Magyar Narancs: Az elmúlt napokban a kormány erős emberei - Bajnai Gordon, Draskovics Tibor - folyamatosan egyeztettek a Pénzügyminisztérium szakembereivel. Ön végig jelen volt, miről szóltak ezek a tanácskozások?
Lendvai Ildikó: Ami a világgazdaságban jelenleg zajlik, az eddiginél - így a már egyszer átdolgozott, második büdzséjavaslatnál - is fegyelmezettebb, mértéktartóbb költségvetési tervezést tesz szükségessé. Ennek módjáról egyeztettünk, valamint arról, hogy az Európai Unió intézményeivel és a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötendő megállapodás miként szolgálhatja az ország gazdasági megerősítését, a stabilitás megteremtését.
MN: Mit tartalmaz az IMF-megállapodás?
LI: Egy készenléti hitelkeretről tárgyalunk, amelynek léte önmagában növeli a magyar gazdaság és a magyar forint biztonságát, függetlenül attól, hogy végül mennyi tényleges hitelt veszünk belőle igénybe. Egy dolog viszont már most biztos: nem az IMF vagy más külső hatalom kedvéért kell konzervatívabbra terveznünk a költségvetést, hanem a magunk biztonsága érdekében. Egyre világosabb - és ezt a piaci elemzők előrejelzései is alátámasztják -, hogy 2009-ban nem lesz tartható az átdolgozott büdzsében szereplő 1,2 százalékos GDP-növekedés. A hétvégén a legtöbb európai országban újratervezték a növekedési pályát. Márpedig ha a magyarországi vállalatok felvevőpiacai lelassulnak, esetleg recesszióba fordulnak át, akkor ez nálunk is érezteti majd a hatását. "vatos ember változékony időben esernyőt és pulóvert visz magával: jobb, ha mi is a rosszabb változatokra készülünk fel, miközben persze megpróbáljuk megelőzni azokat. Most mi is elkészítettük a magunk esernyő programját.
MN: Milyen megszorításokat, illetve kiadáscsökkenést vár el Magyarországtól a Valutaalap?
LI: Az IMF nem határoz meg konkrét lépéseket, nem irányozza elő, miben és hogyan kell visszafogni a kiadásokat. Viszont nyilván közös véleményre kell jutnunk a lehető legóvatosabbra becsült következő évi makropályáról, a GDP, az infláció, a hiány nagyságáról. A kiadások nem nőhetnek a bevételek fölé, az egyensúly most mindennél előbbre való. Ha hagynánk felborulni, az nem szimpla politikai felelőtlenség lenne, hanem öngyilkosság, hiszen a válság időszakában a legnagyobb hiánycikk, a legdrágább áru maga a pénz, a hitel, márpedig hiányt csak abból lehet finanszírozni. Az európai intézmények és a Valutaalap ezt az "árut" egyébként a lehető legnagyobb kedvezménnyel, a legalacsonyabb kamattal kínálja, már ha élünk a számunkra biztosított kerettel.
MN: Egyes becslések szerint, ha az eredetileg tervezett háromszázalékos növekedés helyett jövőre valóban csak 1,2 százalék lesz a gyarapodás, akkor közel ötszázmilliárddal kevesebb jövedelem várható, ami hatalmas érvágást követel meg a büdzsén.
LI: Minden százaléknyi GDP-apadás nem egészen háromszázmilliárdnyi jövedelemcsökkenést jelent. Ha ezt a költségvetésre vetítjük, akkor százalékonként 130-140 milliárd körüli bevételkieséssel kalkulálhatunk. Persze azért ez is jelentős összeg, de ne feledjük, hogy a parlament előtt lévő költségvetési törvényjavaslatban megjelölt kiadáscsökkenés két forrásból tevődött össze: egyrészt szeptemberre halasztottuk a nyugdíjkorrekciós program 2009-re esedékes részét, illetve a családi pótlék emelését, tovább csökkentettük a tárcák kiadásait, másrészt lemondtunk a jövő évi adócsökkenésről. Csakhogy óvatosságból most még ennél is lejjebb kell vinni a növekedési prognózist.
MN: Honnan csípik le az egyensúly fenntartásához szükséges százmilliárdokat?
LI: Hozzá kell nyúlni több, eddig érinthetetlennek tartott kiadási tételhez. A jelenlegi helyzetben már nem mondhatjuk azt, hogy a minisztériumok majd kevesebb gémkapcsot használnak, így már nem lehet újabb tíz- és százmilliárdokat megtakarítani. Három nagy területe van a költségvetési kiadásoknak, amit ilyenkor végig kell szálazni, tudván persze, hogy itt minden forint mögött emberi sorsok vannak. Ilyen a nyugdíj, a közszféra - ezen belül a bérek -, illetve a családi és szociális támogatások.
MN: A bérek befagyasztását és a nyugdíjkorrekció elhalasztását már napokkal ezelőtt bekalkulálták, innen hova?
LI: Mi eddig a béremelkedés mértékéről vitáztunk: arról, hogy ezek az inflációt kövessék, vagy van-e mód reálbér-emelkedésre. Most már másról van szó: arról, hogy a munkahelyek megőrzése érdekében a közszférában tekintsünk el a béremelkedéstől. Továbbá a 13. havi nyugdíj intézményének megőrzése érdekében határozzuk meg az átlagnyugdíj körüli "plafont" és a "küszöböt" - az öregségi nyugdíj 62 éves korhatárát, amely alatt csak a rokkantnyugdíjasok vehetnék igénybe a pluszjuttatást. Sűrű fésűvel fésültük át a családtámogatási szisztémát is. Bár nem biztos, hogy ez a frakció többségének a véleménye, én nem tartom ördögtől valónak vagy baloldali lélekkel fel nem vállalhatónak a családi pótlék alanyi jogosultságának megszüntetését: a legjobban keresők vélhetően nélkülözni tudnák ezt az összeget. Ám, ha a támogatások határát úgy húzzuk meg, hogy az a középrétegeket már nem rövidítené meg, akkor olyan kevés pénz jönne be, amit az adminisztráció költségei nagyrészt fölemésztenének. Ugyanis az eljárás jövedelemigazolást, ráadásul családi típusú jövedelemigazolást igényelne, de ilyen számítási metódus jelenleg nincs Magyarországon.
MN: Magyarán hozzányúlnak a 13. havi nyugdíjhoz és bérhez. Ez mekkora tételt jelent a büdzsében?
LI: Igen, hozzányúlunk, de csak az említett mértékben. Ebből van, ami átmeneti kényszerintézkedés - a közszféra béremelésének elmaradása -, és van, ami strukturális elmozdulás - a 13. havi nyugdíj intézményrendszerének megőrzését segítő, de azt karcsúsító változás. Összességében mintegy bruttó 300 milliárd forintról beszélünk.
MN: Az SZDSZ felvetette a Munkaerő-piaci Alap átvilágítását is, a Pénzügyminisztérium pedig százmilliárdos átcsoportosításról beszél.
LI: A nagy mítoszaink egyike, hogy a Munkaerő-piaci Alapban hatalmas szabad pénzek vannak. Több mint százmilliárd a munkanélküli-ellátásra van félretéve. Márpedig sajnos azzal kell számolnunk, hogy jövőre inkább emelkedni fog a munkanélküliek száma. Egy másik része - cirka 120-150 milliárd - járulékfizetésként és más módon visszafolyik a költségvetésbe, tehát nem "új pénz". Ezen belül vannak a különböző foglalkoztatási és szakképzési támogatások - természetesen mindent át kell nézni, de ilyen időszakban éppen a munkahely-teremtő és -megőrző eszközökre van a legnagyobb szükség. Egyébként a második benyújtott költségvetési javaslat már vett el pénzeket az alaptól. Pár tízmilliárdot esetleg még lehetne ott találni, de újabb százmilliárdot semmiképp.
MN: A liberálisok szerint az MSZP módosító javaslatokkal próbálja felpuhítani a plafontörvényt: közel 130 milliárddal akarja növelni a kormány jövő évi mozgásterét. Mennyire elkötelezett a szocialista párt a kiadásokat három évre fixáló javaslat mellett?
LI: Nagyon. Az üggyel foglalkozó képviselőtársaimtól úgy értesültem, már csak a 2010- 2011-es pályáról van vita, 2009-re vonatkozóan megvan a közös nevező.
MN: Meglepő, hogy az SZDSZ által kifogásolt módosítót a szocialista Szabó Lajos és az MDF-es Herényi Károly közösen jegyzi. Becserélik a liberálisokat a fórumosokra?
LI: Erről nincs szó, ebből nyilván nem lesz koalíció. Amit remélek, az a felelős pártok válságelhárító együttműködése néhány fontos kérdésben. A pártoknak végig kell gondolniuk, hogy a jelen helyzetben a tüzet oltják, vagy inkább szítják. A nemzeti csúcson elhangzott felszólalások arra utalnak, hogy az MDF, az SZDSZ, a gazdasági élet szereplői felelősen végiggondolták ezt a helyzetet.
MN: A politika mégis az alkukról szól: mit kér az MDF a költségvetés megszavazásáért cserébe?
LI: Nem kértek semmit, mert nem ígérték a költségvetés egészének elfogadását. Abban reménykedem, hogy a válságkezeléshez - így a költségvetés elfogadásához szükséges különféle törvénymódosítások idején - sikerül partnereket találnunk. Jöhet ez a támogatás bármelyik pártból, de érdemi stabilizációs javaslatok eddig az SZDSZ-től és az MDF-től hangoztak el.
MN: Milyen a szocialista frakció hangulata? Sikerült-e megnyerni a képviselők többségét az újabb megszorításokhoz?
LI: Az MSZP képviselőcsoportjának életbevágóan fontos döntést kell meghoznia. Nem szívesen használom újra ezt a frázist - ezt mondtuk a Bokros-csomag idején, és ezt hangoztattuk 2006-ban is -, de mit csináljak, ha egyszer igaz. Ráadásul most nem a frakció többségét, hanem egészét kell megnyerni. Beismerem, nagyon nehéz döntés lesz, de nincs sok választásunk: nem dönteni sokkal több áldozatot követel, mint a döntés maga. Nyilván nekünk is meg kell fizetni a döntések árát. Eredetileg arra építettük a stratégiánkat, hogy a ciklus első két évében végrehajtjuk a költségvetési kiigazítást, majd könnyíteni tudunk a terheken. Ezt a tervet a világtörténelem keresztülhúzta. Persze nem választási bukásra készülünk, a mostani javaslatokat nem politikai búcsúlevélnek szánjuk. Bízunk benne, hogy a választó nem a felelősségvállalást bünteti, de most nem vagyunk olyan helyzetben, hogy mérlegelhetnénk, miként díjazzák majd másfél év múlva a jelenlegi intézkedéseinket. Politikus ritkán mond ilyet őszintén, de most valóban van ennél fontosabb szempont is.
MN: Van-e a pártnak hosszú távú stratégiája, hiszen a spekulációs hullámok hetek alatt lezajlanak, a stabilizáció pedig pár hónap alatt lezárulhat?
LI: Bízom benne, hogy a spekulatív támadások valóban heteken belül véget érnek, erre jó gyógyír az IMF-fel és az Európai Központi Bankkal való megállapodás. Ám a világválság gazdasági hatásai hosszabb ideig eltarthatnak. A pénzügyi és költségvetési csomag elsősorban a stabilizációt szolgálja, ezenfelül szükség lesz egy munkahelyvédő, gazdaságélénkítő pakkra is. Ebbe kerülhet az uniós források átprogramozása, egy vállalkozásfejlesztési, munkahelyvédő alap létrehozása.
MN: A 2006-os adócsökkentést elsüllyesztette a Gyurcsány-csomag, az egészségügyi reformot leállította a népszavazás, most éppen a "jóléti rendszerváltást", a 13. havi nyugdíjat veszi vissza kényszerűségből a kisebbségi kabinet. Mit fog mondani az európai parlamenti voksolás, illetve a 2010-es parlamenti választások előtt az MSZP a szavazóknak?
LI: Nem mennék abba bele, hogy az egészségügyi reform lelke, lényege, a biztosítási elv általánossá tétele él és működik, eszünk ágában sincs feladni. De a mostani üzenetünk egy szó: biztonság. Megőrizni annyit, amennyit csak lehet a szociális rendszerből, a munkahelyeinkből, garantálni a forint biztonságát. A közalkalmazottnak maradjon meg az állása, még ha ennek a béremelés elmaradása is az ára, a nyugdíjat folyósítani lehessen holnap meg holnapután is, még ha január helyett szeptemberre tolódik is néhány évjárat rendkívüli nyugdíjemelése.
MN: Hallani, hogy az elnökségben néhányan előre hozott választásokban gondolkodnak. Úgy vélik, így a párt irányítása alatt lehetne tartani a politikai eseményeket, a szocialisták kezében maradhatna a kezdeményezés.
LI: Bennem nem merült fel, elnökségi ülésen nem hallottam erről. De azt tudom mondani, annak, aki esetleg mégis ezzel kalkulál: sürgősen felejtse el. Egy ilyen üzenet a jelen helyzetben nagyon rossz következményekkel járna, a politikai stabilitás mellett kikezdené az amúgy is törékeny gazdasági stabilitást. Ez a mi leckénk, nem kellemes, de végig kell csinálni.
MN: Várható-e olyan fajsúlyos - a megszorítások idején szimbolikus erejű - törvények újramelegítése, mint a pártfinanszírozási, az összeférhetetlenségi, a képviselők költségtérítését érintő vagy az önkormányzati rendszer átszabását célzó javaslat?
LI: Az utóbbi el nem fogadása régi seb (2006-ban nem kapta meg a kétharmados többséget - a szerk.), de most különösen lüktet: értelmesen átcsoportosítható tartalék az önkormányzati rendszer racionalizálásában lenne. Az ötpárti tárgyalásokon ez felvetődött, sajnos a Fidesz mintha meg sem hallotta volna. A pártfinanszírozás kapcsán optimistább vagyok: ha a pártoknak nem ment el végleg a józan eszük, akkor vissza lehet térni ahhoz a közös nevezőhöz, amit még a referendum előtt megtaláltunk. Az összeférhetetlenségi javaslat nagy részét sikerült már elfogadni, de a polgármesteri és képviselői poszt elválasztásától mi magunk álltunk el - nem hiszem, hogy ez lenne a hazai politika rákfenéje. Természetesnek és szükségesnek tartom viszont, hogy a közalkalmazottakhoz hasonlóan a képviselők jövedelme se emelkedjék 2009-ben. Nekünk volt és van javaslatunk a költségtérítések változtatására is, talán most már nem maradunk vele egyedül.
