„Alulról kezdjük lebontani ezt a rendszert” – Interjú Bod Tamással

Belpol

Lapunk egykori külsős szerzője beszél a városáról és az ellenzékről – immáron nem mint kolléga, hanem mint Gyula ellenzéki polgármesterjelöltje.

magyarnarancs.hu: Húsz év újságírás után váltottál a politikára. Miért?

Bod Tamás: 2010 őszétől a barátaimmal szerveztünk Gyulán egy közéleti klubot, a Kobak Klubot, ahová meghívtunk politikusokat, politológusokat, közéleti embereket, főként a balközép és a liberális oldalról. Emellett szerveztünk demonstrációkat, egy fél tucat alternatív városi ünnepséget, és mindez oda vezetett, hogy elkezdtek nógatni, vállaljak valamilyen közéleti szerepet. Először gondolkodás nélkül nemet mondtam, de ezek után egyre többen kerestek meg helyből, majd országosan is. Bajnai Gordonnal jó viszonyba kerültem, ő kért meg először arra, hogy legyek a Haza és Haladás tagja – én voltam az első nem Budapesten élő és dolgozó tagja –, majd nem sokkal később arra, hogy legyek az Együtt egyik alapítója. Ekkor bejelentettem, hogy újságírói működésemet felfüggesztem, mert összeférhetetlennek tartom, hogy valaki közéleti-politikai pályára lépjen és mellette újságot is írjon. Tavasszal a baloldal közös parlamenti képviselőjelöltje lettem, amit becsülettel végigcsináltam és tisztességesen el is vesztettem: az ellenzék országos eredményét hoztam, a fideszes jelölt a voksaim kétszeresét kapta. Volt azonban egy pozitív hozadéka is ennek: 2000 szavazattal magam mögött tudtam tartani a Jobbikot. A választás után nagy dilemma volt, hogyan tovább. Végül az döntött, hogy láttam, az ország és a térség mennyire cudar helyzetben van, és nincs sok potenciális jelölt a helyi polgármesterségre. Mindemellett volt egy olyan stratégiai elképzelés is az én jelölésem mögött – és ezt nem én mondtam –, hogy helyben ismert a nevem, az arcom, a tevékenységem.

false

magyarnarancs.hu: Mit kell tudni Gyula jelenlegi helyzetéről?

BT: Gyula egy külső szemlélő számára oázisnak tűnik az alföldi sivatagban: polgárosult középváros, amely az utóbbi 10-15 évben sokat fejlődött, viszonylag jól használta ki az európai uniós források adta lehetőségeket. De a belváros csillogó felszíne alatt a meglátásom szerint komoly problémák vannak. Iszonyú kevés a munkahely, már nemcsak a fiatalok vándorolnak el, hanem a középgeneráció is, soha annyi eladó ingatlan nem volt, mint manapság. A járási hivatal aktuális állásajánlatai egészen elborzasztóak: szobalányokat, kuktákat, asszisztenseket keresnek. Megoldandó feladat lenne továbbá az autóutak és autópályák építése is, mert nemcsak turistaként nehéz a centrumból ide vagy vissza eljutni, hanem befektetőként is.

magyarnarancs.hu: Hogyan tudod megszólítani a fiatalokat, érdekli őket a politika?

BT: Átkozottul nehezen. Hagyományosnak nevezett lakossági fórumot már nem is tartunk, mert oda csak az az idősebb vagy középgeneráció jön el, aki egyébként is ránk szavazna. Helyette kimegyünk az utcára, a választókerületi csomópontokra és ott beszélgetünk az emberekkel, szórólapokat osztunk, plakátolunk, újságokat adunk. Az oldja talán a dolgot, hogy a Facebookon ők a legjobban megszólíthatók. Van egyfajta politikától elfordulás, passzivitás, érdektelenség. Hazudnék, ha azt mondanám, tudom, hogyan kell ezt megtörni.

magyarnaracs.hu: A baloldal képes megfelelő alternatívát nyújtani?

BT: Amikor a tavaszi választási eredményeket elemeztük, nem arra a következtetésre jutottunk, hogy zsenik vagyunk. Sok hibát elkövettünk – országosan és helyben is –, az egyeztetésektől kezdve a szövetségkötésen át az üzenetekig vagy a kampánytechnikáig. Egyáltalán nem véletlen, hogy vesztettünk. A baloldalon az önkormányzati választás után egy nagy-nagy újraépítésre lesz szükség, különben túl sokáig lesz Fidesz-hatalom.

magyarnarancs.hu: Békés megyében az átlagosnál erősebb a Jobbik. Gyulán mi a helyzet?

BT: Gyulán a Jobbik nem erős, önálló polgármesterjelöltet nem is tudtak állítani. A tavaszi országgyűlési választáson sem helyi jelöltet indítottak, hanem az ország túlsó végéről idetelepített, a helyiek számára teljesen ismeretlen személyt. Gyulán a szélsőséges, rasszista, homofób, kirekesztő kommunikációra nem nagyon vevők az emberek. Bár választástechnikai szempontból érdekes kérdés, hogy jobb lenne-e egy kicsit erősebb Jobbik, hogy szavazatokat vigyen el a Fidesztől.

magyarnarancs.hu: Az országoshoz képest nálatok könnyebben vagy nehezebben jött össze a baloldali összefogás?

BT: Viszonylag egyszerűen ment. Június elején kezdtük a tárgyalásokat helyben, mindenfajta felső felhatalmazás nélkül, és négy tárgyalási forduló után mindenben meg is állapodtunk. Azt nem mondom, hogy közben nem voltak olykor éles vagy hangos viták is. De azt tudtuk, az a cél, hogy a demokratikus ellenzék minél teljesebben próbáljon felállni a helyi Fidesz-hatalommal szemben. Ez végül sikerült, hiszen közös polgármesterjelölt van és mind a tíz választókerületben közös képviselőjelölt; közös a kampány, a kompenzációs lista, a kitelepülések, teljes az egyetértés és az egyet akarás. Gyulán tizennégy fős a képviselő-testület, ebből jelenleg tíz fideszes képviselő van, és a négy nem fideszesből is csak egy nevezhető valódi ellenzéki képviselőnek. Ennél sokkal jobbat kívánunk elérni.

magyarnarancs.hu: Végiggondoltad már, hogy – ha megnyernéd a választást – mire mennél ellenzéki városvezetőként?

BT: Azt hiszem, együtt tudnék működni a Fidesz-kormánnyal. Egy város fejlődése sokkal fontosabb, mint egy párt szempontjai egy adott városban. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy attól függjenek a fejlesztési források, hogy milyen színű az önkormányzat. Úgy tudom, az Európai Unióval megkötött 2013–2020-as támogatási szerződésben nincsenek narancssárga betűkkel írt passzusok. Bár a mostani kampányban lépten-nyomon hallani azokat a kormányzati kijelentéseket – amik egyébként igencsak zsarolás ízűek –, hogy nem lehet ellenzékben Gyula, Békés megye vagy Soroksár. De miért ne lehetne? Az pedig szintén elfogadhatatlan, amikor egy adott térség országgyűlési képviselője kijelenti, hogy kivel tudna együttműködni, és akkor az legyen a befutó. Nem, neki azzal kell együttműködni, akit a választók a partneréül rendelnek. Remélem, a választók egy része megérti, hogy a dolgok működnek így is, de ehhez az kell, hogy ha máshonnan nem, hát akkor alulról kezdjük el lebontani szépen, lassan ezt a rendszert.

magyarnarancs.hu: Hogyan?

BT: Például ha mi nyerünk Gyulán, az önkormányzat teljes munkáját átláthatóvá tesszük. A közbeszerzési bizottságot szigorú ellenőrzés alá vonjuk, amivel elérnénk, hogy nem lenne Gyulán udvari beszállító, aki eddig minden közbeszerzést megnyert és minden beruházásnál ő került ki győztesen. Ennek a maffiaállamnak van egy csomó oligarchája, akik helyben és kicsiben is léteznek, és ennek véget kell vetni.

magyarnarancs.hu: Egy helyen azt nyilatkoztad: „félelem nélküli várost szeretnék, mert ez a város tele van félelemmel”. Mit értesz ezalatt?

BT: Mondok erre egy múlt heti példát: odajött hozzám egy volt középiskolai osztálytársam, aki azt mondta, már tavaly tavasz óta figyeli a közéleti ténykedésemet, és akkor, amikor Bajnai Gordon látogatott hozzánk, nem mert odajönni, mert közalkalmazottként attól félt, hogy ebből valami baja lehet a munkahelyén. Nem tudom, hogy ez valós vagy vélt félelem, és nem tudom, melyik a rosszabb – ha csak így érzi, vagy ha így is van. Ha demonstrációt vagy alternatív városi ünnepséget tartottunk, több tucat ember mondta nekem: veletek vagyok lélekben, de a lányom, a fiam, a vejem miatt nem mehetek el. Gyula mégiscsak egy 32 ezres város, az emberek jól ismerik egymást, készülnek fotók és beszámolók, láthatják, kik vannak ott az ilyen rendezvényeken, és vannak erről rossz tapasztalatok.

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.