„»Mi kellene ahhoz, hogy a világ egy szebb, jobb, élhetőbb, biztonságosabb hely legyen?« Kérdezte egyszer egy riporter Teréz anyát. »Kinek kellene megváltoznia?« Mire Teréz anya azt felelte: »Önnek és nekem«” – ezzel az idézettel kezdte húsvéti ünnepi beszédét Áder János köztársasági elnök.
Az államfő mindenkit cselekvésre hívott: azt üzente, hogy mindannyiunknak van tennivalónk, különösen ebben a váratlan helyzetben.
„Az esztendő kezdetén, amikor boldog új évet kívántunk egymásnak nem gondoltuk, hogy a feje tetejére áll a világ és rendhagyó húsvétre kell készülnünk” – mondta, majd hozzátette, most viszont napról napra számoljuk a veszteségeinket, már sokan gyászolnak, még többen vannak, akik a szeretteikért aggódnak. Elvesztettük a biztonságérzetünket, a szabad biztonság érzését, veszélybe került sokak munkája, megélhetése.
„Nagyhét van. Évek, nemzedékek óta éljük át ugyanazt a misztériumot. Ezen a húsvéton viszont nem tehetjük azt, mint máskor. Sem közösségként, sem családként. Ez a húsvét nem a közös ünneplésről szól, hanem a segítségnyújtásról, türelemről, köszönetről” – mondta.
Áder szerint köszönettel tartozunk azoknak, akik maszkot csinálnak, bevásárolnak az idős szomszédoknak, támogatják a magányos embereket. Az ételeket készítőknek, orvosoknak, ápolóknak és azoknak, akik szállást adnak nekik. Azoknak, akik lehetővé teszik a digitális oktatást, gondoskodnak a lelkekről, a közösségek összetartozásáról, online istentisztelettel növelik a reményt.
Azoknak, akik átállítják a vállalkozásaikat, üzemeiket közcélú termelésre. Az orvosoknak, ápolóknak, mentősöknek, akik a húsvéti ünnepnapokon is segítenek a szenvedőknek. A boltosoknak, akik életüket kockáztatva is kinyitnak minden nap. A szállítóknak, sofőröknek, akik 24 órában ételt, eszközt és embert juttatnak célba. A tanároknak, akik nagy fantáziával alkalmazkodnak a távoktatás nehézsékeihez.
A katonáknak rendőröknek, akik védik a határainkat. „Mindenkinek köszönet, akik felelőséggel végzik a munkájukat ebben az emberpróbáló időben” – mondta. Hozzátette, hogy van valami, amivel sokat tehetünk. Ez a valami pedig a „türelem”.
„Várakozunk, lemondunk a nagyobb térről, szabadságról. Teret adunk a gyógyulásnak. Elfogadjuk a ránk vigyázók figyelmeztetését, így mindannyian részesei leszünk a járványt leküzdő erőfeszítéseknek. Gondoljanak azokra, akik a legközelebb állnak hozzánk. Ne az legyen a kérdés, hogy mi mindenünk nincs, hanem hogy mink van” – mondta.
Áder szerint a mostani egy korlátok közötti húsvét, de arra kell gondolnunk, ha betartjuk a szabályokat, akkor életeket mentünk meg. „Ezt kell tennünk. Ahogy Teréz anya mondta, önnek és nekem, mindenkinek, hogy hamarosan újra együtt lehessünk” – zárta beszédét Áder.
Nézzünk együtt a jövőbe!
Mit tesz, és mit tehet a járvány ellen az ellenzék, a honvédség, az önkormányzat? Olvasni jó. Elgondolkozni a jövőn pedig szerfelett izgalmas is lehet, és még a hétköznapokban is jól hasznosítható dolgok sülhetnek ki belőle. Belelátni a jövő bármely kicsiny szeletébe: nincs is annál kecsegtetőbb dolog.
