összesen mennyi jövedelemre tett szert, valamint kíváncsiak lettünk volna arra, hogy mennyi költségtérítést kapott. Ugyanis - Pető Iván szabad demokrata politikus klasszikus mondását idézve - az országgyűlési képviselőknek adott "általános költségtérítés bevallottan jövedelemkiegészítés". Végül csupán azt tudtuk megállapítani, hogy Domokos László - tiszteletdíjat, fizetést, jutalmat, költségtérítést figyelembe véve - nem kereshetett bruttó 200 millió forintnál kevesebbet 1990 októbere és 2006. december 31-e között. 2006 októbere óta újra megyei közgyűlési elnök, országgyűlési mandátuma pedig nem szakadt meg, így az elmúlt két évben mindenestül együtt havonta bizonyosan megvolt a havi bruttó 1,5 millió forintja. Ebben benne van az a nettó költségtérítés (utazás és szállás), amit számlával nem kell igazolni.
Ám több tétel hiányzott. Nem tudtuk, mennyi volt békéscsabai alpolgármestersége (1990-1994) és békéscsabai képviselősége (1994-1998) utáni tiszteletdíja - mint ahogyan azt sem, hogy 1998 és 2002, valamint 2006 májusa óta mennyi költségtérítést vett fel parlamenti munkája után. Azt pedig megsaccolni sem tudtuk, hogy 1994 ősze és 2006 vége között mennyi pénzt vett fel - bármilyen jogcímen - a Békés Megyei Önkormányzattól különböző megbízatásai után.
Ezekért az adatokért másfél évvel ezelőtt Uhrin Nándorhoz, a békéscsabai önkormányzat pénzügyi irodavezetőjéhez, Kovács Mihályhoz, a Békés Megyei Önkormányzat pénzügyi osztályának első emberéhez, Nagy Zoltánhoz, az Országgyűlés Gazdasági Hivatala főigazgató-helyetteséhez, valamint magához az érintetthez fordultunk. A békéscsabai városháza nem adott adatokat, mondván, a képviselők jövedelméről szóló határozatok nyilvánosak, az interneten elérhetőek. Kovács Mihály osztályvezető pedig levélben közölte, hogy "a Békés Megyei Önkormányzati Hivatalnál a kért típusú és szerkezetű kimutatás nem áll rendelkezésre".
Domokos Lászlótól azt próbáltuk megtudni, hogy mennyi jövedelme származott abból, hogy bekerült különböző állami és önkormányzati cégek felügyelőbizottságaiba. Domokos egymondatos válaszában ezt írta: "A jövedelmem változó, a mindenkori törvényeknek megfelelően alakult az elmúlt években."
Nagy Zoltán megkeresésünkre előbb közölte, hogy "az államháztartás működési rendjéről szóló 1998-as kormányrendelet értelmében a kérelemben foglalt adatok közlésével összefüggésben felmerült költséggel arányos térítés kérhető". Ezért kérte, nyilatkozzunk, vállaljuk-e az ezzel kapcsolatos többletkiadásokat. Válaszunkban megkérdeztük, hogy mennyi az annyi. Erre kiderült, hogy 317 ezer 117 forint. (Bár nem volt világos, honnan lehet ennyire pontosan megmondani annak a munkának a költségeit, amelyről semmiféle összesítés nincs még.) Ezt követően fordultunk az adatvédelmi biztoshoz, aki akkor még Péterfalvi Attila volt - egyrészt a közérdekű adatok megtagadása miatt, másrészt azért, hogy az irreálisan magasnak tartott térítési díj hogyan viszonyul a közérdekű adatokhoz való hozzáférés jogához?
Szabad a gazda
2007. május 17-én az Adatvédelmi Hivatal arról értesített, hogy vizsgálatot indított az ügyben, aminek egy és egynegyed év után lett eredménye; erről 2008 augusztusában kaptunk értesítést. "Az országgyűlési képviselők, önkormányzati képviselők, önkormányzati tisztségviselők közfeladatot ellátó személyek, akiknek a feladatkörével összefüggő adatai - köztük a közfeladat ellátására tekintettel, azzal összefüggésben kapott jövedelme - az Adatvédelmi törvény rendelkezése alapján közérdekből nyilvános adatok. Ezen adatok nyilvánosságát mindazoknak biztosítaniuk kell, akiknek ilyen adat a birtokában van, beleértve magát a közfeladatot ellátó személyt is" - áll a vizsgálatról szóló értesítésben, amelyet az adatvédelmi biztos jogkörében eljáró Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa írt alá. Továbbá: "A közérdekű adat megismerése iránt bárki - szóban, írásban vagy elektronikus úton - igényt nyújthat be. (...) A közérdekű adat megismerésére irányuló igénynek az adatot kezelő szerv az igény tudomására jutását követő legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 15 napon belül tesz eleget." Továbbá: "Az adatokat tartalmazó dokumentumról vagy dokumentumrészről, annak tárolási módjától függetlenül az igénylő másolatot kaphat. Az adatot kezelő szerv kizárólag a másolat készítéséért - legfeljebb az azzal kapcsolatban felmerült költség mértékéig terjedően - állapíthat meg költségtérítést, amelynek összegét az igénylő kérésére előre közölni kell." Ha ez nem történik meg, akkor "az igény teljesítésének megtagadásáról annak indokaival együtt 8 napon belül írásban vagy - amennyiben az igényben elektronikus levelezési címét közölte - elektronikus úton értesíteni kell az igénylőt."
A fentiekhez Szabó Máté hozzáfűzte: "Az adatvédelmi biztos régóta képviselt álláspontja az, hogy a közfeladatot ellátó szervek minden olyan esetben igyekezzenek az adatkérést teljesíteni, amikor az nem jár jelentős munkateherrel, és csak abban az esetben számítsanak fel díjat, ha az adatok összegyűjtése, rendszerezése valóban komoly többletmunkát kíván. Ilyen esetekben követelmény a díjszabás ésszerű és méltányos megállapítása."
A vizsgálatról szóló hivatalos értesítés azt is leszögezi, hogy az Országgyűlés Hivatalát nem kötelezi jogszabály, hogy az országgyűlési képviselők különböző jogcímen kapott költségtérítését személyenként összesítve tartsa nyilván. Ezért a hivatal "nem követett el jogsértést", amikor az adatkérésre válaszolva közölte az adatgyűjtés költségét. (A megállapított 317 117 forint azonban nyilván ellentmond annak a követelménynek, hogy a "díjszabás méltányos és ésszerű legyen" - tesszük hozzá mi.) A dokumentum csupán azt jegyzi meg, hogy az Országgyűlés Gazdasági Hivatala "nem követett el jogsértést", ám arról egyetlen szót sem ejt, hogy a kért közérdekű adatok megtagadása miatt a békéscsabai önkormányzat, a Békés Megyei Közgyűlés és az érintett, Domokos László elkövette-e.
Igaz, irányadó lehet a következő megállapítás: "Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a közérdekű adatokat kezelő szervezetek nem hivatkozhatnak arra, hogy a kért adatok más formában - az interneten vagy a sajtóban - már megjelentek. Az Adatvédelmi törvény 20. § (3) bekezdése alapján egyértelmű, hogy az adatkérő ilyen esetekben is jogosult az adatokról másolatot kapni."
Mindezek ismeretében újfent az érintettekhez fordulunk.
