A Ne tüzeskedj, mert éjszaka bepisilsz! viszonylag egyszerű törvényétől mára eljutottunk a sokkal körmönfontabb elméletekig, bár ez sem ment zökkenő nélkül.
Puskáért nyalókát
Sohasem felejtem el azt a gyermeknapi programot, amikor egy népszerű énekesnő, akinek a nevét most könyörületből nem írom le, arra próbálta rávenni a gyermekeket, hogy vigyék ki neki a Margit-szigetre a játékfegyvereiket, és ott kapnak helyettük nyalókát vagy mit. Ezt a cselekedetét meg is indokolta. Azt mondta a rádióban, hogy annyi csúnya dolog van a világban, sok csúnya ember meg csúnya dolog, most a csúnya állatokról, növényekről és házakról ne is beszéljek, úgyhogy a gyerekek játsszanak inkább a szép dolgokkal, mint például labda.
Ez már akkor is akkora baromságnak tűnt, hogy mozgólépcső kellett hozzá, de sajnos nem volt egyetlen pszichológus sem a közelében, aki elmagyarázta volna neki, hogy ez így felesleges és hatástalan, mivel a lurkóknak úgy kell a játékfegyver, mint egy falat kenyér, és ha elveszik tőlük, akkor csinálnak faágból, papírból vagy egyszerűen a kezükből, és továbbra is naponta hússzor le fogják lőni egymást és a szüleiket, mert az jó játék, főleg ha a szülő is részt vesz benne, és szívéhez kapva látványosan összeesik. (Igaz, nagyszüleimet például sohasem tudtam rávenni erre a szórakozásra, de az összeesésre való hajlandóság nagymértékben függ a megélt háborús évek számától.) Mindezektől függetlenül egészséges kamaszok, majd felnőttek lesznek, ezt a lövöldözést idővel majd elhagyják, legalábbis többségükben, és nagykorukban csak elhanyagolható százalékuk fogja a megélhetéséhez a fegyveres kéregetést választani módszerként, nagyjából annyian, mint az ismétlőfegyverek feltalálása előtt.
Gyilkosság, hazugság, videó
Azt azonban nem lehet letagadni, hogy a számítógépes játékok és a tévé képernyője áraszt némi mészárszékhangulatot, és A texasi láncfűrészes gyilkost, valamint a klasszikus Doomot és társait leszámítva is rendesen megnövekedett az egy percre eső gyilkosságok száma a mindennapi életben.
Különös, de tapasztalataim szerint a legbrutálisabb csatorna a Cartoon Network, ahol mennyiségben és minőségben is a legtöbb gyilkos akciót láthatja az elmélyülten maszturbáló kétéves, igaz, az áldozatok általában életben maradnak, a fejüket visszaragasztják, darabjaik összeállnak a robbanás után, amivel sikerül jelentősen leértékelniük a míves gyilkosságot, és azt a meggyőződést alakítják ki megtévedt kis nézőjükben, hogy a visszafordíthatatlan folyamatok is visszafordíthatók, pedig hát dehogy, épp ezért visszafordíthatatlanok, a Magnummal fejbe lőtt nagymama nem áll fel, hiába panaszkodunk, hiába pereljük a tévét.
Gyermekbarátok
A Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma éppen ezért tűzte zászlajára a gyilkosságmentes képernyő szlogenjét, hogy ezzel a frappáns kis képzavarral éljek. A szervezet - melynek neve alapján először iskolák környékén sétálgató idősebb urakra asszociáltam - neve ellenére értelmes emberek gyülekezete, akik megpróbálják az éjszakai órákra szorítani a trancsírozós gyilkosok bemutatását a televízió képernyőjén. Kérdésemre Vári László ügyvivő készségesen elmondta, hogy a gyilkosságmentes képernyő nem jelenti azt, hogy az Egri csillagokat ezentúl csak hajnali háromkor mutathatja be a televízió, márpedig abban gyilkolnak bőven, ha még emlékeznek rá a Nyájas Olvasók, hanem azt, hogy azokat a filmeket próbálják száműzni a gyermekek által is nézett sávokból, amelyekben a gyilkosság, illetve az erőszak mint elsődleges emberi érték és a konfliktusok kezelésének legkézenfekvőbb módja látható.
A mozgalom lehetőségei persze korlátozottak, lévén társadalmi szervezet, de legalább kongatják a vészharangot, és próbálnak megnyerni maguknak minél több támogatót a médiában, amihez ezúton kívánok sok szerencsét.
Kis mészárosok
Azt persze ők is tudják, hogy a közszolgálati vagy kereskedelmi gyilkosságok megritkításával még koránt sincs rendezve a dolog, hiszen a kölykök a számítógépes játékokkal bőven kompenzálhatják a vérszomjukat.
Münnich Ivánnak, az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet munkatársának a napilapokban bőven tárgyalt kísérlete azt bizonyítja, hogy a Doom (de természetesen bármelyik, az ellenfél leabálására kihegyezett játék) lényegesen növeli a gyermekek agressziós szintjét. Kísérletében száz gyereknek mutatott afféle Rorschach-tesztre hasonlító homályos képeket, amit a gyerekek értelmezgettek, majd bedrótozta őket a Doomba, és néhány perces játék után újra feltette nekik a kérdést, hogy mit is látnak a képen. Az eredmény - legalábbis a tájékozatlan napilapírók számára - megdöbbentő volt, az egyik gyerek például, aki a játék előtt még azt mondta, hogy a képen egy bácsira éppen felsegítik a kabátot, a játék után már úgy fogalmazott, hogy hátba szúrják. Ehhez persze nem kellett volna kísérletezni, elég csupán végignézni a Corvin Multifilter közönségén, amikor befelé megy a Nagy Pisztolyos Anyaszomorító című filmre. Az előtérben csupa görnyedt, még földrajzból is felmentett fiatalember ácsorog, kompatíbilis nőkkel. Aztán amikor feltárulnak az ajtók, és besurrannak, már látszik valami az elkövetkező változásból, de igazán a film végén, amikor Manyi néni diszkréten kiengedi a nézőket a hátsó udvarba, akkor figyelhető meg az átalakulás. Csupa délceg, sarkát határozottan az aszfalthoz csapó macsó távozik a moziból, mind kőkemények, akik úgy fognak hamarosan bucisalátást rendelni a közeli bisztróban, hogy beleremeg a plafon, és a pultoslány remegve vágja a zellert. Ez az állapot eltart egészen hazáig, amikor még sikerül a bőrdzsekit bevágni a sarokba egyetlen, teret átívelő laza mozdulattal, csak aztán az ágyban változnak vissza megint kedves mackókká, akiknek inkább hobbi, mint kötelesség az erekció.
Közvetlen eredmények
Ennél még szörnyűbb az a japán kísérlet, amit öntudatlanul végeztek a mangaeksön-tervezők a szigetország gyermekeivel, mikor is a villogó szemű csodarobot, még mielőtt megbüntethette volna a rosszakat ledarálás, kettévágás avagy egyszerű legázolás által, máris több száz gyermeket döntött heveny epilepsziába azzal a jól megválasztott frekvenciával, amivel okos szemét villogtatta. Kíváncsi vagyok, hogy ezek a kis pomogácsok mennyire lesznek fogékonyak a jövőben a rajzfilmekre, de valószínűleg semennyire; kidobják az ablakon a tévét, életük hátralévő részében csak nézik, hogy növekszik a japánkertben a szikla, és lehet, hogy ezzel szerencséjük van.
Szánalmas és felesleges
"Adj tévét és hamburgert, és az isten szerelmére, ne papolj nekem felelősségről és szabadságról!" - idézi Aldous Huxleyt Ember voltunk hanyatlása című könyvében Konrad Lorenz, amikor a fiatalok érzelmi kiüresedéséről értekezik. Nem sokkal arrébb pedig arról beszél, hogy milyen hülyeségeket produkált az evolúció, amikor a pillanatnyi szaporodási esélyeket helyezte előtérbe a faj hosszabb távú kényelmével szemben. Erre példaként az agancsot hozza fel, és tényleg, ez eddig nekem nem is jutott eszembe, de valóban elég idióta viselet egy erdőben, közben pedig a szarvascsajok élnek-halnak érte.
Ezt viszonylag egyszerű behelyettesíteni kigyúrt, baseballütős tahóra egy nagyvárosban, és máris lehet kacagni, bár könnyen előfordulhat, hogy a felesleges agresszivitás külsődleges jegyei eltörik az arccsontunkat, ám ennek ellenére is anakronizmusok, amik előbb-utóbb kipusztulnak világunkból.
Normális gyerek, normális szülő
A gyermekek mindezek ellenére még jó sokáig a nagyon erős, brutális és csupán a rafináltság szintjén tudatos hősöknek fognak szurkolni a filmekben, úgyhogy már a legkisebb korban, lehetőleg az anyaméhben meg kell kezdeni felkészítésüket arra a látványra, amit szemüveges, kissé görnyedt és enyhén pocakos apjuk okoz a születést követő pillanatban. Mivel a már megszerzett ártalom csökkentésére nincsenek igazán kipróbált technikák, érdemes ezeket megelőzni. A legcélravezetőbb módszer erre a normális család (lásd interjúnkat Vekerdy Tamással).
Persze egyáltalán nem biztos, hogy a normálisan nevelt gyerekből normális felnőtt lesz, de legalább az esélyek jobbak, mint a tévépásztornak odalökött nyáj esetében, úgyhogy fogják a készüléket, Hölgyeim és Uraim, és célozzák meg vele a legellenszenvesebb szomszédot, amint éppen a pitbullját trenírozza a ház előtt.
Tegyenek meg ennyit a jövőnkért.
Para-Kovács Imre
1. Támadó, erőszakos fellépés más személlyel szemben.
2. Az analitikus irányzatok értelmezésében "más ember feletti hatalomra törő akarat", illetve a halálösztön megnyilvánulása.
V-chip
A szülői cenzúra eufemisztikusan önkéntes tartalomszűrésként emlegetett módszerének bevezetését szolgálja az Egyesült Államokban az úgynevezett V-chip, amely az erőszakról (violence) kapta a nevét. A ma már minden újonnan eladott televíziókészülékbe beépített áramkör lehetővé teszi, hogy a készülék tulajdonosa letiltson a képernyőről olyan mozikat, amelyek erőszakos vagy pornográf jeleneteket tartalmaznak. A V-chip működésének feltétele az, hogy a műsorszolgáltató megfelelő, a műsor jellegére vonatkozó jelzésekkel lássa el az adást, a kábeltévé-társaságok egy része ugyanakkor erre a nézettsége miatt aggódva nem hajlandó. Amennyiben konszenzus születik a kérdésben, a szülő belátása szerint tilthat vagy engedhet bizonyos típusú műsorokat. Kérdés viszont, hogy a V-chip beállításainak változtatásához nem lesz-e szüksége a korlátozni kívánt kölyök segítségére.
- bodoky -
