Csak az államhoz fordulhatnak a meddőséggel küzdő párok

Akár egy trafikot

Belpol

Jövő nyártól kizárólag állami meddőségi klinikákon végezhetnek lombikkezeléseket, emiatt sokan még hosszabb várólistáktól és romló színvonalú ellátástól tartanak. Azok, akik nem bíznak az állami rendszerben, külföldön lesznek kénytelenek küzdeni a gyerekvállalásért, de vannak, akiktől ennek az utolsó esélyét veszi el a kormány.

Május végén a vagyongazdálkodási kérdésekkel foglalkozó törvényjavaslat sorai között megbújó néhány paragrafus végleg világossá tette, hogy Magyarországon ezentúl csak állami segítséggel vállalhatnak gyereket a meddőséggel küzdő párok. A június 15-én elfogadott törvény nem nevezhető váratlannak: 2019 végén hat magyar meddőségi központot államosítottak, amivel már csak három magánkézben lévő intézmény – a TritonLife Róbert Magánkórház, a Reprosys Kft. és a Versys Clinics – maradt, ahol végeznek IVF-, vagyis lombikkezeléseket (lásd: Szigorúan ellenőrzött petesejtek, Magyar Narancs, 2020. február 23.). A kormány visszaélésekre és a transzparencia igényére hivatkozva hozta meg a 2022. július elsejétől életbe lépő döntést, de az érvelés meglehetősen ködös: Gulyás Gergely gyakorlatilag azzal indokolta a lépést, hogy a meddőségi klinikák csalnak, és szándékosan végeznek sikertelen beültetéseket, de kijelentését semmilyen konkrétummal nem támasztotta alá. Miközben a kormány folyamatosan a gyerekvállalási kedv fokozását célzó propagandára építi politikáját, a mostani intézkedésük magyar párok százezreinek nehezíti meg a családalapítást (vagy fosztja meg őket teljesen a lehetőségtől).

A törvényjavaslatra reagálva június 13-án a Kossuth téren demonstráltak a meddőségi intézetek államosítása ellen: a civil kezdeményezés mögött leginkább érintett párok álltak, akik kétségbeesve szembesültek a kormány lépésével. Kazinczy Krisztina, a tüntetés főszervezője három sikertelen beültetésen esett át, mire egy magánintézményben végül teherbe esett: mint mondja, neki nem elsősorban a „léleksimogatás”, az érzékenyebb, empatikus bánásmód hiányzott az állami intézményből, bár ez leginkább az ő személyiségéből fakad, ugyanis a kezelőorvos minden alkalommal úgy fogadta, mintha új páciens lenne. Amiatt váltott, mert úgy érezte, az állami szférában nem jut elég idő és figyelem az igazán körültekintő kivizsgálásra és kezelésre, ennek pedig a lombikkezelések sikerrátája látja kárát. „A magánintézményben sem jött össze elsőre – idézi fel –, de ott éreztem, hogy az orvos alapos, és többféle dologgal is próbálkozik, míg végül sikerült is teherbe esnem. Mi is szeretnénk második gyereket, de jelenleg vagy kivárjuk a hosszú várólistát az állami ellátásban, vagy külföldre megyünk.” Krisztinát leginkább az sokkolta, amikor kiderült, hogy a magánintézményekben tárolt, lefagyasztott embriókat is át kell adni az állami központoknak. „Úgy érzem, hogy én rábíztam ezeket az embriókat egy szolgáltatóra, amelyben megbíztam, most pedig el akarják rabolni őket tőlünk. Azon is gondolkodtunk, hogy inkább külföldre visszük őket, de ez nagyon bonyolult és költséges megoldásnak tűnik.”

A tehetősebb családok tehát a környező országokba – elsősorban Csehországba és Ausztriába – utazhatnak IVF-kezelésre. Akik viszont nem engedhetik meg maguknak ezt a milliós nagyságrendű kiadást, ki vannak szolgáltatva az állami ellátásnak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Nem alszik

Mégis ki ölte meg a nagy pofájú, felfuvalkodott amerikai rendezőt? A producer, akit megzsarolt; a forgatókönyvíró, akinek vízióját tönkre akarja tenni – esetleg a főszereplő színésznő, akinek részegen félreérthetetlen ajánlatot tett; vagy talán annak férje, akivel még össze is verekedett?

Túl sok

  • Sándor Panka

A nézőteret sűrű köd borítja, a színpadképet a szürke szín dominálja. Ferdén elhelyezett ajtók keretezik a színpad közepére állított lépcsősort (díszlet, jelmez: Tihanyi Ildi).

Egy doboz lenne

Zuhog az eső, Martin többszöri eltévedés után jut el az Ardennek mélyén lévő a faluba, ahol régen nem látott apja meghalt. Mivel az apja kimondottan azt kérte, helyben hantolják el, ám a temető már tele van, Martin a furcsa sírásó segítségével egy rejtélyes, sok-sok éve nem látogatott sírt akar kiüríteni.

Ki a hülye?

  • Sándor Panka

A színpadon két forgatható szobabelső, a kettő között szintén mozgatható, jellegzetes zöld falusi kerítés. Az elemek mobilizálásával a történet összes helyszíne megjeleníthető. Kovács Dániel Ambrus nem csak rendezte a darabot, ő tervezte a látványt is, s az nem csak az ötletes térkonstrukciók miatt működött. A kopottas szobabelsők úgy teremtenek sivár atmoszférát, hogy közben furcsa nosztalgiát is érzünk irántuk.

Nemesítő idő

Huszonhárom év után újra találkozik egy Férfi és egy Nő. Egykor szerelmespár voltak, ma valami megkésett randevúszerű találkozójuk van egy kölcsönlakásban. Néhány retrónak ható bútor, mázas kisszobor meg klasszik nipp veszi őket körül, a háttér meg egy méretes faliszőnyeg, cirkuszi vagy farsangi jelenettel. A Nő Amerikában él, a Férfi itthon maradt.

Tartsd szárazon a tésztát!

  • Kiss Annamária

Mintha vége lenne az előadásnak, tapsolnánk, ám szólítanak az alkotók, hogy foglaljunk helyet a színpad egyik vagy másik szélénél attól függően, szerintünk bűnös vagy ártatlan az ókori görög hősnő. De nemcsak térfelet választunk, meg is kell védenünk az álláspontunkat. A két csoport, szokatlan módon sok mindenben egyetért, megérti egymást. Érvényes vita bontakozik ki.

Hogy igaz legyen

  • Antoni Rita

Nehéz nem észrevenni, hogy a Libri könyvesboltjaiban egy ideje, pontosabban amióta az államilag bőkezűen támogatott Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC) beszállt a Libri–Bookline kiadócsoportba, központi helyen, gúlákba állítva díszelegnek az MCC Press „genderellenes” (azaz, a feminista és LMBTQ jogi törekvéseket lejáratni igyekvő) kiadványai, jelentős ellensúlyozás nélkül.

Az iskolapénz

Múlt pénteken öt, a polgári engedetlenségi akciósorozatban részt vevő fővárosi középiskolai tanárt rúgtak ki a fővárosi Kölcsey Ferenc Gimnáziumból. E hét elején az illetékes tankerület vezetője személyesen adott át írásbeli figyelmeztetést a zuglói Szent István Gimnázium három pedagógusának.

Akkor minek?

A hét elején az Országgyűlés elfogadta azokat a törvényjavaslatokat illetve -módosításokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kormány ki tudja énekelni az uniós források egyelőre felfüggesztett részét, 7,5 milliárd euró végösszegben, az Európai Bizottságtól és az Európai Tanácstól.