Az elmúlt hétvége előrevetítette, mi várható pénteken-szombaton a Nemzeti Sportcsarnokban, de legalábbis hogy milyen a hangulat a szabad demokratáknál. A múlt szombati budapesti küldöttgyűlésen a korábban nem túl nagy Horn-fanként ismert Magyar Bálint élénk koalíciópárti beszédben bírta bentmaradásra a kritikus küldötteket, az Országos Tanács (OT) vasárnapi ülésén pedig Pető Iván, Bauer Tamás és Magyar Bálint éles hangú reagálásokban lőtték ki egy OT-tag javaslatát. A Narancs értesülése szerint Szalay Gábor képviselő gyakorlatilag a kormányzati SZDSZ-prioritások sürgős újrafogalmazását terjesztette elő, jövő márciusra rendkívüli küldöttgyűlést indítványozva. A javaslatot az össztűz nyomán (Magyar: "ez az SZDSZ halála") Szalay visszavonta, így azt szavazás nélkül levették a napirendről. Béki Gabriella felvetette, miért nincs valamilyen politikai programterv a küldöttgyűlésre, amelynek így nem világos az üzenete. Ugyanezen az OT-ülésen panaszolta el a szociálliberálisként ismert Vásárhelyi Miklós, hogy "csak a tehetetlenség" tartja benn pártját a koalícióban.
Vásárhelyi pontosan azt fogalmazta meg, amit ezekben a hetekben nagyon sok SZDSZ-tag, -aktivista és -szavazó gondol. Nem vigasztalja őket, hogy a pártvezetőknek nincs illúziójuk az MSZP-vel és annak elnökével való együttműködésre vonatkozóan. Pontosan tudják: nem várható olyan új tényező, amitől javulhatna a koalíciós együttműködés, akár átalakítja most Horn a kormányát, akár nem - hiszen ő a probléma, nem a Baja Feri. Mint azt egy ismert SZDSZ-politikus kérdésünkre elmondta, valójában
két külön válságról
van szó, amit külön is kell kezelni: egyrészt az SZDSZ önazonosságáról, erkölcsi tisztaságáról és politikai mondanivalójáról, a Kis János által "sodródásnak" nevezett veszélyről; másrészt a jobb híján "koalíciós együttműködésnek" nevezhető tragikomédiáról, az MSZP-vel való napi egyezkedések apró kilátástalanságairól. A párt belső életével elégedetlenek azonban nem feltétlenül borítanák a koalíciós bilit is. "A párt a koalíciós ölelés foglya, és ahhoz túl erőtlen, hogy Hornt elmozdítsa. Lenne mit végiggondolni a küldöttgyűlésen" - fogalmazott egy frusztrált liberális.
Hogy honnan a rossz közérzet az SZDSZ-kultúrában? Tocsik-ügytől függetlenül is: zuhan a népszerűség, a régi pártkatonák visszaszorulnak helyi szinten, fogy az értelmiségi és média-holdudvar, sok liberális alapelv elvérzett a napi koalíciós gyakorlatban, nincs szervezettség, rossz az információáramlás. Sok helyi szervezet úgy érzi, magára hagyta az általuk csak "Méreg utcának" nevezett pártközpont. Amely egyébként ugyancsak gazda nélkül maradt: a korábban mindent kézben tartó Magyar Bálint miniszterré történt kinevezése óta "nincs első ember" - hallottuk. Az aktuális "kemény mag" azonban továbbra is a Magyar-Pető-Kuncze trió.
Úgy tudjuk egyébként, nem kizárt, hogy a küldöttgyűlésen felvetik a szervezettséget koordináló Matyi László felmentését. Fontos bázisbírálat, hogy nem látják: van-e stratégia a kispárt-státus elkerülésére? A helyiek valószínűleg nem érik be Magyar Bálint azon koncepciójával, hogy majd a "nagy, ismert személyiségek" varázsa kihúzza az SZDSZ-t a gödörből.
"Amikor az SZDSZ vezetése a koalícióról gondolkodik, ugyanazokat a szempontokat vizsgálja, mint a tagság" - mondta kérdésünkre Bauer Tamás ügyvivő. "Azt nézzük, mi a jó az országnak. Ha kiválunk a koalícióból, kérdésessé tesszük, hogy az egypárti MSZP-kormány végig tudja-e vinni a hátralévő másfél évet. Mérlegelnünk kell, kiválhatunk-e egy olyan kormányból, amely nagyon sok lényeges ponton azt a programot valósítja meg, amit magunk is kívánatosnak tartunk." Magyar Bálint ügyvivő pedig a további együttműködés érdekében úgy véli: "Offenzívebben kell fellépnünk. Az összeférhetetlenségi törvényről sem csendes alkudozás folyik, hanem az SZDSZ kénytelen
erőteljesen megjeleníteni
azt, amit mondani akar." Kérdés persze, hogy az utóbbi napok látványos akciói (az SZDSZ-képviselők vagyoni helyzetének átvilágítása, az egyszázalékos civil szja körüli cirkusz, az összeférhetetlenségi törvény körüli nyomulás) elegendők lesznek-e a küldöttek meggyőzésére: a vezetés "a helyén van".
Egyvalamire mindenesetre nem hivatkozhat a pártelit: arra, amire ´94-ben, hogy hát mi tulajdonképpen nem akarjuk a koalíciót ezekkel, de hát a választók 86 százaléka efelé nyom minket. Az összkép módosult. A Magyar Narancs megbízható forrásból úgy értesült, hogy - a pártvezetés egy informális csoportjának a megbízásából - a Medián közvélemény-kutató intézet 1996. október második felében, már a Tocsik-ügy első hullámai nyomán felmérte, hogy az SZDSZ-szavazóknak már csak
56 százaléka
koalíciópárti, 36 százaléka ellenzi azt (a biztos szavazók 40 százaléka támogatja s 45 százaléka ellenzi az MSZP-SZDSZ-együttkormányzást). Az SZDSZ-szavazók még idén augusztusban is 70 százalékban koalíciópártiak voltak. (A szocialista szavazók 71 százaléka igenli és csak 24 százaléka ellenzi a koalíciót.)
Bár a párt elnöke két hete, a megyei SZDSZ-elnökökkel való november 9-i székesfehérvári tárgyalása óta úgy látja, a küldöttgyűlésen nem kellene szavazást tartani a kilépésről, nem kizárt, hogy lesz olyan küldött, aki mégis feláll. És akkor szavazni kell. Márpedig szavazást a pártvezetés semmiképpen sem szeretne, mivel egyrészt úgy látják, a kilépésre "még nem érett meg az idő", másrészt pedig ha az esetleges szavazás a koalíció mellett döntene, e demonstráció a napi harcok egyik fegyverétől, a kilépés adujától fosztaná meg az SZDSZ ügyvezetését.
Már a Tocsik-ügyben való érintettség kipattanása előtt, a szeptember 19-20-21-i dunavarsányi frakcióülésen is volt, akiben felmerült: az idén ott kellene hagyni az együttműködésre képtelen, arrogáns MSZP-t, még mielőtt "bentragadunk a koalícióban". "Legyünk inkább a legerősebb ellenzéki párt", és ez majd újraértékeli az ellenzéken belüli viszonyokat is. Ez az akkori outsider pozíció azóta rohamtempóban mainstream ideológiává kezd válni, azzal együtt, hogy az azonnali kilépést csak kevesen pártolják.
Közvetlenül az Utilitas-ügy kipattanása után, október 14-én, hétfőn késő este összeült az SZDSZ Ügyvivői Testülete, ahol Pető Iván pártelnökként bejelentette lemondását, amit azonban az ÜT nem fogadott el. Másnap, kedden lemondott mandátumáról Rajk László, amit sokak szerint igen rosszul közvetített kifelé. Az aznapi frakcióülésen Ungár Klára ismét lemondásra szólította fel Petőt, valamint a koalícióból való kilépésre a pártot. "Nem Pető személye volt a lényeg, hanem az, hogy a csapatkapitánynak mennie kell" - mondta a Narancsnak Ungár. Akkor ez nem szivárgott ki, de a frakció szavazott erről, és úgy döntött:
a koalíció tarthatatlan,
az ÜT azonnal tegyen lépéseket a kimenetel érdekében.
Az Országos Tanács október 19-i ülésén Horn Gábor szólalt fel hasonló értelemben, Fodor Gábor és Molnár Péter pedig az ismert vizsgálatok mellett szigorú belső pártvizsgálatot is sürgetett - ezt azonban a vezetés "értelmetlennek" tartotta. Az OT-ülés egyik résztvevőjétől úgy tudjuk, Fodorék fellépésétől eltekintve, "még itt sem volt alapvető vita": Konrád György meg sem szólalt, Demszky Gábor a főváros erkölcsi tisztaságáról értekezett, Pető Iván másfél órában "szétbeszélte" az ügyet. Kuncze Gábor a végén azonban "katartikus erejű" beszéddel oldotta fel sokak szorongását, amikor közölte: a testület mindenkitől elhatárolódik, aki közpénzeket eltulajdonít, sürgősen ki kell deríteni a felelősöket. És mivel a vezetők közül senki se adott ilyen machinációkra felhatalmazást, a párt mint olyan nem felelős a botrányért. Informátorunk szerint éppen ilyen beszédre volt szükség ahhoz, hogy ne inogjon meg a vezetők iránti erkölcsi bizalom.
Ami a sokat idézett érintettséget illeti: kérdésünkre mind Magyar Bálint, mind Pető Iván határozottan kijelentette, hogy az Utilitas - a sajtó megfogalmazásaival ellentétben - nem valamiféle gazdasági szatellitcége a pártnak, a gazdasági háttér és a pénzügyek nyilvánosak, igenis van glasznoszty; nincs korrupciós ügy az SZDSZ-ben, csak "morális trauma", a számvizsgáló bizottság például most tisztázta a pártot: az ÁPV-ügyben a pártkasszába semmilyen pénz nem került.
A Tocsik-ügytől érintve, de attól függetlenül
mozgolódik a vidék is,
bár a megyei szervezetektől kapott értesüléseink alátámasztják a Mérleg utcai vezetés vonalát: nagy az elégedetlenség ("a párt elvesztette régi varázsát, és akkor a szüzesség elvesztéséről még nem is beszéltünk" - mondja egy debreceni tag), de nincs az "azonnal kilépni a koalícióból" láza, nagy a félelem a légüres tértől. "Lépjünk ki az ablakon, miközben Torgyán töri alattunk az üveget?" - kérdezi a bajai szervezet egyik tagja, aki szerint a Fidesszel még most is több a közös nevező, mint a szocialistákkal. Egy kecskeméti SZDSZ-szervező is úgy látja, "vidéken nincs akkora ellentét" az SZDSZ és a Fidesz között, mint az országos politikában. Õ abban bízik, hogy "normalizálódik" végre a viszony a két egykori szövetséges között. Erre azonban az SZDSZ vezetői semmi esélyt nem látnak a jelenlegi hiszterizált légkörben, és ha nem is örökre, de hosszú időre reménytelennek látják az egyre inkább jobbra csúszó Fidesszel való "normalizálódást". Az MDNP jó lenne, de egy százaléknál tart, a többiek meg gyakorlatilag úgy iszonyúak, ahogy vannak - hangzik a szinte egyöntetű vélekedés.
Érdekes jel mindenesetre, hogy bár nagy a roham az újraválasztandó Ügyvivői Testület tíz posztjáért (ez egyben a 98-as országos lista első tíz helyét is jelenti majd), Pető Iván pártelnöknek lapzártáig nem akadt kihívója (bár valamelyest csökkenhet mozgástere, ha sok koalíciókritikus tag kerül az ÜT-be). Bauer azonban úgy látja, az egyetlen elnökjelölt "üzenet annyiban, hogy annak a politikának, amit az SZDSZ az elmúlt négy évben követett, nincs alternatívája. Nincs a pártban senki, aki nagyon mást tudna csinálni, mint ahogyan annak idején Tölgyessy Péter." Egy Tölgyessyhez közel álló politikustól ellenben úgy tudjuk: vannak az SZDSZ-ben még olyanok, mint ők, csak szervezetlenek. A platformok nem működnek ugyan, de az egykori anti-tölgyessysta Liberális Konzervatív Unió frontemberei (Hack Péter, Szent-Iványi István) továbbra is igen aktívak - igaz, most már Tamás Gáspár Miklós nélkül.
Információink alapján úgy tűnik,
három forgatókönyv
kínálkozik a párt számára (megerősített híreink szerint: ezek nem leírtak), amik azért érdekesek, mert ezek szakítanak a szokásos kint-is-vagyok-bent-is-vagyok logikával. Egy: folytatni ´98-ig, csak hangosabban, új koalíciós egyeztetési mechanizmusokkal, erőlködni, mint eddig. (Ez az irányzat úgy látja: a szocik nélkülük is azt csinálnák a gazdaságban, mint ők, így oda lenne a hiteles ellenzékiség lehetősége.) Kettő: legkésőbb a tavasszal kilépni, ezzel segíteni az MSZP megújulását, ´98 után új alapokon esetleg ismét koalícióra lépni a szocikkal. Három: folytatni vagy kilépni, mindegy, a liberális önazonosságot kell erősíteni, "másképpen" ellenzékben lenni. Az utóbbi két verzióhoz tartozik, hogy az SZDSZ érdeklődve figyelt fel arra: liberális és szakszervezeti MSZP-sek egy szűk köre egy ideje rendszeresen összejár és megpróbál Horn nélküli MSZP-ben gondolkodni, igaz, alig akad SZDSZ-es, aki ne tartaná naivitásnak Horn megbuktatását, hiszen az utódlásáról folyó év eleji álvita is csak őt erősítette - és hát köztudott, hogy puccsban Horn verhetetlen.
Az MSZP számára egyébként a nagy tőkecsoportok külföldi megítélése és a belső parlamenti matematika miatt továbbra is fontos partner az SZDSZ, tudtuk meg, és bár a gyanakvás továbbra is kölcsönös (vagyonátmentő komcsi tanácselnökök versus arrogáns, elitista liberálisok, akik nem köszönnek a büfében), s persze többekben élénken él a "még létező liberális tengely"-paranoia ("Pető az erdőben sétálva Orbánnal tárgyal" meg ilyenek). A két kormánypárti frakció szakértői azonban jól egymáshoz csiszolódtak a munkacsoportokban, hatékony az együttműködés. "Valahogy egy nyelvet beszélünk" - mondta a Narancsnak egy szocialista frakciótag, aki úgy látja: "Úgy tűnik, most az SZDSZ került karanténba; ennek ellenére kölcsönös az egymásrautaltság érzése." Mint megtudtuk, az MSZP-ben nincs forgatókönyv arra az esetre, ha a partner kilépne. Tegyük hozzá: a koalíciós együttműködésre sincs.
A szabad demokraták pedig, noha általában kényszeresen "a kisebbik rossznak" tartják partnerüket, időnként már nem is tudják, ki a kisebbik rossz. Egy, az MSZP Szociáldemokrata Társulása (Vitányi-platform) által szeptember 29-én szervezett húsz-húsz fős megbeszélésen például sokak reménysége, Kósáné Kovács Magda arról beszélt, hogy pártjának bizony a társadalmi veszteseket kell képviselnie, hiányolta a szociális paktumot, és azt mondta: "Mai szemmel már úgy látom, hogy előbb kellett volna a gazdaságpolitikában radikálisan lépni, és utána megkötni a szociális megállapodást." Mire Békesi: "Hát ti akadályoztátok meg, Magdikám." Földes György elnökségi tag pedig kijelentette: "Ahhoz, hogy prioritásokat érvényesítsünk, nekünk is szükségünk van arra, hogy kikacsintsunk, odafigyeljünk különböző csoportok, rétegek érdekeire a költségvetés elkészítésekor: nekünk a katonai lakótelepeken lakók érdekeit is védeni kell." Ilyenkor azért akad liberális, aki elgondolkodik azon, kikkel is kormányoz ő közösen.
Szabad demokrata pártberkekből úgy tudjuk egyébként, van új kommunikációs stratégia a párt új üzenetének közreadására, ám ahogyan egyik beszélgetőpartnerünk megfogalmazta: "A gond csak az, hogy még nincs meg ez az új üzenet."
Seres László
(közreműködött: Arató Zsolt és György Bence)
"Saját szempontjainkat kell végiggondolnunk"
Magyar Narancs: Az SZDSZ vezetőinek elmúlt napokban tett nyilatkozatai mintha hangsúlyeltolódást mutatnának: nem a koalíció mindenáron való fenntartása került előtérbe, hanem a párt önazonosságának megteremtése.
Pető Iván: Komoly hibát követ el egy párt, ha nem veszi észre a soraiban vagy a környezetében bekövetkezett hangulatváltozást. Kénytelen vagyok azt mondani: bármennyire is jogosak azok a fenntartások, amelyeket az SZDSZ a koalíciós partnerrel, az együttműködéssel szemben megfogalmaz, világosan kell látni, hogy ez a szélesebb közönséget nem érdekli. Vakvágánynak érezném, ha a koalíció szemszögéből vizsgálnánk az SZDSZ-t, és nem az SZDSZ szemszögéből a koalíciót.
MN: Mi kellett ahhoz, hogy ezt így lássák?
PI: Igen sok megyei SZDSZ-es összejövetelen tapasztaltam, hogy az SZDSZ, illetve a koalíció problémáit a "koalícióból ki" vagy "koalícióba be" válaszra egyszerűsítették. Rá kellett ébrednem arra, hogy egy küldöttgyűlés, amely ilyen helyzetet teremt önmaga számára, nem jelenthet semmilyen alapvető kérdésben előrelépést, hiszen az SZDSZ-nek a saját szempontjai alapján kell végiggondolnia, hogy a koalícióban mire van esélye.
MN: Azért nem szeretné az SZDSZ-vezetés, hogy a küldöttgyűlés szavazzon a koalícióról, mert bármilyen döntés megkötné a pártot az MSZP-vel szemben?
PI: Ha a küldöttek úgy döntenek, hogy a koalícióban kéne maradni, akkor az olyan látszatot teremt, hogy az SZDSZ koalícióra van kényszerítve - még akkor is, ha egy hónap múlva újabb küldöttgyűlést lehet tartani, de ez komikus lenne. Ha viszont az ellenkezője történik, akkor ennek két hátránya is van. Egyrészt úgy látszana, mintha az SZDSZ az összes problémáért a koalíciót tenné felelőssé, és nem a saját felelősségével foglalkozna - konkrétan: mintha az SZDSZ a Tocsik-ügyben való érintettsége elől a koalícióból való kilépéssel akarna menekülni. Másrészt sok párt beleesik abba a hibába, hogy a párt belső életét összetéveszti a párt külső megítélésével. Ha a tagság többségét a kilépés foglalkoztatja, az nem jelenti azt, hogy a külső közvélemény is érthetőnek látja a lépést. Hátrány lenne úgy kilépni a koalícióból, hogy az SZDSZ előtte ennek semmiféle előzetes indokát nem fogalmazza meg. Most nem történt semmi olyasmi, ami meggyőzne bárkit arról, hogy most kell kilépni, és nem kellett volna más esetben kilépni.
MN: A Tocsik-ügyben való érintettség miatt nem vész el a kilépés melletti morális érvelés súlya?
PI: Az SZDSZ nem úgy érintett az ügyben, hogy morálisan ne lenne meg egy ilyen érvelés stabilitása. Morális alapon megrendülést jelentett az SZDSZ-nek a Tocsik-ügy, de probléma csak akkor lenne, ha az ügy miatt elvesztené a mozgásterét. Én azt gondolom, hogy ez nem áll.
- sl -
Nyelt ügyük van
A szabad demokrata pártvezetők nem kevés joggal érvelnek amellett, hogy több ponton voltak képesek befolyásolni a törvénykezést és a kormányzati munkát; ha azonban valaki mérleget készítene a tervezett és aztán vagy véghezvitt, vagy kilőtt elképzelésekből, valószínűleg arra billenne ez a mérleg, hogy a magyar liberálisok két éve úgy szívnak Horn alatt, mint torkos borz.
A teljesség igénye nélkül: lenyelték a privatizációs miniszter posztját és Suchman személyét, vezető ÁPV Rt.-sek klientúra-létét, lenyelték a BM rendőrtábornokait, a rendőrség emberi jogsértéseit, a Központi Bűnüldözési Igazgatóság létrehozását, Békesi menesztését, Bokros puccsszerű programját és sajátos menesztését, az ifjúságpolitikai poszt-KISZ államtitkárság létrehozását, az olajügy elkenését, Pál László MOL Rt.-elnökségét, a HungarHotels-ügyet, a bankkonszolidáció utózöngéit, a médiatörvény kényszerkompromisszumait, az alkotmányozás kora nyári megtorpedózását, a Grósz Károly halála utáni kormánynyilatkozatot, legutóbb pedig azt, hogy egyelőre még sincs elég pénz az ügynökiratokat kezelő Történeti Hivatal felállítására.
Van persze, akit máig az éltet, hogy Nagy Sándor mégsem lett gazdasági miniszter.
