„Agresszív figyelemelterelés” – Interjú Szigetvári Viktorral

Belpol

Időnként a polgári engedetlenség eszközével kell fellépni a kormányzati kommunikáció ellen – állítja Szigetvári Viktor. Az Együtt elnöke vitatja, hogy az ellenzéknek ne lennének javaslatai a migrációs helyzet rendezésére.

magyarnarancs.hu: Az Együtt aktivistái korábban is éltek a polgári engedetlenség eszközével, olyanra viszont nem emlékszem, hogy hivatalosan erre buzdították volna szimpatizánsaikat. Most miért jutottak erre az elhatározásra?

Szigetvári Viktor: Amikor az Indexen először megjelentek a plakátok, rövid morfondírozás után arra jutottunk, hogy ezek rombolják a közélet nyugalmát, céljuk a magyar választók figyelmének agresszív elterelése. Ezért a plakátokkal szemben akár polgári engedetlenséget jelentő eszköz is bevethető. Pénteken és szombaton kikerültek az első plakátok, mi pedig a tettek mezejére léptünk. Persze nem kizárólag az Együtt tagjai vagy szimpatizánsai vesznek részt az akcióban, de fontosnak tartottuk, hogy politikai pártként is megnyilvánuljunk.

magyarnarancs.hu: Vannak adataik arról, hogy hány plakátot rongáltak meg?

SZV: Azt kértük a kollégáinktól, hogy jelezzék, ha egyáltalán megjelenik a környékükön ilyen plakát, vidéken sok helyen még nem kezdődött el a kihelyezés. A rongálásokról szisztematikusan nem gyűjtünk adatokat, amennyiben érkeznek hozzánk fotók, azokat közzétesszük. Pestszentlőrincről olyan visszajelzést is kaptunk, hogy polgárőrök miatt nem tudták végrehajtani az akciót.

false

 

Fotó: MTI

magyarnarancs.hu: Az önmagát feljelentő két aktivistán kívül indult valaki ellen szabálysértési eljárás?

SZV: Kalocsai Kinga és Szeles András nem az Együtt aktivistái, bár mindkettőjüket ismerem, tőlünk teljesen függetlenül jártak el. Az Együtt, illetve az Együtt ifjúsági szervezete, az Y-Gen tagjai közül hat kollégánk ellen indult eljárás, ők azt kívánták kifejezni, hogy a szegénységről, az oktatás válságáról és a munkanélküliségről tereli el a kormány a figyelmet, miközben  a bevándorlás kérdésében valójában semmiről nem beszél. A Fidesz tegnapi feljelentése óta valószínűleg én is eljárás alatt állok.

magyarnarancs.hu: Azért, mert ön is elismerte, hogy részt vett a plakátszaggatásban?

SZV: Nem, felbujtóként próbál ellenem jogi eljárást indítani a Fidesz. Állok elébe.

magyarnarancs.hu: Ha tényleg figyelemelterelésnek szánta a Fidesz a plakátkampányt, akkor elég sikeresek, másról sem lehet olvasni. Mérlegelték, hogy ebből a szempontból az önök ellenakciója akár a kormány malmára is hajthatja a vizet?

SZV: A gyáva és magabizonytalan ellenzék butaságának tartom, hogy ha valaki végre fellép egy ostoba kormányzati akció ellen, rögtön abba a gyanúba keveredik, hogy valójában erősíti a kampányt. A kussolásnak néha véget kell vetni. Az Együtt nem az a párt, amelyik ne állna elő szakpolitikai javaslatokkal, ne tenné a dolgát a Parlamentben, ne vinne más témákat az Illatos úti szennyezéstől a korrupcióellenes küzdelemig. Nem vagyunk egy ügyű párt, de ez egy olyan megosztó, indulatokat szító, az elveszített Fidesz-szavazókat állami pénzen visszaterelni igyekvő akció, amely ellen fel kellett lépnünk. Minden megnyilatkozásunkban elmondjuk, hogy ez egy figyelemelterelés, megemlítünk egyéb témákat, ma is, holnap is, holnapután is fogunk más ügyekben kommunikálni. Emellett természetesen a migráció kérdésében is kifejtjük az álláspontunkat; a Fidesszel ellentétben minket nem az a cinikus számítás vezérel, hogy megnyerjük a Jobbikhoz pártolt szavazókat. Téved, aki szerint a kormány malmára hajtjuk a vizet.

magyarnarancs.hu: Azt a kritikát is megkapta az ellenzék, hogy nincs érdemi mondanivalója menekültügyben, kritikátlanul elfogadja az EU-szintű javaslatokat.

SZV: Az ezt felvető Mandinernek és a Heti Válasznak is felajánlottam, hogy nyilatkozom bevándorlási kérdésekben, egyelőre nem éltek a lehetőséggel. Legutoljára szombaton tartottam az ügyben sajtótájékoztatót az Európai Demokrata Párt olasz alelnökével, itt nem a plakátkampányról, hanem a saját álláspontunkról beszéltem. Minden olyan politika illúziókra épít, amely azt hazudja, hogy akár csak néhány kilométeren le lehet zárni Magyarország határait. Erősebb határőrizetre, méltányosabb menekültügyi ügyintézésre, az európai civilizációs normáknak megfelelő menkülttáborokra és közös európai megoldásra van szükség. Ennek része lehet, hogy az EU tagállamai közösen kvótákat állapítanak meg, mert ha egyik oldalról probléma a gumicsontrágás, ugyanannyira probléma a struccpolitika is. Európa ki van téve migrációs nyomásnak, még akkor is, ha a Koszovó felől érkező hullám intenzitása szerintem csillapodni fog. Magyarországnak az európai tárgyalóasztalnál kellene érvényesítenie a szempontjait. Fontos jelezni, hogy a most látott demagóg ostobasággal szemben a néhány éve elfogadott migrációs stratégia reális képet festett, az is benne volt, hogy a népesség fogyásának kezelésére a belföldi népesedéspolitika mellett a bevándorlás is alkalmas lehet. Szégyenletesnek tartom, hogy egy jobboldali kormány még a sokszor szigorú, jobboldali bevándorlási politikát is megtagadva évekre ellehetetleníti a kérdés nyitottabb megvitatását Magyarországon. Mert a jelenlegi kampánynak ez lesz a következménye.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.