Alkotmánybírák: Kivonulók kérték

publikálva
1996/47. (11. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az Országgyűlésben múlt kedden "hazug disznók", "szószegők" kiáltásokkal vonult ki az ellenzék azután, hogy a titkos szavazáson Bruhács János alkotmánybíró-jelölt nem kapta meg a szükséges 257 szavazatot. A jelölőbizottságban lefolytatott adok-kapok után egyértelmű: a két oldal arról az alkotmánybírói helyről vitatkozik, amelyre hivatalos jelölt mind a mai napig, a kétéves mulasztásos alkotmányos törvénysértés ellenére nincs.

Az Országgyűlésben múlt kedden "hazug disznók", "szószegők" kiáltásokkal vonult ki az ellenzék azután, hogy a titkos szavazáson Bruhács János alkotmánybíró-jelölt nem kapta meg a szükséges 257 szavazatot. A jelölőbizottságban lefolytatott adok-kapok után egyértelmű: a két oldal arról az alkotmánybírói helyről vitatkozik, amelyre hivatalos jelölt mind a mai napig, a kétéves mulasztásos alkotmányos törvénysértés ellenére nincs.

Holló Andrást, az Alkotmánybíróság (Ab) korábbi főtitkárát 262 szavazattal bíróvá választották a képviselők. Az ellenzék felháborodása a másik jelölt kudarca miatt, aki 202 szavazatot kapott, megalapozottnak tűnhet: a két jelöltet mindegyik párt támogatta a bizottsági meghallgatás után. A koalíciós politikusok a támogatást viszont csak formálisnak gondolták.

Előzmények

A parlament alkotmánybírót utoljára hat éve választott; három éve kilenctagúra csökkent az egyébként tizenegy fős testület létszáma, s decemberben Schmidt Péter is távozik, mivel a 70. életév betöltésével megszűnik mandátuma. Júniusban az 5:2-es ellenzék-koalíció felállású jelölőbizottság (jb) Varga Csabát, Antall József egykori tanácsadóját és Bruhács Jánost terjesztette elő a plénumnak. Ezt a koalíciós pártok, a szocialista Toller László szavaival élve, "provokatív lépésként" értékelték.

Az Ab tizenegy tagúvá bővítése érdekében a jb-nek három bírót kellett volna előterjesztenie idén október 15-én. (Lásd még: MaNcs, 1996. szeptember 26.) Ekkor az ellenzék, korábbi javaslatát (Varga-Bruhács) módosítva, Bruhács Jánost és Holló Andrást ajánlotta. A változtatást Kónya Imre (MDNP) azzal indokolta, hogy a nyilvánvaló koalíciós ellenérzések az Ab működését tehették volna kétségessé. Szerinte ezt igazolja az is, hogy Sólyom László, az Ab elnöke fontolgatta: plenáris ülésen szólal föl testületének ellehetetlenítése miatt. (Lásd keretes anyagunkat.) Bruhács János soha nem politizált, vele szemben érdemi kifogás nem volt, Holló Andrást pedig azért választották, mert a nagyobbik koalíciós párt jelölte, mondta a Narancsnak Kónya Imre. Dornbach Alajos (SZDSZ) mindezt "elképesztő meglepetésként" élte át; a korábbi frakcióálláspont értelmében mindkét koalíciós párt Bruhács János ellen szavazott a jb-ben (Holló András jelölését támogatták). "Mégis, amennyiben három bírót jelöltünk volna, beleegyeztünk volna az ő jelölésébe is, de ezt az ellenzék elvetette."

Bruhács János jb-beli elutasítottsága

némileg árnyalja a képet a plénumon történt múltkori leszavazásáról. Dornbach Alajos szerint "az ellenzéknek a jb-ben történtek után tudnia kellett, hogy lesz koalíciós képviselő, aki ellene szavaz majd". Ezt támasztják alá az ellenzék kivonulását követő koalíciós felszólalások is: Pető Iván (SZDSZ) úgy fogalmazott, hogy a demokratikus parlament történetében nem először fordult elő, hogy "előzetes megállapodások ellenére - feltehetően - a képviselők egyéni véleménye érvényesül a szavazáskor". Toller László pedig így: "A képviselők lelkiismeret szerinti szavazását (...) még akkor sem lehet megakadályozni, ha, mint például a szocialista frakció kinyilvánította (...), támogatja mind a két jelöltet." Toller lapunknak elmondta: "A szocialista frakcióban sosem volt kötelező szavazás." Szerinte a Holló Andrásra leadott 27 nem és 11 érvénytelen szavazat azt bizonyítja, hogy az ellenzék is vétkes a megállapodás felrúgásában: "Arányában magasabb az ellenzéki nem szavazat Holló Andrásra, mint Bruhács Jánosra a nemleges kormánypárti." (A hiányzások frakciónkénti eltérő mértéke miatt az előbbi kijelentés megalapozottsága nem igazolható.)

Pető Iván a keddi ülésnapon a kisgazdákra hárította a felelősséget, akik szerinte előre jelezték: nem támogatják a megválasztandó jelölteket, ha azok nem esküdnek fel arra, hogy ítélkezésükben a láthatatlan alkotmányt figyelmen kívül hagyják. E gondolat Pokol Bélától származik; "ő tanácsadó ugyan a pártban, de a tárgyalási folyamatra nincs ráhatása", mondta K. Csontos Miklós, a jb kisgazda tagja. Úgy látja, pártjában mindenki a lelkiismerete szerint szavazott, "semelyik kisgazda nem jelezte, hogy nem tetszik neki a konszenzus". Ezt más forrásokból szerzett értesüléseink is megerősítették; eszerint Torgyán József is erre buzdított.

Vajon miért támogatta

a koalíció az alkotmányügyi bizottságban a két jelöltet? - kérdezi Dávid Ibolya (MDF), aki szerint a jelöltekkel kapcsolatos bárminemű kormánypárti fenntartásokat e fórumon kellett volna megvitatni. Isépy Tamás (KDNP) úgy véli, a titkos szavazás mögé bújni a hatalmi arrogancia jele: "Kifelé igent mutatnak, befelé pedig a 72-es csizmával taposnak." Áder János (Fidesz) rámutat, hogy ez a Tocsik-ügyhöz mérhető közjogi botrány, melyben a felelősség a koalícióé: "A korrekt az lett volna, ha a parlament addig nem szavaz, míg nincs teljes egyetértés." Dornbach Alajos viszont nem tartja politikailag helyesnek, hogy a személyekről a jelölőbizottságon kívül vita folyjék. Miután a két párt vezetői egyeztettek, "a politikai botrány elkerülése végett mindkét frakció vezetősége igyekezett rávenni a képviselőket Bruhács János megválasztására". Dornbach szerint a koalíciós frakciók többször állást foglaltak arról, hogy Bruhács Jánost ne jelöljék, amihez Toller László hozzátette: alkalmasságáról a szocialista frakció sosem szavazott, csupán a jelölési taktikáról.

"Bruhács János is tudta, milyen kifogásaink vannak vele szemben" - mondja több szabad demokrata -, részt vett az előző ciklusban Gáspár Miklós (KDNP) sortűz-törvényjavaslatának a kidolgozásában, amit az akkori alkotmányügyi bizottság koalíciós többsége is elvetett, mert szakmailag gyenge volt. Gáspár Miklós szerint viszont az Ab alkotmányosnak ítélte azt az MDF-kormány által kimunkált igazságtételi törvényt, amely Bruhács János szakmai érveit átemeli és kifejezetten támaszkodik rájuk (Bruhács álláspontja szerint "léteznek" nemzetközi büntetőjogi alapelvek, amelyek alapján kifejezett törvényi előírás nélkül is büntethetők a sortüzek végrehajtói). Kónya Imre akkori bizottsági tag vitatkozik Gáspár érvelésével: mint lapunknak elmondta, szakmai színvonalát illetően voltak problémák a törvényjavaslattal. Egyébként nem érti, miért nem vetette fel mindezt az SZDSZ a jb-ben, illetve Bruhács bizottsági meghallgatásán.

A patthelyzetet feloldandó

az októberi jb-ülésen Gál Zoltán házelnök már jelezte, hogy szakmai testületekhez fordult, amelyek újabb öt személyt javasoltak. Kónya Imre szerint mindegyikük nagy tekintélyű szakember, de az ellenzék nem akarta a régi neveket elvetni, s a házelnök sem beszélt akkor még a javasolt személyekkel. Kónya úgy véli, az ismételt jelöltkeresés elsősorban a mulasztásos törvénysértés miatt volt elfogadhatatlan.

Gál Zoltán a múlt keddi szavazás után újabb egyeztetésről beszélt. Az ellenzék azonban hallani sem akar arról, hogy Bruhácson kívül újabb bírót is megválasszanak - ami pedig, Schmidt Péter már említett visszavonulása miatt, törvényes előírás -, és ismételt beterjesztést követel. Toller László szerint "nemcsak Bruhácsról szól a történet: az ellenzék nem fogadta el Lamm Vandát. Ha tíz nappal ezelőtt a titkos szavazás három jelöltről történt volna, ma három új alkotmánybírója van Magyarországnak" - jegyezte meg. Mivel Lamm Vandát az SZDSZ javasolta, az enyhülés valószínűsíthetően azon múlik, hogy a liberálisok mennyire ragaszkodnak saját jelöltjükhöz.

Somos András


"Teljesen átpolitizált lett a választás"

Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke

Magyar Narancs: A jelöltekről való parlamenti szavazás után ön azt mondta, hogy a pártok Bruhács János leszavazásával demonstrálták viszonyukat az alkotmányossághoz.

Sólyom László: Az alkotmányos szervek kötelesek az alkotmány keretei között együttműködni. Ha az egyik szerv akadályozza a másikat, ez az alkotmányos kötelesség megsértését jelenti. Hogy a pártok kit jelölnek alkotmánybírónak, az politikai kérdés. Ha viszont már a parlament illetékes bizottsága ajánl valakit megválasztásra a plenáris ülésnek, ez kötelezi a pártokat.

MN: Ön a koalíciós politikusok azon kijelentéseit is bírálta, miszerint a jelölőbizottságban "kisebbségi terror" érvényesül. Ugyanakkor ellenzéki képviselők ragaszkodtak ahhoz, hogy a törvényes előírás ellenére ne három, hanem csak két jelöltről szavazzon a parlament.

SL: Alapvető alkotmányjogi tévedés az ellenzék alkotmányos jogainak gyakorlását kisebbségi terrornak nevezni. Az ellenzék azon nyilatkozata azonban, hogy még nincs itt az ideje a harmadik bíró megválasztásának, szakmailag elfogadhatatlan, hiszen három hónappal a bírói mandátum lejárta előtt a törvény szerint meg kell választani az utódot. Két évig - amíg a pártok a lehetséges jelöltekről vitatkoztak - nem is lehetett három bíró megválasztásáról szó. Nyilván arra vártak, hogy legyen három hely, de ez már megint politika.

MN: Ön többször elmondta, hogy az alkotmánybírák nem kommentálhatják, kiknek szavaz bizalmat a jb. Igaz, hogy júniusi jelölésekor Varga Csaba személyéről szavazott az Ab?

SL: Soha nem szavaztunk erről, noha beszélgettünk persze. Ritka, hogy napirenden kívüli dolgokról, így például a szóba jöhető jelöltek személyéről szó van. Miután azonban a 90-es választástól eltérően most senki nem kérdezte, mit szólunk, nem is szóltunk semmit. Belső dolog, hogy valamely jelöltről kinek-kinek milyen véleménye volt. A Narancs arról írt, hogy én Varga Csaba ellen felszólaltam, ez azonban így nem igaz.

MN: Amikor Pokol Béla az Ab megszüntetéséről beszélt, ön állítólag kijelentette, hogy amennyiben ő hivatalosan alkotmánybíró-jelöltté válik, állást foglalnak a személyéről.

SL: Nincs kizárva, de aztán testületileg tisztáztuk, hogy nem foglalhatunk állást a jelöltekről.

MN: A Bokros-csomag elutasításáról hozott Ab-döntés indoklásában a szociális jogokat az alapvető szabadságjogokhoz hasonlította az Ab. Ez némileg ellentmond annak, amit a korábbi gyakorlat mutat, korábban ugyanis a szociális jogokat, például a nyugdíjak inflációhoz való igazítását nem sorolták az alapvető emberi jogok kategóriájába. Ezt nem tartja politikai döntésnek?

SL: A Bokros-csomag kapcsán nem foglalkoztunk a szociális jogok természetével, hanem kifejezetten a szociális biztonsághoz való jog és a társadalombiztosítás összefüggésével foglalkoztunk. Az Ab támogatta a reformot és nyitva hagyta a gyökeres átalakítás lehetőségét. Mi a kellő átmenethez való idő lehetőségéért szálltunk síkra. A hisztériával ellentétben a kiesett összegek nagyságrendjét illetően nem lőttük meg a Bokros-csomagot, viszont az alkotmány betartásának szükségességére rámutatnunk fontos volt.

MN: Ön azt sürgette egy hónappal ezelőtt, hogy a parlamenti frakciók hívják vissza a jb-t. Nem érzi, hogy túllépett egy határt?

SL: Abban a helyzetben a legszélső határig el kellett mennem. Elismerem, nem rám tartoznak más testületek ügyei, de ez olyan ajánlás volt, amit sok okom volt megtenni a bizottságban kialakult patthelyzet miatt. Azonban ez is csak pusztába kiáltott szó maradt.

MN: Miért gondolja úgy, hogy megszakadna az Ab jogfolytonossága, ha a parlament nem hosszabbítaná meg három évvel a jelenlegi bírók mandátumát? A hatályos törvény szerint kilenc év után újraválaszthatók az alkotmánybírák, ennek fenntartását azonban ön ellenzi.

SL: Nyolc vagy kilenc bíróval a testület működése fenntartható: legfeljebb senki nem utazik, és senki nem lesz beteg. Ezért az alkotmánybírák meg nem választásánál súlyosabb kérdésnek tartom, hogy a bíróság teljes és egy csapásra történő kicserélése olyan károkat okoz, ami helyrehozhatatlan egy esetjogi bíráskodásra épülő rendszerben. Egyfajta jogi hagyományt teremtettünk, amit megszakítani úgy, hogy nincsenek átmenő emberek, kockázatos és káros. Hiába lehet ma már számítógépben visszakeresni egykori döntéseket, kutatni bizonyos határozatokban, magamon látom, hogy ez nem elég. Ebből a szempontból nagyon jó, hogy Holló András évek óta részt vett az üléseken és jegyzőkönyvezett. Éppen ezért nagyon támogatom a belső utánpótlást. A hároméves hosszabbítás azt az elvi kifogást semlegesíti, ami az újraválasztással szemben megfogalmazódik: hogy minden választásnál politikai szempontok szerint döntenek a kilenc bíró tevékenységének megítélésekor. Az alkotmánybíró nem hozható abba a helyzetbe, hogy őt politikusok osztályozzák. Elhangzott, hogy az Ab többsége a mai ellenzéki pártokhoz kötődik, az én MDF-es múltamat is felemlegették. Ennél sértőbbet mondani nem is lehetne, hiszen az Ab pártatlanságát vonták kétségbe. Sem a testület megválasztásának módját tekintve, sem meghozott ítéleteink alapján ezek az állítások nem igazolhatók. Az állam és az egyház szétválasztásától a világnézeti semlegességen keresztül a véleményszabadság amerikai típusú kitágításáig, valamint a halálbüntetés és a homoszexuálisok élettársi közösségének alkotmányossági vizsgálatáig az ítéletek szinte kivétel nélkül egyhangúak és kifejezetten liberális szellemiségűek voltak. Ha az újraválasztásunknál is ilyen megalapozottságú érvek hangoznak el, ezt a méltatlan procedúrát jobb elkerülni.

MN: Ezt ki lehetne kerülni úgy, ha az Ab-ről szóló törvényben a bírójelölésre részletesebb szabályokat írnának le.

SL: Annak idején a kerekasztalnál is elhangzott erre javaslat. Akkor nyilvánvaló volt, hogy az ellenzék ereje a parlamentben összpontosul, ezért ilyen a mostani szabályozás. Mára teljesen átpolitizált lett a választás, a döntés a parlamenti pártok kezében van. Az Ab valószínűleg nem, én pedig biztosan nem ellenzem, hogy például három embert a pártok jelöljenek, négyet a jogi gyakorlati szakma - bíróságok, ügyvédi és közjegyzői kamarák -, négyet pedig a tudomány (az Akadémia, a jogi karok dékánjai). Így kikerülne a politika kezéből a jelölés.

MN: Szeptember 15-én koalíciós képviselőkkel találkozott. Felvetette-e, miért ragaszkodnak egy-egy bíró jelöléséhez?

SL: Nem, mert a mostani Ab-törvény részleteiről volt szó. Nagyon vigyáztunk arra, hogy politikai kérdésekbe ne menjünk bele.

publikálva
1996/47. (11. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Terjeszkedik a magántőke
Jó üzlet az egészségügy
Uniós határvédelmi tervek
A kapukulcs őrzői
Interjúk
Somlyódy László, Mathias Énard
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra