Adóoptimalizáció és offshore - Partot értek

  • M. László Ferenc
  • 2009.04.16 00:00

Belpol

Ciprusi cég ad tanácsokat a BKV-nak, Seychelle-szigeteki vállalkozás áll a fővárosi ingatlanpanamák mögött, ingatlanvállalkozók, éttermek, temetkezési cég tulajdonosai települnek ki papíron a karib-tengeri szigetekre. Ám az offshore nem jelent feltétlenül adóelkerülést vagy pénzmosást, a nemzetközi adótervezésnek évtizedes hagyományai vannak, ráadásul bizonyos esetekben hazánk is adóparadicsomként funkcionál.
Ciprusi cég ad tanácsokat a BKV-nak, Seychelle-szigeteki vállalkozás áll a fővárosi ingatlanpanamák mögött, ingatlanvállalkozók, éttermek, temetkezési cég tulajdonosai települnek ki papíron a karib-tengeri szigetekre. Ám az offshore nem jelent feltétlenül adóelkerülést vagy pénzmosást, a nemzetközi adótervezésnek évtizedes hagyományai vannak, ráadásul bizonyos esetekben hazánk is adóparadicsomként funkcionál.

"Az internetes hirdetés alapján bejön hozzám egy nőgyógyász. Elmondja, hogy az elmúlt években több tízmillió forintot halmozott fel a paraszolvenciából, a számlázás elmaradásából, de nem meri lakásra, kocsira, műkincsekre költeni vagy egyszerűen felélni, mert fél a vagyonosodási vizsgálattól. Elsorolom, hogy általánosságban milyen befektetési lehetőségek vannak az offshore-ban, hogy a vonatkozó - egyébként elég szigorú - jogszabályok milyen lehetőségeket kínálnak. De rögtön figyelmeztetem, hogy amit tervez, az illegális, eufemisztikusan szólva 'adóelkerülés', csak hogy tudja, mit kockáztat" - sztorizgatott a Narancsnak egy név nélkül nyilatkozó ügyvéd, hangsúlyozva, hogy "disznóságokhoz" soha nem adná a nevét, ám ha megkeresik, szívesen tart bevezető előadást a nemzetközi adóoptimalizációról.

Mi micsoda?

Nemrég a Népszava arról cikkezett, hogy a jegybankelnöknek offshore vállalkozása van Cipruson. A Nemzeti Bank vezetője nyilatkozatában cáfolta a "vádakat", hangsúlyozva, hogy a kinevezése után tevékenységét felfüggesztő Trevisol Management Services Ltd. nem offshore társaság. A cég az Európai Unió egyik tagállamában van bejegyezve, ahol mindig törvényesen járt el, a közterheit szabályosan lerótta. "Az offshore cégek alapítása sokszor nem a magyar adótörvények kijátszását célozza, ráadásul sokan olyan országokat is offshore-nak neveznek, amelyek valójában nem azok" - figyelmeztetett egy közkeletű tévedésre Oszkó Péter, a Deloitte Magyarország napokban leköszönő elnök-vezérigazgatója, a pénzügyi tárca várományosa.

A globális gazdaság legfőbb jellemvonása, hogy a különféle vállalatbirodalmak az olcsó munkaerő, a jól fialó piacok és a kiváló infrastruktúra mellett igen nagy jelentőseget tulajdonítanak az alacsony adóknak, a jogszabályok biztosította kedvezményeknek. Így bonyolult tulajdonosi struktúrákat alakítanak ki, a tőkét és a profitot úgy forgatják, utalgatják a különféle helyszínek között, hogy ahhoz az államok csak minimális mértékben férjenek hozzá. A nagy adótanácsadó cégek jól ismerik az egyes országok adórendszerét, tudják, hol lehet spórolni a társasági, a forrás-, a kamat-, az árfolyamnyereség-adón, a különféle személyi juttatásokra kivetett közterheken, járulékokon, a települési adókon. Hol és milyen tételekkel lehet csökkenteni az adóalapot, növelni papíron a kiadásokat - mindezt úgy, hogy nem sértenek törvényt, sőt igyekeznek közben a cég jó hírnevét is megőrizni, társadalmi felelősségvállalásból kitűnni. Ezt nevezik nemzetközi adóoptimalizációnak vagy adótervezésnek. Ehhez nem kell feltétlenül kitelepülni egy adóparadicsomba (tax haven), elég csak összehangolni az anya- és leánycégek adózási rendszerét, illetve közbeiktatni néhány alacsony adókulcsú államot.

Az átlagember az offshore szó hallatán általában valamilyen trópusi vagy mediterrán szigetet képzel el, ahol ezrével jegyeztek be különféle rejtélyes fantomcégeket. Az offshore (magyarul: parton kívüli) voltaképpen olyan helyszínt jelöl, ahol a bejegyzett cég nem végez gazdasági tevékenységet, csak az adókedvezmények vagy egyetlen kiskapu miatt települt ki - így bizonyos értelemben hazánk vagy egy önkormányzat is lehet "parton kívüli". A klasszikus adóparadicsomok többnyire olyan kis államok, autonóm körzetek, amelyek nem rendelkeznek iparral, fejlett gazdasággal, legfeljebb a turizmusból és az oda települő társaságoktól beszedett különféle apró díjakból élnek.

Föl, Ciprusra!

A Narancs által megkérdezett szakértők egybehangzóan állítják: Ciprus nem sorolható a klasszikus adóparadicsomok közé, legfeljebb az "alacsony adókulcsú állam" kifejezés aggatható rá - igaz, még jogilag sem tartozik e kategóriába (a fogalmakról lásd Kulcsos államok című keretesünket). Uniós csatlakozása óta sokat szigorodtak a törvényei, a ciprusi bejegyzésű cégek uniós adószámot kaptak. Az egzotikus adóparadicsomokkal szemben itt szigorúbb a számviteli fegyelem, könyvelést kell vezetni, könyvvizsgálót kell alkalmazni. Bár a szigetországban még mindig alacsonyabbak a közterhek, mint a többi európai államban, az anonimitást kereső pénzmosók már nem itt rejtik el és forgatják meg a vagyonukat.

Ciprus ebben nem egyedüli, ugyanígy támadni lehetne az alacsony adók, a különféle kiskapuk miatt Máltát vagy a brit Man-szigetet, illetve a nem uniós tag Liechtensteint vagy Svájcot (Németország és az USA támadja is mindkettőt). Egy felmérés szerint egyébként a nagy befektetési alapok, hedge fundok 80 százaléka adóparadicsomokban van bejegyezve: nem a "totális" adóelkerülés a fő céljuk, hanem a pár százalékos, ám a százmilliárd dolláros profitoknál jelentős tételt kitevő kamatadó megspórolása. Sőt - figyelmeztetnek az adótanácsadók - ilyen alapon Magyarországhoz képest az összes szomszédos állam offshore-nak minősíthető, hiszen lassan mindenütt kisebb az adóelvonás, átláthatóbb és egyszerűbb a közteherviselés, mint hazánkban.

Természetesen a nagy jóléti rendszereket működtető, ezért a vállalkozásokat jelentős mértékben "megsarcoló" országokhoz képest Ciprus igazi felüdülés a nyereségüket maximalizálni igyekvő cégek számára. Európában itt a legalacsonyabb a társasági adókulcs (a belföldi illetékességű vállalatoknál 10 százalék), és a legtöbb esetben az osztalékot sem adóztatják meg. Számos kiskapu van az árfolyamnyereséget érintő közterhekre, miként a vállalatcsoportokon belüli értékmozgásra is különféle kedvezményeket biztosítanak a helyi jogszabályok. Külön cikk témája lehetne azon lehetőségek, könnyítések bemutatása, amelyeket a ciprusi - az uniós direktívákkal, OECD-elvárásokkal összhangban lévő - törvények biztosítanak a szigeten megtelepedő, itt tényleges tevékenységet végző gazdasági társaságoknak.

Szintén vonzóvá teszi a földközi-tengeri országot, hogy nemcsak az adói alacsonyak, de több balkáni, kelet-európai országgal és szovjet utódállammal is van adó-megállapodása, ami gördülékenyebbé teszi a határokon átívelő befektetések bonyolítását, szervezését. Ezért rengeteg európai cégbirodalom Nicosiába telepíti a székhelyét. "Amikor újjászerveztük a vállalatcsoportot, több adótanácsadó azt javasolta, hogy vigyük ki a cégeket egzotikus szigetekre. A tulajdonosok erről hallani sem akartak, és ragaszkodtak a teljes transzparenciához. Ráadásul a cég akkoriban a londoni tőzsdére való bevezetést is fontolgatta, ezért a holding bejegyzésénél kizárólag az EU tagállamai jöhettek szóba" - nyilatkozott a Narancsnak Szabó Zsolt, a holding központját Ciprusra telepítő TriGránit pénzügyi igazgatója. A cég menedzsmentjének fontos szempont volt, hogy a központnak választott állam rendelkezzék a kelet-közép-európai régió országaival, illetve Moszkvával kötött, kettős adóztatást elkerülő egyezménnyel, ugyanis a TriGránitnak számos befektetése van Oroszországban, illetve olyan európai államokban, amelyeknek nincs ilyen megállapodásuk a keleti nagyhatalommal. "A TriGránit Holding profitjának jelentős részét Magyarországon forgatja vissza, számos munkahelyet teremtünk, komoly beruházásaink vannak, melyeket a válság idején sem állítunk le" - szögezte le a pénzügyi igazgató.

Az igazgatók szigete

Az utóbbi időben többen felfigyeltek egy olyan lehetőségre, amely már a középvállalkozók szemében is rendkívül vonzóvá tette a szigetet: az igazgatósági tiszteletdíj Cipruson 20 ezer euróig (közel hatmillió forintig) minden elvonástól mentes, 20 és 30 ezer euró között (8,8 millió forintig) pedig csak 10 százalékkal adózik. Ez különösen azoknak fontos, akik szeretnének már a pénzükhöz jutni és felélni, tehát nem az adóoptimalizációban érdekeltek.

Ugyanis hiába vonja ki az offshore cég vagy az alacsony adókulcsú államban bejegyzett vállalkozás az osztalékot a magyar leányából, és ússza meg odakint a forrásadót, azt hazahozni törvényesen magánemberként csak akkor lehet, ha az illető kifizeti utána a 25 százalékos szja-t, illetve a különböző járulékokat. (A forrásadó offshore társaságon keresztüli elkerülésének önmagában nincs értelme: a cégből cégbe pakolt osztalék idehaza is adómentes.) Viszont az igazgatói tiszteletdíjat gond nélkül hazahozhatja, hiszen az illető már adózott utána odakint. Sőt, mivel a két ország közötti kettős adóztatást kizáró egyezmény nem ad egyértelmű útmutatást abban, hogy a Cipruson felvett tiszteletdíj részét képezi-e a magyar magánszemély összes jövedelmének vagy sem, sokan még az adóbevallásukban sem tüntetik fel, s így nem nő az adóalapjuk. Azaz a magyar adóhatóság nem is látja az ily módon szerzett jövedelmet, a vagyonosodási vizsgálatnál pedig lehet a szabályozás hiányosságaira hivatkozni - már aki szembe mer szállni az APEH-hel.

Vannak, akik még tovább mennek: kihasználva, hogy Ciprusnak számos klasszikus adóparadicsommal - többek között Seychelle-lel - van államközi egyezménye, valóságos cégláncokat hoznak létre, melyek végpontja valamelyik trópusi szigeten található. Ez azért fontos, mert ha egy olyan külföldi cég számláz (például tanácsadásról, piackutatásról) egy hazai cégnek, amelyik a társaságiadó-törvény szerint "ellenőrzött külföldi társaságnak" minősül, akkor a bizonyítási eljárás megfordul: a magyar vállalkozásnak kell igazolnia, hogy valós teljesítésről volt szó. Ha ez nem sikerül, akkor a befogadó társaság hoppon marad, nem tudja az "ügyletet" költségként leírni. Ilyenkor iktatják közbe az uniós Ciprust, és vonják el magukról az APEH figyelmét - ráadásul mindezt törvényesen teszik.

Összefoglalva: számos más tagországhoz hasonlóan Ciprus nem tesz mást, mint az EU biztosította lehetőségeket kihasználva sikert sikerre halmoz a nemzetközi, úgynevezett "nem káros" adóversenyben.

Aki bújt, aki nem

"Ha a tulajdonos törvényesen jár el - márpedig mi csak ilyen ügyfelekkel állunk szóba -, az offshore struktúrák egyáltalán nem alkalmasak az adó megspórolására" - hangsúlyozza Kristó Zoltán közgazdász, a Meyer & Levinson ügyvezetője. Téved tehát az a magyar vállalkozó, aki úgy gondolkodik, hogy elég a hazai cégéből kiszivattyúzni a pénzt Belize-be vagy Mauritiusra, amit onnan hazautalva gond nélkül elkölthet mindenféle földi jóra. A haszon kivitele ugyanis csak az első lépés, igaz, kint nincs szja, nincs forrásadó, a pénz nyugodtan fialhat egy bankban, mert a legtöbb helyen kamatadó sincs. Csakhogy ez holt tőke, amit a magyar állampolgár - mint említettük - törvényes keretek között csak kemény adóforintok árán hozhat haza. Vagy kint hagyja, és nyugdíjaséveit valamelyik adóparadicsom pálmafái alatt tölti - miként sok nyugat-európai vagy amerikai polgár választja ezt a megoldást.

Persze mindez csak elméletben igaz. Ugyanis vállalva a lebukás kockázatát nagyon sok magyar vállalkozó mégis hazautalja valamiképpen a pénzét. Bár a bankokat korlátozzák a pénzmosás és a terrorizmus elleni szigorú törvények, a legtöbb pénzintézet nem mond nemet, ha egy offshore cég számlát akar nyitni nála. "Nem nagy kunszt, csak tudni kell, melyik bankhoz érdemes fordulni" - állítja az egyik, neve elhallgatását kérő cégbróker. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy három és fél hónapja nem sikerül érvényt szerezni annak a törvényi előírásnak, amely az ügyfeleket "tényleges tulajdonosi nyilatkozat" tételére kötelezi (így az offshore vállalkozásoknak azonosítaniuk kellene a mögöttük álló tulajdonosokat). Ha ez nem történik meg, a pénzintézetnek elviekben le kell állítania a tranzakciókat. "Az ügyfelek többsége ezt zaklatásként éli meg, de a bankok sem veszik jó néven, iszonyatos adathalmazon kell átrágniuk magukat" - mondta lapunknak Osváth Piroska, a Magyar Bankszövetség vezető jogtanácsosa. Látva a késlekedést, a felügyelet végül féléves haladékot adott a pénzintézeteknek.

Persze a többség ennél jóval ügyesebb: strómanokat állít csatasorba, óvatosan költ, kis összegeket vesz le a számláról, esetleg különféle svájci, liechtensteini bankokat iktat közbe - ilyenkor komoly tételt képeznek a különféle tranzakciós díjak. "Le kell szögezni, hogy az offshore cég adómentessége csakis a társasági jövedelemadóra vonatkozik. Magyarul a cég pénze csak addig mentes a jövedelemadó alól, amíg az a cég pénze! Amint a tulajdonos a saját céljaira felveszi egy automatából, és nem szerepelteti a személyi jövedelemadó-bevallásában, abban a pillanatban adóelkerülésről beszélünk. Felelős tanácsadó ilyet nem javasol az ügyfelének" - figyelmeztetett egy buktatóra Tóth K. Zoltán ügyvéd, a PlanWorld Business Kft. vezető tanácsadója.

Viszont aki nem felélni akarja a pénzét, hanem az adókat törvényesen megkerülve idehaza újból megforgatni, az számtalan kecsegtető megoldás közül választhat. Ha egy befektető nem érzi "égőnek" partnerei előtt, hogy vállalkozását egy gyanúsnak ható seychelle-i, niuei, nevisi, esetleg grenadai cég tulajdonolja, akkor lényegében adómentesen tud különféle ügyleteket lebonyolítani - és még szóba se hoztuk a kinti adminisztráció olcsóságát, illetve a számviteli környezet puhaságát. "Tegyük fel, hogy van egy jó üzleti ötleted. Alapítasz egy offshore céget egymillió forint alaptőkével, amely aztán létrehoz egy magyar céget szintén egymilliós alaptőkével. A magyar cégnek te leszel - áttételesen - a tulajdonosa, itthon pedig az ügyvezetője. Dolgozol, dolgozol, növeled a piaci részesedésed, majd öt év múlva valaki kínál százmilliót a hazai cégedért. Tekintettel arra, hogy az üzletrész eladásából származó árfolyamnyereséget az offshore cég realizálja, amelynél az ilyen nyereség adómentes, az offshore cégedben rendelkezésedre fog állni százmillió egy új vállalkozás gründolásához. Ha te alapítottad volna közvetlenül a magyar vállalkozást, úgy az üzletrész-értékesítés pillanatában keletkezett 99 millió forintnyi árfolyamnyereséget azonnal 25 plusz 14 százalékkal kellene leadóznod. Eldöntheted, melyik utat választod" - avatott be a műhelytitkaiba egy offshore-tanácsadó.

"Tény, hogy a legtöbb paradicsomban nagyon alacsonyak vagy egyáltalán nincsenek adók, csak a regisztrációs díjat kell megfizetni. Ám vannak, akiket nem ez vagy nemcsak ez vonz, hanem főleg a diszkréció" - szögezte le Tóth. Nem feltétlenül pénzmosó bűnözőkről, terroristákról vagy az összeférhetetlenségi szabályok alól kibújni akaró, állami, önkormányzati vagyont megdézsmáló politikusokról van szó, hanem jó nevű menedzserekről, piacvezető részvénytársaságokról. Az üzleti világban ugyanis bevett szokás, hogy a vezetőkkel, igazgatókkal aláíratnak egy versenykizáró megállapodást, mely szerint a társaságtól távozásuk után pár évig nem indítanak saját, az adott területen tevékenykedő vállalkozást, nehogy elvigyék régi cégük ügyfeleit. Ám ha mindezt egy panamai cég fedésében teszik, nem lesz könnyű rájuk bizonyítani a szerződésszegést. Mások a házastársuk elől dugják el a vagyonukat, hogy válás esetén ne kelljen osztozkodniuk. "Ha egy nagynevű befektető személyesen kezd tárgyalni egy cég megvételéről, azzal azonnal felhajthatja az árat. Addig, amíg nem tudjuk, ki van az asztal túloldalán ülő ügyvéd által képviselt cég mögött, addig nem tárgyalunk olyan magabiztosan. Ezek stratégiai kérdések, és teljesen legálisak" - hoz újabb példákat az anonimitásban rejlő lehetőségekre a PlanWorld tanácsadója.

Halottnak a csók

Lapunk a cégnyilvántartást böngészve számos meglepő és furcsa esetre bukkant - példáink természetesen kiragadottak. Pár évvel ezelőtt még egy mauritiusi, illetve egy liechtensteini cég tulajdonában volt a csömöri krematóriumot működtető helyi temetkezési kft. Réz Gábor, a cég jelenlegi vezetője nem tudta megmondani, hogy a régi tulajdonosok miért vitték ki a társaságot offshore-ba - ma a vállalkozás a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. százszázalékos birtokában van. Szerettük volna megkérdezni a több mint száz éve működő fővárosi Mátyás Pince étterem ügyvezetőit, hogy a vendéglőt üzemeltető kft. tulajdonosai mit keresnek Panamában, de csak az asztalfoglalási ügyfélszolgálatig jutottunk. Ugyanígy nem tudtuk elérni a Mocsa Öregtó Halgazdálkodási és Szolgáltató Kft. ügyvezetőjét, Papp Krisztinát sem, pedig jó lett volna megtudni, hogy kik állnak a céget birtokló, közép-amerikai Castill Classic Traders S. A. mögött.

Nyilatkozott viszont Tamics Tibor, a három soproni virágboltot működtető Ezersziget Virágüzlet Kft. ügyvezetője (a cég tulajdonosa a Seychelle Köztársaságban lett bejegyezve). "1989 óta próbálkozom különféle vállalkozásokkal, de eddig örültem, ha a felszínen tudtam tartani őket. Az ismerőseim és a könyvelők ajánlották ezt a megoldást, úgy gondoltam, kipróbálom" - mondta lapunknak. Érdeklődésünkre, hogy nem tart-e az APEH-től, azt mondta, a vállalkozás körül minden törvényes, különben is vegzálták eleget a különféle hatóságok, már nem tart egy újabb vizsgálattól.

Szakértők szerint semmi meglepő nincs azon felismerésünkben - melyre az elektronikus cégnyilvántartást működtető Opten Kft. adatbázisának szondázása közben jutottunk -, hogy minden tizedik offshore tulajdonban álló magyar cég ingatlanépítéssel és/vagy -hasznosítással foglalkozik. Az üzletrész-értékesítéshez hasonlóan az ingatlanok adásvételénél sem árt közbeiktatni egy adóparadicsomban működő vállalkozást, ami aztán a profitot egy újabb építkezésbe fekteti. Persze az anonimitás sem jön rosszul, ha a kifizetetlen alvállalkozók a nyomunkba erednek (lásd: Légvárak, Magyar Narancs, 2008. június 26.). Nyilván oka van annak is, hogy a fővárosi ingatlanpanamák környékén számos ciprusi vagy offshore vállalkozás sertepertélt (részletesen lásd: Polgármesterkedések, Magyar Narancs, 2009. március 5.).

Eddig csak a legális vagy a jogszabályokat épphogy "súroló" módszerekről, megoldásokról esett szó, miután a lapunk által megkeresett szakértők egy emberként állították, hogy ők piszkos, a büntető törvénykönyvbe ütköző ügyletekkel nem foglalkoznak - hiszen ha elvállalnának akár egy ilyet is, annak a hírnevük látná kárát. Sőt, ha az APEH megkeresi őket, készségesen segítik a hatóság munkáját, persze az ügyfeleiket azért nem adják ki egykönnyen. "Magyarország a készpénzforgalom országa, becslések szerint százmilliárdok pörögnek számla nélkül. Egyre többen fedezik fel, hogy az offshore hatékony eszköz az így szerzett bevételek újrahasznosítására, mosására, és akkor a durva bűnözésből, kábítószer-kereskedelemből, prostitúcióból származó milliárdokról nem is beszéltünk. Ez már nem nevezhető adóoptimalizációnak" - állapította meg egy neve elhallgatását kérő szakértő.

"Aki egyszer belekezdett, az nehezen keveredik ki belőle, hiszen újra meg újra el kell rejtenie a szabálytalanul szerzett jövedelmét" - hangsúlyozta Oszkó Péter. Szerinte legfeljebb egyszeri alkalommal lehet jó megoldás az amnesztia, amely segít kitörni az ördögi körből, hazahozni a pénzt - amire válság idején igen nagy szükség van -, de nem jó, ha erre gyakran sor kerül: azt a benyomást kelti a vállalkozókban, hogy nyugodtan élhetnek e lehetőséggel, mert az állam egyszer úgyis megbocsát. (Idén januárban lépett hatályba az a jogszabály, ami lehetővé teszi az osztalékadó-alap csökkentését, amennyiben az illető a hazahozott összeg 75 százalékát két évig állampapírba fekteti.) Szakértők szerint az APEH-nek gyakrabban kellene az offshore tulajdonban álló vállalkozásokat piszkálni, illetve egyszerűen meg kellene tiltani, hogy azok állami, önkormányzati tendereken indulhassanak, miként azt is meg kellene akadályozni, hogy állami cégekkel bármilyen üzleti kapcsolatba kerülhessenek. Oszkó Péter ehhez hozzáteszi: akár az adótörvényekben is helye lenne számos további szigorításnak: sok más ország gondoskodott már arról, hogy ne csak az offshore cégekből hazautalt, de az ott felhalmozott vagyont is hazai adóztatás alá vonja, ami lényegesen csökkenti az effajta ügyletekből legálisan elérhető nyereséget akár magánszemélyek, akár cégcsoportok számára, így a jövőben vélhetően Magyarország számára is ez lenne a helyes szabályozási irány.

Mindezek fényében különös, hogy a jelentős összegű adóhiánnyal érintett adózók listáján mindössze három offshore tulajdonú céget találtunk, melyek 1,4 milliárd forintnyi tartozást halmoztak fel. Szerettük volna megtudni, hogy az APEH hogyan küzd az offshore-ba menekülő adócsalókkal szemben, de a hivatal egy hónap alatt nem talált olyan ráérő adóellenőrt, aki felvilágosítással tudott volna szolgálni. A Pénzügyminisztérium lapzártánkig nem válaszolt: a szaktárcánál arra hivatkoztak, hogy nem kapták meg az e-mailünket. Írásban feltett kérdéseinkre az adóhivataltól rövid, egyoldalas választ kaptunk, amiből megtudhattuk, hogy "az adóellenőrzések során az APEH a magyar illetőségű vállalkozások vizsgálatát végzi. Az ellenőrzésre történő kiválasztásnál nem játszik szerepet az, hogy offshore cégről van-e szó. (...) Felhasználásra kerülnek többek között az elvégzett kapcsolódó vizsgálatokból származó adatok, az EU-tagállamok illetékes hatóságai közötti segítségnyújtás keretében kapott, valamint a kettős adózás elkerülése érdekében kötött egyezményekre hivatkozva szerzett információk is."

Kulcsos országok

A társaságiadó-törvény szerint ellenőrzött külföldi társaságnak (a nemzetközi terminológiában: Controlled Foreign Company - CFC) minősülnek azok a cégek, amelyek olyan országokban vannak bejelentve, ahol a magyar társaságiadó-kulcs kétharmada alatt van az alkalmazott társaságiadó-kulcs. Kivételt képeznek azok az országok, melyekkel van kettős adóztatást elkerülő egyezményünk, illetve OECD- és EU-tagállamok - például Ciprus vagy Málta. A CFC által számlázott költségeket és ráfordításokat az adóhatóság nem ismeri el, csak akkor, ha az adózó bizonyítja, hogy a felmerült költségek a vállalkozási tevékenységét szolgálták. A személyi jövedelemadóról szóló törvény külön foglalkozik az alacsony adókulcsú államokkal, ide sorolva azokat az országokat, melyeknek tizenkét százalék alatti a társaságiadó-kulcsa - itt csak a Magyarországgal szerződő államok képeznek kivételt. A PM 8007/2003-as számú - tehát még a csatlakozás előtt kiadott - tájékoztatója 46 CFC-országot sorol fel, melyek között még Ciprus is megtalálható. Az Opten adatbázisából nyert információk alapján Magyarországon 1526 olyan működő vállalkozás van, amely mögött CFC cég áll - ha Ciprust és Máltát is ide soroljuk, akkor 1700. Magasan vezet Seychelle (369), Belize (339), Panama (304) és a Brit Virgin-szigetek (217). Mind a négy ország a no-tax haven vagy a zero-tax haven kategóriába tartozik: a külföldi jövedelmek után itt semmilyen adót nem kell fizetni. Egyébként a hagyományos meghatározás szerint az a cég számít offshore-nak, amely abban az országban, ahol bejegyezték, nem végez érdemi tevékenységet. Ez az ország nem feltétlenül adóparadicsom, pusztán valamiért vonzó a nemzetközi adótervezést végző szakemberek szemében. Miután Magyarországon a kapcsolt vállalkozástól kapott kamat fele leírható az adóalapból, de a különféle jog- és licencdíjakkal kapcsolatos ügyletek is kedvező módon adóznak, ebből a szemszögből hazánk is offshore-nak számít.

(Az adatokért az Opten Kft. munkatársait illeti köszönet.)

Neked ajánljuk