A 28 utasával hullámsírba merült Hableány dunai tragédiája egyszersmind a hazai turisztikai hajózási piac erőszakos újrafelosztására, illetve annak következményeire is rávilágított. A folyamat főszereplője az Orbán-kormány, amely a katasztrófát okozó svájci szállodahajós cégnek kedvezve, vele szimbiózisban túrta ki a piacvezető folyamhajózó társaságból a kisebbségi tulajdonosokat. (Véletlen egybeesés, de öt éve azokat tessékelték ki az egyre nyereségesebb Mahart PassNave Kft.-ből, akik a Hableány gazdái.) A kormánykörök és a svájci cég kapcsolatára más is utal: Völner Pál igazságügyi miniszterhelyettes, volt közlekedési államtitkár fia együtt irányítja a svájci Viking River Cruises AG (VRC) magyar leányvállalatának vezetőjével a Suzuki-gyár termékeinek úsztatásából egyre több hasznot húzó azon Mahart-céget, amelynek ő az egyik tulajdonosa is.
Bár Orbán Viktor miniszterelnök az Országgyűlésben Szabó Tímea kérdésére visszautasította azt a feltételezést, hogy a dunai turisztikai hajóforgalom haszonhajhász növelése a piacvezető hazai személyhajózási cég, a Mahart PassNave (MPN) érdekében állna (amely cégben az állam üzlettársa a VRC tulajdonában álló Viking Hungary Kft.), az elmúlt években a kormány mindent megtett a bevételek maximálásáért. Az MPN évi milliárdos hasznának fele a kormánynak köszönhetően realizálódik a svájci cégnél, ahogyan a további piacbővítésből származó pénzek is.
Inkább a svájciak!
A dunai személyhajózás legnagyobb szereplője a néhai Mahart-birodalom utolsó darabja, az MPN. A 30 darabos hajóflotta, hetvennél több dunai és öt tiszai kikötő felett rendelkező, 1993-ban alapított kft. teljes privatizációja egy évtizedbe telt. Az első lépést Orbánék tették meg 1998–1999-ben a Mahart 49 százaléknyi üzletrészének kiárusításával, ennek során a Masped Első Magyar Általános Szállítmányozó Rt. 33 százalékhoz, a Munkavállalói Vagyonkezelő Kft. (MV) 6, az MM Üzemviteli Kft. (MMÜ) 10 százalékhoz jutott. A magánosítás második fázisát a szocialista kormányok vitték végbe 2003-ban, amikor dobra verték a megmaradt 51 százalékot. Az 550–600 millió forintért kikiáltott pakk megszerzéséért éveken át tartó pereskedés robbant ki a Masped és az Ablonczy-család, illetve Sztankó Attila érdekeltségeibe került MV+MMÜ között.
Sztankóék kulcsszereplők, már csak azért is, mert az Európa Rendezvény Iroda nevű kft.-jük flottájába tartozott a május 29-én elsüllyedt Hableány. Nagy energiát fektettek az MPN megszerzésébe, s az majdnem össze is jött nekik: első- és másodfokon is úgy döntött a bíróság, hogy őket illeti az elővásárlási jog, ám a Legfelsőbb Bíróság 2008-as felülvizsgálatában végérvényesen a Maspednek ítélte az 51 százalékra vonatkozó opciót. A Masped ezzel 84 százalékra növelte részesedését az MPN-ben.
Bár Sztankóéknak három éven át tartó pereskedés után is maradt 16 százalékuk, gyorsan levették, hogy a maspedesek, a kormány, illetve az időközben felbukkant, és a kormány támogatását élvező svájciak nem hagynak esélyt nekik arra, hogy továbbra is élvezzék az MPN-ből származó stabil hasznot. 2013 őszén a stratégiai cégek államosítási hullámára hivatkozva, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. visszavásárolta a Maspedtől az MPN 51 százalékát 750 millió forintért – Németh Lászlóné akkori fejlesztési miniszter (a hatalma csúcsán lévő Simicska Lajos bizalmi embere) kérdésre válaszolva cáfolta, hogy nyomást gyakoroltak volna a Maspedre az üzlet során. Az állami akvizícióval párhuzamosan a Masped alapított egy céget 2013 júniusában, amelybe átvitte az MPN-ben megmaradt 33 százalékát, majd 2013 novemberében ezt a céget eladta a svájci szállodahajós cég magyar leányvállalatának, a Viking Hungary Kft.-nek.
Sztankóéknak ezek után néhány hónapjuk maradt az MPN-ben: a 2014-es parlamenti választások után a harmadik Orbán-kormány úgy döntött, hogy a stratégiai cégek felvásárlása mégsem élvez feltétlen prioritást, úgyhogy inkább a svájciak igényét elégíti ki, hogy azok 49 százalékra növelhessék részesedésüket. Az MPN 2014. júniusi taggyűlésén együttes erővel vették meg (vagy inkább vették el) Sztankóéktól a kisebbségi üzletrészt. Az MPN alapszabálya szerint kétharmados többségre van szükség a tulajdonosi struktúra megváltoztatásához, ezért az állami vagyonkezelő a maga 51 százalékát hozzátette a Viking Hungary 33 százalékához, amely így kényelmesen kivásárolhatta Sztankóékat, akik az 59 millió forint névértékű 16 százalékos üzletrészükért 305 millió forintot kaptak. Ez elsőre nem rossz pénz, ám ha maradhatnak a cégben, ennek a többszörösét kereshetik meg az évek során, hiszen az MPN 2014-től garantáltan hozza az 1 milliárd feletti profitot. (A kivásárlás után az MMÜ és az MV létjogosultsága meg is szűnt, ezért Sztankó beolvasztotta e cégeket Európa Rendezvény Iroda Kft.-jébe.)
A szűkszavú taggyűlési jegyzőkönyvből világosan kiderül, Sztankóéknak nem állt szándékukban távozni az egyre profitábilisabb Mahart-cégből: az erről szóló szavazásban nem vettek részt, majd a döntést és a szerződés aláírását követően távoztak a taggyűlésről. (Sztankó Attilának hagytunk üzenetet, kérdéseket is küldtünk neki a 2014-es eladás történetét firtatva, de nem reagált, amikor pedig telefonon felhívtuk, röviden közölte, nem kíván beszélni erről.)
A jelek szerint tehát az Orbán-kormányzat a svájciaknak kedvezve takarította el az útból Sztankóékat, hogy a svájciak a 49 százalékosra hízott üzletrészük révén minél több hasznot húzhassanak a magyar kormány támogatását élvező, egyre több kikötőfejlesztést, hajófelújítást és forgalomnövelést abszolváló hajózási cégből. A svájci hajózási cég, a VRC fizeti amúgy a legtöbb kikötőpénzt annak az MPN-nek, amelynek a létesítményei a dunai szállodahajók 90 százalékát fogadják. Vagyis a svájciak, miután magyarországi cégük 49 százalékban az MPN tulajdonosa, immár jócskán vissza is kapnak a kicsengetett kikötőhasználati díjból.
Orbánék idén márciusban újabb lépést tettek az MPN jobb működése érdekében: az állam tulajdonosi jogainak gyakorlása (vagyis az 51 százalékos tulajdonrész felügyelete) akkor került át a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli minisztertől a Rogán Antal miniszterelnöki kabinetfőnök által felügyelt Magyar Turisztikai Ügynökséghez. Rogán áprilisban az MPN felügyelőbizottságába ültette bizalmasát, a belvárosi polgármesteri székben őt követő Szentgyörgyvölgyi Pétert.
Államtitkár uramék kikötője
Amikor az állam 2013-ban visszavásárolta a Maspedtől az MPN 51 százalékát, Völner Pál közlekedési, infrastruktúra-fejlesztésért felelős államtitkár a dunai hajózás több százmilliós uniós hátterű fejlesztéséről beszélt. Völner, bár 2015-től igazságügyi miniszterhelyettesként már nem felügyeli a hajós közlekedést, nem távolodott el a vizek világától. 2015-től a Magyar Hajózási Szövetség elnökeként továbbra is rálát a hazai vízi szállító szervezetekre, infrastruktúrára. 2013-as beszédében a Dunakanyar fejlesztéséről sem véletlenül szónokolt: ő Komárom-Esztergom megye meghatározó fideszes embere, elnökölte az esztergomi szervezetet, dolgozott a megye fejlesztéséért felelős miniszteri biztosként 2015–2018-ban, 2006–2010 között pedig a megyei közgyűlést vezette.
Völner 2011-ben, még közlekedési államtitkárként és nyergesújfalui lakosként (12 évig önkormányzati képviselő is volt a településen) afeletti örömét fejezte ki, hogy a magyar–szlovák határon átívelő uniós támogatású, 800 millió eurós projekt keretében szállodahajók fogadására is alkalmas úszó kikötő épülhet Nyergesújfaluban. Jövendölése évekkel később valóra vált: szállodahajók kikötésére képes úszókikötő ringatózik a Duna nyergesújfalui partján, a hajdani eternitgyárnál, közvetlenül a 10-es út mentén. A kikötőt a Mahartlog Port Kft. üzemelteti, amelyben Völner fia az egyik ügyvezető tisztségviselő. Mi több, Völner Marcell Pálnak 2017 áprilisától idén májusig 29 százaléka is volt a Mahartlog Portban, az üzletrészt Spányik Gábortól, az MPN ügyvezetőjének (Völner Pál mahartos ismerősének) nemzetközi szállítmányozó cégétől, a Mafracht Kft.-től vásárolta meg. Völner fia ugyan májusban megvált e közvetlen részedéstől a cégben, ám a Tagba Kft. révén továbbra is a Mahartlog Port egyik kisebbségi tulajdonosa. (Nem került messzire a 29 százaléka sem, mert az a Tagba-beli üzlettársánál, Varga Zsuzsannánál kötött ki.) A Mahartlog Port többségi közvetett tulajdonosa a Bécsben bejegyzett Mahartlog Austria GmbH, amely Spányik kizárólagos érdekeltsége, kézbesítési megbízottja pedig az a Domán Beáta, aki a svájci VRC hazai leányvállalatának, a Viking Hungarynek az ügyvezetője. És hogy a körmagyar teljes legyen: Domán a Mahartlog Portot közösen vezeti Völner fiával. (A társaságról bővebben lásd Az államtitkári csemete virágzó cége című keretes anyagunkat.)
Hajósok, akik varázsolnak
Domán Beáta nemcsak a Viking Hungaryt – és Völner Pál fiával a Mahartlog Port Kft.-t – vezeti, hanem az Ahag Hungary Kft.-t is. Ez utóbbit Mahartlog Hungary néven alapította 2015-ben az MPN-vezér Spányik Mahartlog Austria nevű cége. Az Ahag Hungary 2018 márciusától egy máltai offshore céghez került, amelynek címét az ICIJ nemzetközi tényfeltáró újságíró-szervezet offshore adatbázisa is számon tartja. Domán egy évvel a Hableány katasztrófája előtt, immár a Malta Cargo Limitedet képviselve az Ahag Hungary ügyvezetőjeként vett részt a Bravo Dock nevű kft. 2018. május 29-i taggyűlésén. Ezt azért tette, mert cége 15 százalékot vásárolt a több fővárosi, budai oldali, illetve Szentendrén és Komáromban kikötőállomást működtető társaságban. Az adásvétel két érdekességét emeljük ki: a Bravo Dock Kft. a Hableány-tulajdonos Európa Rendezvény Iroda Kft.-hez tartozik. A már ismerős Sztankó–Ablonczy-páros nem akármilyen mutatványt hajtott végre: a 2017. decemberben még 450 ezer forintot érő üzletrészt 30 millió forintért adták el fél évvel később. A hableányosok bombaüzletet kötöttek Spányikkal és Dománnal, ugyanis 2017-ben a teljes Bravo Dockhoz 3 millió forintos névértéken jutottak hozzá, majd fél év múlva 66-szoros áron adtak belőle tovább 15 százalékot.
Rejtély, miképpen értékelődhetett fel ennyire a Bravo Dock, miközben éppen negatív spirálban volt: árbevétele a 2016-os 500 millióról 2018-ra 366 millióra apadt. Miután Sztankóék átvették a céget, az hullámvasutazni kezdett: 2017-ben az adózott eredménye 474 milliós bevétel mellett bezuhant 12 millióra, majd meghökkentő fordulattal, 2018-ban 366 milliós forgalom mellett felugrott 100 millióra. Nem tudjuk, ebben mennyi része volt az MPN-vezérnek, illetve Domán Beátának. Sztankó Attilát, aki a Magyar Hajózási Szövetségben Völner mellett szintén elnökségi tag, és titkárként is dolgozott, erről a bombaüzletről is szerettük volna kérdezni, de nem volt hajlandó nyilatkozni. Domán Beátát sikerült telefonon elérnünk, de azzal hárította el megkeresésünket, hogy nem tud segíteni, így kérdéseinket, köztük azt, miért vásárolták be magukat irreális áron Sztankóék cégébe, hiába is próbáltuk feltenni.
A Viking Hungarynél persze bármi megtörténhet: 2018-ban 234 ezer forint árbevételből 578 millió forintos nyereséget értek el, amiből 500 milliót ki is vettek. E bravúros működés részleteit nem kötötték a nyilvánosság orrára, hiányos, mindössze féloldalas eredménykimutatást adtak le a központi cégnyilvántartási rendszernek. Ez egyébként már nem az első ilyen sikeres évük: 2017-ben például félmillió forintos bevételből csináltak félmilliárdos profitot, és akkor 485 millió osztalékot fizettek maguknak.
Összegezzünk: az újrarendezett hajózási piacon az adófizetők kivételével lényegében mindenki jól jár. A Viking River Cruises, amely a Mahart PassNave legnagyobb bevételét hozó 2 milliárd forintos pontondíj javát befizeti, visszakapja a díj felét, sőt a többi hajózós cégtől származó kikötődíjakból is jut neki. Az MPN ügyvezetője logisztikai kikötőt üzemeltet a korábban hajózásért is felelős kormánytag, jelenleg is államtitkár és Komárom-Esztergom megyei fideszes országgyűlési képviselő fiával. A Rogán Antal által felügyelt MPN-ből a kormány és a vikingesek által erővel kivásárolt magyar hajósoktól – talán valamiféle fájdalomdíjként – hatvanhatszoros áron vesz kisebbségi üzletrészt az a társaság, amelyet ugyanaz a személy vezet, mint aki a Viking hazai leánycégét is. És mindeközben a kormány önti a pénzt a dunai hajózásba: kikötőket fejleszt és hajókat újít fel. Azaz mindannyiuknak igen jó a hátszelük.
Az államtitkári csemete virágzó cége
A Mahartlogot 2016 júliusában Spányik Gábor azzal a céllal alapította, hogy „a környezetbarát fuvarozási módok fejlesztésével segítse a térségben lévő autógyártó cégeket”. Ami konkrétan az onnan 2 kilométerre működő esztergomi Suzuki-gyárat jelenti; ennek jegyében Nyergesújfalun megvásárolt egy 7 ezer négyzetméteres területet, ahol 2018 januárjára megépült egy RO-RO terminál (közúti-vízi kombinált szállítású kikötő) – akkoriban már Völner fia is tulajdonostárs a cégben. A 33 ezer négyzetméteres teherkikötő partszakasza szállodahajók fogadására is alkalmas. A Mahartlog Port honlapja szerint a megnövekedett igények miatt a tárolási kapacitásokat tovább kellett növelni, újabb 26 ezer négyzetméternyi fejlesztési területet vásároltak, amelyből 5500 négyzetmétert vontak be a bővítésbe. 2018-ban a Mahartlog Port kikötőjében közel 17 ezer új gépjárművet hajóztak be, ezek jó része a képanyag szerint a kormányzattal 2012-ben stratégiai megállapodást kötő Suzuki esztergomi gyárából származott. A kikötővel határos volt eternitgyárban dolgozó két munkatárs kérdésünkre csak Suzuki-telepként utalt a Mahartlog kikötőjére. Ottjártunkkor Suzukikat nem láttunk, 60 darab Citroën haszonjárművet viszont igen; a lekavicsozott, kerítéssel körbevett újabb területek a befogadási kapacitás bővítésére utalnak. A Völner-cég 2020-ra a meglévő RO-RO kikötő mellett darabáru-berakodásra alkalmas 75 méter hosszú meredek partfallal rendelkező kikötőállást ígér egy 55 tonna teherbírású rakodógéppel. |
