Csak az államhoz fordulhatnak a meddőséggel küzdő párok

Akár egy trafikot

Belpol

Jövő nyártól kizárólag állami meddőségi klinikákon végezhetnek lombikkezeléseket, emiatt sokan még hosszabb várólistáktól és romló színvonalú ellátástól tartanak. Azok, akik nem bíznak az állami rendszerben, külföldön lesznek kénytelenek küzdeni a gyerekvállalásért, de vannak, akiktől ennek az utolsó esélyét veszi el a kormány.

Május végén a vagyongazdálkodási kérdésekkel foglalkozó törvényjavaslat sorai között megbújó néhány paragrafus végleg világossá tette, hogy Magyarországon ezentúl csak állami segítséggel vállalhatnak gyereket a meddőséggel küzdő párok. A június 15-én elfogadott törvény nem nevezhető váratlannak: 2019 végén hat magyar meddőségi központot államosítottak, amivel már csak három magánkézben lévő intézmény – a TritonLife Róbert Magánkórház, a Reprosys Kft. és a Versys Clinics – maradt, ahol végeznek IVF-, vagyis lombikkezeléseket (lásd: Szigorúan ellenőrzött petesejtek, Magyar Narancs, 2020. február 23.). A kormány visszaélésekre és a transzparencia igényére hivatkozva hozta meg a 2022. július elsejétől életbe lépő döntést, de az érvelés meglehetősen ködös: Gulyás Gergely gyakorlatilag azzal indokolta a lépést, hogy a meddőségi klinikák csalnak, és szándékosan végeznek sikertelen beültetéseket, de kijelentését semmilyen konkrétummal nem támasztotta alá. Miközben a kormány folyamatosan a gyerekvállalási kedv fokozását célzó propagandára építi politikáját, a mostani intézkedésük magyar párok százezreinek nehezíti meg a családalapítást (vagy fosztja meg őket teljesen a lehetőségtől).

A törvényjavaslatra reagálva június 13-án a Kossuth téren demonstráltak a meddőségi intézetek államosítása ellen: a civil kezdeményezés mögött leginkább érintett párok álltak, akik kétségbeesve szembesültek a kormány lépésével. Kazinczy Krisztina, a tüntetés főszervezője három sikertelen beültetésen esett át, mire egy magánintézményben végül teherbe esett: mint mondja, neki nem elsősorban a „léleksimogatás”, az érzékenyebb, empatikus bánásmód hiányzott az állami intézményből, bár ez leginkább az ő személyiségéből fakad, ugyanis a kezelőorvos minden alkalommal úgy fogadta, mintha új páciens lenne. Amiatt váltott, mert úgy érezte, az állami szférában nem jut elég idő és figyelem az igazán körültekintő kivizsgálásra és kezelésre, ennek pedig a lombikkezelések sikerrátája látja kárát. „A magánintézményben sem jött össze elsőre – idézi fel –, de ott éreztem, hogy az orvos alapos, és többféle dologgal is próbálkozik, míg végül sikerült is teherbe esnem. Mi is szeretnénk második gyereket, de jelenleg vagy kivárjuk a hosszú várólistát az állami ellátásban, vagy külföldre megyünk.” Krisztinát leginkább az sokkolta, amikor kiderült, hogy a magánintézményekben tárolt, lefagyasztott embriókat is át kell adni az állami központoknak. „Úgy érzem, hogy én rábíztam ezeket az embriókat egy szolgáltatóra, amelyben megbíztam, most pedig el akarják rabolni őket tőlünk. Azon is gondolkodtunk, hogy inkább külföldre visszük őket, de ez nagyon bonyolult és költséges megoldásnak tűnik.”

A tehetősebb családok tehát a környező országokba – elsősorban Csehországba és Ausztriába – utazhatnak IVF-kezelésre. Akik viszont nem engedhetik meg maguknak ezt a milliós nagyságrendű kiadást, ki vannak szolgáltatva az állami ellátásnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.