Az állatvédelmi törvény tavalyi szigorítása nyomán 2004. április 1-jétől börtönbe kerülhet, aki gerinces állatot kínoz. A törvény gyakorlati alkalmazását azonban a pénzen kívül több ok is akadályozza.
Az új törvény alapján meghozott első ítélet mindenesetre már megvan: négy hónap letöltendő börtönbüntetést kapott (plusz kétévnyi eltiltást a közügyektől) az a szabadkígyósi férfi, aki kivégezte két kutyáját. A férfi az általa bérelt tanya gazdájával megállapodott abban, hogy két kutyáját, egy német juhászt és egy pulit, elviszi a menhelyre. Ám gazdájuk ehelyett először fejbe verte őket egy téglával, majd a még élő kutyákat a szomszéd tanya vízzel teli kútjába dobta. A tetemeket másnap ásta el. Mindez 2004 májusában történt, egy hónappal az állatvédelmi törvény szigorítása után. A szeptemberi elsőfokú ítéletet novemberben helybenhagyta a Békés Megyei Bíróság, így a kutyakínzónak börtönbe kellett vonulnia.
A törvény megszületése
Fadd-Domboriban 2003 júniusában két biztonsági őr többször belelőtt egy kutyába, majd kocsijukhoz kötve vonszolták. A brutális eset nem csak az állatvédő szervezetek figyelmét keltette fel, a "sztorira" a média is ráharapott. A Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány aláírásgyűjtést kezdeményezett annak érdekében, hogy az állatkínzás bűncselekménynek minősüljön. Az akció sikeres volt: a minimális 50 ezer helyett 270 ezren írták alá az íveket. A kezdeményezés mellett több közéleti szereplő, művész és politikus is kiállt.
Az alapítvány tehát elérte azt, amire a politika évek óta nem volt képes. Bár a pártok, képviselők, sőt az igazságügyi tárca is évek óta szorgalmazta a szigorítást, tettek soha nem követték a szavakat. 2001-ben Szili Katalin és Hegyi Gyula MSZP-s képviselők indítványt nyújtottak be a büntető törvénykönyv (Btk.) módosítására; ez volt ugyanis a feltétele annak, hogy az állatok durva bántalmazása bűncselekmény legyen, s ne csak szabálysértés. A javaslatot akkor az Országgyűlés nem tűzte napirendre, a két szocialista képviselő pedig csak 2003 őszén próbálkozott újra, szinte egy időben Gusztos Péter (SZDSZ) képviselői indítványával. Az aláírásgyűjtők több politikus szerint is nyitott kapukat döngettek, ám az események csak a népi kezdeményezés után gyorsultak fel.
Az Igazságügyi Minisztérium külföldi példákat alapul véve alkotta meg a módosító javaslatot, nem engedett túl sok beleszólást az állatvédő szervezeteknek. Fiáth Szilvia, a Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány elnöke, a Magyar Állatvédők Országos Szövetségének (MÁOSZ) alelnöke szerint az állatvédelmi civil szervezetek véleményezhették a tervezetet, de elképzeléseiknek csak kis része valósulhatott meg. A legfontosabb változtatás azonban létrejött: aki állatot kínoz, akár két évre is börtönbe kerülhet. Jelentős szemléletváltozásról is árulkodik a szabályok szövege, az 1998-as törvény ugyanis még tárgyként kezeli az állatokat. Az állatkínzásra vonatkozó kormányrendelet szerint az követ el szabálysértést, aki "gerinces állatot közterületen vagy nyilvános helyen, mások felháborodására alkalmas módon bántalmaz". A 2004-ben elfogadott állatvédelmi törvény azonban már nem a "közfelháborodást" tartja a bántalmazás fő ismérvének, hanem a maradandó egészségkárosodást vagy az állat elpusztulását.
Jogi buktatók
A törvény, bár EU-konform, önmagában még kevés. 2004 nyarán például csak 50 ezer forintos pénzbírságot szabtak ki egy kutyát agyonverő férfira. A Fejér Megyei Bíróság sajtóreferense szerint a bíróság úgy ítélte meg, hogy a pénzbüntetés mértéke elegendő visszatartó erővel bír. Azóta született már 4, 6 és 10 hónapos börtönbüntetés is; vannak, akik ezt jó tendenciaként értelmezik, mások viszont szkeptikusak. Dr. Kőrösi Ilona ügyvéd úgy látja, a szigorú büntetéseknek Magyarországon még nincs gyakorlata. "Teljesen EU-konformok vagyunk, de a joggyakorlat és a végrehajtás a béka feneke alatt van hat kilométerrel." Magyar-országon az unióhoz hasonlóan csökkenteni kívánják azon elítéltek számát, akik letöltendő börtönbüntetést kapnak. Sokan éppen a börtönben válnak bűnözővé, vagy komoly lelki sérüléseket szenvednek. Esetükben a rehabilitáció többe kerül, mint ha nem zárták volna be őket. Mindezek miatt az ügyvédnő nem tartja valószínűnek állatkínzásért a kétéves vagy akár az azt megközelítő börtönbüntetés megítélését.
Fiáth Szilvia tapasztalata szerint a változás lassú, de érzékelhető. Az állatvédők természetesen szigorúbb ítéletekre számítanak, súlyosabb esetekben kizárólag a letöltendő börtönbüntetést tartják el-fogadhatónak. A MÁOSZ alelnöke biztatónak látja a rendőrség és az állatvédő szervezetek együttműködését, de elismeri: a rendőrök nem mindenhol segítőkészek, sok helyen igyekeznek inkább kibújni az intézkedés alól. Kőrösi Ilona állítja: ezek az ügyek nem olyan nagy horderejűek, mint az emberek ellen elkövetett bűncselekmények, a rendőrség pedig túlterhelt. Talán az is a bűnüldözők időhiányával magyarázható, hogy többszöri megkeresésre sem voltak hajlandók az állatkínzásos ügyekről nyilatkozni.
Az együttműködés nem csak a rendőrség és az állatvédő szervezetek között akadozik; utóbbiak féltékenyek egymásra, rivalizálnak, aminek az oka - itt is - a pénz, mondta Szilágyi András, a Fehér-kereszt Állatvédő Liga kurátora.
Jó példa erre az Illatos úti projekt is, amit a Noé Bárkája Alapítványon kívül egy másik állatvédő szervezet is a magáénak akar tudni. Az Illatos úti önkéntesek munkáját az alapítvány sem könnyíti meg, hiszen hetente csak egyszer engedi be őket a telepre, ami nehezíti az új állatok nyilvántartását. Aktivisták szerint a háttérben az áll, hogy a legtöbb menhelyen megpróbálják a szebb, fajtatiszta, törzskönyvezett állatokat saját zsebre értékesíteni. Ezzel viszont csökken a menhely amúgy is csekély jövedelme. Az egyetlen hivatalos bevétel az állatvédelmi bírságból származna, ami évi 2-300 ezer forint: ezt kell az összes állatvédő szervezet között elosztani.
Akadályok
Kőrösi Ilona szerint kritikus az állatkínzásos esetek bizonyítása. Sokszor ismert az elkövető, mégsem lehet elítélni, mert nincs ellene bizonyíték. Az állat elhagyását pedig (amit Fiáth Szilvia megfigyelése szerint a hatóságok nem is szeretnek bűncselekményként kezelni) gyakorlatilag lehetetlen bizonyítani, mivel ahhoz vagy tettenérés, vagy egyszerre több tanú vallomása kellene. Nem meglepő tehát, hogy egyetlen ítélet sem született ilyen ügyben.
Kőrösi Ilona inkább a szemléletváltozást és az ezt elősegítő oktatást tartaná fontosnak. E téren úttörő volt a Fehérkereszt Állatvédő Liga kampánya, amely televíziós reklámokkal, illetve plakátokkal hívta fel a figyelmet az állatelhagyás kegyetlen mivoltára. (A reklámfilmben egy házaspár az erdő mellett tett ki a kocsiból egy kisfiút, a jelenetet felirat kísérte: "Ha ez egy kutyával történik, már észre sem vesszük.") A kampány azonban sokakban a készítők szándékától teljesen eltérő reakciót váltott ki. Szilágyi András elmondta: egy gyermekorvos kétségbeesetten telefonált, hogy ezután ezt fogják tenni a szülők a gyerekeikkel. "Ezek szerint a következő kampányolásnál vissza kell térni a farkát csóváló kiskutyához, mert azt, úgy látszik, jobban megértik az emberek" - vonta le a következtetést Szilágyi.
Az állatkínzás bűncselekménnyé nyilvánítása tehát nem oldja meg egy csapásra a gondot. Addig is marad a Szilágyi András emlegette, a törvényesség határát átlépő "vigasz": az állatkínzókat, mint eddig is, a jövőben is megkeresik a radikális állatvédők, hogy megfenyegessék őket: azt teszik velük, amit a "gazdik" tettek az állataikkal.
Rozs Eszter
(Közreműködött: Kavalecz Éva)
