Akár egy trafikot

Jövő nyártól kizárólag állami meddőségi klinikákon végezhetnek lombikkezeléseket, emiatt sokan még hosszabb várólistáktól és romló színvonalú ellátástól tartanak. Azok, akik nem bíznak az állami rendszerben, külföldön lesznek kénytelenek küzdeni a gyerekvállalásért, de vannak, akiktől ennek az utolsó esélyét veszi el a kormány.

Május végén a vagyongazdálkodási kérdésekkel foglalkozó törvényjavaslat sorai között megbújó néhány paragrafus végleg világossá tette, hogy Magyarországon ezentúl csak állami segítséggel vállalhatnak gyereket a meddőséggel küzdő párok. A június 15-én elfogadott törvény nem nevezhető váratlannak: 2019 végén hat magyar meddőségi központot államosítottak, amivel már csak három magánkézben lévő intézmény – a TritonLife Róbert Magánkórház, a Reprosys Kft. és a Versys Clinics – maradt, ahol végeznek IVF-, vagyis lombikkezeléseket (lásd: Szigorúan ellenőrzött petesejtek, Magyar Narancs, 2020. február 23.). A kormány visszaélésekre és a transzparencia igényére hivatkozva hozta meg a 2022. július elsejétől életbe lépő döntést, de az érvelés meglehetősen ködös: Gulyás Gergely gyakorlatilag azzal indokolta a lépést, hogy a meddőségi klinikák csalnak, és szándékosan végeznek sikertelen beültetéseket, de kijelentését semmilyen konkrétummal nem támasztotta alá. Miközben a kormány folyamatosan a gyerekvállalási kedv fokozását célzó propagandára építi politikáját, a mostani intézkedésük magyar párok százezreinek nehezíti meg a családalapítást (vagy fosztja meg őket teljesen a lehetőségtől).

A törvényjavaslatra reagálva június 13-án a Kossuth téren demonstráltak a meddőségi intézetek államosítása ellen: a civil kezdeményezés mögött leginkább érintett párok álltak, akik kétségbeesve szembesültek a kormány lépésével. Kazinczy Krisztina, a tüntetés főszervezője három sikertelen beültetésen esett át, mire egy magánintézményben végül teherbe esett: mint mondja, neki nem elsősorban a „léleksimogatás”, az érzékenyebb, empatikus bánásmód hiányzott az állami intézményből, bár ez leginkább az ő személyiségéből fakad, ugyanis a kezelőorvos minden alkalommal úgy fogadta, mintha új páciens lenne. Amiatt váltott, mert úgy érezte, az állami szférában nem jut elég idő és figyelem az igazán körültekintő kivizsgálásra és kezelésre, ennek pedig a lombikkezelések sikerrátája látja kárát. „A magánintézményben sem jött össze elsőre – idézi fel –, de ott éreztem, hogy az orvos alapos, és többféle dologgal is próbálkozik, míg végül sikerült is teherbe esnem. Mi is szeretnénk második gyereket, de jelenleg vagy kivárjuk a hosszú várólistát az állami ellátásban, vagy külföldre megyünk.” Krisztinát leginkább az sokkolta, amikor kiderült, hogy a magánintézményekben tárolt, lefagyasztott embriókat is át kell adni az állami központoknak. „Úgy érzem, hogy én rábíztam ezeket az embriókat egy szolgáltatóra, amelyben megbíztam, most pedig el akarják rabolni őket tőlünk. Azon is gondolkodtunk, hogy inkább külföldre visszük őket, de ez nagyon bonyolult és költséges megoldásnak tűnik.”

A tehetősebb családok tehát a környező országokba – elsősorban Csehországba és Ausztriába – utazhatnak IVF-kezelésre. Akik viszont nem engedhetik meg maguknak ezt a milliós nagyságrendű kiadást, ki vannak szolgáltatva az állami ellátásnak.