Portré Vecsei Miklósról, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnökéről

Álláspont nélkül

Belpol

A rendszerváltás után fontos szerepet töltött be a hazai hajléktalanellátás kialakításában. Nyíltan hívő és jobboldali, öt évig mégis a szocialista kormányok hajléktalanügyi miniszteri biztosa volt. Tavasztól az Orbán-kormányban ő a romák felzárkóztatásáért felelős miniszteri biztos is.

„Lelkes. Ez az első szó, ami Miklósról eszembe jut. Harminc évvel ezelőtt is nagyon lelkesnek láttam, és most is” – mondja Győri Péter, a Menhely Alapítvány kuratóriumának elnöke. A rendszerváltás idején a Menhely már foglalkozott hajléktalanokkal, Vecsei akkoriban került a Máltai Szeretetszolgálathoz, először önkéntesként, majd budapesti elnök lett, 2002-től pedig a szervezet egyik országos alelnökének választották. „A kilencvenes évek elején lettünk jóba, rengeteget beszélgettünk arról, hogyan kellene megszervezni a hajléktalanellátást. Miklós máig kér tőlem szakmai tanácsokat. Vannak vitáink, politikai véleményünk sokszor nagyon különbözik, ugyanakkor az, hogy Miklósnak milyen politikai nézetei vannak, nem mindig egyezik azzal, hogyan viszonyul az adott politikai vezetéshez” – állítja Győri.

„Nagyon boldog vagyok, hogy most ezt csinálhatom” – ezt már Vecsei Miklós mondja, amikor a Belügyminisztériumban lévő irodájában fogad. Idén április 19. óta ugyanis amellett, hogy ő a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke, a roma felzárkóztatásért felelős miniszterelnöki biztos is lett, s ezzel párhuzamosan a romapolitika az Emmitől Pintér Sándor minisztériumához került.

 

Az indulás

A Komárom melletti Szőnyben (amely ma már nem önálló település, Komárom része) született 1964-ben. Életét meghatározó esemény lett, amikor családjával Budapestre költöztek a Zugligeti úti plébánia mellé. Ott ismerkedett meg a Máltai Szeretetszolgálat alapítójával, Kozma Imre atyával, akihez sok más fiatallal együtt hittanra járt. A segítő szakmák iránti érdeklődésében döntő szerepe lett ezeknek az éveknek, azonban azt a mentalitást, hogy a rászorulónak segíteni természetes, még otthonról hozta. „Egy átjáróház volt az otthonunk, édesanyámhoz sokan jöttek be beszélgetni, ha valakinek nem volt elég az ennivalója, akkor főzött neki. A szegénység kultúrájához tartozott az egymásra figyelés. Nagybátyám kapucinus plébános volt, így rajta keresztül arra is ráláttam, hogy milyen a vidéki plébánosi lét – emlékezik vissza Vecsei, aki hívő emberként éli mindennapjait. – Azt gondoltam, ha felnőtt leszek, és én dönthetek erről, semmiképpen sem fogok templomba járni. Viszont 15 évesen találkoztam egy olyan közösséggel és egy olyan pappal, akik megváltoztatták ezt. Beszélgettünk, barátkoztunk, fociztunk. Nem voltam sosem jó tanuló, de nagyon imponált az, hogy Kozma atya sokat beszélgetett velem, felnőttként tekintett rám és nehéz feladatokkal bízott meg. De nem kivételezett velem, több százan jártunk oda hittanra, és mindenkivel így foglalkozott” – meséli.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat 1989-ben a Kozma atya körül lévő fiatal csapatból nőtte ki magát. „Észre sem vettük, hogy megalakult a Máltai, mi azt tettük, amit addig: adományokat osztottunk, idősotthonba jártunk, segítettünk a hajléktalanoknak, ahogy tudtunk” – mondja Vecsei, aki pedagógus, szociológiai, teológiai és mentálhigiénés szakemberi végzettséggel rendelkezik. Hamar fontos szerephez jutott a szervezetben: az egyik első hajléktalanszálló kialakításával bízták meg, ekkor lett a szervezet budapesti vezetője is mindössze 25 évesen. Az 1990-ben megnyitott Miklós utcai hajléktalanszálló létrehozása, mint mondja, nem pozíciót, hanem nagy feladatot jelentett.

„Miklós igazi lobbista, elhivatott és szerintem viszonylag kevés dolog rettenti el attól, amit elhatározott. Nagyon meggyőző tud lenni, képes könnyen belelkesíteni embereket olyan témák iránt, amelyek a számára fontosak, ezért könnyedén tud fontos kapcsolatokat építeni” – mondja Aknai Zoltán, a Menhely Alapítvány igazgatója. Vecseit 2002-ben, az akkori MSZP–SZDSZ-kormány alatt hajléktalanügyi miniszteri biztosnak nevezték ki, 2007-ig dolgozott e pozícióban. Egy 2002-es interjúban elmesélte, hogyan történt a felkérés: egy konferencián megismerkedett Csehák Judit akkori szociális miniszterrel, vele és más szakpolitikussal rengeteget beszélgetett a hajléktalanok egészségügyi ellátásáról. „Próbáltam őket meggyőzni egy-két dologról – például arról, hogy az utcán más típusú egészség­ügy működik, mint a kórházakban –, de nem nagyon sikerült. Végső kétségbeesésemben felajánlottam, hogy megmutatom nekik, miről beszélek. Csehák Judit másnap felhívott. Mondtam neki, hogy vegyen tornacipőt, mackónadrágot és kabátot, és egy egész napot együtt töltöttünk. Elvittem csatorna aljába, Duna-partra, erdőbe is. Azt gondolom, ennek is volt köszönhető, hogy felkért miniszteri biztosnak.” Ebben az interjúban Vecsei arról is beszélt, hogy korábban soha nem volt a politika közelében, viszont nagy reménnyel vágott a munkába, mert azt gondolta, híd lehet a politika és a civil szféra között. Bár magát nem tartotta baloldali politikusnak, jól kijött a szocialistákkal. „Nagyon jó emlékeim vannak az együttműködésről, Vecseit higgadt embernek ismertem meg, mindig egyenesen megmondta, mit akar. Meghatározó élményem vele kapcsolatban, amikor láttam, hogyan bánik a hajléktalanokkal: nem volt sem bratyizós, sem lekezelő. Természetes volt a viselkedése. Azt hangoztatta, hogy nekünk nem ítélkeznünk kell, hanem a lehetséges eszközökkel segíteni. Összességében komoly szakembernek tartom” – jellemzi Lamperth Mónika, aki 2007-ben lett szociális miniszter.

Vecsei öt évig volt miniszteri biztos, ez idő alatt kiépült az utcai hajléktalanellátás, regionális diszpécserközpontok jöttek létre, munkába álltak a mozgó orvosi rendelők, egészségügyi központok nyíltak, és megalakult a Hajléktalanokért Közalapítvány. 2007-ben mégis hirtelen bejelentette lemondását azon törvénymódosítás miatt, amely bevezette az ún. bázisellátást (a hajléktalanok sátorban való elhelyezését). Vecsei ezt összeegyeztethetetlennek gondolta addigi munkájával, mert szerinte a sátras elhelyezés nem tekinthető elégséges szolgáltatásnak. Lamperth úgy emlékszik vissza, hogy az ötletgazda Vidorné Szabó Györgyi szocialista képviselő jót akart, s bár a bázisellátás bevezetésével a szaktárca sem értett egyet, az Országgyűlés megszavazta. „Miklós korrekt módon az értésemre adta, hogy menni akar, mert ő ezt a döntést szakmailag nem tudja vállalni. Nem láttam politikát a döntése mögött” – mondja Lamperth. Vecsei ezután sem engedte el a hajléktalanügyet, lemondása után átvette a Hajléktalanokért Közalapítvány vezetését.

Szinte minden beszélgetőpartnerünk azzal kezdi, amikor Vecseiről kérdezzük, hogy jó szakember, személye meghatározó a hazai hajléktalanellátás kialakításában. „Az ő kezdeményezésére készült még miniszteri biztosi idejében egy nemzeti hajléktalanügyi koncepció – idézi föl Győri. Ám hiába volt sok jó kezdeményezés az elmúlt harminc évben. – Ami azt illeti, ez nem egy sikertörténet. A 1990-es évek elején arra rendezkedtünk be, hogy azonnali segítséget tudjunk nyújtani az éppen krízisben lévő embereknek: ételt, szállást, munkát, egészségügyi ellátást. Szó sem volt arról, hogy kivezessünk embereket a hajléktalanságból, egyetlen célunk volt: az életmentés. Azóta megváltoztak az igények, rengeteg embert veszélyeztet a lecsúszás, és nem alakult ki olyan védőháló, ami megelőzhetné ezt” – folytatja Győri, aki szerint jelenleg az ellátórendszer nem tudja megakadályozni, hogy valaki a társadalom peremére sodródjon; és ha megtörtént a baj, az intézmények képtelenek egyéni segítséget nyújtani. „A szociális intézmények teljesen leépültek, lényegében nem lehet idősotthonba bejutni, a pszichiátriákat bezárták, a hajléktalanellátás pedig tele van olyan emberrel, aki valamilyen mentális betegséggel küzd vagy alkoholista. Velük nem tud mit kezdeni a rendszer. Egy hajléktalanellátóban szükség lenne idősgondozóra, szakorvosra, pszichiáterre, pszichológusra, addiktológusra – hadd ne soroljam. A pénz viszont arra elég, hogy legyen világítás, fűtés és egy-két szociális munkásnak fizetése” – összegzi az elmúlt három évtized csalódásait Győri.

 

Patikamérlegen

„Már a kezdetektől világos volt számunkra, hogy a hatalom – bármilyen színű is – felelős az emberekért, és nekünk szót kell értenünk vele. Néha persze nagyon nehéz volt, de a párbeszédet meg kellett őriznünk. A hatalom és a szegények két egymástól távoli világ, de nekem, segítőként, mindkettőt értenem kell” – mondta évekkel ezelőtt Vecsei, aki beszélgetésünk alatt is végig óvatosan fogalmaz, ha az aktuális politikai vezetésről kérdezem. „A szeretetszolgálatnál 2015-ben, a legkritikusabb órákban is tudtuk a dolgunkat, amikor a menekültek ellepték a Keleti pályaudvar környékét. Ugyanúgy, amikor 1989-ben Kozma atya megnyitotta a keletnémet menekültek előtt a plébánia kapuját, és segítettünk, négy évvel ezelőtt is minden este ott voltunk a Keleti pályaudvarnál. Imre atya nyomán ezzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy nekünk nem álláspontunk van, hanem küldetésünk” – mondja Vecsei.

A 2010-es választások előtt arra hívta fel a figyelmet, hogy a következő kormánynak elsőként kell rendeznie a bérlakáskérdést és a lakhatási támogatásokat. „Szükség van a rendre, de ha az egy szikár, érzéketlen, félelmet keltő rend lesz, akkor nem lesz jó hatása” – mondta akkor. A hatalomra került Fidesz-kormányzat azonban igen gyorsan kijelölte az irányt hajléktalanügyben. Már 2011-ben felmerült, hogy elzárással vagy 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtanák azokat, akiket fél éven belül másodszor vonnak felelősségre az utcán lakásért. Vecsei akkor elfogadhatatlannak tartotta ezt: „Az egy fontos jelzés egy társadalomtól, hogy nem jó, ha emberek közterületen laknak, hogy nem lehet bármit megtenni. Ez azonban nem időszerű, hiszen akkor lenne csak elfogadható, ha mindeközben a hajléktalanok irányába megjelenne az erős gondoskodás szándéka, vagyis ha egy diagnózis alapján mindenkinek fel tudnánk ajánlani valamilyen ellátást” – nyilatkozta erről, hozzátéve, hogy nem a rendőrségnek kellene megoldania a hajléktalankérdést. 2012-ben ismét előkerült az utcán élés kriminalizálása, de akkor az Alkotmánybíróság még alkotmányellenesnek minősítette ezt. „Hiszem, hogy jó szándék húzódott a törvény mögött, de az eszközt rosszul választották meg” – fogalmazott öt éve diplomatikusan Vecsei. Amikor aztán tavaly ősztől elkezdtek utcán élő embereket bíróság elé rángatni, kunyhókat lebontani, pénzbírságot kiszabni a kormányzat által megteremtett törvényi keretek között, Vecsei nem kívánt erről nyilatkozni, mi is hiába kerestük akkor ez ügyben. „Sok kollégát nagyon rosszul érintett, hogy a Máltai nem szólal meg a hajléktalanokat kriminalizáló döntések idején. Többen győzködték Miklóst, hogy adjon interjút, de ő azzal érvelt, nekünk az a feladatunk, hogy tegyük a dolgunkat, ahogyan eddig is. Nem arról volt szó, hogy ne akart volna beszélni, de a Máltai már olyan sok szálon kapcsolódik a jelenlegi kormányhoz, hogy jogos lehet a félelem: egy rossz szó, és annak negatív következményei lehetnek a szervezetre nézve” – interpretálja a történteket egy névtelenséget kérő, a Máltait közelről ismerő forrásunk. „Nagyon pragmatikus ember – véli Győri –, hisz abban, hogy egy nagyobb szervezetet úgy lehet fenntartani, és nagy projekteket működtetni annak érdekében, hogy segíteni tudjon, ha megtalálja a hangot az aktuális politikai vezetéssel, és amennyire lehet, jó kapcsolatokat is tart fenn vele. Én nem titkolom, hogy a jelenlegi kormányt mélyen elítélem, ő viszont szerintem nem gondolja ezt. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy nap mint nap kompromisszumokat kell kötnie politikai okok miatt.”

Vecsei az elmúlt harminc évben képes volt a legmagasabb szinteken is kapcsolatokat építeni. Több szakmabeli állította, hogy 2010 környékén a kormány az ő közbenjárásának köszönhetően nem szántotta be teljesen a fővárosi hajléktalanellátást. „Tarlós Istvánt még kerületi polgármesteri korszakából ismerte, és sikerült elérnie nála, hogy ne szűnjön meg a civil szervezeteknek szánt, erre fordított anyagi forrás. Így alakult ki végül, hogy a fővárosi ellátást a Máltai Szeretetszolgálat és a Menhely Alapítvány közösen koordinálja” – mondja Aknai Zoltán.

 

Problémák átadása

Idén áprilisban a hivatalos bejelentés előtt a Magyar Nemzet megírta, hogy Balog Zoltán romaügyi miniszterelnöki biztos megbízatása megszűnik, s hogy a romák felzárkóztatásáért felelős szervezetet átköltöztetik az Emmitől a Belügyminisztériumhoz, Balog utódja pedig Vecsei Miklós lesz. „Nagyon szeretném azt hinni, hogy ez egy jó működése az államnak, amikor az mer feladatokat átadni egy adott területen jártasabb civil szervezetnek. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy sokan bele tudnak kötni abba, hogy miniszterelnöki biztosként egy olyan feladatot fogok felügyelni, amelynek én magam vagyok a végrehajtója is. De tényleg remélem, hogy látható eredményeket fog hozni ez a lehetőség” – mondja lapunknak Vecsei a kinevezéséről. Nem gondolja, hogy Balog Zoltán lecserélése a korábbi romapolitika kudarca lenne, szerinte inkább a kormány felismerte, hogy az a munka hozhat eredményeket, amit a Máltai évek óta végez több vidéki településen. A Máltai programjának lényege, hogy 300 településen fognak olyan szociális munkába, amit eddig is csináltak például a Jelenlét nevű programjukkal. Ennek keretében személyre szabott megoldásokat keresnek a helyben megismert problémákra. Közösségi házakat hoznak létre, kisgyermekeknek tartanak fejlesztő foglalkozásokat. „Azért viseli a program a Fogantatástól a foglalkoztatásig címet, mert elsősorban a legkisebbeknek szeretnénk segíteni, és a hiányosságokat pótolni, amire egy adott gyermek családja egyelőre nem képes” – mondja Vecsei a programról, amelyet a Máltai visz civilekkel – köztük például az Igazgyöngy Alapítvánnyal –, és a nagy karitatív szervezetekkel (Magyar Református Szeretetszolgálat, Katolikus Karitász, Baptista Szeretetszolgálat, Magyar Ökumenikus Segélyszervezet) együttműködve.

„A kinevezése nem aratott százszázalékos tetszést a Máltai dolgozói körében, és ezt ő is érzi. Nagyon zavarban volt, amikor bejelentette, hogy »kaptunk« egy irodát a belügyben. Házon belül sokan gondolják úgy, hogy ezt nem kellett volna elvállalnia, de az a szemlélet uralkodik nálunk, hogy legalább nem az egyik pártkatona nyúlja le az erre szánt pénzt, és ebből a szempontból akkor már jobb, ha Miklós felelős mindezért. De nem gondolom, hogy okos dolog egy karitatív szervezetet ilyen szorosan hozzákötni az aktuális politikához, így is nagyon erősen függünk a Fidesztől” – mondja a fentebb már idézett, névtelenséget kérő forrásunk. „Az utóbbi négy-öt évben – folytatja – sok állami feladatot kapott meg a Máltai, sokkal több ember nem lett a feladatokra, viszont megnőtt a fluktuáció. Érezhetően nagyobb a nyomás a romaüggyel kapcsolatban, viszont a Máltai szellemisége miatt sokszor azért vállal el pluszfeladatokat, mert egyszerűen nem teheti meg, hogy nem segít.” Győri sem tartja jó dolognak, hogy az állam gyakorlatilag folyamatosan kiszervezi a problémák megoldását karitatív szervezeteknek. „Ez nem egy átgondolt stratégia, hanem a problémák leadása. Ennek a helyzetnek sokszor alámegy a Máltai. Az pedig, hogy a kormány elsősorban olyan szervezeteket preferál, amelyeket el tud helyezni a NER-ben és eléggé lojálisak, enyhén szólva problémás szakmailag.”

Vecsei valószínűleg komolyabban sosem bírálná a kormányt, apróbb ügyekben viszont próbál kritikát megfogalmazni. Hivatalos beiktatásán, amelyet a Belügyminisztérium dísztermében tartottak, kifejtette, hogy egy ilyen bejelentést, ha már roma felzárkóztatásról van szó, autentikus terepen kellene megtenni. „Nehéz döntés lehetett ez neki – vélekedik Vecsei kinevezéséről Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány módszertani munkatársa, a Február Harmadika Munkacsoport (az utóbbi két évtizedben a hajléktalanellátás helyzetét a nevében szereplő napon felmérő team) vezetője –, nem is tudom, hogy egy ilyen tisztséget hogyan lehet összeegyeztetni a segítői szemlélettel. Persze ha van elég mozgástér, akkor megérheti. Bízom benne, hogy Miklós úgy vállalta el ezt a tisztséget, hogy ismeri a kockázatokat, és tudja, hogy van esélye megvalósítani azt, amit szeretne.”

Jeruzsálemtől Budapestig

 

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat hivatalosan az 1048 óta működő Máltai Lovagrendhez tartozik (utóbbi teljes neve: Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szuverén Ispotályos Szent János Lovagrend). Működésüket Jeruzsálemben kezdték meg, először templomot, kolostort és kórházat építettek, utóbbiban bármilyen nemzetiségű és vallású zarándok segítséget kaphatott. A magát Jeruzsálemi Szent János Rendnek nevező szerzetesrend később laikus rend lett, azaz a tagoknak nem volt kötelező felszentelt papnak lenniük. A mindenkori Nagymester által vezetett rend székhelye 1834 óta Rómában van, jogállása hasonló a Vatikánéhoz. A rend magyarországi leágazása (Magyar Máltai Lovagok Szövetsége) 1928-ban kezdte meg működését, ennek segélyszervezete a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amely független egyesületként működik, ám elnökségében ül a Lovagok Szövetségének egy tagja.

A szeretetszolgálat bevételei jelenleg állami támogatásból, elnyert pályázatokból, adományokból és az ellátottak befizetéseiből származnak. A források 60 százaléka (5,35 milliárd forint) állami támogatás, amit a szeretetszolgálat a 234 intézményben ellátott mintegy 13 ezer ember után kap.

Budapesten az önkormányzat és a civil szervezetek közösen végzik a hajléktalanellátást. A civileknek szánt, az állami normatíván felül járó forrásokat a Máltai Szeretetszolgálat és a Menhely Alapítvány közösen koordinálja. (A Menhely Alapítvány 2018-ban 303 millió forintot kapott a központi költségvetésből.) A fővárostól ilyen jellegű feladatokra a Máltai az idén 80 millió, a Menhely 195 millió forintot kapott, ebből 147 milliót ajánlottak fel társszervezeteknek pályázat formájában.

Neked ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás a Varga Judit férje vette át azt a céget, amivel a kormány külföldi termőföldeket akart venni  című cikk miatt.