Államosítanák a háziorvosi rendszert

  • narancs.hu
  • 2018. december 10.

Belpol

A központosítás érintené a háziorvosok, a védőnők, az alapellátó fogorvosok szakmai irányítását és felügyeletét is.

Átfogó átalakításra készül a háziorvosi ellátást illetően a kormány - írja a Népszava egy hozzájuk került tervezetre hivatkozva. A központosítás érintené a háziorvosok, a védőnők, az alapellátó fogorvosok szakmai irányítását és felügyeletét is.

Az átalakítás alapjaként létrehoznának egy új országos központot, ezt egészítené ki járásonként egy-egy ún. "állami fenntartású és irányítású egészségügyi központ". Ezek a tulajdonképpen új egészségházak lennének, ahol a lakosság alap- és a szakellátó orvosokhoz jutna. A területen dolgozó háziorvosok itt hasznosíthatnák egyéb szakvizsgájukat is, bár ahogy a Népszava írja, ez nem biztosítaná a teljes szakrendelési lefedettséget: a háziorvosok többsége ugyanis belgyógyász vagy foglalkozás egészségügyi szakvizsgával rendelkezik, így bizonyára egyéb helyekről is szükséges lenne szakorvosokat biztosítani.

A megkérdezett szakértők szerint ezeknek a központoknak a létrehozásával az alapellátás államosításának előkészítése kezdődhet meg.

Drajkó Zsombor egészségügyi közgazdász nyilatkozata szerint nem kellően tisztázottak a a tervezett járási egészségházak szerepe, feladatköre, és azt sem tudni, kiegészítőként vagy helyettesítőként lépnének be a rendszerbe. Mindazonáltal a kabinetnek fel kellett ismernie, hogy a sürgősségi- és az alapellátásban tenni kell valamit. A tervezettel kapcsolatban azonban még rengeteg a kérdés, írják: "nem látszik, honnan lesz oda orvos, egyéb szakember vagy hogyan jutnak el 40-50 kilométerről oda a betegek. Lesz-e út, megfelelő, olcsó közlekedés odáig. A szakember szerint ahány szögből csak vizsgálja az elképzelést, annyi ponton „vérzik” az egész vízió."

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.